Ez a hónap, igazán felejthetetlen eseményeket sorozatát hordozta magában eddig, és még csak a fele telt el.
a könnyedebb téma a sport. Végre láttam őrült havas amerikai focit, tiszta idióták, hogy képesek -10 fokban játszani, úgy, hogy jobban hasonlítanak egy hóemberre, vagy egy tackle esetén egy hóangyalra, mint igazi játékosokra. A kényes helyeken történő fagykárokról nem is beszélve. De imádtam, és szívesen ültem volna a nézőtéren, mert imádom a havat, és imádom a játékot is. Itt persze nem szeretnék havat, a folyó vízre nagyobb szükségem van, köszönöm szépen.
Nos, most jön az érdekesebb rész. Egy hétig csajos napokat tartunk, és ha bárki kérdezi soha nem gondoltam volna, hogy így fog alakulni ez az egy hét. Az első két nap amolyan szokványos stílusban telt, bár már így is nagyobb részt töltöttünk közösen, mint előtte. Mert most kevésbé érzem magam feszélyezve. Meg igyekeznem is kell, illetve kihasználni ezt a fura alkalmat, mert nem hiszem, hogy lesz még egy hasonló.
A harmadik nap már merőben szokatlan volt, elővettem a bátrabbik énemet, és azt is amelyik nem tartja olyan rossz ötletnek némi alkohol elfogyasztását. Ez az egész sodródtam az árral dolog, egy közös pubos estébe torkollott, ahol megtapasztalhattam a francia kreativitást, és merészséget. Őszintén szólva rengeteget nevettem, és tényleg jól éreztem magam, nem voltak olyan attitűdök, mint lehettek volna, ha dolgok másképp állnak. Szombaton a negyedik napon, eljátszottam a konyhatündért, kérve némi célzatos és szándékos segítséget, annyira nem sült el jól, mint reméltem, de nem is volt akkora kudarc. Gondolom attól függ honnan nézzük. Vasárnap, hmmm, hát igen, az már húzós volt. És egyetlen meccset se néztem meg. Ami szomorú.
A hétfő a visszafejlődés napja volt, gondolom mivel közel van a vége, ideje visszaszokni a hagyományos rendszerhez, nem lehet mindig ünnepnap. Ma pedig a cérnaszálon függő nem létező szerencsémet kísértem, újra meg újra egyébként ez idő alatt. De miért ne, a kudarc elkerülhetetlen velejárója az életnek, és azt mondják sokat lehet belőle tanulni, és amúgy is szükségszerű. De már unom, az alárendeltnek is meg van az a döntési szabadsága, hogy hajlandó e követni az adott kapitányt, vagy sem. Néha fel kell lázadni.
Egy hét múlva karácsony, jó lenne már túl lenni rajta.
Az otthoni dolgokkal igazából megbékéltem. Ez a helyzet sokat segített, ilyen vagyok, ilyen a személyiségem, ha nem tudják elfogadni, én már meguntam, hogy mindig én változzak, én engedjek az ő elvárásaiknak.
Megesz a fene egy kis savanyú káposztáért, meg müzliért. A kívánság listám élén szerepelnek.
Több új sorozatot is elkezdtem nézni, és követni, csak ez a fránya ünnepi rész, idén már a legtöbbnek nem jelenik meg új része :(. A Masters of sex, elég különleges, az 50-es évek végén 60-as évek elején játszódik, és a kutatás témája az emberi szexualitás. A Twilight saga Aro-ját alakító színész a férfi főszereplő, mikor először megláttam, az istennek se jutott eszembe, honnan ennyire ismerős. Szívesen elújságoltam volna valakinek ezt a rendkívüli felfedezésemet, de sajnos már senkim sincs, akivel megtudnám úgy osztani, hogy megfelelően is reagáljon. Vikire vagy Dórira gondolnék, mindketten belevesztek a szürkeségbe, és távol tartják magukat az én szánalmas kis életemtől. Mondhatni okosak, okos döntésekkel, csak így magam ellen beszélek.
Az utóbbi időkben ezt a két mondatot hallom a legtöbbször: Tanuld a nyelvet, Találd ki mi az életcélod, mit akarsz kezdeni az életeddel. Szép, ugye? Uncsi xD.
Vissza rendeztem a szobám, az előző állapotra, így könnyebb közlekedni, és kevesebb színes folt lesz a lábamon. Takarítási szempontból is rendkívül előnyös.Nos igen, minek életcélt keresni, ha már megállapítást nyert, hogy az életem értelmetlen és felesleges?? És most már a negyedműszakos vezetékem is odavan. Azt hiszem sikeresen megvontam magamtól még valamit. Bár ha belegondolok nem is csodálkozom, tényleg semmi ilyen érzelem nincs bennem, mert már hozzászoktam, hogy mindig ezt teszem :D.
