Randi dolog

Az ígért kép az új növényemről, a neve MINI KIWI, és valóban elég apróka  :)

"Itt az ideje megtenned a következő lépéseket. Igen, tudom, hogy egyszerűbb lenne ellustálkodnod a dolgokat. Igen, tudom, hogy egyszerűbb lenne, ha még egy kicsit lehetne várni. De a helyzet az, hogy lépned kell. Nincs mire várnod, és nincs is okod a totyorgásra. Ma vésd az eszedbe: a félelmeid nem valósak, hanem pusztán félelmek. Nem kell rájuk hallgatnod, ha sikert akarsz elérni."


Micsoda véletlen, pont valami hasonló dolgon járt az eszem. Továbblépés érzelmileg.
Gyakorlatilag nincs is benne tapasztalatom, mivel ha valakinek olyan gyerekkora és beállítottsága van, mint nekem, tehát szuper érzékeny a legkisebb támadási kísérletre is, könnyen arra a következtetésre jut, hogy bármit is érezni kibaszott szívás, egy idő után pedig még csak meg sem éri a vesződséget. Valamikor az anyám feljelentős eseténél, vagy az apám általi sorozatos cserbenhagyások környékén kezdtem el felhagyni az érzelmi résszel, a hab a tortán pedig a mindenki aki kapcsolatba kerül velem, nos tönkre teszem az életüket vád volt. Be kell ismernem már azelőtt érzelmileg sérült voltam, hogy tudtam volna mit jelent érzelmileg sérültnek lenni, így eltartott egy ideig amíg megtanultam a módszert hogyan fedjem el ezeket a sérüléseket, nem helyrehozásra gondolok, minek az, csak tegyünk úgy, mintha nem is léteznének. A gond az, hogy ennek ellenére mindenki látja és tudja, hogy léteznek, és amikor porszem kerül a gépezetbe, és a tiltott algoritmusok egyike működésbe lép....ahogy nemrég olvastam, a szemedet be tudod csukni ha valamit nem akarsz látni, de a szívedet nem tudod bezárni ha valamit nem akarsz érezni, helyzet kellős közepében találtam magam. Tudod, még most is átjár a felszabadultság silány utóérzete, ha arra gondolok, mennyire nagyszerűnek találtam ezt az első 1 hónapban. Izgis volt, tökéletesen sokkoló és persze helytelen, de az érzés, libikóka a fent és lent állapota között, attól függően, hogy épp ítélkeztem e magam felett, vagy sem.
Mi segített a 3 méteres lebegésből keményen padlót fogni? Zuhanásom oka február 11-e volt, a kocsis este. A b. érzetem totális megrendülése ami után 5 hétig elő se bújtam a csigaházamból, és persze az a nyamvadt rózsa, utána már mondhatni fele részben immúnissá váltam érzelmileg, már nem volt olyan hatásfoka az érintésének, már megtapasztaltam, hogy tud félelmetes lenni, hogy kevesebbre tart, mint őt, hogy mondhat akármit képtelen vagyok elhinni, és a fal, ami megszűri nekem a külvilágot, közöttünk is újra ott van. Viszont megtanultam mit keressek a következő alkalomnál :). És kipróbálhattam a b.j.-ről olvasottakat, ami megint csak hasznos tapasztalat :P.
Szóval igyekszem trenírozni magam a továbblépéssel kapcsolatban, feldolgozni amit kell, eltüntetni a kérdőjeleket, és találkozni másokkal.
Én sose voltam az a randizós típus, majdnem egy kezem elég ahhoz, hogy megszámoljam hány randin vettem részt összesen,  pedig még csak nem is voltak szörnyűek, csak nem voltam túl érdeklődő a téma iránt, de talán szocializálódnom kellene, amíg még lehet.
Csak két dolgot kell szem előtt tartanom, ha megint valaki olyanba botlok aki személyiségre, szokásilag vagy bármi más módon túlzottan hasonlít az apám természetére, nos végérvényesen apa komplexusom van, és én is beletartozok a nagy átlagba, miszerint az apám nagyban meghatározza milyen pasik tetszenek. Illetve, a második dolog, hogy ha lehet ne legyen több 1 óra 50 perces sétám hazafelé, mert egy időre éppen elég vízhólyaggal rendelkezem, ne essünk túlzásba. xD