Döbbenet, hogy napvilágnál némely ötlet mekkora hülyeségnek látszik. Mintha csak azért mert sötét volt odakint, az agyadban is az lenne, elfedné a nehézségeket, vagy a világos gondolatokat. Szóval én is találtam a kis terveimmel kapcsolatban számos hibát, olyanokat és annyit, ami egyértelművé tette a döntést, és elföldeltem, így most a halott ötletek kriptába száműztem őket.
Tartottam vagy épp tartok egy kis könnyezős lélekkínzást, így gyarapodtam pár megjegyzéssel magamról. Igen ez beteges kissé, és lealacsonyító, de ez jár annak, aki saját maga ügyködik azon, hogy kudarcokat élhessen át. Saját magamat taszítom bele a gödörbe, még az is lehet, hogy én ásom meg, mert erre törekszem, hogy kudarcba fulladjak, hogy elhasalhassak, hogy csalódást okozzak, magamnak és másnak egyaránt.
Hasonló vonatkozik a társalgásra is, mérlegelem a szavaimat, mielőtt kimondom, és miután kimondtam is. Előtte és utána is azt gondolva, hogy felesleges, értéktelen, érdektelen, semmitmondó, hülyeség.
Még azt is átgondolom, vajon szegény hallgatóságot érdekli e az egész, mi a leggyakoribb végeredmény, hogy természetesen nem, csak untatná.
Elfogadom, hogy néha vannak jó meglátásaim, de csak azért, mert amik túl élik a szűrést, azokban lehet valami, még szerintem is.
Más téma, anyával elmaradt a skypolás, mondván neki nem jött össze, nem fért bele. Je, micsoda csalódás, és tényleg az, pedig azt is gondolhatnám, hogy nem gond, ahogy persze gondolom is, hozzá vagyok szokva, egy újabb csalódást okozó terület. Ma elmondom neki a szept. 30-at, legalább hozzászokik, mert én már elbizonytalanodtam a valóság tartalmát illetően, nem hosszabb inkább rövidebb távon. A feleslegesség érzése jó barátom, így őt legalább boldogan várom és látom vendégül, talán hozzá is megyek...
Apa és mama szintén skypon kicsit megölt, mit mutattak, szőlőt, barackot, fügét, valamit szóba hozták a dinnyét, uborkát, paradicsomot, cukkinit, szilvát. Már csak a mogyoróvaj hiányzik.
Most alszom, remélem mielőbb sikerül, ha nem, és forgolódom, majd bevetem a titkos módszert........xD.

Apály

Az önértékelésem kicsit megszenvedi az ittlétet. Milyen embereket látok az utcákon? Alacsonyakat, de nem az átlagos fajtából, hanem a második fok, amikor jézus milyen picurka ember. Utána, hmm, szegény nem is valami piszkafa, sőt. És mégis van aki mindkettő, egyik se, vagy valamelyik, de ettől függetlenül szép. Még ha hónaljig fent van a nadrágja akkor is, vagy ha betűri a felsőjét. És mit érzek én, sajnos nem azt, hogy de jó milyen magas vagyok, vékony, és csúnyácska. Nem. Azt, hogy én is milyen kis alacsony vagyok, kövér, és csúnyácska. És még álmaim mellméretével is együtt kell élnem.
Tegnap láttam egy férfit, legszívesebben lefényképeztem volna, ahogy velem szembe jött. A haja, és a csöppet dús arcszőrzete is, világító vörös volt, az a világos de erős vörös, mindehhez szürke cuccokat viselt, ellehetetlenítve ezzel, hogy bárhova máshova nézz, mint a fejére.
Olvastam pár útikalauzt, megtudva, hogy rossz turista vagyok, ha nem eszek ír gulyást, valami tengeri herkentyűs ételt, illetve birkát. Visszafelé kezdve, egyedül csak pörköltet ettem birkából, de szívesen megkóstolnék valami sült elkészítési módot, a lényeg, hogy belsőség nélkül. A herkentyűk nehezebb eset, amire emlékszem az valami krémleves volt, halból, kagylóból, rákból, meg ki tudja miből. Utálok hányni, szóval csak óvatos vagyok, de gondolom, valamikor ezen is túl kell esni. Már csak azért is mert tartok tőle.
Valamint találtam egy látni valót, ami nem temető, templom, vagy vár. Egy sziklafalról van szó, amilyen szerencsém van, legalább ezen az oldalán a szigetnek, csakhogy egyenlő távolságra a jelenlegi és a jövőbeni lakhelyemtől, ez amolyan autóval megközelítős hely, úgy hogy talonba tettem.
Viszont elkezdődött a Pre-Season, az NFL-ben. Az első meccs a Hall of Fame, nem volt túl nagy szám, már eleve, hogy felkészítő mérkőzés, másrészt, Dallas - Miami párosítás. Ahogy állandóan Tony Romoztak, kiakadtam, utálom azt a seggfejet, így a végére bealudtam, a végeredmény se lett valami acélos, 50 alatti összpontszám.
Az egész menetrendről készítettem listát, mely meccseket kéne vagy lehetni meglesni, de így kicsit meginogtam, azokkal az eseményekkel kapcsolatban, amit csak időtöltésnek szántam, mert egyik csapat se hoz lázba. És olyan is van, aminél ellenséges érzést keltő csapat is jelen lesz.
Amikor meccset nézek, az idegeim megnyugtatása céljából, általában eszek, amolyan végítélet előtti utolsó vacsora átkötéssel, bármit amire csak rátalálok. A helyemet se találom, egy 3-4 órás egybefüggő sport eseményt nem mindegy hol és hogyan néz az ember lánya, vagy az eseményekre való reagálás, a bírók ellenfelek saját játékosok szidása.
Az egésztől csak úgy érzem magam, mint aki rossz kontinensen és országban van, vajon ha az utcán velem szembejövőket megállítanám, hogy hé, melyik a kedvenc NFL csapatod, és rendszeresen nézed e, az első 100-ban találnék egyet is?

Augusztus 13.

1 héttel ezelőtt belekezdtem egy bejegyzésbe, de megzavartak, mondhatni kívül belül, és félbehagytam. Pár napra rá, elolvastam a végét, de már nem tetszett. Azóta is gyűjtögetem a gondolatmorzsákat, de valahogy nem állnak össze, és lassan már külön külön se tartalmaznak jelentést.
Egy kicsit keseregni akartam, hogy milyen fájdalmas megnézni egy meccset, egyedül, majd az összes kapcsolódó gondolatomat is megtartani magamnak. Laci, nos, ő legalább tudta miről van szó, és kölcsönösen szekálhattuk a másikat, eldiskuráltunk az összefirkált kezeimről, és jól esett a tudat, hogy neki se volt más ismerőse, aki kicsit is otthon lett volna amcsi foci témában.
Nem is gondoltam volna, de hiányzik az alkoholos filcem, és a megnyugtató érzés, hogy nem baj ha összekenem az ágyneműt, mert az enyém, az én meztelen bőrömet dédelgető nyuszis ágyneműhuzat. Nem pedig fehér, amin még az is meglátszik mely részét világítja meg az ablakon bejövő fény, és mely részét nem...
Jelen pillanatban úgy 35-36 órája lehetek ébren, ez köszönhető annak, hogy nagyrészt éjszakáról volt szó, mintsem nappalról, 2 energiaitalnak, de szerintem az első volt igazán hatásos, és a vonzódásom némi most ehhez van kedvem gondolatmenethez. Nagyjából úgy érzem magam, mintha csak 6-8 órája lennék ébren.
Pár alkalommal megkérdeztem nem hivatalos úton, hogy vajon mi lesz velem 1-2-3 hónap múlva. A kártya volt a vicces, mert igennel felelt arra, hogy 2 hónapon belül megházasodom és meg is halok. Ezt lehet pár módon értelmezni, de mindegyikben van valami vicces, azon viszont mindig nehezen emelkedek felül, hogy csak konkrét kérdésre igen és nem válasz kapható, semmi magyarázat, esettanulmány. Olyan mintha rámutatnék egy piros sálra, hogy megvegyem e, a válasz igen, de semmi több. Magamnak vettem, ajándékba, és mikor használjam, van e különleges jelentése, szerepe a későbbiekben... Homály.
De értékelem a kis vicceket, poénokat, jókat lehet nevetni, mosolyogni tőle, még napok múlva is.
Az egyik ilyen kellemes meglepetés, hogy van Alonso családnevű játékos az NFL-ben, a B.B. be is került a nézendő csapatok körébe.
A héten beszélek anyával, tisztán hallani a hangján, hogy arra vár meséljek a hazautazásomról, így meg teszem, épp csak kíváncsi vagyok, miket fog mondani, az hogy rá milyen hatással lesz, majd foglalkozok vele akkor, a szemetesen épp teli van, és csak hetek múlva lesz kukás nap, ez most nem fér bele, és nem is akarom, hogy beleférjen.
A gondolat, hogy látom magam beszélni további őseimmel, annyira nyomasztó és agygörcs okozó, mint pár napja az a sirató zene, egyből beváltottam az enyhülést hozó receptet, és azonnali gyógyzene terápiára kapcsoltam magam, isteni volt. Felszabadító, hogy pozitív  érzéseket tudok a számokhoz csatolni, legalább még vannak érzéseim. Nekem, az elfojtó mesternek, hogy egy kedves illetőt idézzek.
Visszatérve, véget ért a 2013. Pre-Season 1. fordulója, és nekem meg kellett állapítanom, hogy 2-3 meccset kivéve még nem is láttam eredeti kommentáros focit. Ez persze a gépmegvonásra vezethető vissza, de azért megdöbbentem. A komcsiknak volt egy "kevés" számomra új kifejezésük, mármint a focihoz kapcsolódóan, az angolhoz kapcsolódva, szerintem csak új kifejezéseket hallhattam. xD. Az egyiktől teljesen kész voltam, annyiszor használták, mindenféle látható rendszer nélkül mindenkire, vagy legalábbis sokakra. Kellett pár este, amíg elfogyott a toleranciám, és rákerestem, mi az istent jelent. Nem is tudom eláruljam e, eléggé fájdalmas, de hát a magyar komcsik nem dobálóztak a szóval, így nem nyomták más sportágban se ennyire a képembe. A jelentése: újonc. Nos igen, nincs mentségem. De az angolos részt azért visszavonnám, szerencsére felkészített a sok eredeti komcsis NHL, MLB meccs amit az elmúlt pár hónapban néztem.
Tényleg hiányzik egy sok képernyős fal, annyira rossz, hogy egyszerre vannak alkalmanként kedvenc csapataim meccsei, és nekem választanom kell, melyiket hanyagolom. Közben pedig figyelni, hogy lehetőleg mind a 32 csapatról lássak meccset így az előszezonban.
A bennfentesek természetesen azt is megértik, miért lesújtó álmaim mellméretével együtt élni.
Van pár béna ötletem, és hála a sok elkallódó szabad akarat részecskémnek, lehet neki kezdek, újabb okot adva magamnak, hogy nevethessek, még ha önmagamon is, Lehet, hogy ma, ha adottak lesznek a feltételek, és én is felébredek alváspótló téli álmomból, neki kezdek. Azt hiszem kicsiben kezdem. És a végén belefogok a nagy dupla projektbe. Már most látom a jelenetet, ahogy szavakba öntöm a tervem. Ebből röhögő görcs lesz...
Elővigyázatlan voltam, Józsi tett fel képeket arról, hogy elkezdődött a szüret, és isteni, ínycsiklandó, zamatos, tömött fürtű szőlős képeket nézegettem. Vagy tegnap előtt, egyszer csak a délután közepén a semmiből érett füge ízét éreztem a számban. Láttam okrát, de articsókát bezzeg nem. Hogy lehet, hogy van Galambbegy salátájuk, de semmi articsóka?? Még fagyasztva se, bár ez csak most esett le, ezt még megvizsgálom, bár kicsi a remény.
Vagy ott a tény, hogy ittam gránátalma levet, még se tudom milyen íze van. Az egyik szerelmetes dobozban lévő energiaital volt, egyszerre áfonyás-gránátalmás-acais. Az utolsó még ismeretlen mi lehet, az áfonyát pedig kihagyta volna, túl édes, émelyítően, el is rontotta az energiaital ízét, a külcsín hatásosabb volt, a belbecs pedig szívás. Ez van ha a dobozba szeretek bele, és meg se nézem mi van pontosan ráírva, minthogy alacsony szénsav tartalmú. Olyan, mint a Rehab, csak kreatívabb ízvilággal, de ettől nem jobb.

Dublin

Következő lépcsőfok. Ha már minden más és új, és még mindig ugyan abban a malomban őrölsz, és ugyanazt a gabonát őrlöd, újra meg újra, mint egy elcseszett nap állandó ismétlődését, rá kell jönnöd, hogy te vagy a baj forrása.
Hogy érsz el testen vagy legalább a fejeden kívüli élményt? Ha lehetne, talán beiratkoznék egy elektrosokk terápiára. Talán tényleg jobb volt tudatlannak lenni, mert akkor okosnak képzeltem magam, de most, csak szimplán tudom, hogy buta vagyok.
Új hobbiként út széli növényeket fogok gyűjtögetni, hiányzik valami virágzó, valami ami bíbelődést igényel. Ez is olyan, mint a virág az asztalon, anyánál úgy megszoktam, a koliban ott volt a balkon, enélkül...
De nem jó a bolti virág, nekem az elesett vagy nehéz sorsú, még is küzdő szellemű növények kellenek. Aztán lehet, én leszek számukra a vég, pedig nélkülem teljes növényi életet élhettek volna, de ezt magamért teszem, sajnálom, hogy ők csak másodrangúak.
Legszívesebben parkokat gyomlálnék. Bár itt is elég sok a tetű, nem szeretem a tetves virágokat, szóval, nem tom.
Vicces, hogy mennyire nem szeretem a fehéret, így csak halkan jegyzem meg, hogy a falak és az ágynemű is fehér, vagy a szekrény, esetleg a tálkám belseje, a csempe, az ajtó, a wc, szóval fehér. Elborult pillanataimban, látom magam előtt, mit pingálnék rá, de aztán jön a racionalitás, hogy ez egy bazi nagy fal, és semmi eszközöm sincs, valamint alapvetően joghatóságom. Meg a vége az, hogy nem kell ránéznem, és tökre meg tudok barátkozni azzal, hogy ennyire fehér az egész.
Persze utána azzal is bántom kicsit magam, hogy az én saját lakásom vagy házam, milyen színű falakkal fog rendelkezni, pedig nem nagyon látok rá esélyt, hogy ilyesmi valaha is bekövetkezzen. Saját lakás? Na ne vicceljünk már ilyen komoly dolgokkal. Nem is csak a tulajdonlás tényével van baj, mert ugye ahhoz pénz kell, hanem, hogy ez kötöttséget jelent. Azt, hogy képes vagyok megbarátkozni a gondolattal, hogy az adott településen, állandó lakással rendelkezem, helyhez kötöttséget, állandóságot, szóval félelmet. Nem akarok hosszútávon függeni egy helytől, és mégis, milyen kis képtelen helyzet.
Annyira kellemes, amikor olyasmiről olvasol, amire te is vágysz. A legutolsó három könyv különösen elkapta a lényeget, mondhatni a szívemet, és jól meg is gyötörte, mert művészekről szólt, tehetséges fiatalokról.
Az kicsit jobb kedvre derít, hogy 3 nap sincs hátra, és meccset nézhetek, élő NFL, és februárig vége se szakad, mert ez azt jelenti, hogy ismét kibírtam a 6 hónapos böjtöt, és megint jön a bőség ideje xD. De mert az is van, sajnálatos, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a hatalmas fehér falat teli pakoljam LCD tévékkel, hogy ha egyszerre 5-6-7-8 meccs is megy, mindegyiket élőben nézhessem, mindig választanom kell majd, és néha a szuper is szuper között nem tudom mi alapján fogok dönteni, talán egyiket se nézem, és belefulladok az értelmetlen önsajnálatba. Most fogom az elő szezoni meccseket kiszortírozni, mert tényleg nem nézhetem mindet egyszerre. Nem tudom ezt amcsiban, hogy csinálják, talán kéne egy csatorna ami ismétlésekre specializálódik. Nem akarom mindet letöltögetni, nem mintha nem lenne 100 GB szabad helyem, direkt hasonló vészhelyzetekre xD. De akkor sem.
Eddig bírtam, de most már kész vagyok tőle, hogyan igazolhatta le Tim Tebow-t a Pats???????????????
Nem akarom, hogy látnom kelljen, azt a köcsög isten mániás fejét.
Hm, komolyan a tutyimutyi emberekről most tényleg ne beszéljünk.
Ma megpróbáltam, teherbe ejteni egy mandarint, kis esély van rá, hogy sikerült, mert lehet más baj van vele. Holnap és holnap után még megpróbálom egyszer egyszer, és utána várom a csodát, mert egy gyerek nagy felelősség, és egy életre szóló elkötelezettség :P.
Kéne valami új perspektíva képek terén, de egyszerűen nem érdekelnek az emberek, vagy az általános turisztikai látványosságok. Vagy a színes képek xD.
Mellékelek pár képet Dublinról, semmi rendszer, csak amolyan Hajnal stílusban.

És igen, a képek direkt fekete fehérek, még mielőtt valaki megkérdezné, nem véletlen mellé nyomás.....Van egy szint, ami már nekem is nagyon lent van, és mégis létezik...