Suli

Amíg a héten elég lazának nevezhető kötelező iskolai programjaim voltak, addigra, az e-mailben megkapott órarendem szerint, az elkövetkező tízen egynéhány héten, már kicsit sűrűbb lesz a program. Elég hosszú neveik vannak a tárgyaimnak:
-Vállalkozások információs és kommunikációs rendszere
- Ügyviteli és munkaerő-piaci ismeretek
- Tárgyalási és értékesítési technikák
- Vállalkozások gazdálkodása
- Szakmai idegen nyelv
- Vállalkozási ismeretek
- Kommunikációs gyakorlat
- Üzleti etika és protokoll
- Üzleti lélektan
- Gazdasági és munkajogi alapismeretek.
Őszintén szólva csak most, hogy kb. ötödjére olvasom és írom le tűnt fel, hogy ezek elég ijesztő nevek. De az összes félelmetes tárgy név elbújhat a szakmai angol nyelv mögött, amit egymást követő 3 órában fognak tanítani nekünk, na ez félelmetes, és úgy tudom még vizsgázni is kell belőle...
Ahogy túlestünk az ilyen ismerkedési célokat egybekötő csoporttréningen, be kellett látnom, hogy oda sem illek. De hát ez sohase zavart. Azért nem illek úgy mond oda, mert egy csomóan most érettségiztek, de nem vették fel őket egyik felsőoktatási intézménybe se. Van egy nagyon szefós srác, ő is 18, de olyan rohadt lassan és vontatottan beszél, hogy beleőrülsz mire kinyögi egy normál hosszúságú mondat végét. Van még pár aki egyetemet végzett, de eddig még nem talált munkát, illetve páran akik nem is akartak úgy mond egyetemen továbbtanulni, ők csak ilyen képesítést akarnak, és aztán jó így nekik.
Magasnak is magas vagyok, még annál a három szerencsétlen srácnál is. Korban is kicsit, meg ugye hogy szolnok megyei vagyok, meg hogy engem tavaly fel is vettek, nem csak jelentkeztem.
Azt is mondták még a héten, hogy a harmadik félév, annak aki el jut odáig, hogy az teljes mértékben szakmai gyakorlat, és alig lesznek óráink, ez mondjuk elég érdekesen hangzik..
24 órám van egy héten, ami húgom 32 órás hetéhez képest sokkal kevesebb. A péntek tök jó, mert csak 2 órás jogi alapismereteim vannak, meg hogy ugye egyetemen kb. 50 percesek az órák, itt csak 40 percesek.
Aztán apa, nagy nehezen péntek délután végre kibökte hogy nem tud jönni, mert hétvégén is dolgozik, csúsztassuk ezt el egy héttel, amivel tökre felbaszta az agyam. Mert egyrészt biztos tudta már pár napja hogy dolgozni fog, mert őket időben tájékoztatják erről, de nekem minek szólni, hiszen egyrészt vártam volna, másrészt vettem innivalót, meg kaja alapanyagokat, hogy majd ugye ebédre. Ráadásul olyan hülye lekezelő hangnemben beszélt, hogy őszintén szólva kevésbé zavarna ha nem is jönne akkor már. Jó hozta volna a biciklimet, görkorimat, télikabátomat, cipőmet, szőlőt, almát, diót, meg egyéb dolgokat, de ha ez ennyire a nehezére esik akkor felejtsük el. Azt is mondta, hogy ne aggódjak még szerda körül utalni fogja a pénzt a sulira, pénteken meg a többit nekem. Nos ebből szintén SEMMI nem valósult meg. Pont úgy ahogyan általában az ilyen apa felé ígéreteknél lenni szokott. Hát baszódjon meg.
Mama meg reggeltől kezdve zaklatott, hogy ő dumcsizni akar, mert nincs munka és egyedül van és unatkozik. Azon kívül, ha szeretném ő akár busszal is szívesen elhozza a biciklimet. Meg hogy menjek haza, mondom itt ilyenről szó sincs, én aztán nem megyek, nem vagyok elmebeteg ennyire, hogy direkt önkínozzam magam azzal hogy kürte megyek. Egyébként is az egészben nem a biciklim a legfontosabb, hanem az a bizonyos láda szőlő, de asszem ezt csak álomkép marad. Vagy majd ősszel hozok magammal a kövidinkából.