A véletlenek összjátéka, szerintem ilyesmi mindenkivel előszokott fordulni, velem kicsit gyakran, már ha nem kürtön vagyok, de ezeket a pillanatokat nagyon szeretem, mert valahogy megadják a különlegesség varázsát egy-egy napnak, mert mondhatni itt van a kutya elásva. Az emberek mindig különlegessége akarják tenni életük pillanatait, és ha ez már görcsös akarásba megy át, az egészből nem lesz semmi, pontosan ez van minden egyes szülinapomnál. A húgom, meg talán kicsit az apám is, próbál a tökéletesre törekedni, de így csak olyan mintha a saját szülinapomat kéne végigasszisztálnom, hiszem névleg rólam szól, de valójában nekem csak az a feladatom, hogy pont azt és pont úgy csináljam ahogy azt ők előre eltervezték, vagy adott pillanatban elvárnák. Ettől pedig mind én, mind ők jogosan érzik magukat dühösnek, frusztrálnak, mert semmi sincs úgy ahogy kéne....
De hát hazamegyek, mert mind érzelmileg, mind pénzügyileg meg lettem zsarolva, de olyan igazságtalanak érzem, hogy a saját szülinapom nem szól másról, mint sorozatos kompromisszumkötésről, hogy ők kevésbé érezzék magukat szarul, mert nekem ugyebár semmi se felel meg. Pedig csak az az érzés hiányzik, hogy saját akaratból szeretnék hazamenni, vidáman, hogy újra ott lehetek, de ez sajnos nem tükrözi a valódi érzéseimet.
Valahol ott hibádzik a dolog, hogy azt kérdezik meg ők mit csináljanak, és hogyan hogy örömet okozzanak nekem, pedig ezt nagyrészt érezniük kellene, és nem azt kényszeríteni ki belőlem, hogy nekik meg végül is nekem ebben hol a helyem, hanem hogy én hogyan szeretném eltölteni ezt napot, gondolva arra a lehetőségre is, hogy ezt akár nélkülük tenném meg.
Tudom, hogy egy szülinap elvileg családi esemény, amit családi körben szoktak megünnepelni, de itt a hangsúly, csak megünnepelni, nem a teljes napot velük tölteni, mint egy pisis. Felnőttem, lehet hogy lennének más elképzeléseim, hogy másokkal tölteném el ezt a napot, vagy ünnepelném meg, de még csak ki sem nézik belőlem ennek a lehetőségnek az esélyét, és a végén tudom, hogy ez fog odáig vezetni, hogy ezt a sorozatos együtt ünneplési hagyományt, egy szép napon megszüntetem, amiből egyenesen fog következni, hogy mekkora egy önző dög vagyok, de ha ezt nem tudják elfogadni, azt akkor se az én rovásomra kéne tenniük vagy jelen esetben nem tenniük ezt a nem elfogadási dolgot. Én már csak ilyen elcseszett nézeteket vallok, amivel tényleg mind a szűkkörű, mind a bővebb családi kör fekete báránya vagyok, kár hogy ez nem olyan mint a farmerama, mert ott 5250 Ft-ot legalább ér egy fekete bárány....
No comments:
Post a Comment