Az, hogy az emberek és a könyvek világa mennyire különbözik, illetve, hogy nagyon sokszor megengedem magamnak azt a luxust, hogy a helyzetemet jobbnak higgyem mint valójában. Hogy bizonyos dolgokat, örök életűnek, vagy legalábbis biztosnak merjek hinni, és mint ilyenkor általában, úgy érzem kihúzták a talajt a lábam alól ha arról a dologról kiderül, hogy nem is olyan biztos mint hittem, és ezzel a gyanakvással vegyes félelemmel tekintek minden másra is az életemben. És az a baj, hogy nem ez a legrosszabb, hanem ilyenkor előjönnek az én régóta dédelgetett álmaim, hogy végre kiiktathatok egy csomó ilyen bizonytalansági pontot az életemből. Azokat amik jelenleg is függővé tesznek bizonyos személyekkel szemben. És az szomorít el, hogy nem csak akkor voltam évekre ezeknek az álmoknak a megvalósításától amikor megszülettek, hanem még most is. Hogy nem vagyok olyan helyzetben és még évekig nem is leszek, hogy megtudjam őket valósítani. Mert egyszerűen nincsenek meg hozzá a kereteim, illetve lehetőségeim. Ez az ami elszomorít, amitől gyakran megfordul a fejemben az a gondolat, hogy azok az évek, lehet hogy egyenlőek a sohával. Ilyenkor mindig megsiratom őket egy kicsit, és próbálok erőt meríteni a tartalékaimból, hogy van még esélyem, hogy van még remény.
Csak hát ilyenkor nagyon is tehetetlennek érzem magam, ami további negatív érzésekhez vezet. És igaz, hogy van gyakorlatom, hogyan is kell magamat átsegíteni az ilyen helyzeteken, valahogy arra az örök érvényű kijelentésre jutok, hogy minden egyes helyzet más, így a megoldás is minden esetben változik, és attól félek, hogy egyszer eljön az a pont amikor a lelki vagy lehet hogy inkább érzelmi átsegítésemhez szükséges megoldást nem fogom megtalálni, nem fogok rájönni, és zsákutcába kerülök. Vajon mi lesz velem akkor?
Valahogy ez a magyarázata annak is, hogy kevesebb bejegyzést írok, mert ilyenkor valamilyen mértékben szembe kell néznem azzal amit addig sikeresen vagy sikertelenül próbáltam nem figyelembe venni, és ilyenkor ez visszaüt. A pofonokat meg az ember se az élettől, se az embertársaitól nem szívesen kapja, legyen az fizikai vagy mentális, érzelmi, lelki pofon, hát még akkor saját magától??? Asszem ezért nem nekem találták ki a filozófiát, mert belegondolni ennek az összetettségébe, az kiborító. Durva nem? Én már magamat is kitudom akasztani, nem kell ehhez se a környezetem, más idegen emberek, családtagok, barátok, ismerősök.
Na mielőtt valaki olyan következtetésre jut, hogy egyesen pszichiátriai kezelésre szorulok, nem is csak egyszerű pszichológiaira, akkor megnyugtatom hosszú évek óta ilyen elmebeteg vagyok, de orvosi segítség nélkül is boldogulok. xD.
Hogy a valóságot is említsem, az őszi szerelmi horoszkópom megint csak azt jósolja megtalálom életem szerelmét, ebben az évben akkor már elvileg harmadjára, lehet hogy a téli horoszkópom is ezt fogja írni, mindig újabb és újabb esélyt adva nekem, mert ezek szerint voltam olyan béna, hogy eddig az évben már két évszakban is elszalasztottam egy-egy ilyen csodálatos pasit, vagy mindig ugyan azt az egy pasit?? Szegénykére akkor szintén rá jár a rúd, mert ő pedig kétszer már bakot lőtt, vagy kétszer volt szerencsés, amiért sikerült engem megúsznia.
A bátrabbaknak itt esélye van el is olvasni ha szintén rák, aki pedig nem az annak itt a link: http://www.noiportal.hu/main/npnews-14284.html
Rák:
Végre jó időszak kezdődik az életedben. Különösen szeptember végén leszel hódító és vonzó. Az érzelmek most teljesen váratlan hullámokban törnek rád, de vigyázat, a nosztalgia most sötét, örvénybe húz téged, a múlton való rágódás helyett tekints inkább előre. Ha szingli vagy, akkor itt az ideje, hogy elengedd a múltat, és megnyílj egy új kapcsolatnak. Zárd le a múltat és nyiss egy új fejezetet. Menj társaságba, próbáld ki akár a párkereső oldalakat, vagy iratkozz be egy tánciskolába. Most remek alkalom nyílik arra, hogy bevonzd életed nagy szerelmét, hiszen kirobbanó formában vagy. Jöhet az új, mondj igent a boldogságra!
