Papír szív

Valami olyasmivel akartam kezdeni, hogy jaj de mennyire szar már megint a helyzet, de időközben megvigasztalódtam. Hogy ez minek köszönhető, egy könyvnek. Épp letöltögettem párat, a kedvenc oldalamról, amikor már épp kilépve, megtaláltam a tökéleteset. A neve Szakítópróba, Cora Carmack-tól. Csak amit a fülszövegen olvastam annyi az összes infóm arról a könyvről, de máris elvarázsolt. Épp ezért fogom e lehető legtovább halogatni, mert annyira jó kis csemegének mutatkozik.
Hihetetlen, de apánál vagyok, a héten igyekezett mindenféle közvetett cselekedetekkel bizonygatni, hogy szerinte már eltelt annyi idő ami után eljátszhatjuk a mi sem történt paródiát. Hát ma én is úgy keltem, hogy legyen. Elakartam kicsit szabadulni anyától, ahol belekerültem az állandó körforgásba, miszerint igyekszem követni azokat a parancsokat amiket anya kiad. Nem azért mert nem követek jól parancsokat, de már unom, hogy természetesnek veszik. Néha kicsit magammal is kell foglalkoznom, különben elveszítem a kontrollt. Tehát éljen a netezés. Ha bárki kérdezte volna, az indok egy fontos és halaszthatatlan blog bejegyzés lett volna, és végül úgy döntöttem, meg is valósítom.
Az borított ki, hogy megérkezett az útlevelem. Szinte egy héttel hamarabb, mint ígérték, és nem szeretem amikor csalódnom kell egy ígéretben, mert néha túl sok minden függ attól, hogy betartsák. Persze ezeket a helyzeteket igyekszem elkerülni, mert utálok mások szavától függni, hiszen valahol a lelkem mélyén tudom, hogy nem tartják majd be. És amikor kiderül, hogy igazam volt, akkor mégis megsértődöm, hogy megtörtént. Hála a hivatalnak 7 nappal szegényebb lettem, amit már nem lehet visszacsinálni, elveszett és nem visszahozható. A kárt pedig senki nem fogja nekem megtéríteni. És idő kell amíg túl jutok rajta.
Hülye Forma-1. Alonso szegény elég gyenge az autója, és csak a 10. lett, és amikor néztem, persze zenével a fülemben, mert a magyar komcsik hátborzongatóan elrontják az élvezeti értékét, az a kedves kis gondolatom támadt, hogy Alonso mellett még a 200 km/h sebességet is nyugodtan tűrném, mert annyira bízom benne, mint senki másban akit viszont még ismerek is. Felé a tipikus idegen bizalmam van, ami elég erős ahhoz, hogy már 7 éve kitartson, őszintén szólva a szüleimet is beleértve, nem tudom van e olyan ember aki felé ennyire hosszú időn keresztül képes voltam bizalmat sugározni. Még szerencse, hogy ő a biztos pontom, aki a víz felett tart akkor is, amikor már szívem szerint én magam nyomnám a fejem a víz alá. Csak végre nyugtom lenne.
A rossz kedvem, most kevésbé erős, ez a könyv, és Alonso látványa, némi szex aláfestő zenével hatásos kedvcsinálónak bizonyult.
Tegnap gonosz voltam, a húgom elkérte volna a fényképezőmet, én pedig egyszerűen csak nemet mondtam, mert tulajdonosi jogkörrel ehhez volt kedvem. Haragszom rá, hogy amikor legutóbb odaadtam, csak úgy tovább passzolta apának, és egyikőjük sem tájékoztatott erről, csak a végén, amikor végre vissza akartam kapni.
Felsoroltam magamnak jó pár teendőt, de még az se biztos, hogy egyet végre tudok hajtani, nem hogy mindet. A zene segít, ahogy a legutóbbi könyvben is olvastam, segít a lényegre koncentrálni, vagy a semmire, és, hogy legalább a fejemben egyedül lehetek, ha máshol nem is.  És némi 50 árnyalatos beütésként, belegondolni, hogy melyik tetszik annyira, hogy szeretném, ha megdugnának rá. Van pár kedvenc.
NFL fronton is szomorú vagyok, A Pats volt TE-jét "siratom". Álom melója volt, álom élettel, és mégis tönkre vágta, amennyire csak tudta, és ha bebizonyosodik, hogy gyilkolt, élete végéig börtönben csücsülhet. Szerencsétlen idióta. Mindig mérlegelni kell egy ilyen cselekedet előtt, megéri e, ha a legrosszabb forgatókönyvvel számol. Szerintem a börtön büntetés nem olyan opció, ami miatt megéri, ilyesmit művelni.
Így hihetetlennek találom, hogy nem talált semmi olyat az életében, ami miatt megérte volna uralkodnia magán, hogy ne csessze szét, az addigi élete munkájának gyümölcsét, és ne dobja el a jövőjét.
Ha hazamegyek szerintem életbe lép, a ne szólj hozzám, nem fáj fejed metódus, bevackolom magam a szobámba, és úgy teszek, mint ha én lennék az egyetlen élő ember a faluban, vagy legalábbis a házban.
Itt van Marcsi, és ha a húgomnál vendég van, akkor átváltozik, mint egy kikapcsolhatatlan csacsogó gép.
Én már a némasági korszakra gyúrok, ha nem lesz kihez szólni magyarul, akkor biztosan nagyon nagyon keveset fogok beszélni, és beérem a csak magammal folytatok diskurzust állapottal. Azt tervezem, hogy ha az idő néha engedi, keresek valami  közeli parkot, és rajzolgatni fogok. És megvilágosodtam, hogy ezt a rajzéhséget ne a növényekre, hanem az emberekre vetítsem ki. Nem tudom mennyire lesz nehéz, azon kívül, hogy nagyon, de meg akarom próbálni. Vissza akarok kerülni, abba a tavaly februári állapotba, amikor olyan sok mindennel meg voltam elégedve, amikor úgy 90%-ban teljesnek és épnek éreztem magam.
Várok egy levelet, ami végre segít tisztábban látni, de nem akar megérkezni. Jelenleg csak fenyeget, hogy létezik, és bizonytalanságban tart, türelmet kíván. Lehet, hogy fura, de a gondolat, hogy valaki meg akar ismerni, megijeszt. Mert magamra nézek, és látom amit ő látna, majd magamba nézek, és látom, amit nem láthat. Olyan dolgokat, amiket jobb elrejteni, és keresem amiket érdemes lenne megmutatni, és nem találok, nem látok semmi ilyesmit. Szóval megijeszt, hogy megakar ismerni, miközben nekem nincs mit mondanom, nincs mit mutatnom, és nincs mit adnom.

True Blood S06 - Elindult!!!! Tessék szorgalmasan nézni...amíg még van Erikünk

Q. T. filmjeinek zenéjével a fejemben sokkal könnyebben tudok gondolkozni, és koncentrálni. Minden más egyéb zajt, hangot, személyt kizárva, internetezhetek.
Pár napja jutott eszembe, hogy idő van, ilyenkorra szokták időzíteni a True Blood következő évadjának sugárzását. Jó is, hogy eszembe jutott, mert valóban 2 részt már le is adtak, én meg szépen letöltögettem, kerestem hozzá feliratot, és már alig várom, hogy megnézhessem. Most csak azért vagyok ilyen lelkes, mert tudom, hogy ha megnéztem őket, már nem leszek. Erről az évadról jelent meg a hír, nem tudom mennyire kacsa, hogy Alexet kiírják, és a 7. részben melynek címe Temetés, meg is hal, véglegesen, amennyire csak egy vámpírt lehet megölni. Annyira szeretném ha a hír nem lenne igaz, miért nem Billt nyírjál ki, a könyvekben is Erik a nyertes, akkor itt miért nem? Mert Sookie férje és gyerekének apja a valóságban???
Meg van a Vikings sorozat első évadja is, amit azért akartam megszerezni mert Alex egyik testvére is szerepel benne Gustaf. Azt hittem olyanok lesznek mint két tojás, de igazából, talán csak akkor tudnék bármi hasonlóságot felfedezni, ha egymás társaságában készült képeket kellene vizsgálgatnom róluk. Alexet szívesen meglesném egy eredeti svéd nyelvű filmben is, milyen amikor az anyanyelvén beszél?
Kicsit ki vagyok akadva a torrent oldalamra, miért nincsenek fent már azok a filmek amiket megakarok nézni? Máskor milyen gyorsak, most meg semmi.
A biciklim megint bántott, most a kosár, egy nagyobb bukkanónál lepattant, és épp a kerekem alá akart esni. Sikerült megállnom, de az első teleszkópba és a fékbovden végébe bevertem a térdem, igen, vérzett és szép lilás. Na melyik lábamon, a balon, amin a lassan egy éves balesetem sebei is voltak, és a nyomai látszanak.
Más amit meg is akarnék osztani, nem piszkálja a csőröm. Kivéve egy dolgot.
Sport. Amcsi. Jéghoki. NHL. A döntő. A Chicago nyerte meg ma reggel a kupát, miután idegenben legyőzték 3-2-re a Bostont, megszerezve ezzel negyedik győzelmüket. Ez teljesen tönkretette a napomat, mert a Boston szinte önmaga engedte át a győzelem jogát ellenfelének, hiszen 1-0, 1-1, 2-1, 2-2, 2-3 sorrendben alakult az eredmény, az utolsó két találatot a Chicago az utolsó harmad szinte legvégén szerezte, a legkritikusabb pillanatokban bukták el nem csak a meccset, de az utolsó esélyüket az egyenlítésre, és a kupára. Idióták.
Így sajna amcsi nézhető sport nélkül maradtam, mert a magyar sportcsatornák az MLB-t nem hajlandóak közvetíteni, szemétség tőlük, én biztosan szívesen nézném. Ha lenne anyánál net, akkor is nézném, de így, hogy csak apánál van, és nem szándékozom nála aludni ez egy halott ötlet. Azért akárhogy is állnak, hajrá Oakland Atlethics.

Szülinap

Ez nekem elég stresszes. Ha lehetne nem is foglalkoznék vele, de megteszi helyettem más, és annak is én iszom meg a levét. Tehát jó ha minél előbb figyelmeztetek mindenkit, és felszólítom őket, tartsák be a szabályokat, ha velem akarnak játszani.
Apa állítólag már szervezkedik, jaj ő rendel hideg tálat, jessssszus, ki nem szarja le a hülye hidegtálat, még tortát se szokott normálisat vagy nekem tetszőt választani, akkor ilyenekre már minek veszi rá magát, előre borítékolom csak csalódást okozna. Mert úgy gondolkodik, mintha magának szervezné, nem veszi figyelembe, hogy nekem kellene. De majd én élvezetesen kiábrándítom, nekem is legyen már benne némi örömöm. Az első szabály, nem kell hideg tál, sőt, nem kell torta sem. Senkitől.
Nekem kicsit se esik jól, hogy mások kedvéért báj mosolyognom kell, pedig semmi kedvem, meghallgatni ugyanazokat az idióta anekdotákat, mint minden évben, és örülni a semminek. Apa előáll valami jelképessel, ami biztosan nem fog tetszeni, a tavalyi 200. éves évfordulós ezüstözött érmét is csak rakom ide oda, arra gondoltam leszek olyan tapló, hogy vissza adom neki, hogy ha egyszer magának vette, én nem tárolgatom, nekem nem kell. Meg persze fényképeket készíteni is kell, és megint én vagyok az ünneprontó mert nem vagyok benne. Hagyjanak már, aztán jogtalan felteszik mindenféle közösségi oldalakra, mutogatják fűnek fának, nekem meg ég a fejem, hogy azt hiszik mindenhez joguk van. Nem, nincs kép. Hiszen ez már hagyomány, már évek óta nem fényképezünk, és mégis minden évben megsértődnek. Sértődjenek, itt se leszek, szerintem nélkülem is tökéletesen végig tudnak menni, a begyepesedett napi menetrendjükön, és akkor legalább minden úgy lesz ahogy ők akarják, mert végül is ez az ő szülinapjuk, én csak a kellék vagyok, hogy keretet adjak az egészhez.
Most komolyan ha írásban sikerült konkretizálnom, pillanatnyi frusztráltságom okát, és hogy hogyan fogom kezelni, mennyire fogom élvezni mindezt az érintettekkel is közölni :P. Nem mintha ez boldoggá tudna tenni, inkább csak elégedetté. Én pedig vagyok olyan kis igényű, hogy beérjem ennyivel.

Elviekben, kicsit segít, és hajrá Sors!!!

Nos, a rossz kedvem, az több dologtól is függ, de most pár aggodalmat okozó sziklatömböt legördítek a hátamról, hála ezeknek a csodás mondatoknak, amíg van mire hárítani, addig nekem is könnyebb.

1. Jelen pillanatban elhatalmasodott rajtad a tanácstalanság, és nem vagy hajlandó észrevenni az igazságot. Nem birtoklod a döntőképesség erejét, mely segítene a problémádat megoldani. Ne feledd: a Sors az egyetlen befolyásoló tényező, tehát hagyd a döntést és a végkifejletet a Sorsra! Bízz benne és saját magadban. Meglátod a végén sikert könyvelhetsz el.

2. Kedves Rák!
Ma bátran beszélj a gondjaidról! Bátran fogalmazd meg mindazt, ami a lelkedet nyomja, és bátran öntsd szavakba a nyűgjeidet. Ennek nem várt eredménye lesz: az emberek összefognak érted, és amire észbe kapsz már meg is oldották. Persze ehhez az kell, hogy merj tényleg őszintén beszélni a gondokról és problémákról.

3. A vörös berkenye a mágia elleni védelem szinonimája. Az életedet teljesen a kezedben tartod, képes vagy irányítani azt. Védettséget élvezel az idegen behatások ellen (pl. szemmel verés). Ha vannak ellenségeid, akik rosszat gondolnak rólad (ez sokszor felér egy átokkal), nem tudnak ártani neked, mert olyan védelem alatt állsz, amely minden gonoszt elhárít a közeledből.

4. Piros -1
Amennyiben a neved betűinek összege 1, nagy valószínűség szerint te vagy az, aki a környezeted számára kijelöli a határokat. A piros szín képviselőinek nehéz megálljt parancsolni, határozottan és céltudatosan követik álmaikat. A karrierjük során, de a magánéletben is könnyen a partnerük fölé kerekednek. Szívesen követik őket, mert nem félnek kockázatot vállalni. Nem csak jól irányítanak, de látványosan ki is veszik részüket a munkából, így garantáltan sikert sikerre halmoznak. Egyetlen nehézséget az okoz nekik, hogy hajlamosak hamarabb szólni, mint mérlegelni, így a kelleténél jóval több teher nyomja a vállukat.

5.  Szex -7.
Rejtély, meglepetés, párcsere - bármi jöhet, ami meghökkentő. Nem vetsz meg egy izgalmas helyszínt, egy új kalandos partszakaszt, vagy épp a mozi hátsó sorát sem. Számodra a fétis maga az izgalom, ami megfűszerezi az együttléteiteket. Egy gyors menet a parkolóban, mielőtt megérkeznétek a vendégségbe, vagy pár obszcén üzenet, míg ültök a bankban, aprócska ígéretek, melyekben egy világrengető orgazmusra kapsz ígéretet - ki is tudna ennek ellenállni?

6. Pipacs
Ha a Pipacs jegyében születtél, kapcsolatban és szingliként is képes vagy boldog lenni. A Pipacsok vágynak a boldog párkapcsolatra, de két lábbal állnak a földön, és külön tudják választani a szexet és szerelmet. Pontosan tudják, mit várnak egy jó szeretőtől, és azt is, mit várnak egy tartós kapcsolattól. Ha nincs meg az a bizonyos plusz a partnerben, akkor nem erőltetik a közös jövőt. Inkább halmozzák az élvezeteket, és tapasztalatokkal gazdagodnak, míg megtalálják azt a személyt, akire ténylegesen várnak.

7. Platán
A Platán jegy szülötte nem változtatja meg a véleményét egykönnyen. Hamarabb várja ki türelemmel, míg az idő igazolja elméletét. Neki köszönhetjük, hogy repülünk, a Holdra léptünk, mobilon telefonálunk, stb. Ő az, aki a legeltökéltebben kitart álmai mellett, és ha lehetőséget ad rá az élet, meg is valósítja őket. Nagylelkű, igazán boldoggá teszi a környezetét, nem feltétlenül ajándékokkal. Tudja, mikor esik jól egy bátorító szó, vagy egy megnyugtató ölelés.

Csak a szokásos..

Ha nincs net a környéken, valahogy mindig túl sokat gondolkodok. Persze olyan dolgokon is, amiken annyira nem szeretnék.
Ott vannak egyszer a titkok, mindig átgondolni, kivel mit és mikor osszak meg. Pro és kontra. Mert ha túl korán avatom be őket, azt biztos megbánom, és akkor már nem csak én hanem ők is segítenek az egészet túlkomplikálni. Pedig én az egyszerű dolgok híve vagyok. És minden ami bonyolult, csak zavaró tényező.
De az is szerepet játszik, hogy önző vagyok, és inkább megtartanám magamnak, miért kell mindenről mindenkinek tudnia. Tudom, hogy nálam ez kicsit kóros, azért van, mert rengeteg a rokonom. És azok pletykálnak, túl kíváncsiak, és megsértődnek, ha finoman közlöd velük, rohadtul nem az ő dolguk, mi van az életeddel. Talán ezért kerülöm őket, és az évente megrendezett unokatesó találkozóra se járok el. Mivel őket nem tudom megválogatni, mint a nemlétező barátaimat, hát tudomást se veszek róluk. Más megoldás amiért ne járna életfogytig tartó börtönbüntetés nincs. Pedig akkor még nem is panaszkodtam az idegesítő szomszédok miatt.
A valóságról nincs sok mesélni valóm, a húgom felnőtt, erre akkor jöttem rá, amikor nemrég volt a 17. szülinapja, de, hogy ennyire szeszélyes, lányos, hisztis picsa lett, nos erről ennyire konkrétan nem volt tudomásom, csak mióta itthon vagyok. Sokszor jutottam már arra a pontra, hogy egyes pasik némi szexért, és a csaj külső kinézetéért, mennyi mindent képes lenyelni. A vihogás, a panaszkodás, a nyávogás, a -IQ, mind ide sorolható. Műköröm, fodrász hetente, szolárium, póthaj, meg fogalmam sincs mi még, de nekik ez kell, és ettől boldogok. Ez már annyira borzasztó, hogy egyenesen csodálom őket, a kitartásukat, mert én 2 perc után bekattannék, ha mindezt el kéne viselnem. Csak az a szomorú, hogy a húgom is ide tart. Mindig figyelni kell rá, csacsog, de vég nélkül, és az értelme is a nullához közelít, de csak mondja és mondja, és jaj nekem, ha hallgatnom kell, főleg ha még azt is mímelnem, hogy követem is amit kiejt a száján. Hisztis, szeszélyes, neki szar az élete, nincs semmije, és ebbe beleőrül. A gépét teszem hozzá tönkretette, mert nem képes vigyázni rá, a telefonját szintén, de neki máris másik kéne, pedig olyan mint egy 2 éves, tör zúz maga körül. Azt hittem, milyen rossz érzés lesz, hogy kevés időt tölthetek vele a nyáron, de most alig várom, hogy vége legyen, vagy menjen el, mint a héten, mert az a csend és nyugalom amit hátrahagy, megér annyi pénzt, amennyibe az kerül, hogy nincs itthon.
Régi ismerősként üdvözlöm az érzést, miszerint mennyire nem illek ide. Nem érzem magam idevalónak, és a közös téma hiánya is lehangoló. Ha mint egy filmnél, visszatekernénk egy évvel korábbra, mindent hasonló állapotokban találnánk, jó én épp nem lennék még itthon egy hónapig, de a problémák, a beszédtémák nem lennének másak. És nekem mondják rendszeresen, hogy fura vagyok.
Értem én, hogy azért van, mert épp foglalkoztat a téma, de szinte mindenütt felbukkannak a repülők, és nem hagyják, hogy elfojtsam a dolgot. Ez elég szélsőséges nézet, de azt hiszem, csak akkor leszek képes nyugodtan végigülni a repülést, ha közben mindvégig tudatában leszek annak a megnyugtató ténynek, hogy képes vagyok bevállalni, hogy lezuhanhatok. Majd csak akkor tudom élesben tesztelni persze, de már az elejétől kezdve úgy gondolom, hogy ez is belefér. Tényleg nem riaszt el az ilyesmi. Az volt az első gondolatom, amikor megkaptam a lehetőséget, hogy na itt egy éjszaka, gondoljunk azokra a negatív forgatókönyvekre, amik elriasztanának, ami miatt, képes lennék nemet mondani. És azt a szomorú, de nekem legalább egyszerű tényt találtam, hogy ennél csak jobb lehet. És ha mégis rosszabb, akkor is jobb, mert másik országban történik. Ráadásul egy szigeten, na jó nem is ez tetszik benne, hanem mert utazás. Azt hiszem ez a varázsszó, mehetek, és megyek is, mert imádok utazni, minél hosszabb az út, minél nagyobb a megtett távolság annál boldogabb vagyok. És persze minél később kell visszajönni. Ez valószínűleg időtartamban nem dönt rekordot, mert 17 hét a legtöbb távol töltött időm, de távolságban simán aranyérmes. Persze jó lenne, ha időtartamban is rekord lehetne, de realista, akarom mondani pesszimista énem,  minimálisan igyekszik a földön tartani, és arra felhívni a figyelmem, hogy örüljek annak ami van, és foglalkozzam ezzel. Tehát a nemet mondok oldalon nem volt semmi, mert nekem ez a helyzet normális, még ha szokatlan is.
Viszont mint szinte mindig, ott motoszkál a fejemben, hogy CSALÓDÁST fogok okozni. Nem vagyok szép, vékony, aranyos, kedves, elég beszédes, elég érdekes, nem tudom, valamiben biztos, hogy hiányt szenvedek, amit  majd hiányolnak belőlem. Nem teszek persze semmit, mert ez tény, csak ilyenkor jön a lemondó sóhaj, hogy jól van, hozom a formám.
A horoszkópos rész is, telitalálat, a gordiuszi csomóm. Egyrészt boldog vagyok, hogy jó, ez szinte az amit én is választottam volna, ha lehetett volna, akkor talán is ezt kérem, és mégis, a tapasztalatra hagyatkozva, átvitt értelemben meg vannak számolva a napjaim, mert el fogok veszni.  De jó is lesz nekem :D.

Ui: Szerintem ilyen hanggal, legalábbis hangoskönyvolvasónak, vagy kommentátornak kellett volna menni. Mivel én mindig hang alapján választok kedvenc komcsit, ő simán benne lenne a top 10-be. A top 5-be már nem, mert annyira nem jó, de azért nem rossz hallgatni.

Balatoni nyaralásom

Nekem tetszenek xD.

Késői jelentkezés

Tudom, hogy sokáig nem adtam magamról hírt. Egyszerűen kezdtem teljesen begubózni, nem látni a fényt az alagút végén, és hasonlók.
Azon gondolkoztam, mennyire sablonos az életem, mennyire nem találom a lehetőséget, hogy kitörjek belőle. Eléggé el voltam keseredve, igazából még mérlegre is tettem, mennyi értelme van a létemnek, milyen nyamvadt lehetőségeim vannak, és hogy egyáltalán akarok e kezdeni velük valamit, vagy már azok se érdekelnek.
Szerencsésnek érzem magam, hogy minderről múltidőben írhatok, nem a közbeni szenvedésemet kell fáradtan hallgatni, hanem azt mondhatom, hogy úgy néz ki, kaptam egy lehetőséget, ami az eddigi egyszerű kis terveimet, ami a nyarat lefedte volna, szinte teljesen törölni kell. Magamban az utóbbi 3 hetet itt Keszthelyen az idei nagy nyaralásomként neveztem, és most valósággá vált. Persze azért lesz egy kis időm otthon is, nézhetem mi lett az articsókámból, a bazsalikomból, és a többi szokványos konyhakerti növényből. De lemaradok a dinnyék éréséről, amit azért sajnálok, a tavalyi sárgadinnye dömping maradandó szép emlékeket hagyott hátra. A lehetőségről nem nagyon akarok nyilatkozni, elég babonás vagyok, nem akarom kiteregetni, még a végén befuccsol. Szóval én csendesen bizakodom. Pár naponta amikor hírt hallok az én kis menekülőutamról, még ha képletese is, olyankor szinte el is hiszem, hogy ez megtörténhet, az a hang, teljesen elbájol. Szerintem hangoskönyveket kellene az ő hangjával készíteni, vinnék, mint a cukrot. Igazi parancsoló, természetéből adódóan figyelmet igénylő és követelő hang, teljesen feldob, és közben nem tett mást, mint mesélt valamit. De erről ennyi elég is.
Hihetetlen, anyánál évekig könyörögtünk, hogy legyen net, erre most, hogy Dóri gépe meghalt, végleg, én meg csak kis időt töltök otthon, beakarja vezetni. Jövő héten, már diskurálnom is kell egy pasassal, akit anya szervált, de érdembeli kommunikációt nem tud folytatni vele, azt már nekem kell. Jeeee. Lehet, hogy hülyén hangzik, de azon gondolkozom, lebeszélem anyát a dologról, mondván felesleges pénzkidobás, ha egyszer nincs gép amin használni lehetne a netet. Pedig szívesen skypolnék vele néha.
Hát igen, nem tudom mennyire derült ki az eddigiekből, de ez az utolsó napom Keszthelyen, jelen pillanatban azt se tudom visszajövök e még valaha, és közben lehet, hogy csak pár hét és megint itt leszek. Pakolnom kellett volna egész nap, mivel apáék már reggel 9-10 körül itt lesznek, de nem vitt rá a lélek. Helyette fürdőruhát vadásztam, és cipőt. Persze a cipő volt az egyszerűbb. De csoda történt, mert a fürdőruhát is sikerült elintéznem. Nem gondoltam volna, de pont az járt a fejemben, hogy apa úgy is ígérte, hogy a SZÉP kártyáját használhatjuk strandolásra Cserkeszőlőn, én kedden de akár hétfőn is menni akarok. Remélem rá tudom beszélni.
Szóval délelőtt aludtam, mivel a fejem állandóan zsong, nehezen alszom el, így későn kelek, alig pár óra alvás után. Utána elintéztem a vásárlást, majd felpakoltam a cuccom, és letekertem a strandra, napfürdőztem, mivel a víz irtó hideg. Belemerészkedtem kicsivel térd föléig, de nagyon hűs volt, ott is hagytam. Utána búcsú látogatást tettem a mólóra, az utóbbi hetekben sok szép élményt és látványt köszönhetek neki. Nagyon jó volt, ez a rengeteg víz annyira nyugtató. És a biciklit is nagyon megszerettem, fáj, hogy most megint csak le kell róla mondanom. De megéri, szóval semmi búslakodás.
Nincs bennem igazi szomorúság, nem fáj itt hagyni a helyet, inkább csak hiányozni fog a víz, a szúnyog nélküli kint lét, a turisták, a hangulat, és a szabadságom, hogy ha epret szeretnék veszek a piacon, ha fagyit, eldöntöm a 19 hely közül, hol eszem, és ha tekerni akarok, akkor az a kérdés meddig, nem pedig, hogy hova. Akkor alszom amikor jólesik, akkor netezek amikor tetszik, annyi filmet töltök le amennyit tudok, pókerezek, böngészem az időjárást, vagy sportokat nézek élőben, mert ehhez van hangulatom.
Zuhanyozhatok, mert ez egy koli, és én lassan több évet töltök benne, mint otthon. Nincs gáz, mármint vezetékes, így nem kell félnem, esély sincs rá, hogy felrobbanjon. Nem ismernek az emberek, mégis kedvesek, és vidámak. Apa mellett pedig holnap órákon keresztül lesz halálfélelmem, és végig arra fogok gondolni, hogy nem halhatok meg most, amikor végre találtam egy lehetőséget, amit kiszeretnék használni.
Apa nem is tudja, hogy van gépem, ráadásul a júniusi koli díjra nem küldött pénzt, nem tudom erre hogyan vezessem rá finoman. A lehetőségemről se akarok beszélni vele, se mamával, majd csak amikor már muszáj lesz.
Az egyik legjobb dolog még ebben a lehetőségben, hogy hatással van a szülinapomra. Annyira, hogy végre talán teljesül a kívánságom, és nem családi körben kell eltöltenem és megünnepelnem.
Rengeteg szép képem van a Balatonról, majd igyekszem feltenni párat, és a Dunáról is van, mert bennfentes ismerősöm volt olyan aranyos, és küldött nekem róla. És ami hasonló értékű az óceánról is van. Ezt egy külföldi ismerősömtől kaptam, neki is örök hálám.