Csak egy szombat este..

Nem tudom miért nem a megfelelő szemszögből néztem már megint a dolgokat. Leragadtam a sokkolós jelenetnél, és, mint egy idióta amnéziás, kimaradt minden azt megelőző dolog. De most visszaállt a világ rendje, megint képes vagyok a sokkoló részen kívüli dolgokat is látni, persze a visszaállás ahogy nálam lenni szokott fájdalmas volt. Szükségem van a fájdalomra, ez az ami egyben tart.

Ünneplésként, hogy ismét megvonták az adagomat, rajzolással fogom tölteni az időt, csak most még kihasználom a kábel adta lehetőséget és keresek valami rajzolós képet.
Valahova írnom kellene egy listát is, ami csak olyan dolgokról szólna, amikre vágyom, de valószínűleg sose fognak teljesülni, mert már nem marad rá időm. Lóránt szerint csodálatos életem lesz, a horoszkóp szerint, pedig a 2014-es évem lesz csodálatos, de az eltelt 3 napban nem volt semmi csodálatos, és most épp nehéz elképzelnem, hogy valaha is lesz. Hétfőn vagyis inkább kedden szerintem megint nem fog történni semmi, mert ez az ami várható, én pedig már belenyugodtam és bele is fáradtam, tudod ha nem hát nem. Én lusta vagyok nem egy harcos "amazon".
Már tegnap is említeni akartam, hogy azt tervezem erre az évre, hogy igenis összehozok egy komolyabb kapcsolatot. Ha szerelmes leszek az csodás, ha nem, akkor is legalább megpróbáltam, jelenleg a szeretet hiányom odáig süllyedt, hogy szükségem van egy stabil pontra, valakihez tartozni akarok, szóval valamit tennem kéne és megismerkedni egy alkalmas személlyel, mert jelenleg egyet se ismerek. Bár ha minden igaz, ez majd csak a nyáron fog megtörténni, tehát addigra kell felkészülnöm lelkileg a dologra, vagy akkorra fog a menthetetlen tartományig süllyedni a szeretetéhségem és akkor bárki szóba jöhet, csak legyen valaki. Egyenlőre remélem nem a második fog megvalósulni.
Ahogy a "Masters of sex"-ben is említik, csak a fiatalok képesek azt hinni, hogy a sodródás is egy választás, hogy így is élhetik az életüket. Pedig nem, a sodródás a lehető legrosszabb dolog, mert azt jelenti még a választási lehetőségeket sem becsülöm.

Barátság

A tavalyi év nagy elhatározása valamikor március körül alakult ki, véghez akartam vinni a remeteséget, amit már évek óta terveztem. A nyár elejéig úgy fogalmaznék részben sikerült, részben nem, megvalósítani. Túlságosan elkezdett érdekelni a táj, a környezetem, és kirándulgattam, napoztam, rengeteget fényképeztem, egyszóval élveztem kiváltságos Balaton parti életemet. Mivel szándékomban állt elköltözni, az ország egy igencsak más jellegű részére. Természetesen az én terveim a legbénábbak, mert sose mennek terv szerint, valahol mindig kiderül, hogy elszámítottam magam, mert elfelejtettem levenni az álmodozó szemüvegem, és kicserélni a valóság fakó, megszürkült, de reálisabb lencséjére. Mondhatni elköltöztem, ha ez leírja, hogy 6 hónapja egy 15 kg táska tartalmából ruházkodom és élek nap, mint nap. Nem mintha nem lenne tető vagy fedél a fejem felett, egyszerűen csak állandósult vendég státuszban ragadtam, megfogalmazhatatlan munkaköri leírásokkal, és lakhatási szabályokkal. Szeretem ismerni a határaimat, de most csak a nagy semmi közepén vagyok bekötött szemmel, és próbálom kitalálni egyáltalán merre van a fal, nem hogy a villanykapcsoló. A legbosszantóbb pedig az, hogy a falak mozognak, és, hogy ki mozgatja őket? Jaaa, kérem szépen azt hiszem én magam. Izgisebb amikor te magad vagy egyszerre a báb és a bábjátékos is.
Szóval remeteség, mostanra nagyon jól  belejöttem, ezt csak onnan tudom, hogy most, amikor szükségem lenne egy jó barátnőre, akiben megbízhatok, és segítene átbeszélni a fejemben kavargó dolgokat, rájöttem, hogy egy sincs, már mindet sikerült elüldöznöm. Persze a sok olvasásnak is meg van a maga előnye, most eljátszhatom a "Legyél önmagad legjobb barátja" közhelyet, kár, hogy önmagammal időnként még csak köszönő viszonyban sem vagyok, jó kis meló lesz ezt a kapcsolatot a legjobb barátság szintjére fejleszteni.
Egy kapcsolat alappillére pedig nem más, mint a kommunikáció.
Más szempont...
Az isten mentsen meg az okos férfiaktól és nőktől, mellettük állandóan szembesülnöm kell mennyire buta vagyok. Ki vágyik ilyesmire? arról nem is szólva, hogy így csak állandóan összezavarodom, nem tudom mikor ki manipulál kedve szerint, és hol vannak a csapdák amikbe gyanútlanul belesétálok, nem kell félreérteni verbális dolgokról beszélek, semmi fizikai, csak egyszerű lelki finomságok, amiktől magányosan elszokik az ember. Ha átlátnám biztos vagyok benne, hogy tetszene, így hogy csak utólag értem meg a poénokat szimplán hülyének érzem magam, akinek még sokat kellene tanulnia és fejlődnie ha nem lenne ennyire lusta és menthetetlenül fejlődésképtelen.