Betegség

Hiába szeretném figyelmen kívül hagyni a tüneteket, be kell látnom, hogy ehhez egyedül kevés vagyok, ha beteg vagy menj orvoshoz. Időnként elkerülhetetlen.
Szóval mire nem jó egy kis friss levegő, ilyenkor könnyebb bélátni, hogy reménytelen vagy, esetemben menthetetlen....

3 2 1

"Ha a Hold a Bak jegyében állt születésedkor, akkor távolságtartóan és bizalmatlanul reagálsz mindenre. Ösztönösen félénk és érzékeny vagy, de ezt rejtegeted. Szenvedsz, mert nem tudod kimutatni az érzéseidet. Sajnos úgy érzed, hogy ha kitárulkozol, akkor becsapnak, pedig ennek nincs valós alapja. Nem tapasztaltál semmi rosszat, mégis félsz a sérüléstől. Rendkívül fegyelmezett vagy, uralkodsz az érzéseiden, a reakcióidon. Te tipikus pókerarc vagy. Ha összejönnek a dolgok, munkába menekülsz. Ott elemedben vagy, kézben tarthatod az eseményeket, nem úgy, mint a kiszámíthatatlan érzelmek terepén. Feladatod, hogy bátrabban megnyílj. Ehhez szükséged van valakire, akiben maximálisan megbízhatsz."

Nos, ez igazából eléggé megnyugtató, tessék simán szavakba lehet foglalni a működési elvem :D. Kár, hogy ez a pókerarc pont a kártyajátékokban nem működik, másrészt viszont kellemes, általában van időm a helyzethez igazítani a megfelelő hangulatot és viselkedést, belül pedig akár össze is omolhatok, vagy éppen feltámadhatok.
De igaz, talán egyszer majd valaki eléri, hogy képes legyek benne maximálisan megbízni, vagy az idő előrehaladtával erre a reális esély exponenciálisan csökkenni fog, és bizalmatlan vén banya leszek virágokkal :D.


"Azokban a pillanatokban, amikor nem lehet legyőzni a külvilágot, egyszerűen csak el kell azt tüntetni."

Kedves Hannibal, ez egy hasznos tanács.
Úgy érzem nincs több szabadon feláldozható másodpercem, gondolatfoszlányom vagy erőtartalékom a férfiakkal kapcsolatban. Ezt a tegnapi 25 perces várakozási idő alatt fedeztem fel, a türelem nem az erősségem. Majd ha újra rendelkezni fogok ilyesmivel, akkor foglalkozom a soron következő jelenleg várólistára tett ilyen témájú, tárgykörű problémával. De még csak most fedeztem fel újra milyen érzés a lebegés, nem kell újabb és újabb vasmacska a bokámra, ami visszarángatna a valóság talajára. Boldognak, vidámnak, mosolygósnak lenni önmagam miatt, bocs, de túl felemelő, ez a skatulya bizony egy időre megtelt, és korlátozott ideig határozottan egyszemélyes, az egom ápolgatása minden szabad helyet elfoglal.

Említettem, hogy hiányzik a gyümölcs nassolás, így segítettem rajta, többek között kipróbáltam életemben először a friss papayát, el is felejtkezve a tényről, hogy így lesznek papaya magjaim, mivel az ízélmény egy időre elég sokkoló volt. Csak arra tudtam gondolni, hogy miért is feltételeztem erről az izéről, hogy finom lesz?!! Szóval igen, de legalább sok magja van.  A mellé járó szőlőről nem is beszélve.

Apának ma idegenvezetést tartottam skypon, vicces volt, és szórakoztató. Egyszerűbb olyasvalakivel beszélgetni, akinél nem kell a rejtett csapdákra, útvesztőkre, érzékeny pontokra figyelni, érti a gondolatmenetem, vannak közös témák, hagy beszélni, és még virágokat is mutogathatok. Húgommal kapcsolatban is így érzek, bár talán ő nem értékelné annyira a virágmutogatást xD.

Elengedés 2.

68 év, több, mint 40 évnyi házasság, és most már több, mint 10 évnyi magány. Egy nehéz élet röviden.

3 kis apróság, egy nagyobbacska kő, egy picurka lapos, és egy darabka halványzöld üveg. Szuvenír.

Helyreállítás, bútortologatás, rajzok leszedése a falról, rendszerezés, csomagolás. A búcsú ideje.


Hmm, egy ital meghívás estére? Miért is ne? Elfogadva.
Jelenleg amúgy is csak tejes teát iszom :).
Érdekes, de ezt nem gondoltam volna, mármint sose halottam, vajon miért nem (?!), szóval meglepődtem, de ez csak alátámasztja az összetartozási faktor fontosságát, hasonló a hasonlóval, szóval viszlát különböző.
Jelenleg bizonytalan vagyok, de ott van az is, hogy azért egy próbát megér, és kedves, és csak egy idegen :).
Most végeztem a Szex és New York 4. évadjával, még maradt kettő a hétre. Rosszabbra számítottam, kicsit zavar, hogy egy-egy rész milyen kis rövid, de azért az a rövid rész is vicces vagy időnként tanulságos.

Ma 2 órát beszéltem apával Skypon, kellemes, megnyugtató és normális időtöltésnek bizonyult, csak ez a pár kép volt fájdalmas, mint egy éhezőnek valamiféle déli báb:

Végül pedig ez a baj a törött játékokkal, nagyobb a sérülésveszély, illetve a tartozásokkal, figyelembe kell venni, hogy vannak olyan eshetőségek, amikor vissza is fizetik.

Rendrakásosdi

Nem mintha annyira halaszthatatlan lett volna, de gondoltam ha ilyen rendrakós takarítós időszak van, rengeteg nyugis szabadidővel, talán egy helyre kellene a bejegyzéseimet csoportosítani, mert már kicsit nyakatekert a sok különböző "helyszín". Ez egy jó módszer, hogyan tudok magamon is nevetni xD.

És mit találtam 2013.július 13-ról:
"Mint a cím is mutatja, ez az első napom ebben az országban, mégis egyszerre érzem magam ugyanúgy, és teljesen másnak. Ugyanúgy, mert azon kívül, hogy nem a magyar, hanem az angol a használandó nyelv, akár épp otthon is lehetek, csak nagyon élénk álmom van. Miért ne?
Miben másképp? Szegény kis csökevényes agyam nem képes feldolgozni a tényt, hogy másik országban lennék. Életemben először voltam az otthoni reptéren, jól fel is avattam az élményt, mert repülőre is szálltam, tök félelmetes volt, és bezsebeltem a tényt, hogy akkor már Írországét is látom. Az időzónák trükkjének köszönhetően ráadásul ugyanazon a napon.
A harmadik kis tényező, nos az elég pesszimista. De a nagybátyámmal való beszélgetés ráébresztett, hogy azért valamennyire én magam is kétségbe vontam a saját ép elmémet. Beleképzeltem magam a helyébe, hogy ha én hallanám kívülállóként a saját magyarázatom, mennyire döbbennék meg, és igyekeznék felvilágosítani a másikat, hogy egy vesztes lapra tol all-int.
Tehát túl voltam a landoláson, aminél tovább nem is nagyon gondolkoztam, és nem tudtam mi is vár rám. Eleinte azt gondoltam, hogy ha, simán megoldom, ha valami nem lenne rendben, még mindig kitalálhatok mást. De néztem a gépből azt a rengeteg fényt, hogy milyen óriási a város, és én nem beszélem a nyelvet, és rájöttem, minden azon a másik emberen múlik, aki rám vár a reptéren, és perceken belül szembesülök vele, mennyire vagyok egy idióta.
És hülyeség, de még mindig sokk hatás alatt vagyok, hogy minden rendben, semmi emberkereskedelem, szervkereskedelem, vagy prosti árusítás. Nem mintha komolyan hittem volna benne, csak furának találom, hogy minden úgy van, ahogy azt előre megbeszéltük. Otthon ez alig ha fordul elő velem."

Vagy épp ezt 2013.július 15-ről (szép kezdete a 21. szülinapomnak hajnali 2 körülről):
"Arra már rájöttem, hogy más helyzetben én és ő, nem nagyon próbáltunk volna beszélgetésbe bonyolódni. Nem tudom szegény mit gondol rólam, de biztos jobbat várt. Legalább is mást. De ez teljesen kölcsönös, hosszabbacska haj, arcszőrzet, piercing, tetoválás, "kalap", rengeteg karkötő, lehet nyaklánc is, annyira nem figyeltem meg. Még mindig ott tartok, hogy próbálom kitörölni a fejemben lévő képet, és helyére illeszteni a valóságot (pozitív értelemben), amihez még nem fejtettem meg, hogyan is kapcsolódik egy ilyen karakteres férfias férfi hang. Egy hang ami még biztosan bajba fog sodorni, arról nem is szólva, hogy hivatalos engedélyem van masszírozás címén letapizni. Addigra ki kell találnom hogyan tudnám jegelni a vele kapcsolatos gondolataimat. Nem véletlenül nem akartam többet egy párral lakni, totális önkényes kínzás, mit mondhatnék, a távolság azért nem mindennapi mentség :D."

Randi dolog

Az ígért kép az új növényemről, a neve MINI KIWI, és valóban elég apróka  :)

"Itt az ideje megtenned a következő lépéseket. Igen, tudom, hogy egyszerűbb lenne ellustálkodnod a dolgokat. Igen, tudom, hogy egyszerűbb lenne, ha még egy kicsit lehetne várni. De a helyzet az, hogy lépned kell. Nincs mire várnod, és nincs is okod a totyorgásra. Ma vésd az eszedbe: a félelmeid nem valósak, hanem pusztán félelmek. Nem kell rájuk hallgatnod, ha sikert akarsz elérni."


Micsoda véletlen, pont valami hasonló dolgon járt az eszem. Továbblépés érzelmileg.
Gyakorlatilag nincs is benne tapasztalatom, mivel ha valakinek olyan gyerekkora és beállítottsága van, mint nekem, tehát szuper érzékeny a legkisebb támadási kísérletre is, könnyen arra a következtetésre jut, hogy bármit is érezni kibaszott szívás, egy idő után pedig még csak meg sem éri a vesződséget. Valamikor az anyám feljelentős eseténél, vagy az apám általi sorozatos cserbenhagyások környékén kezdtem el felhagyni az érzelmi résszel, a hab a tortán pedig a mindenki aki kapcsolatba kerül velem, nos tönkre teszem az életüket vád volt. Be kell ismernem már azelőtt érzelmileg sérült voltam, hogy tudtam volna mit jelent érzelmileg sérültnek lenni, így eltartott egy ideig amíg megtanultam a módszert hogyan fedjem el ezeket a sérüléseket, nem helyrehozásra gondolok, minek az, csak tegyünk úgy, mintha nem is léteznének. A gond az, hogy ennek ellenére mindenki látja és tudja, hogy léteznek, és amikor porszem kerül a gépezetbe, és a tiltott algoritmusok egyike működésbe lép....ahogy nemrég olvastam, a szemedet be tudod csukni ha valamit nem akarsz látni, de a szívedet nem tudod bezárni ha valamit nem akarsz érezni, helyzet kellős közepében találtam magam. Tudod, még most is átjár a felszabadultság silány utóérzete, ha arra gondolok, mennyire nagyszerűnek találtam ezt az első 1 hónapban. Izgis volt, tökéletesen sokkoló és persze helytelen, de az érzés, libikóka a fent és lent állapota között, attól függően, hogy épp ítélkeztem e magam felett, vagy sem.
Mi segített a 3 méteres lebegésből keményen padlót fogni? Zuhanásom oka február 11-e volt, a kocsis este. A b. érzetem totális megrendülése ami után 5 hétig elő se bújtam a csigaházamból, és persze az a nyamvadt rózsa, utána már mondhatni fele részben immúnissá váltam érzelmileg, már nem volt olyan hatásfoka az érintésének, már megtapasztaltam, hogy tud félelmetes lenni, hogy kevesebbre tart, mint őt, hogy mondhat akármit képtelen vagyok elhinni, és a fal, ami megszűri nekem a külvilágot, közöttünk is újra ott van. Viszont megtanultam mit keressek a következő alkalomnál :). És kipróbálhattam a b.j.-ről olvasottakat, ami megint csak hasznos tapasztalat :P.
Szóval igyekszem trenírozni magam a továbblépéssel kapcsolatban, feldolgozni amit kell, eltüntetni a kérdőjeleket, és találkozni másokkal.
Én sose voltam az a randizós típus, majdnem egy kezem elég ahhoz, hogy megszámoljam hány randin vettem részt összesen,  pedig még csak nem is voltak szörnyűek, csak nem voltam túl érdeklődő a téma iránt, de talán szocializálódnom kellene, amíg még lehet.
Csak két dolgot kell szem előtt tartanom, ha megint valaki olyanba botlok aki személyiségre, szokásilag vagy bármi más módon túlzottan hasonlít az apám természetére, nos végérvényesen apa komplexusom van, és én is beletartozok a nagy átlagba, miszerint az apám nagyban meghatározza milyen pasik tetszenek. Illetve, a második dolog, hogy ha lehet ne legyen több 1 óra 50 perces sétám hazafelé, mert egy időre éppen elég vízhólyaggal rendelkezem, ne essünk túlzásba. xD

Elengedés?

"Itt az ideje annak, hogy továbblépj. Feltűnt már neked, hogy a múlt árnyai folyamatosan kísértenek? Mintha nem mernéd, vagy nem tudnád elengedni őket. Pedig, ha el mernéd fogadni azt a nyilvánvaló tényt, hogy a múlt már nem fog visszajönni, akkor sokkal könnyebb dolgod lenne. Nem, ez nem azt jelenti, hogy okod van boldogtalannak lenni. Ez azt jelenti, hogy okod van megkeresni a boldogságot."  NLCafé

Kedd óta gondolkodom rajta mi a véleményem, és oda jutottam, hogy bármilyen fura is, de büszke vagyok rá. Teljes mértékben igaza van, és én büszke vagyok arra, hogy ő nem olyan szemellenzős, mint én.
Ezzel kapcsolatban szombat hajnalban világosodtam meg, mármint ha tök sötétben gyalogolsz 2 órát, attól félve mikor támad meg egy elkóborolt óriási ijesztő kutya, és nincs kit hívnod, senki se fog keresni, és csak annyit látsz amennyit a felhős majdnem teliholdas éjszaka megvilágít, nos igen, akkor remek lehetőséged van önvizsgálatot tartani.
Nem volt szükségszerű gyalogolnom, mondhatni elbaszott egy ötlet volt, de én csak eleget tettem pár hasznos javaslatnak, miszerint kell egy kis friss levegő, és remek nap volt a sétára, másrészt bár szereztem alibit éjszakára egy borzalmas akcentusú belfasti személyében, nem állt szándékomban valóban meg is valósítani ezt az alibit, csak hát adni kell a látszatra...
Ma fabrikáltam egy lyukat a falba, hogy felakaszthassam a félkész festményem, és kitaláltam egy megfelelő rajzötletet, mert ahogy Christina is mondta, éreznem kell a lezárást, hogy lezártam itt a dolgokat, szóval úgy néz ki van egy küldetésem a maradék 10 napra.
Fura érzés ez a bizonytalanság, 1 héttel ezelőtt még simán megmertem volna rendelni az Anita Blake könyvet ide írországba, most pedig őszintén szólva ebben a 10 napban sem vagyok 90%-ig biztos. Talán mert magamból indulok ki, és ha én az ő helyében lennék, akkor eltávolítattnám magam addigra amikorra visszaérkezem. Tipikus filmbeli mondat, mire visszajövök, már nem akarlak itt találni :).
Gondolkoztam ezen a milyen lesz megint otthon érzésen is, na igen, ha lenne egyáltalán otthonom, mert nincs, főképp mert hajlamos vagyok nem egy helyhez vagy címhez, hanem egy emberhez társítani az otthon érzését, és ugyebár én nem rendelkezem ilyen személlyel. Szóval az első 1 hétben biztos sűrűn fogok arra gondolni, ideje lenne már lesétálnom a Tiszához úszni egyet xD. Pénz nélkül, terv nélkül, az eddig halogatott problémákkal szembesülve, mit ne mondjak nem egy hívogató elképzelés.
Úgy tűnik nem nagyon megy számomra, hogy két életterületen is konkrétan ismerjem a helyzetem, ha stabil az egyik és stabilizálni akarnám a másikat is, instabillá válik az addigi stabil, és stabillá az addigi instabil, de a kettő egyszerre stabillá tétele túl nagy falat számomra, persze mindkettőt instabillá tenni, nos azt hiszem ez lesz a következő megálló az általam járt úton, és nem nagyon látom, hogyan hagyhatnám ki ezt a vizitet...
De addig is, be kéne fejeznem szegény festményt, neki kezdeni a rajznak, további könyveket keresni a húgomnak, párat nekem is el kéne olvasnom belőlük, talán egy kicsit kevesebbet aludni, elvégre a 13-14 óra nem éppen egészséges mennyiség, újra elcipelni a seggem a könyvtárba, hiszen nem voltam majd egy hónapja khmm, bizonyos okok, vagy okok hiánya miatt és persze rendszereznem a dublini képeimet, mivel némelyiken ember vagy emberek is szerepelnek.
És hihetetlen, de ma megsütöttem az első írországi pizzám, mármint saját készítésű tészta és saját készítésű szósz pizzám, valamint átültettem a legújabb szerencsétlen sorsú növényem (most mit tehetnék, ha lelki rokonságot érzek a leárazott tesco-s növényekkel) amiről még életemben nem hallottam, Mini Kiwi, persze csak mikorra hazaértem olvastam el, hogy a normál magassága 700 cm - 7 m (IGEN, TUDOM), tehát jobb lett volna a bordó piszkét választani. Majd készítek róla képet, mint ahogy a citromokról is tervezem :).
Kellemes hetet mindenkinek, bár remélhetőleg eseménydúsabbat, mint amilyen az enyém lesz...xD.

Valaki

Ismét szerencsét próbálok, rábízom magam egy idegenre, mert épp így hozta a véletlen, és mert jót tenne egy kis friss levegő, némi szórakozással. Meglátjuk mennyire vagyok képes ehhez egy alkalmas partnert is találni, nem mintha nem lenne bennem némi kétség, de utána csak bánnám, hogy nem mertem megpróbálni. Ahogy a húgom mintha mit veszíthetek? Kölcsönkértem kicsit a fiatalos, gondtalan hozzáállását, nem mintha lenne neki olyanja. xD
Kiszellőztetni a fejem, nos az most nagyon rám férne, vihetne az a szellő magával néhány rossz emléket is, vagy legalább segítse elhalványítani más újabb emlékekkel.
Azt tervezem, hogy ha átmegy az első két akadályon, megpróbálkozhat a harmadikkal is, ez a szinten valóban aligha ronthat már a dolgokon, sőt igazán törvényszerű lenne, ha végre javítani tudna rajtuk.
Csak nem igazán vagyok képes elhinni, hogy ilyesmit teszek, már megint, és még egy másik saját nehézségen is át kell jutnom, amihez ma túl gyáva voltam.

Más. Terjengős művészlelkes stílus, nekem továbbra is tetszik, csak sajnos nem harmonizál a fizikai valójával, vagy legalábbis nem az én szememben. Na jó, ha alaposan átgondolom van egy kis lerágott csont utóíze, talán az ismétlődő, állandó, várható, kiszámítható oldala miatt. Mintha állandóan ugyanazt az ízű fagyit vennéd, egy idő után megcsömörlesz és unalmassá is válsz, hiszen a változatosság gyönyörködtet.
Már csak a kimozdulással kapcsolatos félelmeimmel kell leszámolnom, az elmúlt 2 hétben 1x voltam úgy 50 percet sétálni, semmi más lakáson kívüli tevékenység, ez kicsit már beteges.

Mi is az igen ellentéte? Azt hiszem kiment a fejemből....Ejnye-bejnye

"A levél lényege, hogy kifejti, végre belátja, hogy a velem kapcsolatos dolgai, érzései a továbbiakban mennek a kukába, mert egy alaptalan valótlan pontocska vagyok, aki veszélyezteti a jelenét és jövőjét, és még csak meg sem éri miattam ezt tennie."

Biztosan említettem már, hogy mennyire szeretek másokkal levelezni, mert az írásban történő kommunikációt meg lehet őrizni, évekkel később újra olvasni, mintha valóságos emlékeid lennének, amikkel valóban lehet is mit kezdeni. Talán tanulnom kellett volna a Lóránttal történtekből, és nem megismételni, hogy intellektuálisan ennyire felkeltse valaki a kíváncsiságom, mert várhatóan rossz vége lesz.
Nevetséges de egyszerre vagyok ijesztően immúnis és fizikálisan leharcolt. Mint egy frontális karambol ahol te tervezted, hogy eljátszod a vétkes részeg sofőr szerepét, de megelőztek és pont a másik okozta az ütközést. Azt terveztem, hogy hajvágás közben hozom fel a dolgot, miután már két napja azon agyaltam mi a megfelelő alkalom, amikor kellő ideig birtoklom a figyelme egy részét, de még az elutazása előtt van. De szörnyen sikertelen vagyok, mint amikor leírtam a naplóban, hogy vége, tanuljak meg nemet mondani, és erre félbeszakított írás közben, hogy aznap este masszírozzam már meg a lábát, holnap vagy holnap után pedig vágjam már le a haját. Nem telt el egy perc, hogy leírtam nemet kell mondanom, de valahogy a beszélőkém beleegyezett a kérésekbe, nem pedig elutasította azokat.
Hát így lettem gazdagabb két olyan e-maillel amiket tervezem, hogy kinyomtatok, hogy soha ne felejtsem el minek tart, és mennyire tart, és mennyire igazam van, hogy értéktelen szemétnek tartom magam, köszönöm a megerősítést, látod, végre neked is világossá vált. xD

Elgondolkodtam, hogy mi volt a legtöbb idő amit egy helyen töltöttem, és a 14 hónapos Anitás - Lacis időszakot találtam, az pedig már önmagában is rekord, hogy ennyi idő alatt egyszer sem voltam otthon, szóval jelenleg tartok 10 hónapnál = 306 napnál. Persze szóltam, hogy lehet sikerült ellehetetlenítenem a maradásom, én ilyesmikre is képes vagyok :D.

Tartok kicsit a mai napi beszélgetéstől, valahogy magamévá kéne tennem a gondolatot, hogy van egy papír alapú vőlegényszerűségem akivel épp katasztrofális állapotban van a személyes kapcsolatom. De hát majd használom a képzelőerőm, önámításban otthon vagyok, szerintem annyira csak nem okozhat nehézséget a papíralapút az elképzelttel helyettesíteni, főleg mivel az elmúlt hetekben ez okozta a legtöbb problémámat, hogy az igazit olyan tulajdonságokkal és gondolatokkal ruháztam fel, amikkel nem rendelkezik, és velem kapcsolatban nem is lenne rá képes. Most mit mondjak, aki hülye haljon meg!

Megbaszni, szép kis szó, de használjuk akkor velem kapcsolatban, most tényleg egy spanyol pasit próbálok rávenni, hogy megbasszon, miért ne? Meghívott biciklizni, tud táncolni, és legalább nincs gyűrű az ujján.

A tervem a következő két hétre, hogy rajzolgatok, festegetek, megpróbálok találkozni más emberekkel, és próbálok gondolkodni azon, mit kezdjek magammal. A végén lehet csak aludni fogok. Neem, a festésbe már belekezdtem, és úgy néz ki péntekre sikerült némi programot szerveznem, már csak pénzt kellene rá kérnem.
Mindegy, most megyek és alszok, a hangulatom hála H.-nak mérföldekkel jobb, mint pár órája volt. Leginkább az e-mailes incidens hozta rám a frászt. Írtam Gábornak, és megijedtem mert egy pillanatra úgy tűnt vagy nem Gábornak küldtem el, vagy nem csak neki, amit írtam, és ha az a levél egy nem megfelelő személy kezébe kerülne, nos irtó nagy bajban lennék. De visszanéztem, és nem láttam, hogy másnak is elküldtem volna, szóval csak magamra ijesztettem. A második adag ijedtséget a horoszkópom okozta, amiben pont arról írtak, hogy ma véletlenül küldhetek másnak e-mailt, vagy én is kaphatok olyat, amit eredetileg nem nekem szántak. Gondoltam anyád, ez nem vicces, ne most szórakozz velem.

Áhhhh, el sem hiszem, hogy ezt tettem, légyszi légyszi valósuljon meg, és sikerüljön jól....légyszi :).Ahogy nem rég valaki említette, szükségem van egy kis vidámságra és friss levegőre, és láthatóan nem tudok nemet mondani :D xD.

Üres

Hitetlen és bizonytalan vagyok, ezért jutok vissza mindig ugyanoda.
De tegyük félre az önostorozást, valami hasznos javítási útmutatóra kellene törekednem, hogy ha akár napjában többször is elérek idáig, tudjam mi a teendő, vagy valami csoda folytán egy gyakran működő irányváltoztató leírás is jól jönne.  Tudom, hogy ha írok róla az már segít, mivel beszélni nincs kivel, még sem tudok továbblépni általa, mert a problémák is állandóak és helyhez kötöttek. Mi a gond? A távolság, a zavartalanság hiánya, a meg nem értés, a biztonság csalóka hiánya, a maradék, a túl sok egész, de leginkább a hiánya mindannak ami hiányolható.
Mit kellene másképp csinálni? Nem tudom van e rá mód egyáltalán.