....

Kedves Rák!
Elhatározásra jutsz csütörtökön: mostantól élvezni fogod az életedet és a legkevésbé sem fog érdekelni, hogy ki mit mond, vagy ki mit gondol rólad. Ehhez az elhatározáshoz akkor tarthatod könnyen magad, ha nem akarod rögtön megvitatni másokkal a helyességét.
Ma reggel kb. hajnali 1 órakor olvastam el a napi horoszkópomat, és lám, pont arról írtak benne, amin előtte gondolkodtam. Hogy nem érdekel a visszhang, én elterveztem valamit, és ha már egyszer találtam magamban elegendő lelkierőt a megvalósítására, akkor nem fog visszatartani az, hogy van akinek mindez nem tetszik. Le szarom, mondhatni merde, nem tetszik, ne nézzen oda, vagy rám, vagy egyszerűen csináljon úgy mintha nem léteznék, őszintén szólva én ugyanezt teszem azokkal akiknek az én szememben nem mérvadó a véleménye.
Azt mondta ma az Őzős, sokat mesélő tancsibám, hogy a középiskolai korszak arról szólt, hogy megpróbáltunk kitűnni, különlegesnek lenni, és majd most ezt már el kéne kezdeni kinőni.... Őszintén szólva részben elfogadom a dolgot, de ott a másik része is, hogy ezt nem lehet kinőni, illetve, ennek a résznek is több oldala volt, jó egyrészt kitűnni, de nagyrészt meghatározta, hogy ki mennyire képes beilleszkedni, és mindemellett kitűnni, a kettő között van különbség, és szerintem igenis jó, hogy ha ezt a képességét, az ember nem felejteni el, ettől lesz esetekben több esélye arra, hogy a munkahelyén a magánéletében felfigyeljenek rá és előbbre jusson.
Ma meg tegnap voltam olyan szerencsés, hogy felhívtak a matek korrepetálás miatt, a baj csak annyi, hogy mindkét esetben az illető mellőzte a hétvége szentségét magába foglaló alapelvemet. De gondoltam, mivel olyan anyagias a személyiségem, nem nagyon van más választásom. Meg egy kicsit hiányzik már, hogy valahol én legyek a főnök, ahol én mondom meg hogy s mint kellene a dolgoknak működnie. Talán itt az egyik olyan dolog amit szívesen "kinőnék", a dac az ilyen alá, főlérendeltségi kérdésekben. Nem vagyok az a meghunyászkodó típus, és ezért nehezen viselem a korlátokat, mint amilyen jelen esetben a suli órára kell menni része, annyira utálok korán kelni. Na, szóval itt kicsit majd kiélhetem magam, legalább ilyen szempontból is változatosak lesznek a hétvégéim.
Ezeken kívül megvagyok, csak őszintén megmondva az ágyamat találom esténként túl nagynak, és persze üresnek, szegény kispárnámat ölelgetem ha érzelmileg mélyebb ponton vagyok. Tudom, változtatni kéne rajta, meg megpróbálni bízni valakiben, de ugye ebben az egészben pont én magam vagyok az akadály, így ez szerintem el fog még tartani egy ideig...