Végjáték

Szokásos szöveg, megint nem nagyon írtam.
De hát hogy foglaljam össze minden egyes nap a gondolataimat, ha nem akarom leterhelni az agyamat, így érettségi előtt pár nappal?! xD
Koli ballagás:
Hát nem volt valami nagy szám, de azért örülök, hogy ebben is részem volt. A kollégium, mindig mint második vagy néha első számú otthonként szolgált számomra ez alatt a 6 év alatt. Szerintem ez így lesz addig amíg be nem fejezem a tanulmányaimat. Mondjuk szeretnék az egyetemi évek alatt majd albérletbe költözni, de kolisnak lenni akkor is jó volt, és lesz a jövőben is.
Szerenád:
Azt gondoltam a pótkocsin utazni úgymint minden évben a végzősök, nagyon király. Őőőő, a látszat csal. Annyira nem király. De nagyon kellemes érzés volt a többiekkel így a szinte legvégén együtt lenni, énekelni, úgymond elbúcsúzni. A tanárokat is sorban meglátogatni olyan lezáró szakaszos volt, úgy teljesen felfogtam végre, hogy ennyi, ennek most vége. Eddig nem éreztem ezt ennyire tisztán. 
 És most is itt ülök a kollégiumban az ágyamon, és annyira hihetetlen, hogy holnap ballagás. Hétfőn meg érettségi. Fura, hogy már tényleg itt van a nyakunkban, megmásíthatatlanul, végérvényesen.
De én örülök neki.
A szerenádra vissza térve, Dia megosztotta velem titkát, mely szerint olvassa a blogomat, ami kissé ijesztő, de nagyon örülök neki. Aranyos volt, hogy olyan sokszor elismételted mennyire fogok neked hiányozni, mennyire szeretsz, és hogy miattam is sírtál. Nekem is nagyon fogsz hiányozni, bár terveim szerint sokat foglak zaklatni, hogy inkább örülj azoknak a napoknak amikor nem hallasz rólam. Ja és nagyon-nagyon-nagyon szeretlek. Valahogy, és most elnézést mindenkitől, téged nagyon közel érezlek magamhoz. Nyugodj meg nem mész az agyamra, sőt, és jó érzés tudni, hogy nincs semmi baj, mert te mindig ott vagy nekem, és mindig megpróbálok felnőni a feladathoz, hogy te is számíthass rám. Lehet hogy gyerekes vagyok, de a magam módján próbáltam, próbálok törődni veled. Ha semmi mást nem tudtam segíteni legalább meghallgattalak. Voltak pillanatok, amikor abból merítettem erőt, lelki energiát, hogy tudtam te bízol bennem, szorítasz nekem. Amiért hálás vagyok, és még jobban szeretlek érte. Nagyon félek a távolság okozta esetleges elhidegüléstől, hogy rájössz jobb emberek barátságára vagy hivatott mint én, hogy kevés vagyok neked, már csak azért is mert nem leszek ott amikor szükséged lehet rám....
Furcsán csalódott vagyok, azt hittem kicsit jobb lesz a szerenád utáni buli szerűség, de mire mi odaértünk már nagyon lapos volt, és itt az utolsó hétre kialakult A-E osztály ellentét is rányomta a bélyegét az estére. Sajnos még mindig vannak pillanatok, amikor úgy érzem örökös kívülálló vagyok. Mert se ide se oda nem tartozom igazán.

Na jó, tudom, hogy ez magamhoz képest is kissé komolyra sikerült, mert elég érzelmes, de ez a ballagás, sok ember, sok rokon dolog kicsit kikészít. Azért remélem nem lesz nagyon szörnyű....

Várakozás

Kicsit talán későn szólok, de eltelt egy hét és én még élek, bár eléggé fájt azért ez az egy próba hét, bebizonyította, hogy nem kaptam halálos megrázkódtatást.
Egy kicsit sokat elmélkedem a múlton, azt hiszem mint mindenki másnak nekem is vannak olyan pillanataim az életemben, ahol ha lehetne most másképp döntenék. Nem tudtam, hogy ezt néha ennyire nehéz feldolgozni. Kezdem érteni, hogy az elszalasztott lehetőségek, mennyire megviselik az embereket.
Egy hét múlva szerenád, és egy hét múlva ofő már tudni fogja, hogy nem mondtam le a matek faktot, de nem is jártam, remélem nem fog túl sok ember előtt beégetni....
Tudom, hogy uncsi de a regisztrációs levél, szóval szerintem jövőhéten minden nap felfogom ívni apát megkérdezni nem érkezett e meg. Szuper, hogy így évvége előtt még ez is stresszel minket, vagy legalábbis engem.
Azt hiszem, hogy egy idióta vagyok, ezt most nem fejteném ki bővebben a lényeg, hogy ez tény. Csak mindig meglepődök rajta..
A fényképező gép amit merő szeszélyességből vettem a 2GB-os memória kártyával már a tulajdonomban van és tetszik. Örülök neki, hogy van. Az írógép árát is átutaltam már szerintem az is megérkezik a héten. Így a hétvégén már ki is próbálhatom.
Szerenádra a dalok szövegét nem igazán tudom, de izgalmasnak hangzik, aztán lehet, hogy feleannyira sem lesz olyan jó mint most elképzelem. Bolond ballagásra ilyen spanyol szurkoló szerű lány leszek. Ehhez van egy szép nagy spanyol zászlóm, amit Rininek köszönhetek, és ezt is a nyakamba fogom kötni, annyit mindenesetre elmondhatok hogy az összkép borzalmas lesz. Elvileg majd készül kép, amit lehet hogy ide fel is teszek, de hát fényképek terén nagyon bizonytalan vagyok, így nem tudom még, max magamról nem teszek, vagy nem tudom. A kolis ballagás is itt lesz, meg az eredeti is, oda aztán végképp nem tudok semmilyen dalt, mert az óvodás ballagásomon kívül én még nem ballagtam.
Ja és a tetejébe még új telefont is kapok pénteken, persze ehhez még kellene egy adag szerencsére, mert azt a napot még meg is kell érni....

Nem gondoltam volna

Nem gondoltam volna, hogy ilyen érzés végzősnek lenni, tudva hogy a ballagásig alig 17 nap van hátra. Azt hittem, hogy nem tudom mit hittem. Szenvedek az óráktól, főleg a magyar óráktól meg a töriktől, mert szörnyen unalmasak. Egyszerűen az ember bele tudna halni az unalomba minden egyes alkalommal. Szerintem ehhez is tehetség kell. A többiek nem nagyon szeretik a matekot se, de nekem ez az egyik vigasz díj, ha lehet ezt mondani. A másik az angol, bár az rejt magában némi veszélyt. Mert néha nem árt tudni a választ bizonyos kérdésekre, ráadásul angolul... xD
Örülök, hogy lassan vége lesz ennek az egésznek, nagyon unalmas már folyton ebbe a suliba járni. :)
A ballagást nem várom, mert tömegiszony effektus, meg egyébként is túl sok rokon teheti be a lábát a személyes szférámba büntetlenül. Hiszen jogosan jönnek.
A másik nagy baj, hogy holnap elkéne vonszolni a hátsóm, vagyis a pofám a fogorvoshoz, hogy pontot tegyünk egy évről-évre bosszúságot okozó fogamra, azt nem tudom hogy végérvényesen e. De nagyon félek, sőtt rettegek, mert kórház, mert orvos, mert fájdalom. És lehet hogy meg fogok futamodni, istenem olyan GYÁVA vagyok. :(
Gondoljatok az önbecsülésemre majd ha olvassátok, mert holnap lehet sírni fogok, vagy elszaladni, vagy eleve el se menni. Szóval a helyzet nyomorúságos...

Utolsó szünet

Lehet hogy hülyeség volt, de kiakartam használni a lehetőséget egy utolsó igazolt hiányzásra mint középiskolás. Mivel ha ezt a hetet már nem számolom, csak 3 hét van hátra, látható hogy mint utolsó lehetőség, tényleg elég végleges az egész. Szóval így itthon maradtam. Arról nem nagyon tudok nyilatkozni, hogy ennek mennyire van értelme, hiszen itthon lenni sem sokkal jobb mint még kis ideig minden hétköznap iskolába járni.
Szerintem többet beszélek hangosan önmagammal, amikor tök üres a ház, és kb. 10 mondatot ha mondok olyankor amikor apa és mama is itthon van.
Tegnap este, na jó, valójában ma hajnalban, a vaterán rátaláltam, egy nekem tetsző írógépre. Ráadásul nem is túl drága, és nem is túl őskori. Hogy miért van szükségem írógépre?? Hát az igazán jó kérdés, de ez olyan megérzéses dolog. Úgy érzem boldogabb lennék ha lenne egy, és mernék ilyen kis irományokat alkotni, amiket egyszerűen képtelen vagyok leírni a word-be, vagy az open office-ba. Így most kitaláltam, hogy meglepem magam egy írógéppel. :)
Nem is tudom hogy szerencsémre, vagy sem, de rátaláltam a www.felvi.hu-n egy friss statisztikára, ahol az edig feldolgozott jelentkezéseket lehet megtalálni, kor, nem, tartózkodási hely, iskola, szak, stb. alapján. A Debreceni Egyetemen, a matekszakra az eddig feldolgozott adatok alapján 156-an jelentkeztek, amitől én egy kicsit bepánikoltam, de aztán rájöttem hogy ez az összes jelentkező, első helyen 30-an  jelentkeztek. Most már csak az idegesít hogy mikor jön meg a regisztrációs levél. Ugyebár április 30-ra ígérik, de addig még 23 nap van. Mint ahogy a ballagásig is. Amit igazából nem várok. :(
Nézegettem az internetem kidolgozott magyar és töri tételeket, de azaz igazság, hogy meg arra sem bugyog fel bennem a tettvágy, hogy elolvassam őket, nem hogy átfogalmazzam, kicsit hajnisabbá tegyem őket.
Arra is gondoltam, mert ugye időm az volt, hogy csinálok valami mást mint eddig, de azért valamilyen köze legyen a könyvekhez, hogy szeretek olvasni. Hát ez mint gondolat, ötlet tök jó, csak lehet hogy a megvalósításához, már túl lusta vagyok, mint szinte mindenhez mostanság. Valamiért az érettségi gondolata, nem hogy aktivizálna, zavarna, idegesítene, megfélemlítene, izgatottá tenne, nem, engem az egész hidegen hagy. Ami szörnyű.
A maláj nagydíjról már ne is beszéljünk...
Ja és megnéztem az Inuyasha The Final Act sorozatának befejező 26. részét. Sírtam rajta, de nem azért mert szívbe markoló volt, vagy érzelmileg túlcsordult, hanem amiatt, mert vége. A véglegessége miatt bőgtem.

Bolondok hete és napja

Hol is kezdjem...
Szóval Lilla és én megnéztük az Alice csodaország-bant, és nem mondhatnám, hogy tetszett. Persze Johnny Depp szuper volt benne, miatta érdemes megnézni, de egyébként szar. Ugyan úgy mint könyvben. Anne Hathaway mint fehér királynő vagy mi, elég félelmetes, kicsit olyan mint egy elmegyógyintézetes meg egy tévképzetes keveréke, mint mondtam félelmetes, főleg ahogy mozog.
Inuyasha részt is néztem, ugye a Final act sorozatét, ami elvileg 26 rész, és szerdán láttam a 25.-et. Nem akarom, hogy vége legyen... :(
Ausztrál nagydíj az F-1-ben, hát Massa kapjon gyilkos himlő kórt, ha jogosan állhatott fel a dobogóra, az egészet Alonso-nak köszönheti a kis nyomorék, remélem soha nem lesz világbajnok!!! Ami a mostani Maláj nagydíjat illeti, egyenlőre nem nyújtanak túl ígéretes eredményeket a Ferrarik, szóval most ha csak ismételten közbe nem szól a csapadékos időjárás, nem lesz Alonso dobogó, és persze kivételesen úgy gondolom Vettelnek jó volna ha a sors esélyt adna egy dobogó legfelső fokra, hogy Mesi is örüljön. :)
Mához egy hónapra ilyenkor a koliban a 416-os szobában fogok malmozni az idegeimen, tudva hogy másnap elkezdődik az írásbeli érettségis hét. Szörnyű.
Holnap kis családommal bemegyünk Kecskemétre, nem biztos hogy túl élem, de majd sűrűn imádkozok
Továbbá fontos megemlítenem, hogy kb. 2 hónap és megjelenik az Anita Blake 15. könyve a Blood Noir, valamint a magyarra fordított Breaking Dawn, valami Pirkadat magyarosított néven. Az Eclipse-ból forgatott mozi filmig is csak mindössze 3 hónap van már csak.
Elvileg Április 30-án azaz 28 nap múlva küldik ki a regisztrációs levelet, és ugyan ezen a napon lesz a ballagásom is.
Mivel meghosszabbítom a tavaszi szünetet, így más csak 15 tanítási napom van hátra, amibe az utolsó hét is beleszámolódik, magyarul még annál is kevesebb.
Ma a laptopom nem akart bekapcsolódni normálisan, csak akkor amikor mondtam apának, hogy szervizbe kéne akkor holnap vinni, erre mikor mutatnám neki a problémát, simán bekapcsolt, ezért lehet hogy naiv vagyok, de úgy gondolom ez érintkezési hiba lehet.