Nem mintha annyira halaszthatatlan lett volna, de gondoltam ha ilyen rendrakós takarítós időszak van, rengeteg nyugis szabadidővel, talán egy helyre kellene a bejegyzéseimet csoportosítani, mert már kicsit nyakatekert a sok különböző "helyszín". Ez egy jó módszer, hogyan tudok magamon is nevetni xD.
És mit találtam 2013.július 13-ról:
"Mint a cím is mutatja, ez az első napom ebben az országban, mégis
egyszerre érzem magam ugyanúgy, és teljesen másnak. Ugyanúgy, mert azon
kívül, hogy nem a magyar, hanem az angol a használandó nyelv, akár épp
otthon is lehetek, csak nagyon élénk álmom van. Miért ne?
Miben
másképp? Szegény kis csökevényes agyam nem képes feldolgozni a tényt,
hogy másik országban lennék. Életemben először voltam az otthoni
reptéren, jól fel is avattam az élményt, mert repülőre is szálltam, tök
félelmetes volt, és bezsebeltem a tényt, hogy akkor már Írországét is
látom. Az időzónák trükkjének köszönhetően ráadásul ugyanazon a napon.
A
harmadik kis tényező, nos az elég pesszimista. De a nagybátyámmal való
beszélgetés ráébresztett, hogy azért valamennyire én magam is kétségbe
vontam a saját ép elmémet. Beleképzeltem magam a helyébe, hogy ha én
hallanám kívülállóként a saját magyarázatom, mennyire döbbennék meg, és
igyekeznék felvilágosítani a másikat, hogy egy vesztes lapra tol
all-int.
Tehát túl voltam a landoláson, aminél tovább nem is
nagyon gondolkoztam, és nem tudtam mi is vár rám. Eleinte azt gondoltam,
hogy ha, simán megoldom, ha valami nem lenne rendben, még mindig
kitalálhatok mást. De néztem a gépből azt a rengeteg fényt, hogy milyen
óriási a város, és én nem beszélem a nyelvet, és rájöttem, minden azon a
másik emberen múlik, aki rám vár a reptéren, és perceken belül
szembesülök vele, mennyire vagyok egy idióta.
És hülyeség, de még
mindig sokk hatás alatt vagyok, hogy minden rendben, semmi
emberkereskedelem, szervkereskedelem, vagy prosti árusítás. Nem mintha
komolyan hittem volna benne, csak furának találom, hogy minden úgy van,
ahogy azt előre megbeszéltük. Otthon ez alig ha fordul elő velem."
Vagy épp ezt 2013.július 15-ről (szép kezdete a 21. szülinapomnak hajnali 2 körülről):
"Arra már rájöttem, hogy
más helyzetben én és ő, nem nagyon próbáltunk
volna beszélgetésbe bonyolódni. Nem tudom szegény mit gondol rólam, de
biztos jobbat várt. Legalább is mást. De ez teljesen kölcsönös,
hosszabbacska haj, arcszőrzet, piercing, tetoválás, "kalap", rengeteg
karkötő, lehet nyaklánc is, annyira nem figyeltem meg. Még mindig ott
tartok, hogy próbálom kitörölni a fejemben lévő képet, és helyére
illeszteni a valóságot (pozitív értelemben), amihez még nem fejtettem
meg, hogyan is kapcsolódik egy ilyen karakteres férfias férfi hang. Egy
hang ami még biztosan bajba fog sodorni, arról nem is szólva, hogy
hivatalos engedélyem van masszírozás címén letapizni. Addigra ki kell találnom hogyan tudnám jegelni a vele kapcsolatos gondolataimat. Nem véletlenül nem akartam többet egy párral lakni, totális önkényes kínzás, mit mondhatnék, a távolság azért nem mindennapi mentség :D."
