....

Kedves Rák!
Elhatározásra jutsz csütörtökön: mostantól élvezni fogod az életedet és a legkevésbé sem fog érdekelni, hogy ki mit mond, vagy ki mit gondol rólad. Ehhez az elhatározáshoz akkor tarthatod könnyen magad, ha nem akarod rögtön megvitatni másokkal a helyességét.
Ma reggel kb. hajnali 1 órakor olvastam el a napi horoszkópomat, és lám, pont arról írtak benne, amin előtte gondolkodtam. Hogy nem érdekel a visszhang, én elterveztem valamit, és ha már egyszer találtam magamban elegendő lelkierőt a megvalósítására, akkor nem fog visszatartani az, hogy van akinek mindez nem tetszik. Le szarom, mondhatni merde, nem tetszik, ne nézzen oda, vagy rám, vagy egyszerűen csináljon úgy mintha nem léteznék, őszintén szólva én ugyanezt teszem azokkal akiknek az én szememben nem mérvadó a véleménye.
Azt mondta ma az Őzős, sokat mesélő tancsibám, hogy a középiskolai korszak arról szólt, hogy megpróbáltunk kitűnni, különlegesnek lenni, és majd most ezt már el kéne kezdeni kinőni.... Őszintén szólva részben elfogadom a dolgot, de ott a másik része is, hogy ezt nem lehet kinőni, illetve, ennek a résznek is több oldala volt, jó egyrészt kitűnni, de nagyrészt meghatározta, hogy ki mennyire képes beilleszkedni, és mindemellett kitűnni, a kettő között van különbség, és szerintem igenis jó, hogy ha ezt a képességét, az ember nem felejteni el, ettől lesz esetekben több esélye arra, hogy a munkahelyén a magánéletében felfigyeljenek rá és előbbre jusson.
Ma meg tegnap voltam olyan szerencsés, hogy felhívtak a matek korrepetálás miatt, a baj csak annyi, hogy mindkét esetben az illető mellőzte a hétvége szentségét magába foglaló alapelvemet. De gondoltam, mivel olyan anyagias a személyiségem, nem nagyon van más választásom. Meg egy kicsit hiányzik már, hogy valahol én legyek a főnök, ahol én mondom meg hogy s mint kellene a dolgoknak működnie. Talán itt az egyik olyan dolog amit szívesen "kinőnék", a dac az ilyen alá, főlérendeltségi kérdésekben. Nem vagyok az a meghunyászkodó típus, és ezért nehezen viselem a korlátokat, mint amilyen jelen esetben a suli órára kell menni része, annyira utálok korán kelni. Na, szóval itt kicsit majd kiélhetem magam, legalább ilyen szempontból is változatosak lesznek a hétvégéim.
Ezeken kívül megvagyok, csak őszintén megmondva az ágyamat találom esténként túl nagynak, és persze üresnek, szegény kispárnámat ölelgetem ha érzelmileg mélyebb ponton vagyok. Tudom, változtatni kéne rajta, meg megpróbálni bízni valakiben, de ugye ebben az egészben pont én magam vagyok az akadály, így ez szerintem el fog még tartani egy ideig...

Szomorúság, és horoszkóp

Mostanában azon gondolkodtam, hogy mitől vagyok szomorúbb. Nem depressziós, vagy melankolikus, egyszerűen csak szomorú. Végül, részben gyávaságból, mert nem merek szembenézni rengeteg dologgal az életemben, mert jobb bizonyos dolgokról inkább nem tudomást venni, és tovább áltatni magamat, szóval arra jutottam, hogy a bizonytalanság teszi.
Az, hogy az emberek és a könyvek világa mennyire különbözik, illetve, hogy nagyon sokszor megengedem magamnak azt a luxust, hogy a helyzetemet jobbnak higgyem mint valójában. Hogy bizonyos dolgokat, örök életűnek, vagy legalábbis biztosnak merjek hinni, és mint ilyenkor általában, úgy érzem kihúzták a talajt a lábam alól ha arról a dologról kiderül, hogy nem is olyan biztos mint hittem, és ezzel a gyanakvással vegyes félelemmel tekintek minden másra is az életemben. És az a baj, hogy nem ez a legrosszabb, hanem ilyenkor előjönnek az én régóta dédelgetett álmaim, hogy végre kiiktathatok egy csomó ilyen bizonytalansági pontot az életemből. Azokat amik jelenleg is függővé tesznek bizonyos személyekkel szemben. És az szomorít el, hogy nem csak akkor voltam évekre ezeknek az álmoknak a megvalósításától amikor megszülettek, hanem még most is. Hogy nem vagyok olyan helyzetben és még évekig nem is leszek, hogy megtudjam őket valósítani. Mert egyszerűen nincsenek meg hozzá a kereteim, illetve lehetőségeim. Ez az ami elszomorít, amitől gyakran megfordul a fejemben az a gondolat, hogy azok az évek, lehet hogy egyenlőek a sohával. Ilyenkor mindig megsiratom őket egy kicsit, és próbálok erőt meríteni a tartalékaimból, hogy van még esélyem, hogy van még remény.
Csak hát ilyenkor nagyon is tehetetlennek érzem magam, ami további negatív érzésekhez vezet. És igaz, hogy van gyakorlatom, hogyan is kell magamat átsegíteni az ilyen helyzeteken, valahogy arra az örök érvényű kijelentésre jutok, hogy minden egyes helyzet más, így a megoldás is minden esetben változik, és attól félek, hogy egyszer eljön az a pont amikor a lelki vagy lehet hogy inkább érzelmi átsegítésemhez szükséges megoldást nem fogom megtalálni, nem fogok rájönni, és zsákutcába kerülök. Vajon mi lesz velem akkor?
Valahogy ez a magyarázata annak is, hogy kevesebb bejegyzést írok, mert ilyenkor valamilyen mértékben szembe kell néznem azzal amit addig sikeresen vagy sikertelenül próbáltam nem figyelembe venni, és ilyenkor ez visszaüt. A pofonokat meg az ember se az élettől, se az embertársaitól nem szívesen kapja, legyen az fizikai vagy mentális, érzelmi, lelki pofon, hát még akkor saját magától???  Asszem ezért nem nekem találták ki a filozófiát, mert belegondolni ennek az összetettségébe, az kiborító. Durva nem? Én már magamat is kitudom akasztani, nem kell ehhez se a környezetem, más idegen emberek, családtagok, barátok, ismerősök.
Na mielőtt valaki olyan következtetésre jut, hogy egyesen pszichiátriai kezelésre szorulok, nem is csak egyszerű pszichológiaira, akkor megnyugtatom hosszú évek óta ilyen elmebeteg vagyok, de orvosi segítség nélkül is boldogulok. xD.
Hogy a valóságot is említsem, az őszi szerelmi horoszkópom megint csak azt jósolja megtalálom életem szerelmét, ebben az évben akkor már elvileg harmadjára, lehet hogy a téli horoszkópom is ezt fogja írni, mindig újabb és újabb esélyt adva nekem, mert ezek szerint voltam olyan béna, hogy eddig az évben már két évszakban is elszalasztottam egy-egy ilyen csodálatos pasit, vagy mindig ugyan azt az egy pasit?? Szegénykére akkor szintén rá jár a rúd, mert ő pedig kétszer már bakot lőtt, vagy kétszer volt szerencsés, amiért sikerült engem megúsznia.
A bátrabbaknak itt esélye van el is olvasni ha szintén rák, aki pedig nem az annak itt a link: http://www.noiportal.hu/main/npnews-14284.html
Rák:
Végre jó időszak kezdődik az életedben. Különösen szeptember végén leszel hódító és vonzó. Az érzelmek most teljesen váratlan hullámokban törnek rád, de vigyázat, a nosztalgia most sötét, örvénybe húz téged, a múlton való rágódás helyett tekints inkább előre. Ha szingli vagy, akkor itt az ideje, hogy elengedd a múltat, és megnyílj egy új kapcsolatnak. Zárd le a múltat és nyiss egy új fejezetet. Menj társaságba, próbáld ki akár a párkereső oldalakat, vagy iratkozz be egy tánciskolába. Most remek alkalom nyílik arra, hogy bevonzd életed nagy szerelmét, hiszen kirobbanó formában vagy. Jöhet az új, mondj igent a boldogságra!

Suli

Amíg a héten elég lazának nevezhető kötelező iskolai programjaim voltak, addigra, az e-mailben megkapott órarendem szerint, az elkövetkező tízen egynéhány héten, már kicsit sűrűbb lesz a program. Elég hosszú neveik vannak a tárgyaimnak:
-Vállalkozások információs és kommunikációs rendszere
- Ügyviteli és munkaerő-piaci ismeretek
- Tárgyalási és értékesítési technikák
- Vállalkozások gazdálkodása
- Szakmai idegen nyelv
- Vállalkozási ismeretek
- Kommunikációs gyakorlat
- Üzleti etika és protokoll
- Üzleti lélektan
- Gazdasági és munkajogi alapismeretek.
Őszintén szólva csak most, hogy kb. ötödjére olvasom és írom le tűnt fel, hogy ezek elég ijesztő nevek. De az összes félelmetes tárgy név elbújhat a szakmai angol nyelv mögött, amit egymást követő 3 órában fognak tanítani nekünk, na ez félelmetes, és úgy tudom még vizsgázni is kell belőle...
Ahogy túlestünk az ilyen ismerkedési célokat egybekötő csoporttréningen, be kellett látnom, hogy oda sem illek. De hát ez sohase zavart. Azért nem illek úgy mond oda, mert egy csomóan most érettségiztek, de nem vették fel őket egyik felsőoktatási intézménybe se. Van egy nagyon szefós srác, ő is 18, de olyan rohadt lassan és vontatottan beszél, hogy beleőrülsz mire kinyögi egy normál hosszúságú mondat végét. Van még pár aki egyetemet végzett, de eddig még nem talált munkát, illetve páran akik nem is akartak úgy mond egyetemen továbbtanulni, ők csak ilyen képesítést akarnak, és aztán jó így nekik.
Magasnak is magas vagyok, még annál a három szerencsétlen srácnál is. Korban is kicsit, meg ugye hogy szolnok megyei vagyok, meg hogy engem tavaly fel is vettek, nem csak jelentkeztem.
Azt is mondták még a héten, hogy a harmadik félév, annak aki el jut odáig, hogy az teljes mértékben szakmai gyakorlat, és alig lesznek óráink, ez mondjuk elég érdekesen hangzik..
24 órám van egy héten, ami húgom 32 órás hetéhez képest sokkal kevesebb. A péntek tök jó, mert csak 2 órás jogi alapismereteim vannak, meg hogy ugye egyetemen kb. 50 percesek az órák, itt csak 40 percesek.
Aztán apa, nagy nehezen péntek délután végre kibökte hogy nem tud jönni, mert hétvégén is dolgozik, csúsztassuk ezt el egy héttel, amivel tökre felbaszta az agyam. Mert egyrészt biztos tudta már pár napja hogy dolgozni fog, mert őket időben tájékoztatják erről, de nekem minek szólni, hiszen egyrészt vártam volna, másrészt vettem innivalót, meg kaja alapanyagokat, hogy majd ugye ebédre. Ráadásul olyan hülye lekezelő hangnemben beszélt, hogy őszintén szólva kevésbé zavarna ha nem is jönne akkor már. Jó hozta volna a biciklimet, görkorimat, télikabátomat, cipőmet, szőlőt, almát, diót, meg egyéb dolgokat, de ha ez ennyire a nehezére esik akkor felejtsük el. Azt is mondta, hogy ne aggódjak még szerda körül utalni fogja a pénzt a sulira, pénteken meg a többit nekem. Nos ebből szintén SEMMI nem valósult meg. Pont úgy ahogyan általában az ilyen apa felé ígéreteknél lenni szokott. Hát baszódjon meg.
Mama meg reggeltől kezdve zaklatott, hogy ő dumcsizni akar, mert nincs munka és egyedül van és unatkozik. Azon kívül, ha szeretném ő akár busszal is szívesen elhozza a biciklimet. Meg hogy menjek haza, mondom itt ilyenről szó sincs, én aztán nem megyek, nem vagyok elmebeteg ennyire, hogy direkt önkínozzam magam azzal hogy kürte megyek. Egyébként is az egészben nem a biciklim a legfontosabb, hanem az a bizonyos láda szőlő, de asszem ezt csak álomkép marad. Vagy majd ősszel hozok magammal a kövidinkából.

Órarend

Hát az első heti órarendem szeptember 5-től 9-ig, borzasztóan zsúfolt xD.
Kicsit reménykedtem benne, hogy valóban az lesz, és a felesleges energiáimat végre leköti valami, most még komolyan tanulni is lenne kedvem, csak na legyen már valami.
Mondjak azért lesz is valami, az a csoportépítő tréning eléggé ijesztőnek hangzik.
Tehát:
09.05. Hétfő: -----
09.06. Kedd: 13:00-05:00  Csoportépítő tréning
                     15:10-16:10  Házirend ismertetése
09.07. Szerda: 10:20-11:20  Nyelvi szintfelmérő
09.08. Csütörtök: -----
09.09. Péntek: 9:00-11:00   Munka-, tűz- és balesetvédelmi oktatás

A beiratkozás egyébként, annak ellenére hogy paráztam tőle, tök jól sikerült. Minden amit elmondtak szóban nagyon jól hangzott, és egybevág az én terveimmel, most már csak az a kérdés, hogy élesben tényleg tetszeni fog e mind az amit tanítanak, vagy sem. De ezzel kapcsolatban, nincsenek olyan félelmeim mint tavaly a matekkal kapcsolatban voltak, hogy kevés vagyok, meg hülye, itt most teljesen és tökéletesen alkalmasnak értem magam. Ami őszintén szólva hihetetlenül jó érzés, meg persze megnyugtató. Nem tudom hogy a téma változása vagy csak azért mert 1 évvel "érettebb" lettem, de most minden sokkal másabb. Pozitívan jobb.
Ami rossz, hogy meghalok kb. egy láda szőlőért, önkínzásként most a blog képét is szőlősre szeretném csinálni, és 1200x1600 pixel nagyságban láttam az elmúlt 10 percben szőlőt képeken, igazán halálos, úgy hogy nem csak hogy csorog a nyálam, de az éhhalál példájaként én szőlőhiányhalált fogok halni hamarosan, hiszen olyan soká lesz még reggel, hogy mehessek a piacra, valakit megkönnyíteni pár fürt szőlőtől.