Elengedés?

"Itt az ideje annak, hogy továbblépj. Feltűnt már neked, hogy a múlt árnyai folyamatosan kísértenek? Mintha nem mernéd, vagy nem tudnád elengedni őket. Pedig, ha el mernéd fogadni azt a nyilvánvaló tényt, hogy a múlt már nem fog visszajönni, akkor sokkal könnyebb dolgod lenne. Nem, ez nem azt jelenti, hogy okod van boldogtalannak lenni. Ez azt jelenti, hogy okod van megkeresni a boldogságot."  NLCafé

Kedd óta gondolkodom rajta mi a véleményem, és oda jutottam, hogy bármilyen fura is, de büszke vagyok rá. Teljes mértékben igaza van, és én büszke vagyok arra, hogy ő nem olyan szemellenzős, mint én.
Ezzel kapcsolatban szombat hajnalban világosodtam meg, mármint ha tök sötétben gyalogolsz 2 órát, attól félve mikor támad meg egy elkóborolt óriási ijesztő kutya, és nincs kit hívnod, senki se fog keresni, és csak annyit látsz amennyit a felhős majdnem teliholdas éjszaka megvilágít, nos igen, akkor remek lehetőséged van önvizsgálatot tartani.
Nem volt szükségszerű gyalogolnom, mondhatni elbaszott egy ötlet volt, de én csak eleget tettem pár hasznos javaslatnak, miszerint kell egy kis friss levegő, és remek nap volt a sétára, másrészt bár szereztem alibit éjszakára egy borzalmas akcentusú belfasti személyében, nem állt szándékomban valóban meg is valósítani ezt az alibit, csak hát adni kell a látszatra...
Ma fabrikáltam egy lyukat a falba, hogy felakaszthassam a félkész festményem, és kitaláltam egy megfelelő rajzötletet, mert ahogy Christina is mondta, éreznem kell a lezárást, hogy lezártam itt a dolgokat, szóval úgy néz ki van egy küldetésem a maradék 10 napra.
Fura érzés ez a bizonytalanság, 1 héttel ezelőtt még simán megmertem volna rendelni az Anita Blake könyvet ide írországba, most pedig őszintén szólva ebben a 10 napban sem vagyok 90%-ig biztos. Talán mert magamból indulok ki, és ha én az ő helyében lennék, akkor eltávolítattnám magam addigra amikorra visszaérkezem. Tipikus filmbeli mondat, mire visszajövök, már nem akarlak itt találni :).
Gondolkoztam ezen a milyen lesz megint otthon érzésen is, na igen, ha lenne egyáltalán otthonom, mert nincs, főképp mert hajlamos vagyok nem egy helyhez vagy címhez, hanem egy emberhez társítani az otthon érzését, és ugyebár én nem rendelkezem ilyen személlyel. Szóval az első 1 hétben biztos sűrűn fogok arra gondolni, ideje lenne már lesétálnom a Tiszához úszni egyet xD. Pénz nélkül, terv nélkül, az eddig halogatott problémákkal szembesülve, mit ne mondjak nem egy hívogató elképzelés.
Úgy tűnik nem nagyon megy számomra, hogy két életterületen is konkrétan ismerjem a helyzetem, ha stabil az egyik és stabilizálni akarnám a másikat is, instabillá válik az addigi stabil, és stabillá az addigi instabil, de a kettő egyszerre stabillá tétele túl nagy falat számomra, persze mindkettőt instabillá tenni, nos azt hiszem ez lesz a következő megálló az általam járt úton, és nem nagyon látom, hogyan hagyhatnám ki ezt a vizitet...
De addig is, be kéne fejeznem szegény festményt, neki kezdeni a rajznak, további könyveket keresni a húgomnak, párat nekem is el kéne olvasnom belőlük, talán egy kicsit kevesebbet aludni, elvégre a 13-14 óra nem éppen egészséges mennyiség, újra elcipelni a seggem a könyvtárba, hiszen nem voltam majd egy hónapja khmm, bizonyos okok, vagy okok hiánya miatt és persze rendszereznem a dublini képeimet, mivel némelyiken ember vagy emberek is szerepelnek.
És hihetetlen, de ma megsütöttem az első írországi pizzám, mármint saját készítésű tészta és saját készítésű szósz pizzám, valamint átültettem a legújabb szerencsétlen sorsú növényem (most mit tehetnék, ha lelki rokonságot érzek a leárazott tesco-s növényekkel) amiről még életemben nem hallottam, Mini Kiwi, persze csak mikorra hazaértem olvastam el, hogy a normál magassága 700 cm - 7 m (IGEN, TUDOM), tehát jobb lett volna a bordó piszkét választani. Majd készítek róla képet, mint ahogy a citromokról is tervezem :).
Kellemes hetet mindenkinek, bár remélhetőleg eseménydúsabbat, mint amilyen az enyém lesz...xD.