Ő az a versenyző a Forma-1-ben aki a legközelebb áll a szívemhez, persze nem olyan érelemben, de nagyon kedvelem a mentalitását, és kicsit sem zavar, hogy nem tökéletes, ne is legyen :).
Talán furán hangzik, de mindig amikor úgy érzem hogy az életem a bizonyos gödör alján van, és nem is fog onnan kijutni, belőle tudok erőt meríteni, ő az én lelkierő "kapszulám".., és mivel eszménykép meg van az az előnyös oldala, hogy soha nem fog engem cserben hagyni, amit szinte senki másról nem tudnék elmondani a környezetemben. Számomra ő egy igazi küzdőszellem, és ez segít nekem is hogy ne adjam fel, mert igen is van értelme küzdeni, már csak az hogy láthatom őt hétvégéről hétvégére versenyezni, nyilatkozni, segít nekem. Nem tudom elmagyarázni miért, vagy hogyan, de amikor nincs erőm, vagy reményem önmagamban hinni, akkor hiszek benne, és igenis megpróbálok talpra állni, új célokat keresni. Mert nem adhatom fel, mert az hogy nézne már ki, még akkor is ha tudom, hogy soha nem fogja tudni hogy én is létezem ezen a bolygón, nem számít, csak az hogy én tudom ő létezik, és tartja bennem a lelket, amikor nekem már nincs hozzá erőm...
Életem előző 6 évében, és még sokszor most is, ez a gondolat segít hogy ne lássam annyira reménytelennek a dolgokat, amennyire esetleg a valóságban azok, és nem érdekel, majd én változtatok rajta, mert meg tudom tenni, és ha senki se támogat a valós emberek közül, akkor is meg van nekem az a kis ábrándkép, hogy valaki ki tart mellettem, és ebben az a fontos hogy MINDIG, ha ebben se hihetnék, nem tudom mi lenne velem, hogy kerültem volna ki abból a szörnyen negatív környezetből ami a "családomat" jelölné. Akik igyekeztek mindenféle lehetőségtől, jövőképtől, reménytől megfosztani, mert minek, csináljam csak azt amit ők akarnak, mert nekem nem lehet önálló akaratom, gondolataim, terveim, semmi, mert én magam se fogom semmire vinni, és egyébként is csak felesleges kolonc vagyok, aki túl sok pénzbe és bosszúságba kerül.
Így tehát szükségem volt valamire ami csak az enyém, amihez ők nem értenek, és amibe nincs beleszólásuk. Én azt hiszem igazán szerencsésnek mondhatom magam, még akkor is ha ilyen körülmények között kellett is élnem, mert sikerült több olyan dolgot is találnom ami segített abban, hogy önmagamból igen sokat megtartsak, és ezt tovább fejlesszem, hogy akkor is ha senki nem támogat, vagy hisz bennem, amire egy tizenéves lánynak elvileg szüksége lenne, akkor is tovább menjek, és küzdjek a céljaimért, sokszor ezek a célok titkosak voltak, mert minél tovább titokban tudtam, tudom őket tartani annál életképesebbek :)
Szóval itt vagyok élek, 180 km-re a családomtól, félig önállóan, és azon vagyok hogy ebből a féligből teljes legyen, vannak céljaim, és minden eszközöm meg van hogy ezeket meg is valósítsam, szóval mindezekért hálásan kívánok Fernando-nak nagyon izgalmas versenyt amit nem kötelező megnyernie, de remélem sikerül :D, és hogy a versenyhétvégét itt Magyarországon az utolsó körig élvezze, mert akkor kellemes hangulatban fog kezdődni a nyári szünete, bár ha nyári szünet akkor csak kellemes lehet, jó nyaralást Alo!!!
No comments:
Post a Comment