Komplikésön

Mostanában ha olvasok valamit ami még mindig kapcsolódik valahogyan az egész alkonyat világhoz, akkor jó eséllyel bele fogok botlani egy hasonló megjegyzésbe: "rájöttem hogy a féltékenységem az összes többi férfi vámpírral szemben legalább 24 órás elfoglaltságot vagy még többet okozna..."
Na és hogy ez velem miképpen kapcsolatos?
Nyugi, nem a féltékenység hanem a mélylélektani filozófiám az ami néha rengeteg időmet elveszi. Nem mondhatnám hogy tudatosan van kijelölve, hogy Hajni még 2 perc és 14 óra lesz, szóval gyorsan menj el pisilni, hogy a következő 2-3 órát semmi se zavarja meg, és nyugodtan elemezgethesd önmagad, hanem csak van egy kis csönd vagy valami unalmas körülöttem, és elkap az "örvény". És aztán néha csak azt sajnálom hogy nincs készenlétben valami papír, vagy hangfelvevő eszköz, hogy minden bölcsességre amire rájövök később is emlékezhessek...
A mai napi ilyen bölcsességem, amit megpróbálok tudatosítani magamban, ami soha nem egyszerű, hogy ne aggodalmaskodjak annyit, és ezzel összefüggésben, hagyjam hogy mindenki elkövethesse a saját maga hibáit, mert azok tesznek minket emberivé, és persze sebezhetővé, ha valaki pedig még arra is képes hogy tanuljon belőle, akkor akár okosabbá is....
Hogy ez hogyan jött?
Egyrészt nem volt nagy kunszt, mert magamból indultam ki, másrészt családi vonatkozásba kissé aggódom a húgom miatt, mert az oké hogy megfenyegetett, hogy meglátogat a nyári szünetben, és egy időre akár a nyakamon is ragad, de azt először is épen és egészségesen meg kéne élnie, na már most amit ma csinál nem éppen ezt segíti elő. Mert nyugodtan lehet hülyének nézni, de mi van ha csak ki akarják használni, hiszen 1-nem tudom hány ellen, szóval semmi esélye, és mivel azok közül az emberek közül senkit sem ismerek, van jogalapom a lehető legrosszabbat feltételezni róluk, akkor pedig valamilyen szinten mégis csak jogos hogy aggódom. Ráadásul, azt kérte kívánjak neki szerencsét, na már most nekem, igen csak különös viszonyom van fortunával, így egy ilyen általam összehozott megoldás, nem biztos hogy a legideálisabb módja annak, hogy bevonzzuk a szerencsénket, mármint rajtam keresztül....
De ha másik szemszögből nézem, akkor meg nevetséges hogy aggódom, mert azért van anyukánk nem?? Mármint még csak 18 éves vagyok, és nem vagyok szülőse, meg semmi, mégis mint kotlós a kiscsibéjét helyzetben vagyok, de őszintén szólva ez ösztönös, és nem igazán tudom elnyomni, akármennyire idegesítő is. Mert engem is zavar, hogy vannak ilyen megnyilvánulásaim, naaaaaaa....
De már csak azért is mondok valamit, hogy szembeállítsam önmagam két igen különböző oldalát, mert ez a felelősségteljes aggódós szerep már csak azért sem illik hozzám, mert 2 napja fincsi Hajni féle rántottára vagyok éhes, csak hogy ahhoz boltba kéne menni, amire meg azért nem vagyok képes, mert az a hatalmas gázgömb épp a földgolyónak azon részét sütteti ahol én is élek, és hiába vagyok már a nyálcsorgatós kiéhezett állapotban, kénytelen vagyok várni, amíg eléggé elforgunk (mármint én meg ez a golyóbis alattam), és már sötét lesz odakint. Igen, egy újabb rögeszme, amikor a kisebbségi, és önbizalmi komplexusaim teljes mértékben legyőznek, akkor előjön a jól bevált védekezés, hogy én csak naplemente után vagyok hajlandó kimozdulni, és ilyenkor mikor már a nyár felé tartunk, ez rohadt egy helyzet, mert mégis mikor megy le az a nyűves gázgömb, hát este fél kilenckor, és van képe hajnali öt órakor már vissza is térni......
Tudom, tudom, az élet komplikésön............