Nyugalom és Halloween

Nos, 5 végül piszkozattá minősített bejegyzés után, azt hiszem, most sikerül összehozni egy olyat, ami túléli a bátorságom adta 5 pernyi publicitást.
Az elmúlt három napban nem volt semmi igazi tervem, csak egyedül akartam lenni, mert társaságban könnyen robbanás veszély fenyegethetett volna, az érzelmi oldalam kicsit túl kompenzált volt.
Az eredmény pedig az, hogy megint sikerül az érzelmi távolságtartás képességét magamra öltenem. Valahogy időnként kicsúszik a kezem közül, de most meg van, és jobb pórázt tettem rá, mint előzőleg. Most, hogy visszatuszkoltam mindent oda ahova való, és ez még csak különösebb erőfeszítésembe került, simán csak elégedetté tesz, hasonlít a boldogsághoz.
El se hiszem, de vége az októbernek, alig 2 hónap van már csak az évből, olyan gyorsan elszaladt, és annyira furcsán alakult, ahogy tavaly nyáron még csak gondolni se mertem volna. Azt reméltem végre befejezem a sulit, és megülök a hátsómon 3 évig. Hülye voltam nem igaz? Mindig az vagyok, tudom.
Tegnap apa által küldött paprikát használva készítettem cukkini pörköltet, ma pedig rendet raktam a szobámba, ki kerültek a kerekek, a bicikli pedig be, csak most végül az ágy alá. Nem mondom jót tornáztam vele, amíg oda került. A kormányt végül nem tudtam elfordítani, Valaki túlságosan is meghúzta, tornáztam vele vagy 5 percet, aztán feladtam, és csak a kereket szedtem ki. A következő megoldandó feladatok egyike a mosógép, aztán talán mosogatás, végül pedig palacsinta sütés :D. Át kell vinnem a szomszédba a Dexter részeket, és talán 17 óra felé lelépni sétálni, mert gyanús nekem, miért lényeges, hogy akarok e 18 óra után menni valahova. Remélem semmi nem lesz, de azért nem árt magam bebiztosítani.
Nekem ez az "ünnep" nem jelent semmit, de hát a környezetem nagyban befolyásolja a napi eseményeket, így biztosra nem mernék semmit se kijelenteni.
Van egy új ismerősöm facen, el se hiszem, bár szerintem pár hét és lekopik, talán ez már pár nap múlva is meg fog történni.
Szörnyű, de a gépem és blogom után, szerintem harmadiknak feliratkozott a hajszárítóm, legközelebb már tudom, hogy mást hagyok otthon ha választanom kell, ő kell nekem.
Most igyekszem a zenéimet is rangsorolni, elég sokat sikerült összeszedni az utóbbi napokban, csak még nem volt alkalmam meghallgatni mindet, nem mintha ez most sikerülne, de egy részén igyekszem magam átrágni.
Szereznem kéne pár gyertyát, segítene relaxálni, fontos, hogy a minden napi kihívások előtt legyen alkalmam regenerálódni.

Megváltoztathatatlan

Nos, ennyi idő pontosan elég volt hozzá, hogy megvilágosodjak, és rájöjjek, ideig óráig feltudom adni a blogomat, de hosszabb távon nem. Évek óta az életem szerves része, még ha a legtöbb bejegyzésem piszkozatként végezte is, a tudat, hogy szellemi tulajdonként létezik, írásos bizonyíték van rá, segít határokon belül tartani.
Tehát a döntések azért is vannak, hogy bizonyos idő eltelte után, azt mondhassuk, meggondoltuk magunkat, másik utat választanánk, talán épp azt, ami elsőre kicsit se volt szimpatikus, vagy ami elszalasztott lehetőségként került be a mi kis személyes történelem könyvünkbe. Nem mintha a nyomás, ami a folytatást sürgette ne lett volna megtisztelő és megindító, ösztönző, és a többi nyálas jelző, már elnézést.
Eredetileg érzékenyen reagáltam, hogy ennyien mondják mostanában a képembe, hogy ismerik, és olvassák, és innen szereznek rólam infókat. A levelezőtársaimtól ezt jobban tudtam kezelni, de másoktól bírálatként kezelem, ami természetesen rossz, de nekem ez majdnem olyan, mint ha lenne még egy testvérem, vagy egy saját kis teremtményem, nem gyerek, mert ez hülyeség, de ez teljes mértékben az enyém, bassza meg, és mivel kevés dolgot van lehetőségem birtokolni, a meglévőknek igen erős érzelmi oldala van.
Ha senki nem vette a fáradtságot, hogy figyeljen rám, a blogom ott volt, és meghallgatott, nem reagált furán, nem bírált, nem bántott, és nem használta fel ellenem az infókat, hogy jajj mama képzeld ezzel meg azzal a barátnőmmel ez meg az volt, mire a válasz, benned nincs semmi értékelhető, szerethető vagy kedvelhető, hülye vagy, és csak kitalálod, hogy lennének barátaid, ki figyelne egy akkora senkire mint te, ki hinne neki, vagy ki hallgatná meg. A veled kapcsolatba kerülő embereket előre figyelmeztetni kéne, hogy ne vesztegessék rád feleslegesen az idejüket és figyelmüket. El tudod hinni, hogy ilyenben élni 5 éven át, van olyan erős hatással, hogy elemi szinten fordítson el más emberektől? Hogy ahol lehet kerüld őket, és a bizalmi kapcsolatokat? Ez igazából egyben egy tökéletes védekezési mód, mondhatni lekoptató szöveg, és működik is. Kivéve amikor nem. Akkor tovább kell menni, vagy fejet kell hajtani, hogy néha szerencsés dolog elveszteni egy csatát, ha olyan ismerősöket nyersz vele, amilyen pár nekem is van. De ehhez idő kell, hogy próbára tétessék, és megfeleljék rajta, hogy alapot adjon az időtállósághoz. Nem mondanám, hogy lennének barátaim, nekem az erős szó, kifejezés, de az ismerős kategória simán vállalható.
Szóval, teljes mértékig biztos és bizonytalan vagyok a folytatást illetően. Már baromira elegem van a virágnyelven való írásból, miközben, nagy részét nem is oszthatom meg, mert valakinek biztosan sértem a kibaszott érzéseit, és akkor jönnek az idióta megjegyzések.....Azoknak üzenem, bármely megjegyzés, elsődlegesen az én kezemen megy át, moderálás céljából, amíg én nem véleményezem nem is jelenik meg. Magyarul, baszottul nem kell hozzászólni a dolgokhoz. Igen az újrakezdésbe ezentúl a káromkodás is belefér, nem fogok finomkodni. Úgy se megyek vele semmire. Ez az én blogom, nem egy közösségi oldal, ahol a véleményformálás menő és népszerű időtöltés. Ezt senki ne vegye magára, nem személyeskedés, azzal, hogy idetévedtél, vagy szántszándékkal idejutottál, elfogadtál egy olyan hallgatólagos egyezményt, mely közted és köztem jött létre, és kimondja, tárgyilagosan betekintést nyersz a világomba, de te nem vagy benne, és nincs is benne helyed. Ez a saját fejem, vendégelőadókat nem látunk szívesen. Az, hogy a valóságban mi történik, és itt, két külön univerzum.
Más téma, soha nem hoztam volna kapcsolatba a kettőt, de kiderült, az őszi dizájn amit iskolákban, óvodákban, könyvtárakban is használnak, nem csak én játszok vele, egyenértékűvé lehet tenni a kriptahangulattal, vagy a boncmesteri hobbival. Én tudatlan halandó csak az egyszínű rikító fehérséget akartam megtörni némi változatossággal. Szóval innen nézve imaoltár nem? A lényeg a logikai sajátosság...
Szomorú és váratlan esemény is ért már ezen a pár órája elkezdődött napon. Mindkét alkalom sport témájú. Az első a NY-G-t is sújtja az átok, mely az adott szezonban a SB-nek otthont adó csapatot általában szokta, 0-6 szezon kezdés a két évvel ezelőtti SB győzelemmel összehasonlítva kissé lehangoló. A másik Playoff kiesés döntötte romba első évados baseball  rajongásom tárgyának döntőbe jutását. Kibaszott DT.
Mi van még, hmm, hosszútávú tervek. Anyád. Nincsenek, még két nappal előbbre sem tervezek, úgy se jönne össze. A munka, mint téma eleve kerülendő ilyen és olyan átvitt értelemben is :D.
Jelzem eltelt vagy 10 perc amíg új témát találtam, amit meg is oszthatnék, és akarom írásban látni. Ma a gátlástalanság címke alatt ismertem meg egy lányt, hívhatnám nőnek is, de tekintsük a gyerekes szemlélet miatt lánynak. Rég láttam, hogy ennyire ismeretlen ilyen rövid idő alatt így otthon érezze magát egy számára új környezetben. De legalább kedves. Az az érdekes megfigyelésem akadt, hogy amikor először láttam meg annyira szépnek láttam, még az este végén is nagyon hasonló véleményem voltam, és amint ebben a megvilágításban került a szemem elé, tudom, hogy a fények teszik xD, de elvesztette a bájai iránti csodálatom 80%-át. Hirtelen már csak egy butuska és átlagos lány, akinek túl sok idő kell, hogy felnőjön.
Nosztalgia címen, visszakerestem egy bejegyzésem, amiből további olvasgatás lett, de igazolva látom, miszerint a bejegyzéseim felérnek számomra egy egy mentális fényképként, teljes mértékig látom magam kívülről amint ezt vagy azt írtam, mit éreztem, mi volt odakint, ha előtte kint jártam, vagy kilestem az ablakon. Voltak e mellettem emberek, veszekedtem e valakivel, mik voltak a terveim abban a pillanatban. És hiányolom magamból azt a gyerekes bájt, logikai csavart,  amit akkoriban még a magaménak éreztem.