Utolérni önmagam

Mostanság új életcélként próbálom utolérni önmagam, mindenkinek írok hogy tudják még élek, és számítanak nekem, nincs sok ilyen ember, de aki van azt próbálom megbecsülni, ez néha az én világszemléletemmel nehezebb mint azt bárki gondolná, de próbálom magam visszafogni... a remény hal meg utoljára :)
Ma például írtam Diának, és Lillának.
Ezen kívül erősen gondolkodom rajta, hogy ma megcsinálom a 9.tételt, még kérdéses, hogy ebből mi lesz, de elég jó esély van hogy sikerül teljesítenem. Ma ismét apa agyára megyek, ő meg az enyémre, megint kaptam dinnyét, és barackot, sőt az én kedvemért zöldséges kaják vannak, de nem ismer eléggé ha azt hiszi ezzel lekenyerezhet. Mert a tettek is fontosak, de a kiondott szavaknak is van jelentősége, és ő épp rosszul áll. Még mindig nem utalta át a számlámra a családipótlékot, ráadásul itt a szülinapom, és ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHH, akkora baromságokat szeretne. De már elnézést ez az ÉN szülinapom, ilyenkor nem nekem kéne jól éreznem magam, nem annak kéne lennie amit én szeretnék, mert nekem valahogy az jön le, hogy szerintük ezaz a nap amikor nincs jogom felháborodni a hülyeségeiken és minden nyavalyát amit rámszabdítanak mosolyogva kell tűrnem. Mert szerintem ez nem így működik, szóval mint éveken keresztül, ebben az évben ezen a napon is veszekdeni fogunk, és megint én leszek a szar alak, de nem baj, már lassan hiányozna ha nem mondanák, vagy ha valaki más kapná ezt a megtisztelő címet. Nem ez az enyém, és idén is teszek érte hogy kiérdemeljem :D:D.