Idő

Az ember sokszor szeretne az idő ura lenni, hol lelassítani, hol felgyorsítani az események mentét. És persze vannak különleges alkalmak, amikor megállítani vagy azonnal átpörgetni szeretnénk az időt, attól függően negatívan vagy pozitívan különleges az a bizonyos alkalom.
Én sokszor a kettőt egyszerre szeretném, lassítani és gyorsítani néha ugyanazon percben, de vajon ki nem?!
Élek, hol érzelmileg fenn, hol hangulatilag lenn. Rinivel még szerdán megnéztük Szolnokon, a remembet me-t Rob-bal a főszerepben, és ez eléggé lesújtott Azt hittem, mivel naiv vagyok, hogy ez egy happy endes film, ami majd jót tesz kissé nyomorúságos hangulatomnak, de mivel a film sírós volt, a helyzet katasztrófa volt. Itthon apával összevesztem, szóval csütörtök óta anyánál voltam. Ott lelkileg és érzelmileg egyenesbe jöttem valamilyen szinten. A tanulás még nem szerepel a napi teendőim listáján, mivel még a kolis kiköltözés cuccait se pakoltam ki a táskákból, így képezve még mindig közlekedési akadályt. Sokat olvastam kivétel nélkül mind boldog befejezéssel, így valamennyire visszatért az optimizmusom.
Regisztrációs levelet még mindig nem kaptam, de kaptam egy telefonszámot amin a jelentkezési azonosítóm segítségével meg tudtam, hogy a felvételimet regisztrálták, minden rendben van vele, május végéig meg fogom kapni a levelet. :D
Az időjárás nekem tetszik, illik a kedvemhez. Bár nincs túl sok kedvem ilyen vizes, hideg időben bodzavirágot szedni körülbelül 50-70 ernyős virágzatot, hogy ilyen bodza innivalót csináljak belőle. Ráadásul minél tovább várok annál kevesebb esélye van annak a pár darab citromnak amik a bodzához kellenének...
Hiányzik Mezőtúr, de csak azért mert ott normálisan eltudtam menni boltba, fagyizni, sütizni, mint itthon. Ami viszont meglepő, hogy nincs meg bennem az a kényszer hogy hétköznap van, suliba kéne menni. Azt gondoltam az első vagy a második héten esetleg ez jelentkezni fog, de nem, sőt még a vasárnapi "visszamegyek a koliba" hangulat sem volt meg, csak emellett sajnos a rendrakási kényszer is hiányzik, meg a vágy hogy tanuljak.
Ha valaki olvassa talán ezt az egészet, azaz a blogomat, és esetleg ismerem, és esetleg még ő is felvételizik ebben az évben, pont úgy mint én, és még ő sem kapott regisztrációs levelet, akkor annak itt a szám amin érdeklődni lehet, és mint említettem csak a felvételi azonosítót kell hozzá tudni: 0614773131.
Ja és Dia, sajnálom hogy nem tudtam tőled elköszönni, nem mintha túl sok lelki erőm lenne egy ilyen búcsúhoz, szóval ne hidd hogy nem számítasz, csak próbálok úgy tenni mintha még nem lenne vége, mármint a sulinak, és így a lehetőségnek hogy rendszeresen találkozzunk, beszélgessünk. Annak persze örülök azért, hogy remélhetőleg nem vagy egyedül, mert ott van neked Gabi, azt nem tudom, mikor fogunk találkozni legközelebb, de szerintem addig is minden héten ostromolni foglak egy e-maillel, vagy itt üzenek neked :D, nagyon szeretlek, és nagyon hiányzol...   (L) :)
Ja és a jó hír saját magamnak, Június 3-án jelenik meg az újabb Anita Blake könyv, a Fekete vér, bár nekem a Blood Noir formája jobban tetszik, már alig várom, és ezt még az a tény sem árnyékolja be, hogy június 8-án viszont meg kell tekinteni az érettségi írásbeli részének eredményét...