-----------------------

Először is, Kedves Viki, borzalmasan szükségem lenne rád, és némi borozós beszélgetésre, vagy nekem vodka narancsos bulizásra, te maradhatsz a sörnél ha szeretnél. Legszívesebben elrabolnálak pár napra, de az elég önző és kivitelezhetetlen tett lenne most tőlem. Egy kicsit már belefáradtam az állandó zsákutcákba, mert bármilyen irányba is indulok, csak azokat találok. Szóval mondhatni sikeres vagyok, úgy érzem elértem a tűréshatárom, és mégis tovább megyek, mert miért ne, és mégis miért álljak le? Nincs értelme, nincs vége, nincs semmi és senki. Tudom, hogy ha hazamegyek vagy visznek egyszer még több büntetés vár rám, de én tudom ezt önhatalmúlag is csinálni, én már 9 hónapja büntetem magam. Sokat tanultam arról hogyan tudom magam annál is kevesebbnek érezni magam,mint bármikor előtte, hogyan degradálom magam vissza gyerekké, hogyan veszítem el a döntési jogomat, az önállóságomat, az értelmét a reggeli felkelésnek, hogyan szegem meg szándékosan a magamnak tett ígéreteimet, hogyan távolodhatok el mindenkitől, a valóságtól, hogyan tudok végig csinálni egy napot anélkül, hogy abban bármi valódi vagy igaz legyen, hogyan veszik át a hatalmat a hazugságok az "emberi kapcsolataimban", hogy ne keverjem össze kinek miről, miért kell hazudnom, vagy miért könnyebb hazudni, és hogyan tudok olyan döntéseket hozni, amikről előre tudom, hogy borzalmasan fájni fog, de valójában pont azért teszem, mert már csak erre van szükségem, hogy fájjon, amíg még bírom.
Megbánás. Sok mindent bánok, sok mindenért kellene bocsánatot kérnem, de nem látom értelmét, miért segítene, ha csak úgy közölném, hogy igaz, 10 éve volt, vagy 1 éve, nagyon sajnálom, kérlek bocsáss meg. Egyrészt nem akarnám, hogy megbocsásson, csak a magam megnyugtatására szeretném velük közölni, elég sokáig tartott de beláttam, hogy igazságtalan voltam, hogy az én hibám volt, és természetesen többet nem fog előfordulni, ami már akkor is hazugság lenne. De azt gondolom jobb nekik így, jobb a jelenlétem nélkül, jobb, hogy ismét emlékeztetnem kellene őket az akkor történtekre.
Szóval, ígéret megszegés. 10 éve nagyjából 3 fontosabb ígéretet tettem magamnak, amiből most már "büszkén" kijelenthetem mindet sikerült megszegnem. Az utolsó kettőt nagyjából egyszerre, hónapokig voltam úgy vele, hogy nem tehetem, nem akarom elveszíteni azt az alapot amire később fontosabb dolgokat építettem, de tudod mit, túl sok volt, egyszerűen csak elindultam a lejtőn, mikor már, és most, hogy elhagytam az utolsó pontot is amikor még volt esélyem visszafordulni, már nem számított. Azért mert előre el volt tervezve, azért mert tudtam és átgondoltam mit teszek, nem volt könnyebb, talán mert így nincs kifogás, nincs kire hárítani a dolgot, csak én vagyok, és csak az én hibám, de egyben csak az én fájdalmam is, és csakis magamnak köszönhetem, függetlenül attól, hogy segítségre azért szükségem volt, de az jött magától, nem volt nagy megerőltetés beszervezni egy szerencsétlent hozzá, mondhatni rohadt könnyű volt kihasználni, hogy ki akart használni. Csak amíg én megkaptam amit akartam, addig szegényke nem, de az a végkifejlet nem illett a terveimbe. Az utána következő pár óra, nap volt a jutalmam érte, csak most már múlik, így újabb erőfeszítéseket kell tennem, hogy visszakerüljek abba az állapotba. Sajnos egyenlőre gyáva vagyok megtenni, de erre nem várhatok hónapokat, mint az előzőre, csak meg kell találnom a kellő motivációt....

Gátlások

Nekem rengeteg van, csak erről alkalomadtán hajlamos vagyok elfelejtkezni, és utána annál rosszabb, amikor ismét tudatában vagyok, miért is vagyok gátlásos. Nem akarok az lenni, nem akarom a feszélyezettséget, a bizonytalanságot, hogy most tényleg emberek közé szándékozok menni így? Idióta vagy, kövér, minden szörnyen áll rajtad, borzasztó ahogy mész, ahogy a hajad áll, hogy létezel. Ilyenkor kerülök el mindenkit, csukom magamra az ajtót, mert teljes mértékben kimerít, hogy még magammal is meg kell küzdenem, hogy bár senki nem lát, a kérdések, a kétségek, az önostorozás attól még velem maradnak, előlük nincs menekvés, esetleg csak az alvás. Már ha tudnék aludni.
Utálom, hogy elbizonytalanodom mikor már a kilincs a kezemben van, hogy most tényleg? Majd eltelik egy perc, elengedem a kilincset, levetkőzöm, visszabújok a takarók alá, és igyekszem elfelejteni, hogy létezem.
Időnként fordítva is előfordul, amikor vissza kéne zárnom magam a négy fal közé, hogy újra emberek között legyek, a legtöbbször szívesebben maradnék kint.
De talán a holnap este kicsit segít, középsuli óta nem voltam hasonló helyzetben, színházban se azóta, pedig imádok színházba menni, főleg egy jó darabot látni.
Szóval, fiatal vagyok, mert mindenki ezzel jön, már egy ideje jó lenne ha az ilyenkor szokásos hülyeségek listáján jó pár pontot ki tudnék pipálni, de nekem még egy sincs, és még most is azon gondolkodom, miért nem kéne ezt vagy azt tennem, ahelyett, hogy tényleg megtenném. Hülye biztonsági játékot játszok, pedig annak épp nem most van itt az ideje, idő, amiből nekem egyre kevesebb van, és csak telik, rohan.
Ez a 270. napom, eddig nem tudtam, csak most gyorsan kiszámoltam, azon gondolkodtam, még pár nap és 9 hónapja leszek itt. Május 9. lenne a 300. elég távolinak és elérhetetlennek tűnik, egyébként is azzal kell megelégedned amid van, nem pedig amid lehetne.De azért vágyakozni mindig szabad, sőt azt hiszem egyenesen kötelező.

Számok

Muszáj volt megtudnom, tessék az eredmény, hogy később is visszanézhessem.
Tehát központban a 6-os, mi más, valahogy el kell kezdenem.
Múlt: 5, 18, 8, 1, 13.
Jelen: 10, 14, 11, 3.
Jövő: 4, 20, 12, 17, 19.
Kérdés: 14 - 9, 19 - 16, 17 - 2.
Bármi hozzáfűznivaló, azt hiszem nincs, csak végig kell  járni a kijelölt utat.

Idővonal

Ha őszinte akarok lenni, azért nem vagyok képes másokkal törődni, mert minden időmet, erőmet, csakis magamnak akarom. Önmagamnak nálam senki se fontosabb, de olyan szinten, hogy még az úgy csinálni, mintha is felőröl, mert miért?, én nem így működöm. Persze van egy titkos rész, ami elrejtve, időnként önmagam elől is, azért mégis csak létezik, várakozik, valakire, aki kiérdemli, aki magának követeli.
Gyakran elfelejtem, hogy mások megfigyelése, megértése helyett, a magam boldogságára kellene koncentrálnom, mi a hiba?, nem hiszem, hogy meglelem, főleg nem egy másik személy által. Látom, és értem, hogy mi lehetne ha hagynám, de megéri?, megéri ha tudod, hogy az egészet álcának, a magányod elfedésének használod?, beéred valami kevesebbel, mert megakarsz felelni valami idióta elvárásnak, elakarod hitetni magaddal, hogy jó lesz, erre van szükséged. Persze nem örökre, csak egy időre, egy időre amíg elhiszed, hogy így is lehet.
Azért a jó hír az, hogy csak a saját szabályaim szerint vagyok képes működni, létezni, ez pedig a legtöbbször nélkülözi a kompromisszumot. Tudod, vissza az elejére, megérdemlem, hogy a teljes fullos szolgáltatást kapjam, hiánytalanul. Szóval úgy döntöttem nem hagyom magam eltéríteni, és ha ehhez nekem kell lépéseket tennem, akkor megteszem, lehet nem rögtön, mert egy kibaszott gyáva idióta vagyok, de végig akarom csinálni, le akarom tesztelni, eltüntetni a zaklató kérdéseket, és megtalálni a választ, még ha az nem is az lesz amit remélek. Minek a feltételes mód, nem az lesz. Kivételt teszek a szabály alól, leszámolok az önámítással, de csak ebben a kis esetben, a többi kell, különben minden szürke lesz, és elfelejtem milyenek a színek, a színek, amelyek éltetnek.

Pármásodpernyi fény

Azt a rohadt kurva életbe, mint ha legalábbis hasba szúrtak volna, és én élvezem. Ha eddig voltak kétségeim a mentális egészségemmel kapcsolatban, azt hiszem most véglegesen eloszlana a köd. És ezt vedd mind pozitív értelemben. Semmi negativitás, csupán pár másodpercre megértettem valamit, amit még soha életemben nem sikerült. Most pedig előveszem a gyakorlatiasabb oldalam, és elfogadom, ami ellen soha nem kellett volna védekeznem, csak átélni. Na, gyerünk, legyen egy kellemes késő délutánom, úgy is csak rajtam múlik.

Nyugis szombat..

5,5 óra a semmiért, sikerült elcsúsznom az élesztőn. És az esőben való gyaloglás, plusz a fázás itthon is meghozta az eredményét, meg vagyok fázva. És még pakolásznom is kell, hogy plusz cuccok férjenek be a szobámba, ahol ilyesmire nincs is hely. Az biztos, hogy az ágyat nem vagyok hajlandó elmozdítani, csak hogy hozzá lehessen férni a szekrényhez, okés??! Áhh, úgy érzem kesztyű kellene a gépeléshez, lefagy a kezem.
Tegnap miután tudomásul vettem, a kis kudarcomat, befejeztem egy tündéres mesefilmet, így, hogy angol volt annyira nem volt szörnyű, de csak így. Utána pedig volt egy írós film, micsoda véletlen dokumentumfilmet forgattak egy írócsoportról, elég vicces volt, főleg, hogy 3 szereplőt máshonnan is ismertem, vicces volt őket így látni. És végül a Thor első része, azt hittem nagyon rossz lesz, de azt is angol felirattal néztem, így meghozta a kedvem, hogy megint megpróbálkozzak a második résszel is. Mára tervezem, csak néznék utána valami sportot is végre, így még keresnem kell egy kis jégkorongot. Mert más nem nagyon van, így marad a Boston és a Chicago meccsei közül valami.
A Forma-1-el is így fogom csinálni, amint fent lesz, letöltöm és megnézem, így majdnem olyan, mintha élőben látnám, csak itt ha szomjas vagyok, vagy pisilnem kell, bármikor megállíthatom. Azt persze nehéz lesz megszokni, hogy ne kelljek fel időben, a verseny ideje alatt, és nézzek bele a szöveges közvetítésbe, hogy csaljak, és előre tudjam a végeredményt, ne kelljen végig izgulnom az egészet. Pedig, ez lenne a lényeg, hogy végig akarom izgulni.
Kerestem, hogy mi jellemző a Hajnalka nevűekre, és láss csodát, ezt találtam:
Feladata lehet a stabilitás és az állandóság kialakítása az életében. Nagyon erős a lelkisége, amely kettősséget mutat. Egyrészt érzékeny művészlélek, aki tele van szeretettel és kedvességgel, másrészt egy erős és szenvedélyes személyiség, aki környezetét uralja, hidegen és racionálisan dönt. Olyan társra vágyik, aki mellett megtalálhatja a változatosságot, és egyben a biztonságot. Párjának határozottan kell vele viselkednie, mert ha ezt nem érzi, nem fogadja el az irányítást. Csak önmaga választhatja meg céljait, mástól nem fogadja el. Gyengéje, hogy mindig többet és jobbat akar, ezért hajszolja a változásokat. Ezek többnyire illúziók, melyek csalódásokat hoznak.
Most mit mondhatnék, nem nagyon van olyan része, amibe bele tudnék kötni. Ez mind igaz.

Másik dolog, rájöttem, hogy dolgoznom kell a kommunikáció egy olyan területén, amit nem nagyon szeretek, de időnként van benne részem, és jól jönne, ha akkora lenne elég tartalékom, ez pedig nem más, mint a csöndet kitöltő semmit mondó beszélgetési témák, amik kitartanak amíg szükség van rájuk, és nem kell azon pánikolnom, hogy ajaj, mit mondjak most? Mert épp nem jut eszembe semmi, olyan, ami teljes mértékben veszélytelen lehetne, az adott szituációra nézve. Igen, ez mindenképpen gyakorlást igényel.
Kellene még némi önkontroll, mivel valószínűleg filmszakadás függő vagyok. Nem mintha ezt nem tudtam volna, már az első eset után, évekkel ezelőtt, de a változás az, hogy mostanra alig van valamim amibe belekapaszkodhatnék, hogy miért is ne akarnám?!

Hidegség

Oda van a múlthét eleji melegség, ami inkább volt számomra tavaszias idő, mint a jelenlegi.
És a szobámban is meg lehet fagyni, de mindent a virágaimért, szóval ha már egészen idáig nem sikerült megfáznom, most szükségszerűen összeszedek egyet.
Átrendeztem a szobát, mivel bizakodó vagyok, hogy tényleg meg is fog érkezni az asztalom, nagyon hamarosan, és épségben, és kell neki a hely. Elég makacs voltam, hogy az ágyat és minden mást is egymagam mozdítsak el, és kifejezetten tetszik az eredmény. Persze megeshet, hogy az asztallal együtt érkezik pár nyugtalanító hír is, így nem örömködöm túl a dolgot, csak aggódok, meg reménykedek, hogy valamennyire rendben lesznek a dolgok.
Most a telóról netezek, gondolhatod miért, de legalább kitartott addig, amíg apával megbeszéltem az asztalos dolgot, és megnézhettem a hétvégi futamot. Szóval F-1. Annyira nem indult jól, mint reméltem, úgy tűnik mindig van egy másik csapat ami előrébb jár, mint a Ferrari. Ez annyira bosszantó és lesújtó, viszont újra sportot és Alonso-t nézni a neten? Elmondhatatlanul jól esett. Köcsög Vettelke jól megkapta a magáét a hétvégén, és még jobban megkedveltem az ausztrálokat, mert kifütyülték amikor kellett :D.
Szombaton nem volt könyvtár, hülye St. Patrik nap, még az angolom is elmaradt miatta. A hétfőm egyébiránt pont olyan volt amilyennek a horoszkóp leírta, semmitmondó, csak el kellett telnie, hogy aztán egyszerűen csak feledésbe merüljön, mint a többi érdektelen nap. De az átrendezésnek azért tényleg nagyon örülök.
Hidegség, mit írhatnék még róla? Körülvesz, bennem van, áthatja a napjaimat. De úgy veszem, hogy meg van a mindennapi kihívás adagom, ami jót tesz a küzdőszellememnek. Időnként sokkal nehezebb, mint szeretném, de csak mert annyira emocionálisan állok a dolgokhoz, és ezen még a csökkentett, mondhatni energiatakarékos üzemmód sem segít. Itt jön az általános bölcsesség, ezen csak az idő segít, türelmesnek kell lenni, ki kell várni amíg elmúlik. Bárcsak az ezzel kapcsolatos gondolataimat is el tudnám küldeni egy melegebb éghajlatra, talán az egésznek ez a másik legnehezebb része, nem gondolkodni rajta, és nem lelombozódni a végkövetkeztetés miatt. Ha már egyszer majdnem napra pontosan tudom 2 hónapja, nem kellene könnyebbnek lennie, hogy elfogadjam?! Hülye, hülye, hülye én....
De a friss levegő igazán jó hatással van rám, az órák, a könyvtár, mind mind egy-egy indok a kimozdulásra, amiből szerintem minél többre van szükségem, megadva ezzel magamnak és másoknak is a kellő szabad teret, amikor senki nem képes megzavarni az önmagam fontosságába vetett hitemet.
Áhh, jut eszembe, már a hülye résznél jeleznem kellett volna, hogy a hétvégén, mindezt többen meg is erősítették, hülye vagyok, csak mert szeretem összefirkálni magam. Most mit csináljak ez van, ez befolyásol a legkevésbé, maximum hízelgő számomra, és csak még inkább bátorít :D, mellékelek is pár képet, az utóbbi időkből. Némelyiket nem én alkottam, mivel a színeket bőr alatt keverték...
A hajamat is befestettem, még szombaton, most már igazán sötétbarna vagyok (a fejemben is -barna van), de nekem tetszik, jobban illik a szememhez xD.

"He's just not that into you"

Könyvtár

Tegnap végre sikerült beiratkoznom a könyvtárba, szerintem ezért mindig hálás leszek, mert azt hiszem ezek az órák lesznek a heteim legjobb részei. Miért? Most komolyan?!
Első és legfontosabb, net. Itt biztosan soha, senki nem fogja megkérdezni tőlem, töltök e éppen valamit, mintha állandóan ekkora seggfej lennék, hogy napközben töltögessek, amikor már attól is elvette a bátorságom, hogy a nyamvadt facebookomat vagy éppen e-mailjeimet meg merjem nézni. Persze, épp töltök valamit, mikor a legtöbbször nem is tudom a jelszót, mert imád kizárni belőle. Szóval, itt nincsenek hülye kérdések, nincsenek jelszó változtatgatások amik után nekem okoz lelki törést újra meg újra kedvesen megkérdezni, légyszi áruld már el nekem, hogy 2-3 nap után, újra könyörögnöm kelljen. De nincs mit tenni, majd megteszem, mert F-1, mert apa, és nekem is szükségem van netre, csak simán kapcsolattartásra, nem is játékra....
Második, kényelmes a szék, van asztal, az új helyen még a kezem se fagy le, végre arra használhatom a netbookom amire való, netezésre, blogolásra.
Harmadik, kölcsönözhetek ki könyveket, mondjuk matekot, de kertészkedésről szólót, vagy épp valami romantikusat is, amit éppen kedvem lenne kölcsönözni. És az otthoni könyvek közül és bármit letölthetek a gépemre, a megszokott fórumaimról, így nem leszek elmaradva a legfrissebb megjelenésekkel kapcsolatban se.
Többet nem írok, a lényeg már meg van, sok hasznos érv szól a könyvtárban tartózkodás mellett. Egyébként is, a hülye kérdés miatt, szerintem mire hazamegyek, már megint új jelszó lesz, amit megint csak el kell kérnem, mert hajnalban F-1.
Amiről még nem is írtam.
2014, Ausztrália. Sajnos voltam olyan szerencsétlen, hogy tőlem független körülmények miatt nem láthattam az évad zárót, így semmi esetre sem hagyom ki az évad nyitót. Semmi esetre sem, majd valahogy bátor leszek, és rendíthetetlen, ha meg nem, akkor csak egyszerűen idióta, de nézni fogom. A motorok miatt remélem különösen izgis lesz a vasárnapi verseny, és már előtte a holnapi időmérő is, vajon ki alatt áll meg a technika és mikor? Alonso ért fogok szurkolni továbbra is, szeretném ha nagyon jól alakulna számára ez a versenyév, és Vettelről végre kiderülne mekkora seggfej, ha nincs egy csoda tervező a tarsolyukba, illetve megszenvedik Webber hiányát is. Rohadt Red Bull.
Talán 1,5-2 hónapja nem láttam egyetlen sport eseményt se, gondolhatod mennyire tesz ez engem boldoggá, mióta az eszemet tudom még soha nem hagytam ki téli olimpiát, idén ezt is sikerült összehozni. Szegény, szegény én.., tudom, az önsajnálattal nem megyek sokra. Holnap ilyenkorra már többet fogok tudni, majd akkor folytatom :D.
Szerdán, mivel nem voltam képes tovább várni arra, hogy eltűnjenek a kerekek (elvileg vasárnap eltűntek, csak én képzelem, hogy még mindig ott vannak), kiraktam a biciklit az ablakon keresztül. Végre nem kell kerülgetnem tovább, és nem emlékeztet, valami szomorú dologra, amire inkább nem akarok gondolni. Viszont így ott van az a "nagy" hely a sarokban, amit az asztalomnak készítettem elő, ki gondolta volna, hogy talán májusig kell várni, amíg ténylegesen meg is érkezik, ha megérkezik, ezzel kapcsolatban még eléggé kételkedő vagyok, az otthoniaknak is van hozzá köze, így a lehető legképlékenyebb az egész. Addig szerintem marad a könyvtári asztal, én meg mellékesen megerősödöm kicsit a sok gyaloglás és cipekedés hatására, és egyéb téren is javulás várható.

3 év

Nem akarom hosszasan kifejteni, mit jelent ez, csak meg akartam róla emlékezni, mert mégis fontos nekem.
Jó lesz rá később emlékezni, meg az okokra, amik elvezettek eddig a napig. Őrült vagyok, és bolond, de most istenem, mit tehetnék, így születtem. Gábor, neked pedig utólag is köszönöm, hogy kellően előrelátó voltál, és megmentettél engem önmagamtól, néha nem is tudom mit csinálnék nélküled, köszönöm az utóbbi 1 évet, időnként te vagy az egyedüli személy aki segít nekem egyik napot a másik után végig csinálni. <3 p="">

Hétvégi horoszkóp, rák:

Ha csak keresed a szerelmet: Itt az ideje, hogy meghozz egy fontos döntést. Ez a hétvége alkalmas arra, hogy eldöntsd: most már csak hozzád méltó és működő kapcsolatokba mész majd bele. Azt, hogy ez az elhatározásod mennyire szilárd, mindjárt meg is mutathatod a hétvégén. Könnyen lehet, hogy most olyasvalaki kezd el udvarolni neked, aki valójában alkalmatlan egy kapcsolatra. Az okok: Talán nős. Talán hazudozó. Talán mindkettő.

Köszi univerzum :).

Csak egy szombat este..

Nem tudom miért nem a megfelelő szemszögből néztem már megint a dolgokat. Leragadtam a sokkolós jelenetnél, és, mint egy idióta amnéziás, kimaradt minden azt megelőző dolog. De most visszaállt a világ rendje, megint képes vagyok a sokkoló részen kívüli dolgokat is látni, persze a visszaállás ahogy nálam lenni szokott fájdalmas volt. Szükségem van a fájdalomra, ez az ami egyben tart.

Ünneplésként, hogy ismét megvonták az adagomat, rajzolással fogom tölteni az időt, csak most még kihasználom a kábel adta lehetőséget és keresek valami rajzolós képet.
Valahova írnom kellene egy listát is, ami csak olyan dolgokról szólna, amikre vágyom, de valószínűleg sose fognak teljesülni, mert már nem marad rá időm. Lóránt szerint csodálatos életem lesz, a horoszkóp szerint, pedig a 2014-es évem lesz csodálatos, de az eltelt 3 napban nem volt semmi csodálatos, és most épp nehéz elképzelnem, hogy valaha is lesz. Hétfőn vagyis inkább kedden szerintem megint nem fog történni semmi, mert ez az ami várható, én pedig már belenyugodtam és bele is fáradtam, tudod ha nem hát nem. Én lusta vagyok nem egy harcos "amazon".
Már tegnap is említeni akartam, hogy azt tervezem erre az évre, hogy igenis összehozok egy komolyabb kapcsolatot. Ha szerelmes leszek az csodás, ha nem, akkor is legalább megpróbáltam, jelenleg a szeretet hiányom odáig süllyedt, hogy szükségem van egy stabil pontra, valakihez tartozni akarok, szóval valamit tennem kéne és megismerkedni egy alkalmas személlyel, mert jelenleg egyet se ismerek. Bár ha minden igaz, ez majd csak a nyáron fog megtörténni, tehát addigra kell felkészülnöm lelkileg a dologra, vagy akkorra fog a menthetetlen tartományig süllyedni a szeretetéhségem és akkor bárki szóba jöhet, csak legyen valaki. Egyenlőre remélem nem a második fog megvalósulni.
Ahogy a "Masters of sex"-ben is említik, csak a fiatalok képesek azt hinni, hogy a sodródás is egy választás, hogy így is élhetik az életüket. Pedig nem, a sodródás a lehető legrosszabb dolog, mert azt jelenti még a választási lehetőségeket sem becsülöm.

Barátság

A tavalyi év nagy elhatározása valamikor március körül alakult ki, véghez akartam vinni a remeteséget, amit már évek óta terveztem. A nyár elejéig úgy fogalmaznék részben sikerült, részben nem, megvalósítani. Túlságosan elkezdett érdekelni a táj, a környezetem, és kirándulgattam, napoztam, rengeteget fényképeztem, egyszóval élveztem kiváltságos Balaton parti életemet. Mivel szándékomban állt elköltözni, az ország egy igencsak más jellegű részére. Természetesen az én terveim a legbénábbak, mert sose mennek terv szerint, valahol mindig kiderül, hogy elszámítottam magam, mert elfelejtettem levenni az álmodozó szemüvegem, és kicserélni a valóság fakó, megszürkült, de reálisabb lencséjére. Mondhatni elköltöztem, ha ez leírja, hogy 6 hónapja egy 15 kg táska tartalmából ruházkodom és élek nap, mint nap. Nem mintha nem lenne tető vagy fedél a fejem felett, egyszerűen csak állandósult vendég státuszban ragadtam, megfogalmazhatatlan munkaköri leírásokkal, és lakhatási szabályokkal. Szeretem ismerni a határaimat, de most csak a nagy semmi közepén vagyok bekötött szemmel, és próbálom kitalálni egyáltalán merre van a fal, nem hogy a villanykapcsoló. A legbosszantóbb pedig az, hogy a falak mozognak, és, hogy ki mozgatja őket? Jaaa, kérem szépen azt hiszem én magam. Izgisebb amikor te magad vagy egyszerre a báb és a bábjátékos is.
Szóval remeteség, mostanra nagyon jól  belejöttem, ezt csak onnan tudom, hogy most, amikor szükségem lenne egy jó barátnőre, akiben megbízhatok, és segítene átbeszélni a fejemben kavargó dolgokat, rájöttem, hogy egy sincs, már mindet sikerült elüldöznöm. Persze a sok olvasásnak is meg van a maga előnye, most eljátszhatom a "Legyél önmagad legjobb barátja" közhelyet, kár, hogy önmagammal időnként még csak köszönő viszonyban sem vagyok, jó kis meló lesz ezt a kapcsolatot a legjobb barátság szintjére fejleszteni.
Egy kapcsolat alappillére pedig nem más, mint a kommunikáció.
Más szempont...
Az isten mentsen meg az okos férfiaktól és nőktől, mellettük állandóan szembesülnöm kell mennyire buta vagyok. Ki vágyik ilyesmire? arról nem is szólva, hogy így csak állandóan összezavarodom, nem tudom mikor ki manipulál kedve szerint, és hol vannak a csapdák amikbe gyanútlanul belesétálok, nem kell félreérteni verbális dolgokról beszélek, semmi fizikai, csak egyszerű lelki finomságok, amiktől magányosan elszokik az ember. Ha átlátnám biztos vagyok benne, hogy tetszene, így hogy csak utólag értem meg a poénokat szimplán hülyének érzem magam, akinek még sokat kellene tanulnia és fejlődnie ha nem lenne ennyire lusta és menthetetlenül fejlődésképtelen.

Csincsilla

Jerry

Már csak 2 hét maradt az évből..

Ez a hónap, igazán felejthetetlen eseményeket sorozatát hordozta magában eddig, és még csak a fele telt el.
a könnyedebb téma a sport. Végre láttam őrült havas amerikai focit, tiszta idióták, hogy képesek -10 fokban játszani, úgy, hogy jobban hasonlítanak egy hóemberre, vagy egy tackle esetén egy hóangyalra, mint igazi játékosokra. A kényes helyeken történő fagykárokról nem is beszélve. De imádtam, és szívesen ültem volna a nézőtéren, mert imádom a havat, és imádom a játékot is. Itt persze nem szeretnék havat, a folyó vízre nagyobb szükségem van, köszönöm szépen.
Nos, most jön az érdekesebb rész. Egy hétig csajos napokat tartunk, és ha bárki kérdezi soha nem gondoltam volna, hogy így fog alakulni ez az egy hét. Az első két nap amolyan szokványos stílusban telt, bár már így is nagyobb részt töltöttünk közösen, mint előtte. Mert most kevésbé érzem magam feszélyezve. Meg igyekeznem is kell, illetve kihasználni ezt a fura alkalmat, mert nem hiszem, hogy lesz még egy hasonló.
A harmadik nap már merőben szokatlan volt, elővettem a bátrabbik énemet, és azt is amelyik nem tartja olyan rossz ötletnek némi alkohol elfogyasztását. Ez az egész sodródtam az árral dolog, egy közös pubos estébe torkollott, ahol megtapasztalhattam a francia kreativitást, és merészséget. Őszintén szólva rengeteget nevettem, és tényleg jól éreztem magam, nem voltak olyan attitűdök, mint lehettek volna, ha dolgok másképp állnak. Szombaton a negyedik napon, eljátszottam a konyhatündért, kérve némi célzatos és szándékos segítséget, annyira nem sült el jól, mint reméltem, de nem is volt akkora kudarc. Gondolom attól függ honnan nézzük. Vasárnap, hmmm, hát igen, az már húzós volt. És egyetlen meccset se néztem meg. Ami szomorú.
A hétfő a visszafejlődés napja volt, gondolom mivel közel van a vége, ideje visszaszokni a hagyományos rendszerhez, nem lehet mindig ünnepnap. Ma pedig a cérnaszálon függő nem létező szerencsémet kísértem, újra meg újra egyébként ez idő alatt. De miért ne, a kudarc elkerülhetetlen velejárója az életnek, és azt mondják sokat lehet belőle tanulni, és amúgy is szükségszerű. De már unom, az alárendeltnek is meg van az a döntési szabadsága, hogy hajlandó e követni az adott kapitányt, vagy sem. Néha fel kell lázadni.
Egy hét múlva karácsony, jó lenne már túl lenni rajta.
Az otthoni dolgokkal igazából megbékéltem. Ez a helyzet sokat segített, ilyen vagyok, ilyen a személyiségem, ha nem tudják elfogadni, én már meguntam, hogy mindig én változzak, én engedjek az ő elvárásaiknak.
Megesz a fene egy kis savanyú káposztáért, meg müzliért. A kívánság listám élén szerepelnek.
Több új sorozatot is elkezdtem nézni, és követni, csak ez a fránya ünnepi rész, idén már a legtöbbnek nem jelenik meg új része :(. A Masters of sex, elég különleges, az 50-es évek végén 60-as évek elején játszódik, és a kutatás témája az emberi szexualitás. A Twilight saga Aro-ját alakító színész a férfi főszereplő, mikor először megláttam, az istennek se jutott eszembe, honnan ennyire ismerős. Szívesen elújságoltam volna valakinek ezt a rendkívüli felfedezésemet, de sajnos már senkim sincs, akivel megtudnám úgy osztani, hogy megfelelően is reagáljon. Vikire vagy Dórira gondolnék, mindketten belevesztek a szürkeségbe, és távol tartják magukat az én szánalmas kis életemtől. Mondhatni okosak, okos döntésekkel, csak így magam ellen beszélek.
Az utóbbi időkben ezt a két mondatot hallom a legtöbbször: Tanuld a nyelvet, Találd ki mi az életcélod, mit akarsz kezdeni az életeddel. Szép, ugye? Uncsi xD.
Vissza rendeztem a szobám, az előző állapotra, így könnyebb közlekedni, és kevesebb színes folt lesz a lábamon. Takarítási szempontból is rendkívül előnyös.Nos igen, minek életcélt keresni, ha már megállapítást nyert, hogy az életem értelmetlen és felesleges?? És most már a negyedműszakos vezetékem is odavan. Azt hiszem sikeresen megvontam magamtól még valamit. Bár ha belegondolok nem is csodálkozom, tényleg semmi ilyen érzelem nincs bennem, mert már hozzászoktam, hogy mindig ezt teszem :D.

12.07. Húgom szalagavatójának napja

Normális, hogy állandóan bajba sodrom magam? Hogy állandóan van félni valóm, nap nap után állandóan aggódnom kell valami miatt? Hogy ugyan ez volt a helyzet 6-4-1 éve is? A körülményektől, az engem körülvevő emberektől teljesen függetlenül, mindig ugyanolyan komplikált, sekélyes, értéktelen és haszontalan az egész.
És mégis üres vagyok. Teljesen, mindenféle értelemben xD. Ez annyira bosszant.
Miért látom azt, hogy mások megtudják ezt oldani, bárki, csak olyan, mint ha én nem.
Önkínzás könyvet olvasnom, mert ha rátalálok egy értékesre, egy elgondolkodtatóra, egy olyanra ami felnyitja a szememet valami fontossal kapcsolatban, megőrülök a tehetetlenségtől, hogy nincsenek lehetőségeim a változtatásra, hogy megint egy soha meg nem valósuló pont kerül a listámra, a vágyak listájára, amikhez soha nem lesznek megfelelő körülmények, hogy teljesülhessenek.
Bia szerint, a magányom, túlérzékennyé tesz, teljes mértékig igaza van, bár szerintem az is ront a dolgokon, hogy eleve érzékenykedős típus vagyok. Már próbáltam ezen változtatni, de tudod mit, mindig hasonló sablon alapján alakultak a dolgok, és a vége kudarc, fájdalom, bizalmatlanság lett. Az ilyesmit szívesen kihagyom.
Hogyan lehetne más nyelvű emberekkel barátkozni, mikor nem értem őket, és ők se engem. A mondandóm hiánya, pluszban rásegít ezekre a nehézségekre. Annyira szeretnék csak egy típusú kapcsolatot, de sajnos nagyon nem mindegy kikkel. Egy kis gondolatolvasás képesség nagyot lendítene a dolgokon.
Az emberek túl bonyolultak, és én is mindent túlbonyolítok.
A húgom szalagavatóján felül az azt követi partyt is hiányolom, annyira szeretnék most sokat inni, idegenekkel táncolni, szórakozni, és egy hosszú pillanatra mindent elfelejteni. Még egy olyan rémes szórakozó helyen is el tudom magam képzelni, ahol a múltkor voltunk, csak egyedül, nem kellenek szemtanúk, és utólagos emlékeztetők, hogyan is viselkedtem.
Tetszik ami itt van, hogy inni akarsz, tessék mit és mennyit, de az, hogy ilyen zártkörű a dolog újra és újra, nos az már nem annyira jó. Ezen a téren örülnék egy kis változatosságnak. És közben ott motoszkál a fejemben, hogy ha én tettem volna absztinenciára vonatkozó fogadalmat, simán betartom, mert ilyen szörnyen unalmas, kiszámítható, üres, szótlan, sótlan, középkorú idióta vagyok.
Sötét felhőként lebeg a fejem felett ez az egész karácsonyos dolog, ajaj, de szeretném kihagyni a naptárból. Az lenne a legjobb ha igényelnének nekem egy idegszanatóriumban pár napra helyet, ott vészelném át a legjobban. Az ilyesmit legjobb egyedül intézni, így tényleg elképzelni sem tudom mi fog kisülni belőle, a katasztrófán kívül. Én tökéletes hangulatromboló vagyok.
Állandóan eszembe jut, nem kellett volna rájuk kényszerítenem a jelenlétem, most sokkal jobban éreznék magukat a maguk társaságában....
Nos, jajj, miután megszabadultam pár bajos gondolatomtól, mert ha leírom, legalább nem futnak vég nélküli köröket a fejemben, valami pozitív témát kellene találnom.
Annyira harmóniában érzem magam ebben a pillanatban, segít a zene, a rajzolás, a virágok. Hogy azon elmélkedem, sütni kéne valami sütit, miközben pontosan tudom, hogy katasztrofálisan sütök. A muffin sütőt neki adtam Biának, már pedig a muffin az egyetlen tűrhető területem.
De kísérletező kedvemben vagyok.
Az elkövetkező 10 nap valamelyikén valami hülyeséget szeretnék csinálni, remélem adódik valami lehetőség, és én is leszek elég bátor hozzá xD.
NFL: 13. hét, olyan szomorú, már nagyon közel van a vége, pedig még csak most kezdődött.

Boldog Mikulást! :)

Mindenkinek aki szereti, és annak is aki nem, Boldog Mikulást!
Az év vége  most nagyon közel van, alig 25 nap van az évből. Őszintén szólva félek 2014-től. Nem gondolom, hogy tartogatni fog nekem bármi jót vagy szerencséset. Azt hiszem egy igen sötét, zavaros év lesz számomra, ami sokféleképpen befolyásolja és dönti el végül az életem, hogy hogyan tovább, ha érdemes. :)
Én a holnapi napra eredetileg azt terveztem, hogy átalszom, kihagyom, amennyire csak lehet. Persze, hogy másképp alakult.
Ez olyan, hogy eredetileg ott akartam lenni a húgom szalagavatóján, aztán, kiderült, hogy nem leszek, akkor legalább skypon szeretném látni a ruhát, 3 napi halogatás, ígérgetés. kölcsönös lemondás után, most már tudom, hogy ez sem adatik meg. Okés, akkor töröljük az egészet. Tök mindegy.
Abban a szerencsés, és egyszerű helyzetben vagyok, hogy minden mindegy. Van egy csomó szabadidőm, amit tölthetnék azokkal a dolgokkal, amikkel mindig is akartam, és mégse működik. De amikor igen, akkor csodálatos. Angolul matekozni, matek feladatokat oldani, tanulmányozni a rendszerüket, az egész működését, húúú, olyan érzés, mint ha mindenre képes lennék.
Könyvet olvasni is szórakoztató, sokat segít, hogy valódi könyvről van szó, nem gépen olvasásról, így sokkal kitartóbb vagyok, és jobban le is köt.
Jelenleg a rajzolás az ami összetöri a szívem, múlt héten voltam 2 művész boltban, és aúúú, láttam pár hasznos, szívem csücske dolgot, amikre még gondolni is fáj, emiatt vannak pillanatok amikor elviselhetetlenül utálom magamat és a hülye tehetetlenségemet. Talán egy másik életben másképp alakult volna, mivel túlságosan tisztán látom magam előtt a képet, és a helyzetet, amiben kicsit több tehetséggel és szorgalommal áldott meg az élet, mint most.
Kaptam egy csodálatos amarillisz hagymát, dupla bimbós, talán vörös, de ez még bizonytalan, ahh, annyira várom már, hogy virágozzon :), plusz van két 25 centes virágom, egy szegfű, és egy primula. A krizantémok és a rózsa még élnek, bár kicsit kizökkentette őket az átültetés. Az avokádót kíváncsian figyelem, vajon kikel vagy sem? Pár hete ellenőriztem, hogy még él a mag, nem rohadt el, talán holnap újra megpiszkálom.
Voltunk az ingyenes angol tanulós lehetőségen, annyira kedvesek voltak, és egy kicsit az is segített, hogy egyedül voltam, K. annyira el tud bátortalanítani a szuper nyelvtudásával :), bár erre bárki más is képes, nem vele van baj, hanem velem, csak azért említettem őt, mert ő volt velem. Kár, hogy talán csak március körül jeleznek majd vissza, addigra már kifutok az időből, amit ajándékba kaptam, azért a lehetőség kedves gesztus.
Bővítem a feliratokat a bal karomon, most 3 van, NFL <3 :d="" d7="" eszembe="" g="" ha="" hely="" jut="" m="" p="" thanks.="" valami="" van="">Nos, ideje aludnom, vár a holnapi nap. Legalább csinálok valami hasznosat xD.

Happy Thanksgiving!

Happy Thanksgiving!!!!

Nagyon örülök ennek a napnak, nem csak azért mert különleges meccseket adnak ma amerikai fociból, hanem mert a blogom áthelyezésének is a napja. Persze egyszer majd megint el kell költöztetnem, de élvezem amíg tudom.
Egy kicsit már elszoktam az érzéstől, majdnem ki is futottam az időből, szerencse, hogy itt egy plusz órám van, amerikai idő szerint pedig még több.
A jelen állapot elég fura, megbirkózni azzal, amiért éveken át kerültem a hasonló helyzeteket, hát gondolom a felnőttség viszonylagos velejárója. Annyira jó lenne, tudni mire hogyan mikor és miképp hallgassak.
Meccsek nagy képernyőn, áhhhhh, köszönöm, bizonyos személy, mint egy kisebb karácsony, már csak kettő kéne a két oldalára és vasárnaponként full panorámában látnám a kedvenceimet xD.
Ma beszéltem apával, gondoltam jelzem, még élek, meg hasonlók, erre bele akart menni a részletekbe, és elég negatívra sikerült az egész beszélgetés, pedig én időt áldoztam rá, az egyik meccsből. Anyával nem is beszéltem október 20 óta körülbelül, de neki se hiányozhatom, vagy már megint elfoglalt, és nincs ilyesmire ideje, de ez van, én nem erőltetem, majd kap a szülinapjára egy sms-t és kész, pont, mint apa, ezek után. Pedig egybe esik Dóri orosz ruhás beszélgetésével, amire igazán nagyon kíváncsi vagyok. A keringőruhája meg tisztára olyan lesz, mint valami előhangolás az esküvőjére, egyszer majd hasonlóan fog kinézni talpig fehérben xD. Ha majd egszer véletlenül ezt olvasod, inkább nevess, mint bosszankodj, a te életed még mindig sokkal közelebb van a normálishoz, mint az enyém, ami már alapjaiban teljesen el van cseszve, a rendbehozatal esélyének majdhogynem teljes hiányával.
Egy részem el se hiszi, hogy nem leszek ott a szalagavatóján, egy másik viszont, egyetért azzal az oldalammal, amelyik mindenképp maradni akart. Nem értik meg, hogy ha egyszer visszamegyek, akkor már nem jöhetek többet vissza, és bár ez az itt lévők rovására megy, mert már biztos nagyon unnak, és jobb lenne nekik nélkülem, még kikönyörögtem egy kis időt, de tudom, hogy az ő türelmük is véges, szóval azért mert kaptam egy második esélyt, még ugyanúgy ketyeg az órám, és szeretnék ha tovább lépnék, nem csak képletesen, hanem szó szerint is. Nem tudom, hogyan fogom ezt véghezvinni, de nem is ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy muszáj.
A fájdalom amit magamnak okozok kezd egészen jó dolognak tűnni, segít a valóságra koncentrálni, nem engedi, hogy "elszálljak".
Gondolkoztam egy csomót a múlthét végén történtekről, már akkor is, meg azóta is, hogy ez lenne a normális, az elvárható, és, hogy miképp tudnék arra a szintre jutni. Gondolom rengeteget kéne ehhez fejlődnöm, elég sok területen, de valahogy muszáj megpróbálnom, más irányvonal nincs a fejemben, mert én már feladtam, évekkel ezelőtt.
De amit ebben a helyben egyszerűen imádok, hogy kényelmes az ágy, és hihetetlen álmaim vannak. Nincsenek meghalós, zuhanós álmaim, mert tudom őket kontrollálni, valahogy itt meg van az a fajta stabilitásom, ami otthon sose volt. Ez rengeteget ér, és eléggé fáj, hogy el fogom veszíteni.
Majd készítek pár képet, virágokról, meg talán a városról, mert már ezer éve nem fényképeztem le semmit.
Végül, ez az egész estét meccs nézés isteni, igaz volt némi probléma a streamekkel, de mostanra hogy lekopogjam megjavult, és amint vége van az egyiknek máris kapcsolnak a következőre :D. Isteni este, kár, hogy miután véget ér, 2 órával később már talpon kell lennem, és kezdődik a mai nap. De őszintén...megéri.
Az előző hétvégi nagy rivalizációkból egyébként sem volt lehetőségem semmit se látni.
Ez az én amolyan csajos estém xD.

A mai 10:27-es pillanat üzenete

Te és csak Te tudhatod, hányszor hallgattál, amikor ki kellet volna állnod magadért, hányszor mondtál igent mások kéréseire. Ugyanakkor hányszor hallgattál, amikor neked lett volna szükséged segítségre. Nem, ne hidd, hogy ideje változtatni ezen, mert akármilyen könnyű is lenne, magunkon a legnehezebb változtatni. De ideje megbocsátani magadnak és elengedni ezeket, a nehéz perceket, akkor talán megérted, hogy neked is jogod van gyengének, elesettnek lenni. És akkor majd rájössz, van, aki örömmel segítene, átölelne, biztatna vagy vigasztalna, hogy meghálálja, amit te tettél érte.

Bakancslista

Erről a kifejezésről a film előtt nem is hallottam, a filmről pedig Lilla miatt tudok, mert szerette volna megnézni, én meg letöltöttem neki. Azóta láttam már párszor, nem rég a Castle-ben is felmerült  :), és most talán én is foglalkozhatnék vele egy kicsit.
Az enyémen szerepelt, hogy jussak el Spanyolországba, lássak élőben NFL meccset, tanuljak meg finnül, legyen saját lakásom, egy általam írt könyv, és egy örökbefogadott gyerek.
Ahogy már lenni szokott, nem teljesülhet minden, és mindig vannak kötelező kompromisszumok. Ha azt nézem Írország van olyan messze, mint Spanyolország, tehát kipipálva.
Nem hiszem, hogy ennél közelebb kerülhetek élő NFL meccshez, mint a Londonban megtartott kihelyezett játékok, és jelenleg Amerikához is most vagyok a legközelebb. Kipipálva.
A tanuljak meg finnül rész mindig is elég bizonytalan lábakon állt, még angolul sem vagyok képes megtanulni, nem hogy egy másik nyelven, nyelvi analfabéta vagyok. Ezt lehet egyébként se sikerült volna sose kipipálni.
A saját lakás a lista legfájóbb pontja, mivel ezt akartam a legjobban, erre volt a legfájóbban szükségem, és mindig tudtam, ha nem lesz meg hamarosan (amire viszont sose volt esély), akkor előbb utóbb feladom, és biztos alap nélküli kártyavárként fogok összedőlni. Nem tudok olyan pillanatot az életemben, amikor ennek a vágyálomnak a megvalósításához valaha is közel kerültem volna. Azt hiszem már nem is fogok. Egy kipipálatlan pont.
Általam írt könyv, említhetném ezt itt, de nem. Ez a listám gyenge pontja, egy kívánság amihez alapvető értékek hiányoznak belőlem, amiket nem lehet pótolni, tanulni, egyszer csak felfedezni. Valaki vagy így születik vagy nem, és én sajnos a nem csapatába tartozom. De alkalmanként jó volt erről megfeledkezni, és úgy csinálni, mint ha. Ezt nem is pipával vagy annak hiányával jelölném, hanem csak egy szimpla vízszintes vonallal.
Örökbefogadott gyerek, nos ő igen, ehhez pedig legalább egy kellően magas életkort kellett volna előbb megérnem. Ez egy igazi jövőbeni terv. Majd az idő eldönti mi lett volna vele.
Ez az egész, hogy van egy időpontom mikor ér véget, elég fura érzés, teljesen együtt éreztem a szintén a Castle-ben látott halálra ítélttel, akinek csak 3 napja volt hátra, nekem van úgy két hetem.

Nyugalom és Halloween

Nos, 5 végül piszkozattá minősített bejegyzés után, azt hiszem, most sikerül összehozni egy olyat, ami túléli a bátorságom adta 5 pernyi publicitást.
Az elmúlt három napban nem volt semmi igazi tervem, csak egyedül akartam lenni, mert társaságban könnyen robbanás veszély fenyegethetett volna, az érzelmi oldalam kicsit túl kompenzált volt.
Az eredmény pedig az, hogy megint sikerül az érzelmi távolságtartás képességét magamra öltenem. Valahogy időnként kicsúszik a kezem közül, de most meg van, és jobb pórázt tettem rá, mint előzőleg. Most, hogy visszatuszkoltam mindent oda ahova való, és ez még csak különösebb erőfeszítésembe került, simán csak elégedetté tesz, hasonlít a boldogsághoz.
El se hiszem, de vége az októbernek, alig 2 hónap van már csak az évből, olyan gyorsan elszaladt, és annyira furcsán alakult, ahogy tavaly nyáron még csak gondolni se mertem volna. Azt reméltem végre befejezem a sulit, és megülök a hátsómon 3 évig. Hülye voltam nem igaz? Mindig az vagyok, tudom.
Tegnap apa által küldött paprikát használva készítettem cukkini pörköltet, ma pedig rendet raktam a szobámba, ki kerültek a kerekek, a bicikli pedig be, csak most végül az ágy alá. Nem mondom jót tornáztam vele, amíg oda került. A kormányt végül nem tudtam elfordítani, Valaki túlságosan is meghúzta, tornáztam vele vagy 5 percet, aztán feladtam, és csak a kereket szedtem ki. A következő megoldandó feladatok egyike a mosógép, aztán talán mosogatás, végül pedig palacsinta sütés :D. Át kell vinnem a szomszédba a Dexter részeket, és talán 17 óra felé lelépni sétálni, mert gyanús nekem, miért lényeges, hogy akarok e 18 óra után menni valahova. Remélem semmi nem lesz, de azért nem árt magam bebiztosítani.
Nekem ez az "ünnep" nem jelent semmit, de hát a környezetem nagyban befolyásolja a napi eseményeket, így biztosra nem mernék semmit se kijelenteni.
Van egy új ismerősöm facen, el se hiszem, bár szerintem pár hét és lekopik, talán ez már pár nap múlva is meg fog történni.
Szörnyű, de a gépem és blogom után, szerintem harmadiknak feliratkozott a hajszárítóm, legközelebb már tudom, hogy mást hagyok otthon ha választanom kell, ő kell nekem.
Most igyekszem a zenéimet is rangsorolni, elég sokat sikerült összeszedni az utóbbi napokban, csak még nem volt alkalmam meghallgatni mindet, nem mintha ez most sikerülne, de egy részén igyekszem magam átrágni.
Szereznem kéne pár gyertyát, segítene relaxálni, fontos, hogy a minden napi kihívások előtt legyen alkalmam regenerálódni.