Mindig arra gondolok amikor megismerkedek valakivel, hogy jó lenne, ha belé végre majd szerelmes lehetnék, és utána mindig az van hogy csak önámítgatom magam, mert az illető valami miatt nem lesz szimpatikus.....
Nem tudom pontosan milyen lenne nekem az igazi, de mindig azt gondolom, hogy valahogy megérzem majd, vagy valami, de mivan ha nem is veszem észre a jeleket, vagy mint említettem, ámítgatom magam, és közben leélem az életem, a nagy Ő nélkül, mert nem akartam észre venni, hogy akár ő is lehet a nagy Ő..........
No comments:
Post a Comment