HALÁL

Hát hol is kezdjem, jó vagy rossz hír a tipikus lehetőség ilyenkor, de azon gondolkoztam nekem van e egyáltalán jó hírem, vagy csak rossz és még rosszabb.
Ha nagyon megerőltetem magam, akkor talán a jó kategóriába kerül, hogy a tesómat végül nem rúgták ki a koliból, az apukám nagy megkönnyebülésére, aki annyira negatívan állt a dolgokhoz, hogy már az iskolaváltáson gondolkodott.  Persze szerintem mindenki megkönnyebült hogy csak felfüggesztették, és nem rögtön kicsapták. Pedig ugye a rokona vagyok, miattam akár negatívabb elbírálásban is részesülhetett volna. De szerencsére nem.
Nos a nagyon rossz hír hogy az utált és kevésbé utált lakótársaim összefogtak ellenem, és elérték hogy minél hamarabb kitegyenek a lakásból, a mai napot eddig azzal töltöttem hogy megpróbáltam kezelni ezt a problémát, ami nem könnyű, mert ha az embernek nincs túl sok pénze, hó vége is van, minden nagyon nehézzé válik.
A másik rossz hír hogy hirtelen minden kötelesség tudat kiveszett belőlem, és a héten egyetlen egy órán se jelentem meg, valahogy eléggé magam alatt vagyok, ami negatívan befolyásolja a helyzetértékelésemet, és ennek a következménye a lógás xD.
Még nem tudom hogyan lehet megoldani a dolgot, mert ez baromi bonyolult, de azt biztosan állíthatom hogy a bosszúm mindezért nem marad el. Mindenkinek megfizetek aki ezt tette velem....

Pillanat

  Íme az ég Debrecen felett jelenleg.

Rtl klub hiradó este, 2011. február 14.

http://www.rtlklub.hu/hirek/belfold/video/118279
Íme a tévés karrierem, gondolom akik nem ismernek nem fognak felismerni, meg akik igen azok sem biztos, de ez a determináns dolog az én tananyagom, hogy érdekesebbé tegyem a dolgokat, az én kezemben van az a kék csíkos toll egyszer, aztán meg van egy oldalsó kép rólam hosszabb sötétbarna haj, fekete pulcsi, (nagy orr), :D
Tiszta hihetetlen, ez a Gaál István tartja nekema Lineáris algera elméletet.
Szóval ez most kicsit feldobott, a hétvégétől viszont tartok, mert most már tényleg döntést kell hoznom :S

Egyedül

Azért nem írok másról, mert egyszerűen elegem van az emberi kapcsolatokból, az iskolából, a kötelezettségekből, mindenből, amit a társadalmi normatívák megkövetelnek. Időt szeretnék hogy rájöjjek mi az amit akarok, és hogyan akarom megvalósítani, hogy rájöjjek ki vagyok, miért vagyok a világon, és mit kezdjek a jelenlegi dolgaimmal, de ki vagyok én hogy az ilyen kívánságaimat teljesítsék, egy senki, és nekem is bele kéne valahogy tudni simulni a rendszerbe, de egyszerűen rendszeridegennek érzem magam, de a legrosszabb az, hogy ha lenne is időm nem tudnék mit kezdeni vele. Éjjen a tehetetlenség érzése.
Talán jobb is hogy az utóbbi időben nem volt szerencsém találkozni senkivel, talán egy ideig még nem is kéne, most ez jó megoldásnak tűnik, szóval ez lesz a következő napirendi pont....

Valentin nap

Valentin nap, már megint...
Szóval valahol olvastam róla, hogy régen nem csak a szerelmünknek fejeztük ki ezen a napon kényszerből, vagy tényleg szerelemből az érzéseinket, hanem az egyszerű szeretteinknek is.
Értsd ez alatt a barátokat, ismerősöket is.
Ezen gondolkozva, arra jutottam hogy jó, miért is ne..

Dóri, Puncs

Nem tudom mi lenne velem nélküled, ha nem tudnánk a kedvenc könyveinket, sorozatainkat kitárgyalni, megbeszélni, áradozni róla.
Nélküled eszembe se jutott volna hogy valakivel 10 órán keresztül lehet telefonon beszélni.
Vagy hogy két ember úgy is tévézhet együtt, ha nincs egy helyen, tehát majd 200 kilóméter a távolság, a lényeg hogy reklámok alatt, és a sorozat rész után az ember felhívja azt a személyt akivel elvileg együtt tévézik xD.
Hogyan lehet egy embert elküldeni a francba változatosan ha éppen felébresztett a hívása, ezt általad és tőled tanultam :).
Félszavakból, bármikor megérteni a másikat. Ha kell hajnali 3-kor, ez nekünk nem probléma.
Azon gondolkodtam hogy minket az olvasás iránti vágyunk hozott közelebb, lehet hogy hálásnak kell lennünk az Alkonyatnak, ami az egészet elindította :D.
Energiaitalt inni, veszekedni, egymással egymáson nevetni, horoszkópot olvasni, vicces dolgokat elmesélni, ha kell két szobával arrébról telefonálni egymásnak, és minden ami elmebeteg :D Szeretlek. És nem vagyok CUKI, az te vagy.. :D

Hangulat

Kinézek, és süt a nap, nem mintha nem lettem volna ébren már 4 óra óta, de így dél körül, végre tényleg olyan tavaszi hangulata van az egésznek, esküszöm azt várom már amikor elkezdenek a fák bezöldülni, főleg a gesztenyefák, mert ott rögtön virágok is lesznek már, és ugye innen jön, hogy a sok tavasszal virágzó fa látványa, hmm ki ne várná?
Tudom kicsit előreszaladtam, de olyan jó volna azt a sok virágot látni már :D.
Ebből következően egy kis takarításnak is idejét éreztem, meg mindenféle ágynemű kimosását, pedig igazán nem vagyok nagy híve ennek a "tavaszi nagytakarításnak" nevezett szórakozásnak, de hát mint említettem ilyen a hangulatom.
Alig várom hogy március legyen...
Azon kívül megint kaja problémám van, csak most süti szempontból, de volt olyan mázlim hogy a tv paprikán épp egy egyszerű süti receptet mutattak be, amit utána én is megcsináltam, és hmm nagyon fincsi..narancsos :)
Bár hogy őszinte legyek, valami nagyon fincsi, habos egész tortára vágyok, talán gesztenyés, de lehet hogy valamilyen más ízben, az a gáz hogy látom magam, ahogy befalom a nagyrészét, természetesen több alkalommal, de akkor is, ez már beteg...
A lelkivilágom, viszont romokban hever, a felszín ellenére, nem tudom mit tegyek, hogyan, a héten azt hittem már döntöttem, sőt tettem is ennek érdekében, de a végén visszakoztam, most pedig megint lehetetlen helyzetben vagyok. Mint aki direkt idióta helyzetekbe sodorja magát, csak még én magam se tudom miből mi sül ki.
Egy lelketlen, tehetetlen, csődtömeg = én. xD

Boldog Névnapot Hugi! xD

Szóval gondoltam simán lehet rád áldozni egy bejegyzést, hiszen ennyire még én sem lehet kicsinyes :D.
Persze azon is gondolkodtam, hogy egy olyan személy aki tele van káros szenvedélyekkel ezt mennyire érdemli meg, de hát a naivitás meg az az áldott jó szívem hatására, a rokoni összetartásról már nem is szólva (xD), úgy döntöttem igenis ki írom ide, hogy az én drága, egyetlen, imádni való, szép, vicces, szarkasztikus, megnyerő, "aranyos", "CUKI", festett szőke hajú húgom ma ünnepli a 15. névnapját :)
Szóval boldog névnapot Dóri!
(Csak hogy lásd mennyire szeretlek :P: Hyvää nimipäivää!)

Enni, de hogyan?

Azon gondolkodtam, hogy az önellátás mennyire összetett dolog.
Először is, a fizikai távolság kilométerben mérve még nem elég, nem kell folyton a telefonon, vagy az ismerősökön "lógni". A magány, az egyedüllét érzése alapvetőnek számít nálam ebben. Hogy az ember tudja, lesznek pillanatok az életében amikor csak előnyére fog válni, hogy tudja ha minden kötél szakad önmagára még akkor is számíthat. Mert a barátok jöhetnek mehetnek, a kapcsolat megszakad, langyosodik, és lássuk be sajnos a szülök sem élnek örökké.
Szóval kell hogy meglegyen az önmagadba vetett hited, és ez legyen erős, vagy legalább nem az első problémánál meggyengülő, mert akkor az egész szart se ér.
Na de kicsit elkalandoztam, a lényeg hogy ha van az embernek pénze, ha nincs, egy napban az egyik legfontosabb dolog hogy az ember rájöjjön mit és mennyit akar enni, és ezt hogy akarja véghez vinni. Na ez feladat.
Hihetetlen hogy ez néha mekkora teher, felkelsz és eljutsz egy pillanathoz, persze ez mindenkinek változó, hogy mit is kéne enni? Mi van otthon, mennyi időd van, esetleg van e valami amit hirtelen a reggeli gondolatára megkívántál, hideg, meleg, főzöl, rendelsz, szóval ehhez néha az embernek még ébren lévő agysejtje sincs, nem hogy konkrét haditerve.
Hogy ez az egész hogy merült fel bennem? Valahogy az ütött szöget a fejemben, a régebbi bejegyzésekbe belekukkantva, hogy mennyit és miben változott az életem, azóta hogy végül is elköltöztem otthonról. Bár az utóbbi mondatom baromi felnőttesnek, meg komolynak hangzik, a gyerekes dac hatására született. Mert ugye meg kellett küzdenem a haditerv megkomponálásával, éhes voltam xD.
Jó persze ez napjában többször előfordul, de más hogy küzd meg ezzel? Csak nekem okoz néha ez ekkora problémát?
Mert még ehhez az is hozzájön hogy szeretek enni, és finomat, tehát ha nem vagyok sablon müanyagkaja mániás, akkor nem árt valamit konyítani a főzéshez. Na és ez megint egy probléma. Mert az ember otthon néha választási lehetőség nélkül eszik ami elkészül, de ha egyedül van, úgy mond magára utalva, akkor ez a döntés is az ő kezében van. És az egyszerű kaják is bizonyos sorrendet megtartva készíthetőek csak el étkezési vagy inkább fogyasztási szempontból az ehető kategóriába sorolás esélyeseként. És akkor az ember lánya jön hogy na mi az neki, csinál már valami otthonos kaját, pl. paprikás krumpli, zöldbableves, zöldségleves, csipetke tészta, konzervből paradicsomleves, és akkor még a sütikről szó sem volt. Mert mégis mi bonyolult lehet egy zöldbablevesben??
Hát igen, a vásárlási procedúrán túl jutva, gondolva arra hogy saját igényeinknek megfelelően kaporral szeretjük így a tél közepén, kell bab, és szerintem a befőttes bab finomabb mint a fagyasztott, mert annak olyan hűtő íze van, meg nem tom, azt hiszem valamennyit már főznek az üveges babon, olyan finom és puhán ropogós, néha még a frissnél is jobb.  Meg őrölt pirospaprika, liszt, ecet, cukor, só, tejföl.  Ahan és amikor hazaérkezel és rájössz hogy valamit elfejtettél, vagy már mikor ott tartasz hogy a főzés közepén jársz és valamit baromira elfejtettél megvenni, akkor kerülnek sorra a különböző alternatív helyettesítési módok, és végül valami tök mást alkottál mint eredetileg terveztél. De ha még minden klappolt is, az egész tortúrához viszonyítva pillanatok alatt eltünteted a végeredményt. Viszont ha már eljutsz idáig akkor valamilyen szinten mégis büszkén gondolsz arra, hogy bizony ha úgy nézzük mégis csak te maradtál a végén állva, és nem fogott ki rajtad az a nyavalyás recept, akkor a mosogatóban álló oldalágon termelt nem hasznos koszos edények halmaza tuti lever a lábadról. A kérdés az: megérte???
De gondolom az ilyen mindennapos kihívások nélkül az egész túl uncsi meg lapos lenne :D.

Téli álom xD

Egy csomót gondolkodtam, hogy na mit is kéne írnom, meg párszor már eljutottam hogy hű na majd mindjárt írok egy bejegyzést, és utána csak bámultam a semmit, mert mégis mit írjak.
Egészen múlthét csütörtök óta, nap mint nap az a legnagyobb kihívás az életemben, hogy felkeljek pisilni, meg ha elfogy az innivalóm akkor felöltözzek és liftezzek 3 emeletet, hogy a lent lévő kis boltban megvegyem a szükséges folyadék mennyiségemet. Ugye milyen megerőltetően hangzik mindez?
Hát ja, és hétfő óta még néha ennyi se megy. Egész nap alszom, a matek óráimat is lemondtam a hétre, ne hogy már valami miatt, fel kelljen kelnem délután 4 körül. Valamikor este 8 körül szokott el jönni a pillanat hogy na most már kúrvára éhes vagyok, úgy hogy ideje megmozdulni, ha végre kitaláltam mit is egyek, akkor utána pedig olvasok, találtam egy csomó könyvet amihez kedvet érzek hogy újra olvassam, utána valamikor 4-5 óra körül hajnalban megint benyomom a szunyát, és az egész kezdődik előlről. Ami még hab a tortán hogy a telefonomat is kikapcsoltam hétfő délután óta, aki keresni akar, az tegye inkább a jövőhéten, addigra talán összeszedem magam. :)
Nem mintha a múlthéten bármi baromira megerőltető dolgot csináltam volna, egyszerűen csak ez az elő tavaszi szünetem.
Van megint órarendem, még hétfőn csináltam, de persze nem végleges, meg még nincs is meg a megfelelő kredit értékű tárgy, meg valami tesit is fel kell vennem, szóval még nem véglegesített.