Először is, a fizikai távolság kilométerben mérve még nem elég, nem kell folyton a telefonon, vagy az ismerősökön "lógni". A magány, az egyedüllét érzése alapvetőnek számít nálam ebben. Hogy az ember tudja, lesznek pillanatok az életében amikor csak előnyére fog válni, hogy tudja ha minden kötél szakad önmagára még akkor is számíthat. Mert a barátok jöhetnek mehetnek, a kapcsolat megszakad, langyosodik, és lássuk be sajnos a szülök sem élnek örökké.
Szóval kell hogy meglegyen az önmagadba vetett hited, és ez legyen erős, vagy legalább nem az első problémánál meggyengülő, mert akkor az egész szart se ér.
Na de kicsit elkalandoztam, a lényeg hogy ha van az embernek pénze, ha nincs, egy napban az egyik legfontosabb dolog hogy az ember rájöjjön mit és mennyit akar enni, és ezt hogy akarja véghez vinni. Na ez feladat.
Hihetetlen hogy ez néha mekkora teher, felkelsz és eljutsz egy pillanathoz, persze ez mindenkinek változó, hogy mit is kéne enni? Mi van otthon, mennyi időd van, esetleg van e valami amit hirtelen a reggeli gondolatára megkívántál, hideg, meleg, főzöl, rendelsz, szóval ehhez néha az embernek még ébren lévő agysejtje sincs, nem hogy konkrét haditerve.
Hogy ez az egész hogy merült fel bennem? Valahogy az ütött szöget a fejemben, a régebbi bejegyzésekbe belekukkantva, hogy mennyit és miben változott az életem, azóta hogy végül is elköltöztem otthonról. Bár az utóbbi mondatom baromi felnőttesnek, meg komolynak hangzik, a gyerekes dac hatására született. Mert ugye meg kellett küzdenem a haditerv megkomponálásával, éhes voltam xD.
Jó persze ez napjában többször előfordul, de más hogy küzd meg ezzel? Csak nekem okoz néha ez ekkora problémát?
Mert még ehhez az is hozzájön hogy szeretek enni, és finomat, tehát ha nem vagyok sablon müanyagkaja mániás, akkor nem árt valamit konyítani a főzéshez. Na és ez megint egy probléma. Mert az ember otthon néha választási lehetőség nélkül eszik ami elkészül, de ha egyedül van, úgy mond magára utalva, akkor ez a döntés is az ő kezében van. És az egyszerű kaják is bizonyos sorrendet megtartva készíthetőek csak el étkezési vagy inkább fogyasztási szempontból az ehető kategóriába sorolás esélyeseként. És akkor az ember lánya jön hogy na mi az neki, csinál már valami otthonos kaját, pl. paprikás krumpli, zöldbableves, zöldségleves, csipetke tészta, konzervből paradicsomleves, és akkor még a sütikről szó sem volt. Mert mégis mi bonyolult lehet egy zöldbablevesben??
Hát igen, a vásárlási procedúrán túl jutva, gondolva arra hogy saját igényeinknek megfelelően kaporral szeretjük így a tél közepén, kell bab, és szerintem a befőttes bab finomabb mint a fagyasztott, mert annak olyan hűtő íze van, meg nem tom, azt hiszem valamennyit már főznek az üveges babon, olyan finom és puhán ropogós, néha még a frissnél is jobb. Meg őrölt pirospaprika, liszt, ecet, cukor, só, tejföl. Ahan és amikor hazaérkezel és rájössz hogy valamit elfejtettél, vagy már mikor ott tartasz hogy a főzés közepén jársz és valamit baromira elfejtettél megvenni, akkor kerülnek sorra a különböző alternatív helyettesítési módok, és végül valami tök mást alkottál mint eredetileg terveztél. De ha még minden klappolt is, az egész tortúrához viszonyítva pillanatok alatt eltünteted a végeredményt. Viszont ha már eljutsz idáig akkor valamilyen szinten mégis büszkén gondolsz arra, hogy bizony ha úgy nézzük mégis csak te maradtál a végén állva, és nem fogott ki rajtad az a nyavalyás recept, akkor a mosogatóban álló oldalágon termelt nem hasznos koszos edények halmaza tuti lever a lábadról. A kérdés az: megérte???
De gondolom az ilyen mindennapos kihívások nélkül az egész túl uncsi meg lapos lenne :D.
No comments:
Post a Comment