De hallod, nem gondoltam volna, hogy egy nem tanár gyerek is tud ennyire céltudatos lenni, már mint ahhoz képest hogy 13 éves. És én segítsek neki verseny feladatokat megoldani, felkészülni az órai dolgokból, és még előre tanulni is. Á mi ez nekem, meg annak a szegény gyereknek, gondolná az ember ha a szülő erősködne, de nem ez a gyerek vágya. Kicsit furi nekem ez a debreceni stílus, de hát bele lehet szokni, meg hogy ekkora különbség legyen egy városon belül két hetedikes gyerek között, és nem IQ szintileg, hanem tudás szintileg, hogy mit tanítanak az egyiknek és mit a másiknak, fényévnyi a különbség. Az egyik kb 5-6.-os anyagot tanul döcögve, a másik 10-eseknek szánt dolgot tanul egészen jól, és mégis mi a közös bennük, hogy mindkettőt ismerem. :)
Bár továbbra is úgy látom hogy jobb ha csak annyit mondok matek szakos vagyok, azt nem hogy mire szeretnék úgy mond szakosodni, az elemző és gazdasági matematikustól kezdenek rám úgy nézni mintha egy másik dimenzióból jöttem volna, vagy mintha 3 fejem nőtt volna, az persze megint csak mellékes, hogy egyesek még azon is meglepődnek hogy már egyetemista vagyok, és nem középiskolás (xD), meg kell mondjam ezen néha én is meglepődöm...
Érdekes módon, most hogy Niki a kedvenc lakótársam még hétfőn hazament, jobban érzem magam, és Mariannal és Kittivel is többet beszélgetek, az egész egészen barátságos.
Na most megyek, azt hiszem komolyan veszek végre egy fát, csak azt nem tudom komolyan szükségem van e csúcsdíszre????
No comments:
Post a Comment