Now....

Gondolom, mindenki ismeri azt a közhelyet, hogy minden kezdet nehéz. A közhelyek ugyebár közhelyek, de mindegyiknek meg van a maga ideje és helye, és az ember csak azt veszi észre, hogy az egyik ilyen közhely élőpéldája.

Igen az én kezdetem is ilyen nehéz, mert nem is tudom pontosan miről is szeretnék mesélni.

Talán kezdjük azzal, hogy egy napsütéses reggel, a főhősünk úgy dönt, itt az ideje, hogy mindent, amiért eddig küzdött, ebben a szent pillanatban feladja. Pontosan, feladja, és egy időre besöpri a sarokba, mert a kötelességtudat és a megfelelni vágyás, amit részben saját maga erőltet magára, hiszen alapvetően kinek is akarunk mi megfelelni? Még ha az illető főhős esetleg nőnemű is, vagy férfi, mert ez is olyan kettősség, amit rengetegszempontból nézhetünk, de a vége akkor is az, hogy önmagunknak akarunk legfőképpen megfelelni.

Tehát főhősünk ezen a csodálatos reggelen, olyan tizenegy óra környékén, felszabadítja önmagát, és elfelejti, hogy számba kell venni a környezete nem tetszését. Mert mindezt elhomályosítja döntésének felszabadító, és nyugalmat hozó mellékhatása.

Majd ahogy egy kicsit földközelbe ér, a boldogságtól való elszállás után, jön a dolog komplikáltabb része, mert most akkor illik elmesélnem, hogy ez a személy, mely jelképezi saját személyiségét, nem az a szeszélyes, semmirekellő fajta, csak ezt kellőképpen hatásosan tudja palástolni. Na de ha szerencséje van, és van a környezetében néhány palástalálátó ismerőse, akkor igenis bizonyíthatóan belátható, hogy ez a személy valóban szereti hasznossá tenni magát, persze azért a saját értékrendje alapján, ami nem árt, ha van, mármint az embernek értékrendje, mert igenis belátható, hogy a rangsorolása az élet apró, és néha hatalmas dolgainak, mely már önmagában csoportosítva van, tulajdonképpen elengedhetetlen.

De mi is lehet az a hasznos, az értékrend minden pontjának megfelelő, pénzben mért fizetséget adó, napi kitudja hány órás igénybevételt követelő elfoglaltság?