Azon gondolkoztam, mennyire sablonos az életem, mennyire nem találom a lehetőséget, hogy kitörjek belőle. Eléggé el voltam keseredve, igazából még mérlegre is tettem, mennyi értelme van a létemnek, milyen nyamvadt lehetőségeim vannak, és hogy egyáltalán akarok e kezdeni velük valamit, vagy már azok se érdekelnek.
Szerencsésnek érzem magam, hogy minderről múltidőben írhatok, nem a közbeni szenvedésemet kell fáradtan hallgatni, hanem azt mondhatom, hogy úgy néz ki, kaptam egy lehetőséget, ami az eddigi egyszerű kis terveimet, ami a nyarat lefedte volna, szinte teljesen törölni kell. Magamban az utóbbi 3 hetet itt Keszthelyen az idei nagy nyaralásomként neveztem, és most valósággá vált. Persze azért lesz egy kis időm otthon is, nézhetem mi lett az articsókámból, a bazsalikomból, és a többi szokványos konyhakerti növényből. De lemaradok a dinnyék éréséről, amit azért sajnálok, a tavalyi sárgadinnye dömping maradandó szép emlékeket hagyott hátra. A lehetőségről nem nagyon akarok nyilatkozni, elég babonás vagyok, nem akarom kiteregetni, még a végén befuccsol. Szóval én csendesen bizakodom. Pár naponta amikor hírt hallok az én kis menekülőutamról, még ha képletese is, olyankor szinte el is hiszem, hogy ez megtörténhet, az a hang, teljesen elbájol. Szerintem hangoskönyveket kellene az ő hangjával készíteni, vinnék, mint a cukrot. Igazi parancsoló, természetéből adódóan figyelmet igénylő és követelő hang, teljesen feldob, és közben nem tett mást, mint mesélt valamit. De erről ennyi elég is.
Hihetetlen, anyánál évekig könyörögtünk, hogy legyen net, erre most, hogy Dóri gépe meghalt, végleg, én meg csak kis időt töltök otthon, beakarja vezetni. Jövő héten, már diskurálnom is kell egy pasassal, akit anya szervált, de érdembeli kommunikációt nem tud folytatni vele, azt már nekem kell. Jeeee. Lehet, hogy hülyén hangzik, de azon gondolkozom, lebeszélem anyát a dologról, mondván felesleges pénzkidobás, ha egyszer nincs gép amin használni lehetne a netet. Pedig szívesen skypolnék vele néha.
Hát igen, nem tudom mennyire derült ki az eddigiekből, de ez az utolsó napom Keszthelyen, jelen pillanatban azt se tudom visszajövök e még valaha, és közben lehet, hogy csak pár hét és megint itt leszek. Pakolnom kellett volna egész nap, mivel apáék már reggel 9-10 körül itt lesznek, de nem vitt rá a lélek. Helyette fürdőruhát vadásztam, és cipőt. Persze a cipő volt az egyszerűbb. De csoda történt, mert a fürdőruhát is sikerült elintéznem. Nem gondoltam volna, de pont az járt a fejemben, hogy apa úgy is ígérte, hogy a SZÉP kártyáját használhatjuk strandolásra Cserkeszőlőn, én kedden de akár hétfőn is menni akarok. Remélem rá tudom beszélni.
Szóval délelőtt aludtam, mivel a fejem állandóan zsong, nehezen alszom el, így későn kelek, alig pár óra alvás után. Utána elintéztem a vásárlást, majd felpakoltam a cuccom, és letekertem a strandra, napfürdőztem, mivel a víz irtó hideg. Belemerészkedtem kicsivel térd föléig, de nagyon hűs volt, ott is hagytam. Utána búcsú látogatást tettem a mólóra, az utóbbi hetekben sok szép élményt és látványt köszönhetek neki. Nagyon jó volt, ez a rengeteg víz annyira nyugtató. És a biciklit is nagyon megszerettem, fáj, hogy most megint csak le kell róla mondanom. De megéri, szóval semmi búslakodás.
Nincs bennem igazi szomorúság, nem fáj itt hagyni a helyet, inkább csak hiányozni fog a víz, a szúnyog nélküli kint lét, a turisták, a hangulat, és a szabadságom, hogy ha epret szeretnék veszek a piacon, ha fagyit, eldöntöm a 19 hely közül, hol eszem, és ha tekerni akarok, akkor az a kérdés meddig, nem pedig, hogy hova. Akkor alszom amikor jólesik, akkor netezek amikor tetszik, annyi filmet töltök le amennyit tudok, pókerezek, böngészem az időjárást, vagy sportokat nézek élőben, mert ehhez van hangulatom.
Zuhanyozhatok, mert ez egy koli, és én lassan több évet töltök benne, mint otthon. Nincs gáz, mármint vezetékes, így nem kell félnem, esély sincs rá, hogy felrobbanjon. Nem ismernek az emberek, mégis kedvesek, és vidámak. Apa mellett pedig holnap órákon keresztül lesz halálfélelmem, és végig arra fogok gondolni, hogy nem halhatok meg most, amikor végre találtam egy lehetőséget, amit kiszeretnék használni.
Apa nem is tudja, hogy van gépem, ráadásul a júniusi koli díjra nem küldött pénzt, nem tudom erre hogyan vezessem rá finoman. A lehetőségemről se akarok beszélni vele, se mamával, majd csak amikor már muszáj lesz.
Az egyik legjobb dolog még ebben a lehetőségben, hogy hatással van a szülinapomra. Annyira, hogy végre talán teljesül a kívánságom, és nem családi körben kell eltöltenem és megünnepelnem.
Rengeteg szép képem van a Balatonról, majd igyekszem feltenni párat, és a Dunáról is van, mert bennfentes ismerősöm volt olyan aranyos, és küldött nekem róla. És ami hasonló értékű az óceánról is van. Ezt egy külföldi ismerősömtől kaptam, neki is örök hálám.
No comments:
Post a Comment