Tuesday 17 December 2013

Már csak 2 hét maradt az évből..



Ez a hónap, igazán felejthetetlen eseményeket sorozatát hordozta magában eddig, és még csak a fele telt el.
a könnyedebb téma a sport. Végre láttam őrült havas amerikai focit, tiszta idióták, hogy képesek -10 fokban játszani, úgy, hogy jobban hasonlítanak egy hóemberre, vagy egy tackle esetén egy hóangyalra, mint igazi játékosokra. A kényes helyeken történő fagykárokról nem is beszélve. De imádtam, és szívesen ültem volna a nézőtéren, mert imádom a havat, és imádom a játékot is. Itt persze nem szeretnék havat, a folyó vízre nagyobb szükségem van, köszönöm szépen.
Nos, most jön az érdekesebb rész. Egy hétig csajos napokat tartunk, és ha bárki kérdezi soha nem gondoltam volna, hogy így fog alakulni ez az egy hét. Az első két nap amolyan szokványos stílusban telt, bár már így is nagyobb részt töltöttünk közösen, mint előtte. Mert most kevésbé érzem magam feszélyezve. Meg igyekeznem is kell, illetve kihasználni ezt a fura alkalmat, mert nem hiszem, hogy lesz még egy hasonló.
A harmadik nap már merőben szokatlan volt, elővettem a bátrabbik énemet, és azt is amelyik nem tartja olyan rossz ötletnek némi alkohol elfogyasztását. Ez az egész sodródtam az árral dolog, egy közös pubos estébe torkollott, ahol megtapasztalhattam a francia kreativitást, és merészséget. Őszintén szólva rengeteget nevettem, és tényleg jól éreztem magam, nem voltak olyan attitűdök, mint lehettek volna, ha dolgok másképp állnak. Szombaton a negyedik napon, eljátszottam a konyhatündért, kérve némi célzatos és szándékos segítséget, annyira nem sült el jól, mint reméltem, de nem is volt akkora kudarc. Gondolom attól függ honnan nézzük. Vasárnap, hmmm, hát igen, az már húzós volt. És egyetlen meccset se néztem meg. Ami szomorú.
A hétfő a visszafejlődés napja volt, gondolom mivel közel van a vége, ideje visszaszokni a hagyományos rendszerhez, nem lehet mindig ünnepnap. Ma pedig a cérnaszálon függő nem létező szerencsémet kísértem, újra meg újra egyébként ez idő alatt. De miért ne, a kudarc elkerülhetetlen velejárója az életnek, és azt mondják sokat lehet belőle tanulni, és amúgy is szükségszerű. De már unom, az alárendeltnek is meg van az a döntési szabadsága, hogy hajlandó e követni az adott kapitányt, vagy sem. Néha fel kell lázadni.
Egy hét múlva karácsony, jó lenne már túl lenni rajta.
Az otthoni dolgokkal igazából megbékéltem. Ez a helyzet sokat segített, ilyen vagyok, ilyen a személyiségem, ha nem tudják elfogadni, én már meguntam, hogy mindig én változzak, én engedjek az ő elvárásaiknak.
Megesz a fene egy kis savanyú káposztáért, meg müzliért. A kívánság listám élén szerepelnek.
Több új sorozatot is elkezdtem nézni, és követni, csak ez a fránya ünnepi rész, idén már a legtöbbnek nem jelenik meg új része :(. A Masters of sex, elég különleges, az 50-es évek végén 60-as évek elején játszódik, és a kutatás témája az emberi szexualitás. A Twilight saga Aro-ját alakító színész a férfi főszereplő, mikor először megláttam, az istennek se jutott eszembe, honnan ennyire ismerős. Szívesen elújságoltam volna valakinek ezt a rendkívüli felfedezésemet, de sajnos már senkim sincs, akivel megtudnám úgy osztani, hogy megfelelően is reagáljon. Vikire vagy Dórira gondolnék, mindketten belevesztek a szürkeségbe, és távol tartják magukat az én szánalmas kis életemtől. Mondhatni okosak, okos döntésekkel, csak így magam ellen beszélek.
Az utóbbi időkben ezt a két mondatot hallom a legtöbbször: Tanuld a nyelvet, Találd ki mi az életcélod, mit akarsz kezdeni az életeddel. Szép, ugye? Uncsi xD.
Vissza rendeztem a szobám, az előző állapotra, így könnyebb közlekedni, és kevesebb színes folt lesz a lábamon. Takarítási szempontból is rendkívül előnyös.Nos igen, minek életcélt keresni, ha már megállapítást nyert, hogy az életem értelmetlen és felesleges?? És most már a negyedműszakos vezetékem is odavan. Azt hiszem sikeresen megvontam magamtól még valamit. Bár ha belegondolok nem is csodálkozom, tényleg semmi ilyen érzelem nincs bennem, mert már hozzászoktam, hogy mindig ezt teszem :D.

Saturday 7 December 2013

12.07. Húgom szalagavatójának napja

Normális, hogy állandóan bajba sodrom magam? Hogy állandóan van félni valóm, nap nap után állandóan aggódnom kell valami miatt? Hogy ugyan ez volt a helyzet 6-4-1 éve is? A körülményektől, az engem körülvevő emberektől teljesen függetlenül, mindig ugyanolyan komplikált, sekélyes, értéktelen és haszontalan az egész.
És mégis üres vagyok. Teljesen, mindenféle értelemben xD. Ez annyira bosszant.
Miért látom azt, hogy mások megtudják ezt oldani, bárki, csak olyan, mint ha én nem.
Önkínzás könyvet olvasnom, mert ha rátalálok egy értékesre, egy elgondolkodtatóra, egy olyanra ami felnyitja a szememet valami fontossal kapcsolatban, megőrülök a tehetetlenségtől, hogy nincsenek lehetőségeim a változtatásra, hogy megint egy soha meg nem valósuló pont kerül a listámra, a vágyak listájára, amikhez soha nem lesznek megfelelő körülmények, hogy teljesülhessenek.
Bia szerint, a magányom, túlérzékennyé tesz, teljes mértékig igaza van, bár szerintem az is ront a dolgokon, hogy eleve érzékenykedős típus vagyok. Már próbáltam ezen változtatni, de tudod mit, mindig hasonló sablon alapján alakultak a dolgok, és a vége kudarc, fájdalom, bizalmatlanság lett. Az ilyesmit szívesen kihagyom.
Hogyan lehetne más nyelvű emberekkel barátkozni, mikor nem értem őket, és ők se engem. A mondandóm hiánya, pluszban rásegít ezekre a nehézségekre. Annyira szeretnék csak egy típusú kapcsolatot, de sajnos nagyon nem mindegy kikkel. Egy kis gondolatolvasás képesség nagyot lendítene a dolgokon.
Az emberek túl bonyolultak, és én is mindent túlbonyolítok.
A húgom szalagavatóján felül az azt követi partyt is hiányolom, annyira szeretnék most sokat inni, idegenekkel táncolni, szórakozni, és egy hosszú pillanatra mindent elfelejteni. Még egy olyan rémes szórakozó helyen is el tudom magam képzelni, ahol a múltkor voltunk, csak egyedül, nem kellenek szemtanúk, és utólagos emlékeztetők, hogyan is viselkedtem.
Tetszik ami itt van, hogy inni akarsz, tessék mit és mennyit, de az, hogy ilyen zártkörű a dolog újra és újra, nos az már nem annyira jó. Ezen a téren örülnék egy kis változatosságnak. És közben ott motoszkál a fejemben, hogy ha én tettem volna absztinenciára vonatkozó fogadalmat, simán betartom, mert ilyen szörnyen unalmas, kiszámítható, üres, szótlan, sótlan, középkorú idióta vagyok.
Sötét felhőként lebeg a fejem felett ez az egész karácsonyos dolog, ajaj, de szeretném kihagyni a naptárból. Az lenne a legjobb ha igényelnének nekem egy idegszanatóriumban pár napra helyet, ott vészelném át a legjobban. Az ilyesmit legjobb egyedül intézni, így tényleg elképzelni sem tudom mi fog kisülni belőle, a katasztrófán kívül. Én tökéletes hangulatromboló vagyok.
Állandóan eszembe jut, nem kellett volna rájuk kényszerítenem a jelenlétem, most sokkal jobban éreznék magukat a maguk társaságában....
Nos, jajj, miután megszabadultam pár bajos gondolatomtól, mert ha leírom, legalább nem futnak vég nélküli köröket a fejemben, valami pozitív témát kellene találnom.
Annyira harmóniában érzem magam ebben a pillanatban, segít a zene, a rajzolás, a virágok. Hogy azon elmélkedem, sütni kéne valami sütit, miközben pontosan tudom, hogy katasztrofálisan sütök. A muffin sütőt neki adtam Biának, már pedig a muffin az egyetlen tűrhető területem.
De kísérletező kedvemben vagyok.
Az elkövetkező 10 nap valamelyikén valami hülyeséget szeretnék csinálni, remélem adódik valami lehetőség, és én is leszek elég bátor hozzá xD.
NFL: 13. hét, olyan szomorú, már nagyon közel van a vége, pedig még csak most kezdődött.



Thursday 5 December 2013

Boldog Mikulást! :)






Mindenkinek aki szereti, és annak is aki nem, Boldog Mikulást!
Az év vége  most nagyon közel van, alig 25 nap van az évből. Őszintén szólva félek 2014-től. Nem gondolom, hogy tartogatni fog nekem bármi jót vagy szerencséset. Azt hiszem egy igen sötét, zavaros év lesz számomra, ami sokféleképpen befolyásolja és dönti el végül az életem, hogy hogyan tovább, ha érdemes. :)
Én a holnapi napra eredetileg azt terveztem, hogy átalszom, kihagyom, amennyire csak lehet. Persze, hogy másképp alakult.
Ez olyan, hogy eredetileg ott akartam lenni a húgom szalagavatóján, aztán, kiderült, hogy nem leszek, akkor legalább skypon szeretném látni a ruhát, 3 napi halogatás, ígérgetés. kölcsönös lemondás után, most már tudom, hogy ez sem adatik meg. Okés, akkor töröljük az egészet. Tök mindegy.
Abban a szerencsés, és egyszerű helyzetben vagyok, hogy minden mindegy. Van egy csomó szabadidőm, amit tölthetnék azokkal a dolgokkal, amikkel mindig is akartam, és mégse működik. De amikor igen, akkor csodálatos. Angolul matekozni, matek feladatokat oldani, tanulmányozni a rendszerüket, az egész működését, húúú, olyan érzés, mint ha mindenre képes lennék.
Könyvet olvasni is szórakoztató, sokat segít, hogy valódi könyvről van szó, nem gépen olvasásról, így sokkal kitartóbb vagyok, és jobban le is köt.
Jelenleg a rajzolás az ami összetöri a szívem, múlt héten voltam 2 művész boltban, és aúúú, láttam pár hasznos, szívem csücske dolgot, amikre még gondolni is fáj, emiatt vannak pillanatok amikor elviselhetetlenül utálom magamat és a hülye tehetetlenségemet. Talán egy másik életben másképp alakult volna, mivel túlságosan tisztán látom magam előtt a képet, és a helyzetet, amiben kicsit több tehetséggel és szorgalommal áldott meg az élet, mint most.
Kaptam egy csodálatos amarillisz hagymát, dupla bimbós, talán vörös, de ez még bizonytalan, ahh, annyira várom már, hogy virágozzon :), plusz van két 25 centes virágom, egy szegfű, és egy primula. A krizantémok és a rózsa még élnek, bár kicsit kizökkentette őket az átültetés. Az avokádót kíváncsian figyelem, vajon kikel vagy sem? Pár hete ellenőriztem, hogy még él a mag, nem rohadt el, talán holnap újra megpiszkálom.
Voltunk az ingyenes angol tanulós lehetőségen, annyira kedvesek voltak, és egy kicsit az is segített, hogy egyedül voltam, K. annyira el tud bátortalanítani a szuper nyelvtudásával :), bár erre bárki más is képes, nem vele van baj, hanem velem, csak azért említettem őt, mert ő volt velem. Kár, hogy talán csak március körül jeleznek majd vissza, addigra már kifutok az időből, amit ajándékba kaptam, azért a lehetőség kedves gesztus.
Bővítem a feliratokat a bal karomon, most 3 van, NFL <3 :d="" d7="" eszembe="" g="" ha="" hely="" jut="" m="" p="" thanks.="" valami="" van="">Nos, ideje aludnom, vár a holnapi nap. Legalább csinálok valami hasznosat xD.