Hát.....

Szólok rossz kislány voltam :D
És persze ennek meg lett a megfelelő következménye. Annyira veszélyesnek ítéltek meg, hogy nem csak egy szimpla rendőrautó jött értem, de egy ilyen nagy batár autó is, mert persze kellett a hely az egómnak is xD

Na jó, hülyéskedtem, nem értem jöttek, hanem az utcából egy nőhöz, aki összebalhézott egy másik nővel, valami gyöngytyúk miatt.
Azonkívül, igen, én is megkaptam a regisztrációs levelet, aminek nagyon örültem, majd június 15-ig fel kell adnom a diákigazolvány igénylőt is.
A tanulással nem állok sehogy, úgy gondoltam, tök mindegy, így csak az írásbeli megtekintése után kezdek neki, valamiféle tanulás féleségnek, addig meg élek mint hal a vízben.
Mint például ilyen bodza izét csináltam, kellett hozzá 120 bodza virágernyő, cukor meg citrom, ezt 4 napig állni hagytam 24 liter vízben, most pedig leszűrtem, így 1-2 napon belül iható lesz, később pedig szénsav fejlődik benne, majd kb. 6-10%-os alkohol tartalma lesz.
Gyógynövény készletemből is frissítettem, szedtem egy csomó kakukkfüvet, meg pipacsvirágszirmot, zsályát, citromfüvet, csalánt, amit most szárítok.
A szobámban is rendet raktam, végre sikerült elpakolnom a kolis kiköltözős cuccaimat. Néha azt sem tudom milyen nap van, vagy hanyadika, már kezdek átcsúszni éjszakai üzemmósba, most a kettő között vagyok, 1-2 óra körül kelek, és hajnali 4-5 óra körül fekszek, de éjszaka akkor is sokkal jobban fog az agyam.

Idő

Az ember sokszor szeretne az idő ura lenni, hol lelassítani, hol felgyorsítani az események mentét. És persze vannak különleges alkalmak, amikor megállítani vagy azonnal átpörgetni szeretnénk az időt, attól függően negatívan vagy pozitívan különleges az a bizonyos alkalom.
Én sokszor a kettőt egyszerre szeretném, lassítani és gyorsítani néha ugyanazon percben, de vajon ki nem?!
Élek, hol érzelmileg fenn, hol hangulatilag lenn. Rinivel még szerdán megnéztük Szolnokon, a remembet me-t Rob-bal a főszerepben, és ez eléggé lesújtott Azt hittem, mivel naiv vagyok, hogy ez egy happy endes film, ami majd jót tesz kissé nyomorúságos hangulatomnak, de mivel a film sírós volt, a helyzet katasztrófa volt. Itthon apával összevesztem, szóval csütörtök óta anyánál voltam. Ott lelkileg és érzelmileg egyenesbe jöttem valamilyen szinten. A tanulás még nem szerepel a napi teendőim listáján, mivel még a kolis kiköltözés cuccait se pakoltam ki a táskákból, így képezve még mindig közlekedési akadályt. Sokat olvastam kivétel nélkül mind boldog befejezéssel, így valamennyire visszatért az optimizmusom.
Regisztrációs levelet még mindig nem kaptam, de kaptam egy telefonszámot amin a jelentkezési azonosítóm segítségével meg tudtam, hogy a felvételimet regisztrálták, minden rendben van vele, május végéig meg fogom kapni a levelet. :D
Az időjárás nekem tetszik, illik a kedvemhez. Bár nincs túl sok kedvem ilyen vizes, hideg időben bodzavirágot szedni körülbelül 50-70 ernyős virágzatot, hogy ilyen bodza innivalót csináljak belőle. Ráadásul minél tovább várok annál kevesebb esélye van annak a pár darab citromnak amik a bodzához kellenének...
Hiányzik Mezőtúr, de csak azért mert ott normálisan eltudtam menni boltba, fagyizni, sütizni, mint itthon. Ami viszont meglepő, hogy nincs meg bennem az a kényszer hogy hétköznap van, suliba kéne menni. Azt gondoltam az első vagy a második héten esetleg ez jelentkezni fog, de nem, sőt még a vasárnapi "visszamegyek a koliba" hangulat sem volt meg, csak emellett sajnos a rendrakási kényszer is hiányzik, meg a vágy hogy tanuljak.
Ha valaki olvassa talán ezt az egészet, azaz a blogomat, és esetleg ismerem, és esetleg még ő is felvételizik ebben az évben, pont úgy mint én, és még ő sem kapott regisztrációs levelet, akkor annak itt a szám amin érdeklődni lehet, és mint említettem csak a felvételi azonosítót kell hozzá tudni: 0614773131.
Ja és Dia, sajnálom hogy nem tudtam tőled elköszönni, nem mintha túl sok lelki erőm lenne egy ilyen búcsúhoz, szóval ne hidd hogy nem számítasz, csak próbálok úgy tenni mintha még nem lenne vége, mármint a sulinak, és így a lehetőségnek hogy rendszeresen találkozzunk, beszélgessünk. Annak persze örülök azért, hogy remélhetőleg nem vagy egyedül, mert ott van neked Gabi, azt nem tudom, mikor fogunk találkozni legközelebb, de szerintem addig is minden héten ostromolni foglak egy e-maillel, vagy itt üzenek neked :D, nagyon szeretlek, és nagyon hiányzol...   (L) :)
Ja és a jó hír saját magamnak, Június 3-án jelenik meg az újabb Anita Blake könyv, a Fekete vér, bár nekem a Blood Noir formája jobban tetszik, már alig várom, és ezt még az a tény sem árnyékolja be, hogy június 8-án viszont meg kell tekinteni az érettségi írásbeli részének eredményét...

Végre itthon, szabadon..

Nem is tudom elmondani milyen fura úgy haza jönni, hogy tudom, szeptemberben már nem fogok ismét visszaköltözni a koliba, hogy nem kell már csak egyszer kétszer betennem a lában a suli ajtaján. Mint említettem úgy érzem szabad vagyok, hogy ez a tévhit bennem meddig fog élni nem tudom, de most boldoggá tesz.
Ami viszont árnyékot vet az egészre az az, hogy hőemelkedésem van, amit azt hiszem Lillának köszönhetek :D, de lehet hogy csak simán megfertőződtem. Reményeim szerint lázam nem lesz, de kitudja...
A matekom sajna nem lett hibátlan, de reménykedem a minél jobb eredményben, a többi meg nem igazán számít.
Ha minden összejön, akkor vagy kedden vagy szerdán Rinivel mozi szolnokon, a remember me-t fogjuk megnézni, vagy csak simán Rob-ot, mert ő miatta nézzük meg a filmet, én legalábbis.
A másik szuper dolog, hogy a hétvégén Spanyol nagydíj, úgy hogy Alonso hazai közönség előtt fog a Ferrariban ülni. Szurkolok neki, hogy minél jobb helyezést érjen el. Én biztos hogy nézni fogom.

Magyar érettségi, vagy hogy ne ismételjem folyton önmagam: tanukommunizmus

2010. május 03.
Azt is mondhatnám, hogy nagy nap volt a mai, meg lesz a holnapi, meg holnaputáni, meg a holnaputáni utáni. Na jó magyarul a hét csütörtökig bezáróan. De nem volt az, vagy az volt de nem éreztem annak.
Milyen az, hogy az ember elképzeli többször is míg eljut idáig, hogy hogyan fogja magát érezni, milyen idegállapota lesz, stb.-stb, és ebből semmi sem lesz?!
Mert nem féltem, nem voltam ideges, és még ilyen vizsgadrukkot sem éreztem, olyan volt mint egy szimpla dupla órás magyar doga, amiatt meg mi a francért izgulnék??
Itt vagyunk a koliba jelenleg csak az érettségizők, és olyan mintha normálisan mindenki itt lenne, nem érzem a különbséget. Ez most vagy azért van, mert már tavaly leérettségiztem fizikából, vagy egyszerűen tényleg beletörődő vagyok, mint ahogy Majoros, a biosz tanárom mondta. Esetleg csak nem adtam bele ebbe az egészbe a lelkem, ahogy ofő fogalmazott, a ballagás utáni utolsó osztályfőnöki órán:"ha nem érzed magad a dolgok részesének, ha úgy érzed kívülről látod az egészet, érzelmileg alig van hatással rád, akkor az egészbe nem adtad bele a lelked, nem szívvel-lélekkel, teljes odaadással végezted a feladatodat, így nem is arathatod le a babérokat teljes átérzéssel."
Akárhogy is van, a magyar írásbelin már túl vagyok, szint úgy mint több ezren az országban.
Holnap matek, ott kicsit izgatott vagyok, mert kíváncsi vagyok milyen feladatokat kapunk, és mennyire tudom megállni a helyem. Nagyon szeretnék 99-100% os érettségit írni, és ezért próbálok teljes egészében holnap oda koncentrálni. Ezért ma korán lefekszem, ami annyit tesz, hogy remélhetőleg éjfél előtt...