Nem tom...

Nem sok minden történik velem. Viszont nem szeretem az olyan dolgokat, amikre gondolok, pedig nem szabadna, és hirtelen megtörténik, de nem én csináltam, hanem a másik fél. És ilyenkor jön a nagy kérdés, miért tette??? Teljesen megzavart, most megint kezdjek el képzelegni, de a remény szerintem túl nagy luxus, hogy ilyen dolgokra pazaroljam, és valószínűleg feleslegesen, de sajnos itt a bizonyíték, hogy nem hagy hidegen az amit tett, sőt örülök neki, de mégse. Jajj nekem az emberek túl bonyolultak, mégis mihez kezdjek ezzel az egésszel. Ha nem reagálok rá semmit, akkor megszokottá válik a dolog, de akarom hogy megszokottá váljon, vagy tegyek ellene valamit. Ha nem reagálok fog még lépéseket tenni, vagy nem és kudarcnak gondolja. Ha viszont kudarcnak gondolja, akkor az engem valószínűleg zavarni fog, ugyan úgy mintha tenne még lépeseket. Tiszta 22-es csapája. De mi van akkor ha reagálok rá, mit reagáljak, van e egyáltalán értelme, vagy csak zűrt okozok mint mindig. De mi van ha, happy end lenne belőle, képes lennék rá. Az a baj hogy nagyon is kételkedem magamban, és ez nagyban rontja az esélyeket. Ráadásul, én félek az emberektől, a pasiktól is félek, mert olyan dolgokat akarnak, amit én is szeretnék, csak fenn tartásaim vannak a pasi személyével. Túl sok gátlással rendelkezem. Na meg túl magas képzeletbeli falakkal, amik az évek sőt hónapok előrehaladtával egyre csak nőnek és vastagodnak, és egy idő után lebonthatatlanok lesznek. Ezért gondolkodtam el rajta, hogy lehet velem van a probléma, és a szexuális nézeteimmel. Lehet, hogy csak rossz táborban keresgélek. Mert mi van ha leszbikus vagyok. Vagy olyan hormont termel a szervezetem ami taszítja ember társaimat. Nem tudom, remélem azért pár ilyen témájú kérdésemre választ kapok mielőtt meghalok. Ja a jelenlegi esettel, nem teszek semmit, kivárok. Adok az illetőnek egy hetet, és az alapján vonok le következtéteseket, és csak utána teszek valamit. Szerintem, vagyis ez a jóslatom: nem fog az illető csinálni semmit, ha letelt a hét, lehet nem is lépek, mert egy gyáva nyúl vagyok, és félek szembe nézni a lehetséges következményekkel, vagy lépek valamit, de túl negatív és pesszimista leszek és az egészből nem lesz semmi. Tehát most hogy így levezettem a következmény és tenni való listát, már csak úgy kell tennem, mintha semmi sem történt volna... :D

Egérke kontra ÉN

Persze hosszú csatát vívtunk, de én nyertem, ez életre halálra menő csata volt és őt leszúrtam... :D Ez volt a harmadik egér amit leszúrtam, tudjátok, ez ragadt meg bennem a sok vámvípvadászos könyv után, egereket szúrkálok le.... :). A könyveim is megérkeztek...

Rinivel volt egy kis sírós webkamos éjszakánk, remélem legalább egy kicsit tudtam segíteni...

Eredmény

Na sikerült elég minimális számúra lecsökkenteni hogy melyik suliba vagy milen szakra menjek. Iskola helye lehet Veszprém, Pécs, Dunaújváros. Szak szerint vagy matematika, vagy műszaki menedzser. Aztán hogy melyiket szeretném és hol, még a tanév során kiderül...
A hétfőn érkező könyveim mellé, elkéne kezdenem végre tanulást is...
Most azon gondolkoztam, hogy mi lenne ha utolsó évre magántanuló lennék. Szar ötletnek tűnik, de lehet lesz rá lehetőségem :S :S!!!

A festegetésem eredménye...

Ma ezzel szórakoztam délután, ráment vagy 3 órám, de azért a végeresmény tetszik...

Felelősség

Ma este felkerülnek a ponthatárok az internetre, és ezzel eljött az ideje annak is, hogy eldöntsem végre mit kezdek a jövőmmel. Milyen szakra és melyik iskolába szándékozom tovább menni. Ezt könnyű kijelenteni, de rohadt nagy felelősség eldönteni. Persze mint mindig most is segítségemre lesz a megérzésem, de mi van ha rossz, vagy nem fogom bírni vagy nem tudom, elbukok, és kész összetörök. Nem akarok így érezni, így körültekintően kell döntenem, szar hogy ezzel akár örökre tönkre tehetem az életem, de választhatok jól is, és hogy épp melyik teljesül azt majd csak később az idő tudja megmondani. Mamám szerint egy katasztrófa vagyok, nem fejtette ki bővebben miért is gondolja így, csak kijelentette. Lehet, hogy igaza van, lehet, hogy téved. Ez is majd csak idővel derül ki. Elméletben ez csak tőlem függ, gyakorlatban persze egy csomó más dologtól is. Azt hiszem ha végre meg lesz a célom akkor tudni fogok érte küzdeni és tanulni, így még van esély rá hogy jól sikerüljenek a vizsgáim. Ultra fénysebeséggel telik az idő :S. Ez néha jó, de most nem igazán tudok neki örülni, jó volna többet gondolkodni a jövőmön, de nekem ennyi idő jutott, hát ezzel kell beérnem.
Ma meg figyeltem, hogy apához 5x szóltam, tesómhoz 7x még mamámhoz 3x a tegnapi nap folyamán, így talán sikerült annyit szólnom hogy egy fél oldalt betöltsön, szerintem nem fog elkopni a szám. Gondolkodni viszont ezzel szemben nagyon sokat szoktam, minden félén persze, de általában ezek se a családdal kapcsolatosak, ami ha megnézzük érdekes...
Azon kívül az alvási szokásaim is kicsit nyáriasodtak, délután 1 körül kelek és hanali 4 körül fekszek, persze egyedül. Ha a pókjaimat nem számoljuk...
Mostanság esti elfoglaltságként, a kamrában egérre vadászok, van egy késem is amivel két egeret már a másvilágra küldtem, most szándékozom a harmadikat is leszúrni vele, ha sikerül csinálok róla képet :D.

Pókok

Mivel elég sok időm van gondolkodni, rájöttem, hogy a ház körül egy csomó helyen található ugyanolyan fajtájú pók. De nem ilyen pici kiéheztetett pókok, nem ezek rohadt nagyon mármint a megszokotthoz képest, és csak most így hirtelenjében 13 db-t találtam, a képek nem biztos hogy nagyon jók lettek, ez azért van mert már majd nem ete volt, de mégse, tehát fura fényviszonyok, valamint mert félek a fényképezőgépektől, és most kezdem őket megismerni úgy hogy én nyomkodom azt a hülye gombot... de nekem nem igazán lesznek ember áldozataim, én csak a természetből merítek "ihletet". Szóval gondoltam hogy van pár pókunk, mert vannak állataink, meg ez falu, de akkor is hogy ilyen sok és ilyen nagy??

Érdekes...

Most olvasom a Battle Royale című könyvet, és lehet elmegyógyintézetbe való vagyok, de nem számít, szóval szívesen részt vennék egy ilyenen, még ha nem is élném túl, akkor is kipróbálná milyen büntetlenül ölni. Ráadásul nem is idegeneket, hogy milyen az amikor az életedért ölsz, hogy te legyél az aki utolsónak marad "állva". De persze valószínűleg megölnének, de akkor is szívesen kipróbálnám. Ma július 21-e van. Nagyon utálom ezt a napot is, már évek óta, olyan borzalmas érzésem van tőle. Tudom hülyeség, hiszen mit árthat nekem egy nap, de akkor is feszélyez. Továbbra sincs semmi hasznos tevékenységem, délután 1 körül kelek, hajnalba alszom el, nem igazán szólok senkihez, mert nincs semmi mondani valóm számukra. Rendeltem 3 könyvet, remélhetőleg hamarosan megérkeznek, kíváncsi vagyok rájuk. Mostanság elkezdtem érdeklődni a démonok, feketemágia, szellemek, és egyéb megmagyarázhatatlan dolgok iránt, tetszenek nekem, és valamiért úgy érzem egy része létezik, hiszen csak kell hogy legyen valami igazság alapja, jó volna bekerülni az ilyen körökbe, akik tényleg tudnak ezekről a dolgokról valamit... Jó tudom álmodozom, mint mindig, de ilyen vagyok, ez is hozám tartozik, mint valószínűleg az a tény hogy sose megyek férjhez... Ez van :).

ÁÁÁÁÁÁ.....

JÉZUSOM!!!! Már nincs hátra a nyári szünetből csak 6 hét, ami azt jelenti hogy van 5 hetem a tanulásra, ami annyi mint körübelül 35 nap. Ez borzalmas, tökre elrepült fölöttem az idő...
Hogy fogok egy csomó infót ennyi idő alatt a fejembe tuszkolni??? Jaj nyugalom, fő az optimizmus.... De akkor jesszus valahogy belekéne kezdenem ráadásul nem is olyan soká...
Na majd kitalálom valahogy, egyenlőre ott tartok, hogy a bevásárló listát iskolakezdéshez megírom, meg megvárom hogymegérkezzenek a megrendelt könyveim :). Aztán majd lesz valahogy....

Vihar :)

Végre megérkzett hozzánk is a vihar. Normális 21 fokos hőmérséklet van :D. Ezt már én is el tudom viselni, találtam is pár képet a felhőkről. Szerintem nagyon szép. Sajnos itt nem esett túl sok eső eddig, de azért reménykedni lehet, villámokat viszont szépeket láttam, meg ezek a sötét felhők xD. Jég sem esett, nem mintha hiányozna csak hát még nem láttam itt jégesőt. Ma is délután 2 körül keltem, de csak hajnali 3 körül aludtam el. Rini bevezetett a plörk világába, én még nem nagyon éltem bele magam, majd később, ha már gyakorlottabb leszek, sajnos a mostani próbálkozásaim halálra vannak ítélve, mert 5-10 percenként elmegy az áram, bár legalább nem kell a hülye tévét hallgatnom. Ennem is kéne már, de még nem találtam ki hogy mit. Jövőhéten magyar nagydíj, sajnos állítólag akora már megint nagyon meleg lesz, de hát nyár van, ezt kell elfogadni, még ha utálom is. Mikor lesz már tél meg 2-3 fokok. Holnap elméletileg korán kell kelnem, mert uborka elrakás, meg ilyen szarságok vannak tervbe véve. Hát majd kiderül hogy feltudok e kelni.

A képeim...

Az alvás időpocsékolás... xD

Szóval, tegnap este nem sikerült lefeküdnöm :D. Mivel hát eleve este 8 körül sikerült kikászálódnom az ágyból, így persze adódik hogy mikor fogok lefeküdni, egyenlőre ez továbbra is megválaszolatlan kérdés.... Ugyanis elbíbelődtem a gépemmel hajnali 4-ig, utána meg már minek aludjak, amikor internethiányom van és orvosolható ha nem alszom el, így hát csendben ülve hallgatva tesóm szuszugását vártam egy fotelben, hogy az órám 5 órát jelezzen. Miután ezt sikeresen kivártam felkerekedtem és hazajöttem. Nem tudom miért te már egy ideje őrült vágy hajt hogy fénykepezgessek egy kicsit, és hát mivel épp alkalmas volt az idő, így sétálgattam egy kicsit a falu szélén és a napfelkeltéről csináltam pár képet, meg egy hatalmas napraforgótábáláról, melynek a fele a miénk, meg egy kis tóról, birkákról, füvekről, fákról, szóval csak úgy nyomogattam azt a szerencsétlen gombot a fényképezőn... :). Felteszek pár képet, csak úgy a magam szórakoztatására, meg úgy emlékként, valahogy most ilyen hangulatom van, úgy érzem fontos hogy minden nap írjak valamit, meséljek kicsit itt, hogy mivan velem, vagy mi történt körülöttem... Majd kiderül hogy sikerül... Ja és örömhírként közlöm, hogy tegnap végre megérkezett a nyereményem... Persze tesómat megkértem hogy nézze meg nem jött e nekem valami levél, de azt mondta nem. Erre hazaérek majdnem sötétben és ott van a boríték az ágyamon, mindegy nagyon örülök neki, ez a saját szülinapi ajándékom magamnak, meg persze gondolom fortuna keze is benne van :D Örök hála :). És amint nézegettem, az interneten vásárolt könyvekre is felhasználható, így ugyebár kényelmesebb mert csak kijelölöm a könyvet, kiszállítják, én meg csak ülök és várok. Szerintem sokkal jobb mint elmenni egy boltba és ott órákig válogatni, meg ácsorogni, meg minden, így kényelmesebb, szerintem meg is halnék ha nem lenne internet... xD

Édes semmittevés

Július 16. Ezen a csodás, nyári, meleg napon nem igazán történt semmi. Anyánál voltam, ismételten hajnali 5 körül aludtam el, de most csak este 8-kor másztam ki az ágyból. Semmi érdekeset nem találtam amiért érdemes lett volna fel kelni. Tanulnom kellett volna, könyvet is hoztam, de nem volt hozzá erőm. Még kaját is csináltam, először hajnali 2 körül virslis tojás rántottát, teával, utána meg este 10 körül gyümölcs levest. Mindkettő gyorsan elfogyott, alig ettem belőlük, de állíthatom, hogy finom volt. Érdekes hogy ha én főzök vagy csinálok valami kaját az mindig elfogy, aminek persze örülök, mert legalább ezt nyújthatom környezetemnek, je én a hasznos ember. Sose érdekelt hogy hasznos vagyok e vagy sem, nálam a lényeg mindig az hogy nekem jó e az amit csinálok, én elégedett vagyok e. És az vagyok, hihetetlen de több mint másfél hónapja ebben a tök jó lelki békében élek :). Egyszer majd lehet visszazökkenek a stresszes mindennapokba de ez egyenlőre várat magára.

A szülinapom folytatása...

Szóval mint ígértem folytatom a szülinapom napjának leírását. Nem kell aggódni semmi épézláb nem történt, sőt mondhatni egy kívül állónak és nekem is borzalmas volt, mint mindig. Szerencsére tesóm csak délután hat körül jött ki, így addig senki nem csesztetett, így nyugodtan olvashattam végig az épen olvasott könyvemet a True Blood-ot. Még végeztem is vele hat előtt. Egyedül Rinivel beszéltem közben, aztán ugyebár jött tesóm és nem volt menekvés. Apa elkezdett grillezni, amiből én odabent csak annyit érzékeltem, hogy valaki füstöt csinált, még hozzá büdös füstöt…és persze szerintem az egész utcát kifüstölte, legalább a szomszédokat nem zavarták a szúnyogok, mert valószínűleg mind elmenekült. Én is szívesen menekültem volna el, bár csak szúnyog lehetnék… Nem kellett volna.. :S. Apa ilyen miccs nevű izét sütött, ami Romániában közkedvelt háromféle húsból készült kaja. Szerintem borzalmas, így hát 2 után, már nem is voltam éhes. A torta csokitorta volt, nem szeretem a csokitortát, élek halok a gyümölcstortákért, főleg a citromos ért és a narancsos ért. De ki is figyel ilyen apróságokra… Azon kívül, május 13 után, úgy döntöttem egy időre hanyagolom az alkoholt, nem vertem nagydobra, minek, úgy hogy azóta próbálom ehhez tartani magam, eddig sikerült, erre mit kapok egy üveg sangriát, annyira szar volt már a kedvem, hogy elkezdtem röhögni, de nem ittam belőle, nem a kedvencem, mert ha odafigyelnének rám, akkor tudnák hogy a portugál rosét imádom, azért képes lettem volna berekeszteni az alkohol tiltást. De megint mellé nyúltak. De végül nem veszekedtünk, nem volt hozzá kedvem, annyira abszurd volt a helyzet, hogy úgy döntöttem hamár anyához megyek hogy ő is lásson ezen a csodálatos napon, akkor inkább ott is alszom.
Anyáék szerencsére nem csináltak nagy ügyet a szülinapomból, így ott kellemesebb és jobb is volt a helyzet. Anya épp Dóri szobájának kifestésének közepén járt, fekete falak, vörös csíkkal :D. Szép lett. Aztán meg megnéztük az értelem és érzelem című filmet, mely közben véget ért a nap, az én legnagyobb örömömre. Egyébként mint kiderült mind mama mind apa le volt lombozva vagy törve hogy nem sikerült valami jól ez a szülinap dolog. Őszintén megmondva kicsit sem érdekel hogy szerintük milyen volt, ha jól megnézzük őt csináltak azt amit csináltak, mivel megmondtam hogy nem kell torta, erre kaptam egy olyat amit nem szeretek, mert apa és mama imádja a csoki tortát, de nem én. Akkor megmondtam apának hogy ne merje meg grillezni ezen a kúrva napon azt a szar miccset, mert nekem nem kell, legyen inkább valami olyan kaja amit ÉN szeretek, de nem ő megcsinálta, na és miért??? mert ő és mama ezt is imádja… Na de most komolyan, ha ez az ÉN szülinapom akkor miért olyan dolgok voltak amiket én utálok ők viszont szeretnek, nem ezt hangoztatja a mindenki hogy ez a nap az enyém, és bizonyos mértékben az van amit én szeretnék??? Még jó hogy idén már egyáltalán nem reménykedtem, mert akkor valószínűleg lett volna ordítozás meg sírás, de így nem volt, mert már nem számít. És mivel túl vagyok rajta nem is érdekel, inkább csak megkönnyebbült vagyok, hogy végre legalább ezzel sem kell foglalkoznom legalább 320 napig :)! Mert a lényeg hogy nézzük a dolgok pozitív oldalát, szerintem ebben jó vagyok :D.

Rinitől...

Ezt Rinitől kaptam, csak nem tudom hogy kirakhatom e úgy, hogy nem teljesítem a szabályokat....

Próba szerencse :D

Képeslap

Ezt a képes lapot Diától kaptam, még egyszer nagyon köszönöm, hogy gondoltál rám.

Nagyon szeretlek és nagyon hiányzol. :)

Szülinap

Hát ez a nap is elött ebben az évben, mától kezdve 17 éves vagyok jövő ilyenkorig...
Most lehetne mélázgatni mik is történtek ez alatt az egy év alatt, de szerintem ez túl giccses, nem az én stílusom, azon kívül próbálok a jelenben élni, és nem folyton a múlton rágódni, vagy a jövőtől félni.
Most is kinn ülök az udvaron, egyszál törölközőben (ha több ruha lenne rajtam megsülnék), és élvezem az árnyékban ücsörgést, hogy a szél megszárítja a hajam, és persze hogy még csak alig egy órája vagyok ébren. Soha nem kedveltem ezt a napot, de idővel különböző technikákkal, próbálom lerövidíteni a szenvedésem, és így hamarabb vége a napnak, és a megpróbáltatásoknak. Hajnali 5-ig fent voltam olvasni, és délután kettőig aludtam, így máris csak 10 óra volt hátra a napból.
Ajándékokról nem gondolkodom, nem szeretem a meglepetéseket, és most nincs is nagyon olyan amire vágynék, gondolkoztam egy fényképező gépen, de max karácsonyra, vagy akkorra se, nem tudom. Úgy gondolom jelenleg meg van minden elektromos ketyerém amire szükségem lehet. Így hát azért félek az ajándékoktól, nem vagyok az a játszuk el hogy örülök neki típus, ha nem tetszik, akkor nem tetszik, ezen nem tudok változtatni.

Tortát sem tudom milyet kapok, ha kapok, mert ezen már veszekedtünk, de azért beteszem képnek hogy milyet szeretnék, élek halok a citrom és narancs tortákért, de hát ezt az én egyszerű gondolkodású őseim nem tudják agyilag felfogni, legalábbis eddig nem sikerült nekik.

A könyvutalványomat kedden feladták szóval még a héten megérkezhet, aminek nagyon örülnék, mivel ezt kapom magamtól ajándéknak. Nálam már egy ideje hagyomány, hogy megajándékozom magam saját ajándékkal, mivel így valami örömöm mindig van :), lehet hogy hülyén hangzik, de én magamnak legalább sose okozok csalódást :).

Na a további eseményekről majd még később írok, reméljük....

Hajnal

Utolérni önmagam

Mostanság új életcélként próbálom utolérni önmagam, mindenkinek írok hogy tudják még élek, és számítanak nekem, nincs sok ilyen ember, de aki van azt próbálom megbecsülni, ez néha az én világszemléletemmel nehezebb mint azt bárki gondolná, de próbálom magam visszafogni... a remény hal meg utoljára :)
Ma például írtam Diának, és Lillának.
Ezen kívül erősen gondolkodom rajta, hogy ma megcsinálom a 9.tételt, még kérdéses, hogy ebből mi lesz, de elég jó esély van hogy sikerül teljesítenem. Ma ismét apa agyára megyek, ő meg az enyémre, megint kaptam dinnyét, és barackot, sőt az én kedvemért zöldséges kaják vannak, de nem ismer eléggé ha azt hiszi ezzel lekenyerezhet. Mert a tettek is fontosak, de a kiondott szavaknak is van jelentősége, és ő épp rosszul áll. Még mindig nem utalta át a számlámra a családipótlékot, ráadásul itt a szülinapom, és ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHH, akkora baromságokat szeretne. De már elnézést ez az ÉN szülinapom, ilyenkor nem nekem kéne jól éreznem magam, nem annak kéne lennie amit én szeretnék, mert nekem valahogy az jön le, hogy szerintük ezaz a nap amikor nincs jogom felháborodni a hülyeségeiken és minden nyavalyát amit rámszabdítanak mosolyogva kell tűrnem. Mert szerintem ez nem így működik, szóval mint éveken keresztül, ebben az évben ezen a napon is veszekdeni fogunk, és megint én leszek a szar alak, de nem baj, már lassan hiányozna ha nem mondanák, vagy ha valaki más kapná ezt a megtisztelő címet. Nem ez az enyém, és idén is teszek érte hogy kiérdemeljem :D:D.

Nyári szünet

Már lassan 3 hete vagyok itthon vészesen fogy az idő, amit ugyebár tanuulásra is kéne fordítanom, de persze nem fordítom. Lusta dög vagyok, nincs semmi hasznom, csak ülök és nézek ki a fejemből...

Lassan letelnek utolsó 16 éves napjaim is, és elkezdődnek a 17 éves napjaim. Ehhez nincs különösebb hozzáfűzni valóm, mert sosem gondoltam úgy hogy egyik napról a másikra megváltoznak körülöttem a dolgok... Csak azért mert kedden még 16 szerdán meg 17 éves leszek még nem változik semmi. :) Legalábbis fő az optimizmus, meg a nyugalom.

Diával elkezdtünk napi emaileket váltani, próbálom kicsit felvidítani, meg jaítani a magányosságán, nem tudom mekkora sikerrel...

Rinitivel sokat beszélgetek, meg honfoglalózunk... dzinte mindig ő nyer :P

Egész jól telik ezen kívül a szünet, elég gyorsan is mit ne mondjak. De majd lesz valahogy, mint mindig... :)

Aki meg keresztbe akar tenni nekem, arra rászabadítom Edwardot a kis játékaival együtt xD !!!