Itt a szeptember

Na elmúlt az augusztus is, fura mert ez volt az utolsó nyaram az érettségi előtt, a következő nyáron már nagykorú leszek, és minden más lesz. Fogalmam sincs hogy tovább, majd talán egyszer rájövök.
Megnéztem az őszi érettségi jelentkezési határidejét szeptember 7. , de mivel rájöttem hogy nem nem vagyok képes elviselni egy matek 2-3-ast így nem foglalkozok a dologgal, hanem akkor járok órára és egyszer majd leérettségizem, pár hónap ide vagy oda.
Úgy is egy csomó mindenről mondtam már le, mi ez nekem.
Nem árt új hobbi elfoglaltság után nézni
Megpróbálok majd mindennap írni a blogba.

Vége

Istenem ezt is megértem, soha többé nincs osztályzó vizsga, jó, tudom ezt most úgy mondom mintha legaláb 10 lett volna, pedig csak 4, de akkor is ez szörnyű, vagyis, a két fizika nem volt annyira mint ez a matek és töri. De vége, úgy hogy a következő határidő, mely mint egy kaszás fog a fejem felett lebegni elméletileg október. Majd kiderül.
Még egy dologra rájöttem, sose menj fájdalomcsillapító nélkül sehova. Hányni is szar dolog, de az ellen a gyógyszer nem segít, így azt túl kell élnem, de a fájdalom az rosszabb, több időbe telik míg elmúlik, és ha nincs zuhanyzó melegvízzel és egy ágy a közelben akkor csak a fájdalomcsillapít segít. Még jó, hogy mamám egyik húga a sulival szemben dolozik a garancia biztosítónál. Azon a szörnyű unokatesótalálkozón mama elmindta pár embernek hogy vannak úgy mond egészsgügyi problémáim, és így neki nem kellett hosszassan magyarázkodnom tegnap, hogy miért is nézek ki úgy ahogy és miért kéne nekem gyógyszer.
Aztán persze jó volt Diával egy órát padon ülni, így mire elkellett indulnom a vonathoz már egész emberien éreztem magam, csak a szokásos fejfájás maradt.
Aztán persze itthon 17 órát aludtam 16 órától ma reggel 9-ig. A rosszul létek tök kimerítőek.
De azért remélem nem lesz belőle rendszer hogy minden héten lesz egy, elég nekem a 2 havonta 1x is, de mivel augusztusba már volt kettő, így talán októberig egy sem lesz, na persze az én szerencsémmel, addig lesz még vagy 3.
Furcsa dolog a megkönnyeblés, hogy nem kell ezzel foglalkoznom, szinte hiányzik, például most hogy végeztem a Csábítás című könyvel fura volt hogy nem kellett arra gondolnom, hogy na most már tényleg a tunálással kéne foglalkoznom, nem szabad vagyok, még ha szar is lett. A matekot mindenképpen elfogadon legyen akár 2-es mert leakarok érettségizni, hogy ne kelljen vele foglalkoznom, persze októberig így be kell járnom órára, de ez most mellékes csak attól félek mire elkezdődik az iskola lekések a határidővel, mármint a jelentkezési határidővel.
Az hogy Szénási lesz a töri tanár az fura, de jobb mint Lipták. Úgy is hiányoztak már a mindig ismételt szókapcsolatai, hátha azóta lett még egy kettő, valami újdonság, szerencsétlen mennyire kifogjuk őt borítani, ráaádásul heti 4 töri óra plussz a filozófia vagy mi, tehát legalább heti 5 óra velünk, fogalmam sincs miért fogadta el... De azt hiszem emiatt megéri tisztelni, csak nehogy túl nagy fába vágja a fejszéjét.
Nem tom majd lesz valahogy.

Matek

Na a matek meg van, már mint meg volt hogy milyen lett azt délben megtudtam volna, de nekem az egyetlen buszom amivel haza tudtam jönni is délben indult, így gondolhatjátok melyiket választottam.
50 pontos volt, én nagyon reménykedem a 20 feletti pont értékben mármint hogy 20-nál több pontot szereztem. Igazából nem baj ha rossz lett, már pedig rossz lett, bemegyek órára, de a jegyem már meg van, és így leérettségizhetek belőle most ősszel, azaz még egy tantárgytól megszabadulok. A matek órák eltöltésére meg már van tervem, egyébként is csak az érettségiig leszek bent ha bent kell lennem. Azt meg simán kibírom.
Holnap töri, na abból sem tudok szinte semmit, de legalább abból is meg lesz a jegyem :).

Jajj nekem

Holnap ilyenkor már majd nem itthon leszek, kicsit félek mert az a szóbeli akár borzalmas is lehet, én mondjuk szeretném a gazdasági világválságot húzni, de ki tudja mekkor szerencsém lesz holnap. Remélem minél előbb vége lesz az egésznek, mert nem szeretem a matrózblúzt főleg ha rajtam van.
Azt hiszem eléggé jellemez hogy idén nyáron a tanévzáró óta tiszakürtöt csak 2X hagytam el augusztus 13, 15 ja meg majd holnap. Hogy a kapun pontosan hányszor mertem kimenni azt nem tudom de az sem volt túl sok. Általában az ágyamba feküdtem, ültem, és olvastam... ha jól számoltam eddig a percig ezen a nyáron 57könyvet olvastam el. Persze különböző hosszúságúak voltak de egyikse volt 100 alatt. Jó volt olvasgatni :)

Vége a nyárnak... semmit se bánok

Na tessék, az ember megpróbál kiszakdni a mindennapokból, elfelejteni az időt, nem törődni vele hány óra, milyen nap van, csak úgy lenni, és tessék. A környezete nem hagyja, ott vannak az órák amik mutatják az időt, a naptárak amik a dátumokat mutatják, ha hív valaki rá kell néznem a telefonomra és máris mindent tudok amit nem akarok. És akkor tessék kiderül, hogy van 2,5 napom felkészülni a két vizsgámra. Igazából több időm is volt, de nem érdekelt és nem foglalkoztam vele. Most se foglalkozok vele, mert nem érdekel. Csak a tudat, hogy vége a nyárnak, alig két hét és újra nap mint nap mehetek suliba, persze csak akkor ha minden jól megy. Kedden vizsga, és én semmit nem tudok.
Ja tényleg ha már a nem célozatok, csak leírok, stílusnál tartunk, akkor ez nem célzás, de a döntésemet nem bántam meg. Azt pontosan nem tudom miért csináltam, de meg kellett tennem, már alőtte is napokig gondolkoztam rajta, de amint rájöttem min kell változtatnom, azonnal jobban éreztem magam, és igen ezzel a döntéssel boldogabb lettem.
Ja és a beígért verés, remélem valami jó verőlegény fogadsz fel, az időpontot és a helyszínt termézetesen te mondhatodd meg. Tudod olyanra gondoltam mint a régi pisztoly meg kard párbajok, hajnalban valahol megküzdünk, vagy első vérig vagy életre halálra... ahogy akarod nekem mindegy xD.
Ha végre túl leszek a kedden, valószínűleg újra festeni fogok, remek időtöltés, közben meg lassan ideje lesz összepakolnom a cuccaimat, mert beköltözés.

Pár gondolat tőlem, egy régi érzésről...

Ezeket 3 éve írogattam, nem jók, de az enyémek, és szeretném megőrizni magamnak, mikor már a füzet elveszik, az emlék elhalványul, akkor is tudjam, hogy itt megtalálom...

Egy halk patak szavát hallom kinn
a réten, de nem értem mit suttog.
Hallom, de nem értem, csak oda gondolom
amit hallani szeretnék vélek helyette.
Elárulom néked, mit képzelek heylébe,
bevallom a te nevedet: szerelmem.
Hallom ahogy csengi-búgja
neved minden betűjét, hangját.
S érzem szívem dobogását, lelked
minden rezdülését.
S hirtelen érzem ott vagy mögöttem,
vigyázol rám, s megvédsz mindentől,
mindentől amitől félek.



Odakinn szakad a hó.
Csak a hóval ellentétben, a szerelem maradandóbb.
Hiába jön sok szoknya pecér,
számomra csak te vagy ellenfél.
Mert a te szívedet megkapni nehéz,
míg te az enyémet elraboltad rég.
Tudom, hogy sanszom már nincs és nem is lesz,
de az érzelmeket elfelejteni nem lehet.
Kezedben a döntés: vagy szeretsz;
vagy nem szeretsz...


Ó drága ........, kedves mátkám.
Vajon miért hagytam, hogy megzavarj?!
Magas sem tudom, talán mert vak voltam.
Vak, és szerelmedre éhes, csókodra szomjas.
Vagy mert nem láttam benned mást,
Csak egy szerető társat, nem tudom.

De te csak a szívemet akartad!
Hogy megfoghasd és kiszakíthasd!
S hogy helyébe csak fájdalmat, keserű fájdalmat hagyj...
Vagy már azt sem akartad?!
Akkor miért hagytál szívem helyén egy tátongó lyukat,
Kiszakítva testemből így azt, ami nekem a legfontosabb.

De most már késő,
Mert már tiéd a szívem.

Van ez így

Az élet szar, állapították már meg oly sokan és bölcsen.
Nem vitatom már régen így érzem így is. Csak eddig mindig volt mibe kapaszkodni, mindig volt valami értelme hogy túl éljem, hogy tovább küzdjek. Voltak céljaim, terveim, ambícióim.
Most nincs célom, még az is kétséges, hogy az utolsó középiskolás évembe iskolába járjak, 70% van rá, hogy magántanuló legyek, mert az "apám" adósságai miatt, a fontossági sorrendben elég alul szerepel az én tanulmányom finanszírozása. Sajnálattal, és megvettésel érzek iránta, de nem tudott meglepni ezzel az egésszel, hónapokkal ezelőtt elmondtam neki a következményeket, természetesen az egésznek semmi értelme nem volt, mert nem csinált semmit, hiszen ki vagyok én hogy megmondjam mit csináljon.
Oké, semmibe vesz, naív kis senkinek tart, de ha a tanulmányi eredménnyeimmel kell kérkedni, hirtelen az ő csodás nagy lánya leszek, miközben 3 évesnek se tart agyilag.
Azt hiszem innen kezdődnek a problémák, mert ezekre a dolgokra nekem reagálni kéne, sírva kimenekülni a világból, hogy milyen szar nekem, de nem érzek semmit, nem érzem hogy szeretném vagy tisztelném, vagy egyáltalán az apámnak tartanám. Nekem ő csak egy ember, aki nem hogy megkönnyítené az életem, de folyamatos nehézségeket, akadályokat állít elém. Csak egy ember aki hozzám szól, mikor legszívesebben eltakarítanám az életemből, a hülye anyjával együtt, de sajnos erre legalább egy évet még várnom kell, nem mintha nem vártam volna már így is legalább 3 évet...
A környezetem számára a baj az hogy nincsenek érzéseim, önző vagyok, arrogáns, rút, számító dög. Ha valamit megteszek azért teszem mert nekem örömet okoz, vagy utólag a hasznomra lesz, mindent ez irányít, és nem is az emberektől félek, ha nem az érzelmektől. Azért mert idegenek számomra, és amit nem tudok hova tenni, attól azt hiszem félek.
De nem baj, mert mindez nem okoz problémát, ha mindenkit kitaszítok az életemből, a környezetemből, senkinek nem kell az érzéketlenségem miatt szenvednie, idővel majd csak én leszek magam számára.
Ha belegondolok mindig is remete életet éltem, régen is most is, és a jövőben is. A falam szépen lassan a börtönöm lesz, de én örömmel leszek a rabja, egyedül, magányosan.
Mikor el jutok odáig az időben, lesz egy minden embertől messze lévő házam, egy tanya szerűség, és lesz hogy napokig, míg nem kell boltba mennem, csak maggal fogok tudni beszélni, egy ideig csak magamban, majd hangosan, és a végeredmény az lesz, hogy becsavarodom. Bevallom szeretnék már most abban a kis házban élni mindenkitől távol. De egyenlőre várnom kell....
Elgondolkoztam azon is, hogy nem jelentéktelen emberszerűségként, minek is rontom itt a levegőt az élők sorában, de aztán rájöttem, nem fogom eldobni magamtól kis házam fantáziaképét. Ez fog éltetni, ez fog segíteni abban hogy tanuljak valamennyit, nem fogok annyit mint eddig, tehát mostantól kezdve semmit nem fogok. Lesz ami lesz. Kit érdekel, nekem nem fontos, így az eggész értelmetlen lenne.
Egyébként sem fogok szüzen meghalni, ezt nem adom meg a sorsnak, ennyi jár nekem. Valószínűleg ha egyszer leteszem az érettségit, elmenekülök "itthonról", és mivel már ennivalóra sem lesz pénzem, eladom a testem, hátha lesz rá egy szerencsétlen idióta, aki fizet bizonyos szolgáltatásokért, és utána odáig fog romolni a helyzetem, hogy állandóan erre fogok szorulni, aztán inni fogok, drogozni, elkapok valami jó kis nemibetegséget, vagy valaki teherbe ejt, és utána tényleg rövidesen meghalok, elkeseredett senki leszek, akinek még egy egyszerűházat sem sikerült megszereznie.
Valósszínűleg, a hülye nagyanyám még akkor is élni fog, és öröm ujjongásba fog törni mikor megtudja hogy tesóm azonosított engem, és meghaltam, a temetésemre 10 embernél kevesebb megy el, már ha el megy valaki, és utána gyorsan elfelejtenek, mint egy hatalmas baklövést.
Most hogy ezt így végig gondoltam, ismételten nem érzek semmit, én nem félek a haláltól, mikor az ember annyira kiüti magát a sok alkoholtol, hogy semmit nem tud magáról, és szinte detoxban lenne a helye, egy békés melegnek tűnő koromfekete helyen van. Ez a hely, békés csöndes, barátságos, és mikor az ember magához tér, sírhatnékja van, hogy nem nem halt meg, csak kiütötte magát. Szóval ha miután végre meghaltam is ilyen helyre kerülök, azt hiszem sokkal boldogabb leszek, mint életemben bármikor voltam.
Ilyenkor sajnálom, hogy a pestisre, és egyéb nagy járványokra már nincs esélyem, de nem baj, én várok. Szerencsére senki se él örökké :D!