Jelentés :D

Tudom, megint elég lusta voltam, ezer éve nem írtam.
Az igazi ok az volt, hogy teljesen le voltam hangolva, egyrészt beteg voltam, másrészt lelki beteg, mert ellopták a biciklim.
Az én jó öreg, 26" MTB összteleszkópos biciklimet.
Hiába szóltam a rendőrségnek, apa ugye a helyi polgárőröknek, annyira nem hiszem, hogy túl nagy esély lenne arra, hogy megtaláljak.
Apa mondta, hogy  a biciklim képe, és az adatai fent vannak a körözési listán, ő még bizakodó, de én már nem.
Ezt is bizonyítja, hogy szombat este vettem egy másikat. Gondoltam, a két lehetőség közül, hogy milyen biciklit vehetek, válasszuk a hozzám jobban illőt. Azaz a hülye de bátor verziót xD.
Azért tartom magam, hülyének, mert elég hasonló bringát vettem, szintén 26" MTB összteleszkópos, csak 2003-as, míg az enyém 2005-ös volt, és a színe is más egy kicsit.
A másik verzió a gyáva lett volna, de akkor csotrobringát kellett volna néznem.
Azért is maradtam még az első választásnál, mert itt helyben találtam a neten egy 22 ezreset, és a héten kedden vagy szerdán már a "kezemben" is lesz.
Ami hiányossága, az, hogy nincs kosara, amit még szereznem kéne hozzá.
A biztonsági szabályok pedig a következők lesznek, bár ezek inkább csak megnehezítik az aktuális tolvajok dolgát, a lelkemet is nyugtatja, hogy legalább tettem valamit.
Készítek róla fényképet, és felírom az alvázszámát.
Lezárás, veszek nagy szemű láncot, lakatot, és 2 bringazárat. Amikor pedig a kollégiumban leszek, igenis el szórakozom azzal, hogy a lépcsőn felviszem és lehozom a másodikról. Tehát az erkély lesz az otthona.
Remélem majd nem sokszor fogják látni a bénázásom :D.
Persze csak akkor fogok tudni bénázni, ha lesz mivel. Nem akarom, hogy ezt is ellopják.
Mivel apa már kapcsolatba lépett a helyi polgárőrökkel, szóltam neki, hogy kérdezze meg, nem lennének e benne, hogy egy péntek vagy szombat este, egy jelöletlen autóban ülve a koli udvarán, úgy, hogy a hátsó ülésen ülve, megfigyelnénk a biciklitárolót. Benne lennék, hogy az én biciklim is a zárakkal ott lenne, de akkor nekem is ott kell lennem a kocsiban, mert senkire se fogom rábízni, csak úgy láttatlanban.
Nem hiszem, hogy benne lennének, hogy én is ott legyek, de azért miért ne. Persze az is lehet, hogy nem is történne semmi.
Milyen őrültséget csináltam még?
Írtam egy e-mailt a városi könyvtárnak, hogy jelentkeznék önkéntesnek, ha van rá igényük. Ha nincs akkor sajnálom, hogy raboltam az idejüket.
Szerencsére pozitív választ kaptam, a héten kell jelentkeznem a gyerekkönyvtári részlegbe. Én már megírtam az e-mailt, de lehet majd inkább mobilon kellene jelentkeznem.
Azt nem tudom mit bíznának rám, lehet, hogy hátrány amiért semmi hasonló tapasztalatom nincs, de szóltam azért, hogy egyetemista vagyok, és csak a péntekem és a szombatom lenne szabad, azt viszont szívesen beáldozom.
Pénteken 10-17, szombat 10-13, ez nem olyan sok idő. Meg ha lehetne csinálhatnának matematika szakkört, vagy téma megjelölés nélküli novella pályázat, 3-50 oldalig.

Rossz vagyok

Szeretem amikor teszek egy kijelentést, és egy hét sem telik el és hatályát veszti.
Nem érdekelt már a kollégium, pont azért, mert úgy tudtam kettő van. Az egyik egy óriás épület ahol 430 főt tudnak elszállásolni, meg egy kisebb de távolabb a főépülettől és elég drága. Most kiderült, hogy van egy  harmadik is, ami nem tudom milyen színvonalú, csak hogy 3 emeletes, 19 db 2 ágyas szoba, és 3 db 1 ágyas szoba van benne. Szintenként tv szoba, mosdó, mosókonyha, konyha...
Az ára is elég baráti, amin meglepődtem, lehet hogy mégis csak valami lepukkant hely. 17.000 egy hónapra.
A lényeg, hogy egész jól meg vagyok az albérletben, csak még mindig nincs harmadik lány, és tegnap Hedvig közölte, hogy félévkor megpróbálja a kollégiumot, tehát simán otthagyna. Erre jött tegnap délután a fordulat, és némi protekcióval a hotel tulajdonosnő barátnőjének lányának a vőlegénye által, még aug. 31-én felkerültem a várólistára és láss csodát felhívtak.
Nem akartam elfogadni, mert azt hittem a nagy épületbe küldenének, utána meg nem tudtam melyikről beszél a nő, és kértem 10 percet, gondoltam ezt még apával is megértekezem.
A nő 1 óra múlva hívott vissza, már kezdtem aggódni, hogy nem is teszi, és másnak ajánlotta fel a helyet, az egyik kétágyas szobában.
Nagyon nagyon kedves volt, aggódott, hogy már kifizettem erre a hónapra a lakbért, de pont szerencsém volt. Tegnap akartam az óráim után, de még haza se értem amikor hívott, illetve, apát akartam megkérni segítsen nekem a bérleti szerződést word-ben kitölteni, és e-mailben elküldeni, tehát még ott sem írtam alá semmit. Szabad vagyok, még ha lelkiismereti részről nézve köcsögség amit teszek. Nem is akaródzott elmondani ezt egyik Hedvignek sem, így ma derült égből villámcsapásként fogja őket érni a hír. Gonosz vagyok tudom.
Tegnap nagyon fájt a lábam a rengeteg séta miatt, hiszen oda vissza 5 km. Így meg az egyik épülettől csak 100 méter, a másiktól meg egy 20-25 perces séta.
A TV miatt aggódtam kicsit, nem biztos, hogy engednék, hogy én hajnalban NFL meccseket nézzek, de már félig megoldottam a dolgot :D.
Ma délután 14 óra után jön majd Marika (a tulajdonosnő) aki szintén tündéri, hogy segít nekem átcuccolni, és kiderül milyen az új hely, és a szobatárs. Persze addig még hátra van a Hedvig csata.
Olyan keveset aludtam az elmúlt 2 éjszaka, hogy most haldoklom. Elkéstem az első órámról a Kémiáról, majd már nem volt kedvem bemenni a másodikra se Állattanra. Mivel mindkettő elmélet nem számít, ráfoghatom, hogy a neptun lezárása miatt nem tudtam megnézni az órarendet vagy ilyesmi. Csak a gyakorlatomra megyek 13-14 óráig növénytan. Valami séta lesz növények között.
Eddig 2 nevet ismerek elsősök között, de egyik se csoporttársé. Az egyik Dávid Mg mérnökis, meg Bogi Át mérnökis.
Tudom, nem kéne órát kerülnöm, de ez az első hét, még bele kell szoknom a koránkelésbe. Tegnap még valahogy ment is, de ma...
Majd ma szépen kialszom magam ha lesz rá lehetőségem. Nem tudom mennyire bulizósak arra a népek, meg tényleg sok minden függ a szobatárstól.
Egyébként a biciklit ugyanúgy kértem apától hozza el, mert nagyok itt a távolságok :D.
Szereztem egy hordozható tv-t is, remélem tetszeni fog.
Nagyon várom már a pénteket, tényleg kéne egy kis pihenés, talán ezentúl le kell mondanom az NFL meccsek élőben nézéséről, és inkább visszanézni az ismétlést. Vagy legalább a kezdés előtt aludni pár órát, sajna tegnap nem tudtam, mert nem voltam álmos. Bezzeg most..
Ezeket a női portálon találtam, aranyosak:
"Te vagy a leghálásabb és legnaivabb hercegnő a világon. Aki megismer és megszeret, ösztönösen gondoskodni akar rólad. Világ életedben mindig tartoztál valakihez, és ez így is lesz mindig. Kedves, érdeklődő természeted sokakat feltölt energiával, így mindig lesznek, akik szeretettel és gondoskodással vesznek körül. A te világodban a harmónia, a szépség és az emberi kapcsolatok bírnak nagy jelentőséggel."
Illetve:
"Életed folytonos őrlődés, a „nemek” és „igenek ” között. Gyakran érezheted úgy, hogy nem szeretnek eléggé ahhoz, hogy elég fontos legyél mások számára. Pedig ez nem így van, a belső bizonytalanságodat vetíted ki, mind a munka, mind a magánéleti kapcsolataidra. Tele vagy érzékenységgel, hihetetlen a vonzerőd. Környezetedben nem csak a segítőkészségedért szeretnek, és ha kinyitnád végre a szemed, akkor ezt magad is láthatnád!"

Majd igyekszem újra jelentkezni ha vége a hétnek suliszempontból, a tapasztalatok miatt :D.

Élménybeszámoló, visszatekintés 3.rész

Miről kéne még mesélnem?

Augusztus elején belekezdtem a levelezésbe más emberekkel. Régen is terveztem ilyesmit, még olyan 7-8 évesen, de valamiért sose léptem a tettek mezejére. Most viszont igen.
Elég nehéz, hiszen fontos eleme a türelem, amikor a postást ostromolva napról napra várni, mikor érkezik levelem, és még válaszolni is rá.
Azt gondoltam ez szuper dolog lesz, mert így kiírhatom magamból ami éppen foglalkoztat, és ez majd pótolja, hogy nincs olyan sok ember körülöttem.
Tévedtem, ez nem sokat segít.
Az egyetlen ember akinek oda meg vissza vagyok a leveleitől, főleg, hogy azok e-mailek, és minden nap kapok, az Adrián levelei.
Párat már a Levelek mappában közzé is tettem, de ez nem a valós mennyiség. Augusztus 8. óta minden nap kapok tőle levelet, amire én minden nap válaszolok is, így már olyan 80 levélnél tartunk összesen.
Vele kezdem a napomat, és mivel én általában este válaszolok alvás előtt, vele is fejezem be.
Azon gondolkodtam, valahogy milyen lelki állapotban lennék ha nem segít át az utóbbi heteken.
Sokkal tartozom neki, és nagyon hálás vagyok.
Elgondolkoztam a megmaradt emberek szerepén is, és már nem tartom őket annyira az életem részének. Szomorú, de a távolság és a közös pontok hiánya gyorsan megöli ezeket az ismertségeket.
Azt is el kell fogadnom, hogy 20 éves nő vagyok, tehát még lehet arra az őrültségre is rátudom magam venni, hogy a 9 fiú csoporttársam közül kiszemeljek valakit, és idővel rámásszak xD.
Persze ehhez előbb fel kell őket deríteni, ami hétfőn valószínűleg meg is fog történni.
Jó lenne ha lenne köztük egy megfelelő, de annyira nem vagyok bizakodó.
Hétfőn azzal fogjuk kezdeni, hogy megírjuk az angol nyelvi szintfelmérőt, ami alapján csoportokba osztanak majd minket.
Nem kérdés, hogy én a legkisebb tudású csoportba kerülök xD. Csak azt nem értem, hogy ezen miért is kell részt venni, ha utána kiderül, hogy majd fizetni kell a nyelvoktatásért. Mindegy, majd lesz vele valami.
Csak minél hamarabb meg kell írnom, mert utána 1,8 km-et kell mennem a másik épületig ahol az összes többi órám lesz aznap.
Sajna már péntek van, így holnap kéne részt vennem az évnyitón ünneplőben, de én utálok fehérben lenni, ezért a debrecenit is ellógtam. Nagy a kísértés, hogy most is ezt tegyem. Nem tudom mivel büntetik a távollétet, de inkább az mint, hogy elmenjek. Majd este megpróbálom összeszedni magam, hiszen már az ünneplőmet is kimostam...
Most neki kezdek az Adriánnak íródó levélnek, ez az új kedvenc hobbim :D.

Élménybeszámoló, visszatekintés 2.rész

És most nézzük a szellemi életemet.

A rendes felvételiről tehát lemondtam, hiszen irány a Dunántúl, ismerjünk meg új helyeket, kellenek az új kihívások.
Mindenképpen kiakartam tartani a növénytermesztő mérnöki szak mellett. Ez lehet, hogy újabb elfuserált döntés, de az enyém, tehát nekem kell együtt élnem vele.
A lehetséges helyek ahol van ilyen szak: Kaposvár, Mosonmagyaróvár, Gödöllő, Debrecen, Szarvas, Szeged, Keszthely.
Őszintén gondolkoztam egy kicsit Szarvason, hiszen akkor Dia közelében lehetnék, sokat és rendszeresen találkozhatnánk. De, ő már csak egy évet lesz ott, és túl közelinek éreztem Tiszakürthöz és Mezőtúrhoz képest is.
Tehát Dunántúl: A legjobban Mosonmagyaróvárhoz vonzódtam, mert oda volt a legjobb a közlekedés. Kaposvárt egyáltalán nem akartam, Keszthely meg olyan igenis nem is hely volt.
Eléggé bele is éltem magam óvárba, amikor szembesültem vele, hogy az ott felvett hallgatók száma még nem érte el a szükséges minimumot, ahhoz hogy biztosan elindítsák a szakomat. Belevetettem magam a kutatásba, és kiderült, hogy az egész országban az egyetlen hely ahol ez megtörtént Keszthely.
Tovább már nem volt kérdéses melyik lesz az egyetlen hely amit megjelölök pótfelvételin.
Így is nagyon izgultam, mert bármi megtörténhet, de azért reménykedtem. Még a kollégiumra is rákérdeztem, elküldtem a szükséges jelentkezést, és vártam félve de reménykedve.
Az egyik gyenge pontom az volt, hogy nem nagyon mertem beszélni senkinek erről az egészről.
Ezt odáig húztam, hogy anya csak aug. 31-én világosodott meg, hogy ezentúl itt akarok egyetemre járni.
Nem ragozva sokáig a dolgot, felvettek. De nem kaptam kollégiumot. Végig ezt kérdeztem, hogy mennyi esélyem van pótfelvételisként kolit kapni, és sehol nem voltak megmondani az igazat, hogy valójában semmi esélyem. Ezt is csak 31-én tudtam meg.
Persze most már majdnem egy héttel később elmondhatom, hogy van albérletem, van órarendem, és elvileg 11 csoporttársam (amiből csak 2 lány van).
Eléggé tartok a hétfőtől, hiszen akkor kezdődik a suli, és egyből angollal??!
Két lakótársam van, ők vasárnapig gólyatáborban vannak, aminek az a veszélye, hogy mi van ha találnak nálam sokkal szimpatikusabb lakótársat maguknak és majd szeretnék ha elmennék? Persze én nem fogok elmenni, mert már beköltöztem, és eléggé tetszik a lakás, de akkor is, ez betenne a lakótársi viszonynak.
Nem sok mindent tudok róluk, mert hirdetés és telefon útján találtuk a másikat. Én lakom az egy ágyas szobában, ők ketten pedig a kétágyasban. Az egyikőjük szőkés barna magas, vékony és elég szép, Dórának hívják és valami vízgazdalkódos vagy talajos szakja van. A másik festett vörös, molett alacsony, és nem túl szép, Hedvignek hívják és ménesgazda a szakiránya, van egy barátja aki Norvégiában dolgozik, és csak ritkán jár haza.
Az eddigi 1 napos benyomásom Keszthelyről elég pozitív, csak sokat kell gyalogolni, és a helyi buszok elég gyéren közlekednek. Apa lehet elhozza nekem 2 hét múlva a biciklim, amivel bár rossz tapasztalatom volt nem félek közlekedni. Már 3 hét után, amikor újra némi működés jelét mutatta a bal kezem felültem és kis távolságon mentem vele.
Már fel is fedeztem a városi könyvtárat és most onnan internetezem. Nincs annyira messze, és elég csendes szép hely.
Igyekszem minél jobban rávenni magam a tanulásra, és talán ebben a könyvtár is segítségemre lesz.
Az órarendem viszont kissé gyilkos. Állítólag a növénytan határozza meg lesz e diplomám és a kémia, hogy mikor. Ez elég hatásos fenyegetés :D.
Van közgazdaságtanom, Növénytan, Állattan, Kémia, Matematika, Informatika, Szociológia, Műszaki alapismeretek, Mezőgazdasági alapismeretek, Testnevelés, Idegen nyelv angol, Hetesi gyakorlat.
Hétfőtől csütörtökig reggel nyolctól délután hatig.
Azt nem tudom mikor megyek haza legközelebb, talán az őszi szünetben....
Most egyenlőre ennyit, és ha sikerül holnap időben felkelnem még folytatom :D.
Puszcsika!!!!!

Élménybeszámoló, visszatekintés 1.rész

Tudom, hogy sok mindennel tartozom :).

Nem mondom, hogy most sikerül mindent bepótolnom, de igyekszem.
Szóval mi történt július 20. óta?
Azon a végzetes napon, a boldog és elégedett kis bejegyzésem után fél órával, már épp aszfalt mérgezést kaptam. Kissé nagy sebességnél keresztbe fordult a kormányom és én azonnal a fékezés lehetősége nélkül elvágódtam és csúsztam egy kicsit azon a régi fajta rücskös aszfalton.
Nagyjából csoda, hogy nem tört el semmim. A bal kézfejemen úgy 60% lement a bőr, a mutató ujjamba beleállt egy kő, az alkarom tiszta csikarás, a bal térdem szintén, és a lábfejem se úszta meg. A bal oldalamra estem, talán az általános a könnyebben beáldozhatóbb verzió miatt, de azért lett pár sérülésem a jobb térdemen és a lábam ujján. Még az állam és az orrom alatti rész se úszta meg, az is kellett az esés tompításához.
Minden elég gyorsan történt, nagyban biciklizem haza felé, majd bumm már a földön fekszem kiterülve. A legjobb az egészben, hogy esés közben simán láttam a túloldalon lévő házat, kerítést, hogy van némi hűs szél, és hogy hihetetlen az egész, hogy ez történik velem. Ahogy megálltam, szépen lehajtottam a fejem és azon gondolkodtam, hogy ugye csak álmodom, majd mikor éreztem a vér fémes ízét a számban bele kellett nyugodnom, hogy ez a valóság. Szóval ideje felállni és lemenni a főútról mert a végén még egy autó is kilapít.
A további horrorisztikus részleteket megtartom magamnak, de komolyan istenítettem az egészségügyi dolgozókat amiért szépen bekötözték a sebeket, hogy ne pisiljek be a fájdalomtól amit a levegő mozgása okozott a sebeken, valamint az apámnak, amiért a sebességkorlátokat túl lépve bevitt az ügyeletre, hiszen mégis csak péntek délután 16:40 körül lehetett.
Igaz, hogy úgy néztem ki mint egy fél kész múmia, azért anya és Jani a barátja később még Szentesre is bevitt, kitudja nem tört e el a mutatóujjam, ahol újból átdörgölték és lefertőtlenítették a sebeket, és szépen be is kötözték. Meg kaptam emlékezetem első tetanuszát is.
4-5 órával a baleset után már egészen normálisan éreztem magam, kivéve, hogy egykezű emberré váltam akinek újra az anyukája szeleteli fel a kaját, és persze hogy este nehéz volt olyan helyzetet felvenni hogy ne okoztam volna magamnak fájdalmat. A tetanuszt is a bal vállamba kértem, az mondom már úgy is totál káros, és így még volt esélyem a hátamon aludni, anélkül hogy még a seggemet is fájlalnom kéne.
Mondanom se kell a második harmadik napon egészen gyászosan néztem ki. Sajnáltam is, hogy nem vagyok valami természet feletti lény, irigyelve a gyors gyógyulásukat.
Így visszatekintve 7 héttel később, azt gondoltam 3-4 hét alatt mindenem szépen begyógyul, hát a valóság egy kicsit más. A kézfejemen még mindig vannak sebhelyek nem is kicsik, a mutató ujjam nem hajlik be teljesen, amire a háziorvos azt mondta mutassam meg Szentesen, lehet fel kell nyitni és ezt azt helyretenni....(na persze még majd hagyom is?, jó ez így is, majd ha muszáj lesz megmutatom valami szaktekintélynek xD).
és a térdem is elég csúnya.
Talán egy év múlva tényleg csak emlék lesz az egész, és mindenem szépen begyógyul.

Első hét, 301. nyilvános bejegyzés

Ez az első hetem itthon, de nagyon is meg vagyok elégedve vele.
Az utóbbi időben észrevettem, hogy igenis jól tudom magam érezni, itthon is, főleg, ha tényleg eltűnne a fejem felett lebegő visszaszámláló óra, az életem  másik feléhez. Most, hogy kiiktattam a másikat, és csak ez az egy van egyedül, sokkal ellazultabbnak érzem magam.
Persze rengeteg szabadidőm van, amit nem teljesen tudok lekötni. Annyi minden van ami szerepel egy képzeletbeli listámon, amit az elmúlt hónapokban gyűjtögettem, és mégis van amit továbbra is csak halasztgatok, mert inkább azon kesergek miért nem tart tovább egy nap 24 óránál, nem pedig azon dolgozom, hogy minél több percet használjak hasznosan - persze csak a saját értékrendem alapján. Annyira megszerettem a rajzolást, és mégis azért hanyagolom, mert félek, hogy kevésbé leszek megelégedve a végeredménnyel mint amit elvárok magamtól. Szóval ez most új elhatározás amit tegnap este tettem, rajzolni szeretnék, és megpróbálom figyelmen kívül hagyni az elégedetlenkedő belső hangomat xD.
Rengeteg virágmagot is összeszedtem már a kertből, amit most szárítgatok, de persze nem szeretnék megállni a kapun belül, vadvirágokat és gyógynövényeket is szeretnék begyűjteni. Most végre van időm átnézni ez irányú könyveimet, és megkeresgetni az ezen a vidéken is megtalálható apró kis növénykéket. Azt persze még nem tudom mire is fogom őket használni, ha egyszer meglesznek, de már a tulajdonosi büszkeség is feldobna :D.
Kicsit kevesebbet olvasgatok a hagyományos témájú könyveim közül, azaz a romantikusokból, de ez egy kicsit kevésbé is hiányzik.
Annyira jó, hogy most másképp tudom megélni ezt az itthon töltött időt, persze időről időre eszembe jut, hogy tanulási szinten milyen őrültséget csinálok illetve tervezek, de miért aggódjak feleslegesen. Az is az én döntésem következménye lenne, ha egy teljes évre itt maradnék, mert nem vesznek fel. Abban egyébként is bizonytalan vagyok, meg tudom e helyesen (mert objektíven biztosan nem) választani, hogy mit kéne tanulnom. Már nem tudom, mennyire bízhatok ez irányú terveimben, hiszen minél többet tudok meg valamiről, annál nagyobb az esélye, hogy más jobban illene hozzám, és persze az ellenkezője is igaz lehet. De erre persze, csak az idő adhat részletes választ.
Addig pedig próbálok halogató módból átváltani megvalósító, minél több pontot kipipáló módba váltani :D.

Elvont matek, és uccsó 19 éves nap....

Nos mindenképpen tanulság, hogy ne találkozz olyan ismerősöddel éjszaka, aki azon kívül, hogy nős, ami önmagában nem lenne kizáró ok, híres arról, hogy "titokban" csalja az asszonyt.
Nem mintha ezt tudtam volna róla, velem mindig egészen normális volt. A fél év alatt, amióta ismerem, nem igazán lehetett sejteni, hogy ez lesz belőle.
De ott este, ahogy találkoztam vele, annyira másképp viselkedett mint szokott, annyira sugárzott belőle, hogy ez most egy pasi-nő beszélgetés, én pedig tökre megijedtem, mintha épp most ütött volna el egy úthenger.
Hát kár, hogy ilyen volt az utolsó "találkozás". Most azóta, ugye ez az eset szerda este volt, most pedig szombat van, tegnap és ma is ő van a boltban, de eddig szerencsésen elkerültem, hogy találkozzunk xD. Belegondolva, hogy néha mennyire vártam, hogy ő legyen, most meg idegrohamot kapok a gondolatra is.... Egy normális embernek tartottam, aki legalább nem buta, úgy mint Anita és a családja akiknél lakom holnap reggelig. És tessék ahelyett, hogy valóban ártalmatlan lenne, mint ahogy eddig gondoltam, egy újabb pofára esés. Ha ilyenek a pasik, én nem akarok férjhez menni. Még egy szimpla párkapcsolat is tökre kockázatos, ha ennyire magas a megcsalási faktor. Istenem, szerintem még egy csomót kell öregednem, hogy megtudjak birkózni az ösztönös gyanakvásommal ezentúl.
Ami viszont szintén rossz, ami ilyen belső konfliktus önmagammal, hogyan felejtsem el, hogy bántotta a nyaki erogén zónámat?! De szar.
Volt időm átgondolni a dolgokat, mert nem elfolytjuk a negatív élményeket, hanem szépen feldolgozzuk, hogy nekem nagyon nem jön be az idősebb pasival való kapcsolat, még ha csak szexuális jellegű is. Átgondolva, a korhatárokat, a maximum az, hogy 29 éves legyen, mert gondolj bele, anya 39 lesz de decemberben, Jani (lassanként vőlegény féleség) 35 asszem, én meg 20. Akkor jó, hogy szeretnék ennél fiatalabbat, mert korban szinte közelebb áll a "szüleimhez" mint hozzám. Az meg nem frankó. De itt a másik véglet is, nem igazán lehet velem egykorú sem, vagy engem nem zavarna a max 1,5 évvel fiatalabb sem, de itt jön képbe a húgom, aki 16, és ő jár 18-19-20 éves pasikkal. Hmmm, szóval marad a 21-28-ig kategória, bár azért a tesóm inkább elhanyagolható ebből a szempontból, mint az anyám, tehát a reális kép: én + pasi (18,5-27,5 év)  xD.
Ebbe nagyon nem fér bele egy 30 feletti, nem hogy egy 40 feletti..... fúj.
Csakhogy szivárványosítsam a dolgokat, a cigány kártya szerint, 3-4 hónapon belül, nagy esélye van, hogy mégis elcsábulok szerető téren, egy sötét hajú pasi személyében, (reméljük korban is megfelelő lesz), akibe aztán én elmebeteg nagy valószínűséggel bele is szeretek, és van rá esély, hogy ez viszonzott lesz :D.
Kíváncsian várom.
Most pedig megyek vissza pakolászni, mert max 17 órán belül elhagyom Db-t :D, aminek ezután az eset után roppant módon tudok örülni. Kivéve annak, hogy holnap megkínoznak a szülinapom jogán...ez az utolsó 19 évesen eltöltött Db-s napom :D.

Megcsalás

Lekurváztak!
A mai nap folyamán egy szörnyen megalázó élményben volt részem, amiben
nem sokat segít, hogy pasikkal és a hűség kérdésével kapcsolatos. Még
sose éreztem magam ennyire egy darab szarnak. Mintha rám tetoválták
volna, es mindenki látná. Persze, nem tettem semmit, nem feküdtem le
nem hogy nős pasival, de egyáltalán senkivel már pár hónapja. Mindössze
beszélgettem egy baráttal, este 11 kor, majdnem másfél méterre
egymástól, egy padon, és éppen az életéről beszélt, amikor egy
elmebeteg részeg el kezdett kiabálni vele, meg utána velem is, hogy
inkább menne haza a feleségéhez, a gyönyörű gyerekéhez, nem pedig itt
mások szeme láttára kurvázna. Hogy menjek haza a barátomhoz, szopjam
az ő farkát, rohadt fasszopó ribanc. Meg őt is szidta. Nagyon
kellemetlen volt. Rosszul esett, hogy ennyinek néznek, egy nős pasi
kurvájának. Mintha nem érnek ennél többet. És a pasi kicsit később
követett, és még mindig minden féle ocsmány jelzőkkel illetett. Nagyon
megijedtem, ahogy tőlem alig pár méterre elhaladt, részegen, és
haragosan, el kellett bújnom, mert tényleg az volt bennem, hogy most
pillanatokon belül félholtra ver és megrugdos. Megvártam, amíg jött egy
pasi járókelő, hogy kísérjen már el ezen az 50 méteren mert kisebb
halálfélelmem volt. Ez az őrült egy 185 centis izmos, kigyúrt kopasz
volt, bőven 30 felett, fehér ruhában, és bár én magam is szívesen
alkalmaztam volna rajta erőszakot, mindazért aminek elmondott, a
rágalmazásért, meg mert megsértette az önbecsülésem, sárba tiporva,
hogy tényleg egy értéktelen, jellemtelen szar darabnak érezzem magam, sajnos nem volt kéznél egy verőlegény..
Ráadásul én nem nagyon néztem meg az arcát, de ő lehet hogy lattá az
enyémet, és mivel ilyen erős érzelem párosul hozzá, még jobban
elősegíti, hogy az alkohol ellenére, megmaradjak az emlékezetében, ki
tudja mikor futva össze vele, esetleg anélkül, hogy én magam tudnám ki
ő!!!
Félek, és ez az egész még jobban rásegített a férfiakkal szemben érzett
bizalmatlanságomra. Az illetőnek mielőtt ez az egész megtörtént, fel
akartam ajánlani az e-mailes kapcsolattartást, de istenem, ez, ezek
után meg se fordul a fejemben, reménykedni fogok benne, hogy
vasárnapig többet már nem futok vele össze, ha mégis, nem fogok
köszönni, a szemébe nézni, hanem ott hagyom, vagy úgy megyek el
mellette, mintha levegőnek nézném.
Ez egy borzalmas este volt.

Lazító pihenés vidéken

Tudom, hogy Mesit megijesztettem az sms-emmel, de nem történt semmi családi tragédia, egyszerűen csak hazamegyek.
Bár úgy gondoltam egy ideig még nem látogatok haza, most mégis inkább ott lennék.
Nyomaszt kissé, hogy most volt egy éve, hogy Anitáéknál élek, és erre ezen a napon is csak állt a bál.
Anita mindig cirkuszol, és néha ez elég kimerítő. Már egy ideje egyáltalán nem érdekel mit mond, mert tudom, hogy ő cserébe nem hallgat meg, vagy ha mégis nem ért. Túl műveletlen, és buta. Siránkozik, ordibál, károg, és ezt nagyon nem szeretem. Ennek ellenére maradok még egy ideig. Most megint mindent a suli befolyásol.  Kicsit zavaró, bár jobb szeretném, ha nem lennének negatív érzéseim ha rágondolok, ezt elég nehéz megakadályozni.
De most megint irány vidék, egy kis internet és modern világ nélküli változatlan vidéki állandóság, persze annyira nem pozitív állandóság.
Természetesen annak ellenére, hogy ezt kedd este 19.17 körül döntöttem el már vannak terveim. Kamillát, kakukkfüvet, bodza virágot, hársfa virágot, cickafarkot, meg ilyeneket szedni. Talán még a Tisza partra is lemegyek zsurlót szedni. Szeretnék anyám kertjében kertészkedni, és mind mamámnál mind anyáék zöldségesében gyomlálni, nézni mi, hogy változott. Biztos hülyeség, hogy ez engem megnyugtat és kikapcsol. De annyira jó, hogy feltöltődhetek. Próbálom megfogadni, hogy nem fogok idegeskedni, szomorkodni, hanem vidám leszek, segítőkész, és talán többet fogok beszélgetni mint legutóbb. Ismét viszek haza rajzolni valót, és remélem, hogy most csinálni is fogok valamit, nem csak azon gondolkodni miért nem csinálok valamit.
Talán 1x kint alszok mamánál és hajnalban felkelek, hogy kimenjek a földünkhöz fényképezni, mert a napfelkelte, ott álom szép. Azt hiszem idén is napraforgót vetettek bele, mert tavaly búza volt, de az is lehet, hogy megint megpróbálták a repcét, ami nálunk elátkozott növény, abban az évben szinte mindig valami kár éri a vetést.
Jó lenne találni valami kihívást, ami feldob, de ebben igazán nem reménykedem.
Mamának május 27-én lesz a 66. szülinapja, de mivel összeveszett apa másik két testvérével, megint nem fogok találkozni velük. Pedig, kicsit úgy érzem most készen állnék egy szembenézésre velük, bár ez a családi békét nem erősítené :D.
Vannak kis csirkéink, mama mindig küldött képet róluk, meg lesznek kis japán kacsák, csak azokra még várni kell. Azért már várom, hogy ott legyek, bár a túlzott reménykedésem rendszerint kudarcba fullad, a mai napi kínai mantrám szerint: "Nem engedem be a pesszimizmust az életembe!". Tehát igenis reménykedem. Lefogok menni a Tisza partra, hogy víz közelbe lehessek, és tényleg megpróbálom jól érezni magam.
Az otthoni hangulattól függetlenül szeretnék maradni június 4-ig, mert 5-én lehet megtekinteni az érettségit, amit nem szeretnék elszalasztani.
Anya, Apa, és Mama is örültek neki, hogy megyek, és én is örülök. Anya ráadásul mint kiderült ma nem is dolgozik, így még jobbnak érzem ezt a kezdést.
5.34-kor indul a vonatom, és 8.14-re érek Tiszakécskére, ezért addig már nem is fogok aludni.
Apát megkérem majd reggel, hogy először hozzájuk menjünk, mert el akarom hozni az elektromos írógépemet, hátha sikerül valamit alkotnom :D.
Nem kell értem aggódni, nyugodtan kívánhatsz kellemes pihenést, és talán még lesz egy kis bátorságom elmenni Cserkeszőlőbe strandolni, talán leszek olyan csupaszív, hogy mamát is magammal viszem. Végül is szülinapja lesz.

Harag

Biztos hülyeség, de annyira mérges tudok lenni az apámra. Annyira zavar, hogy folyton arra kényszerít, hogy a pénzért könyörögjek. Pedig a családi pótlékot miattam kapja, és már az elején mondta, hogy amint megkapja utalja át nekem. Erre persze, minden hónap elején lenyúlja, és nem küldi el, csak ha könyörgök érte. És az egész, hogy nem tudja mit miért teszek annak ellenére, hogy legalább 6x elmagyaráztam. Egyik fülén be, a másikon meg ki. Egyszerűen utálom. Mindent meghallgatok amiket mond, én tudok rájuk emlékezni, vagy időpontokat fejben tartani, de ő erre fordítva már képtelen. Ez sokat elárul mennyire vagyok a végén a fontossági listáján. Mindig belém tud rúgni valamivel, és a legtöbbször észre sem veszi. Hogy rohadna meg.
Tegnap még örültem az érettséginek, annak ellenére, hogy sajnos nem lesz hibátlan, jobb lesz mint az első volt azaz 90%, de nem lesz 100%-os. Béna vagyok. De az már biztos, hogy többször nem próbálkozom.
A munka az egész jó, csak az utolsó 1-2 óra telik el lassan. Az azért nekem megnyugtató, hogy elvileg augusztusig lesz ez a meló. Legalább nem kell hazamennem. Most már arra is gondoltam, hogy a szülinapomra sem megyek haza, azt is besorolom a karácsonyhoz hasonló családelkerülő ünnepek közé. Én idióta, még arra is gondoltam tegnap este, hogy megyek és pünkösdkor azaz két hét múlva hazalátogatok, de így az egésztől elment a kedvem. És csak hergelem magam, mert persze meg kell várnom a délutánt, hogy összeveszhessek apával, mert addig VDSZ-es elintéznivalói vannak, és én még mindig vagyok annyira figyelmes, hogy csak utána küldjem el a faszba.
Adatrögzítés közben új szokásként zenét szoktam hallgatni. Sikerült a telefonom zenerészét 130 számra felduzzasztani, hogy változatos legyen. Ezeket a számokat szoktam hallgatni mikor rajzolgatni támad kedvem, vagy épp idegbeteg vagyok mint most, és segít lenyugodni annyira, hogy ne akarjam az első utamba kerülő ember torkát jól megszorongatni.
Egyébként hazamenni azért csábító, mert kedvem lenne Cserkeszőlőbe menni, strandolni egy jót, fagyit enni, napozni, és elfelejteni, hogy mi van a való világban.
Egyébként elég durva, hogy máris az 5. hónapban járunk, amikor most volt szilveszter. Annak azért örülök, hogy már csak 4 hónap van, amíg elkezdődik az újabb amerikai foci évad, kár, hogy ez egybe esik a sulikezdéssel. xD.
Azon gondolkozom, megváltoztatom a felvételi sorrendemet, amolyan miért ne feelingel.

Munka

Néhány True Blood témájú kép, csak úgy kedvtelésből.
Tehát a munka. Nem is olyan szörnyű, bár azért nem az az igazi álom meló.. xD Olyanból túl kevés van.
Szerencsére feleslegesen paráztam amiatt, hogy mennyire kell szóról szóra tudni az elméleti anyagot, mert ott az elejétől kezdték az okításunkat. Bár nem mentek bele túl részletesen elég jól megértettem a dolgokat, bár eddig még csak az egyik fajta munkát csináltuk. Ami viszont érdekes, hogy még indig nem tudunk semmit a bérezésről, és, hogy hova kell majd lejelenteni mely napokon érünk rá, és megyünk be dolgozni. Mennyi az az a minimum amit le kell dolgozni egy héten vagy egy hónapban. Ja a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságon vagyok a Hunyadi utca 13. alatt a 3. emeleten. Nagyon durva mert külön lift kártyánk van, illetve név kitűző.
Eddig a teszt programon csináltunk meg adatrögzítéseket elég durvák. Többet nem mondok mert titoktartást fogadtam :D xD.
Szerdán kell legközelebb menni, akkor már valószínűleg élesben megy majd a dolog. Szerencsére addigra az időjárás kicsit vissza vesz magából mert nagy zivatarokat mondanak, ami egy kis lehűléssel is együtt fog járni, persze nem sokkal, csak annyival, hogy irodai környezetben is elviselhető legyen.
Abból a szempontból igazam lett, hogy nem én lettem a társaság közepe, nem mintha ilyen ember már volna. Annyira nem beszélgetünk sokat, én se, de legalább 4 emberrel már váltottam szót. ami azért haladás.
Amit kicsit nehezen viselek az a reggeli túl korán kelés. De gondolom valamit valamiért.
Ez a négy napos hosszú hétvége igazán kellemes még ha ilyen meleg van is.
A horoszkópom és a saját agyam segítségével kitaláltam hogyan csináljak gyerekes dolgokat, görkoriztam. És ami a legmeglepőbb, hogy kb. 5 évnyi kihagyás után se estem el. Elmentem szombaton és vasárnap, szombaton még csak 30 percre, vasárnap már viszont 1 órára, és még nem taknyoltam el, gondolom most, hogy ezt így leírtam hamarosan esek egy óriásit. Vízhólyagot viszont így is szereztem két nap alatt 3 darabot xD. Meg különböző helyeken fáj egy kicsit a lábfejem, de ez amolyan velejárója, hiszen mégis csak ki vagyok esve a gyakorlatból.
A matekra nem sokat tanultam, de azért próbálkozom.
És újra megpróbálkoztam a rajzolással, most Kuran Kaname őméltóságát vettem célba, a ruha egy része már meg van, de a feje... meg a haja, gondolom jó kis kihívás lesz a szünet maradék idejére. Ha kész lesz meg mutatom miről rajzoltam és milyen lett. Nem kell túl jó rajzra számítani, mert Kaname is keresztbe fog majd tenni, pont úgy mint Zero xD.

Hülye

Ez most csak egy egészen rövidke megjegyzés lesz, de ígérem, hamarosan fordítok időt egy hosszabb élménybeszámolóra is.
Szóval, holnap ami lassan ma lesz, 7.45-től betanulásos oktatáson veszek részt adatrögzítői munkakörben, és az ehhez tartozó oktatási anyagot ami leírja a program használatát közel 200 oldalban, szar se eleje se vége mondatokban, amikor nem tudod micsoda mivel függ össze, és mit olvastál 2 oldallal előtte stílusban, szóval meg kellett volna tanulni, és én nem tettem meg. Még odáig se jutottam, hogy egyszer átolvassam, mert annyira nem szeretem feladatnak minősítettem a stílusa miatt. De most úgy érzem órási bajban vagyok, mert holnap én leszek az egyetlen, aki ennyire analfabéta módjára viselkedett. Ráadásul, meglehet, hogy nem lesznek megelégedve a gépelési sebességemmel. Most próbálom még egy kicsit menteni a menthetőt azzal, hogy megpróbálom nagyjából átnézni, de nem garantálhatom, hogy túl sok megmarad majd belőle.
Eléggé izgulok, de azért várom már, bár hátrányban leszek mert nem vagyok képes az ismerkedésre, és így antiszocként megint ki fogok lógni a sorból, pedig minden vágyam az elvegyülés, pont ezért nem sikerül... xD
Mindenki gondoljon rám ez alatt a 3 nap alatt aki csak tud, 2 másodpercnek is nagyon örülnék :D.
Szóval ha nem zavarnak el az első nap végén, akkor pénteken már friss tapasztalattal fogok részletesebb bejegyzést írni.
Kár, hogy addig is folyton az kering a fejemben, hogy : TE hülye állat, te hülye állat, Istenem, Istenem, Nagyon hülye vagyok!!!  :D

No name.

Tudom, hogy nem illik ilyet mondani, de azért eléggé várom már a matematika érettségi napját.
Megcsináltam pár feladatot tegnap este, és olyan jó élmény volt. Persze nem árt, ha a 12.-es füzeteimet tüzetesen átnézem, de nagyon szuper érzés. Persze amilyen figyelmetlen leszek, megint nem sikerül majd elérni az áhított célt, de azért a részvételt okozó érzésért nem sajnálom a pénzt. Annyit még megpróbálok megígérni magamnak, hogy mivel a második részre ahol 5 feladatot kell megoldani 180 perc lesz, nyugodtan végig fogom gondolni a megoldási "terveket". Mert ha már olyan sok idő van rá, használjam fel okosan, már ha képes vagyok rá :D.
Elveszve a saláták tengerében, hétvégén mentem nagy nyugodtan a spárba, hogy majd veszek rendes fejes salátát, és hogy jártam már megint?? Nem volt. Így életemben először kipróbáltam a jégsalátát. Kicsit drágább mint a rendes, de nagyon finom és ropogós, és nem esik össze 10 perc alatt. Igazán a csodálója lettem. Most már csak haza kéne juttatnom belőle 1-2 csomag vetőmagot, majd imádkozni, hogy ki is keljen.
Tényleg elég jó ez az időjárás, nincs meleg, esik az eső, és így minden milyen szép zöld. Mondjuk a talaj menti fagyokat igazán ki lehetne már hagyni a játékból...
Riniti randira hívott csütörtökre :D. Szegényt halálra fogom untatni, és még meg is fogom ijeszteni, mert elég csúnya vagyok jelenleg.
A húgom 3 héten belül 16 éves lesz, és még fogalmam sincs mit adhatnék neki szülinapjára. Talán a személyi gyökérkéjével fel kéne vennem mégis csak a kapcsolatot, és aranyosan rábeszélni, hogy valljon Dórinak szerelmet a megfelelő időpontban :D. xD.
Mind Dia, mind Éva néni meglehetősen hiányzik, tényleg szar, hogy még nem találták fel a teleportálást, örömmel látnám őket újra, meg újra.
Addig is, fohászkodom elegendő lelki energiáért, hogy távol tartsam magam az ellenségtől :).

Tulipán

Nos biztosan furán hangzik, de a mai nap folyamán most kezdek neki harmadjára, hogy írjak egy bejegyzést.
Mióta hazamentem olyan vagyok mint egy agyhalott. Nulla kreativitás, gondolkodás, meg egyebek. Az alap fiziológiai dolgokkal nincs baj, csak az azon felüli dolgok nem működnek.
Ma voltam a könyvtárban kivenni pár könyvet, mert kedden amikor mindent visszavittem, nem voltam képes eldönteni mit szeretnék olvasni, mihez lenne kedvem. Ráadásul rájöttem, hogy olyan könyveket vettem ki a múlthéten amit már olvastam, de erre csak itthon jöttem rá. Gondolom ez is világosan mutatja milyen idióta vagyok.
Asszem jólesne valami lelki hideg zuhany ami felráz. Majd kitalálok valamit.
Rendeltem a T-mobiltól egy telefont, ami ma már meg is érkezett apához, mivel hivatalosan csak ő vehette át, és ha minden jól megy legkésőbb holnap délután már az én kezemben lesz. Érintőképernyős, így nem tudom mennyire fog tetszeni, annyira nem saját elhatározás volt, hanem felhívtak, hogy a hűség idő újra lejáróban van, arany kártyás vagyok, és már régóta az ügyfelük vagyok, így felajánlanak most egy készüléket, amit sokkal olcsóbban kapok meg mint egyébként. De lehet hogy csak átvert xD. Így megnézem milyen, és ha lehet megpróbálok túladni rajta.
A munka még mindig nem kezdődött el, időről időre szólnak, hogy önhibájukon kívül kénytelenek csúszni, így várok türelmesen. Azért is tudok türelmes lenni, mert eléggé félek, hogy majd nem fogok megfelelni, vagy egyéb nehézségem fog akadni. Tudom, hogy ha ilyenekre gondolok akkor még valóra válhat, de mindig figyelembe kell venni egy esemény negatív kimenetelét is.
Szerencsére virágzik a spanyol bajnokság, főleg, hogy eléggé elkezdődött már a hajra, mert nem túl sok forduló van már hátra :D. Nagyon élvezem, mert kellemesen kikapcsol :).
Szóval a húsvét..., nem locsolt meg senki, mert nem hagytam, ami viszont bosszúságot okozott, az az, hogy nem volt nyitva üzlet, ahol salátát is árultak volna, így majdnem 3 napig éheztem rá. Ezt viszont a héten maximálisan bepótoltam, mert már a negyedik vagy ötödik salátámat ettem meg ma, így lassan bezöldülök és megtanulok fotoszintetizálni, de egyszerűen kivagyok rá éhezve, és egyébként is nagyon finom.
Vettem egy csokor sárga tulipánt, és olyan jó gyönyörködni bennük, mert tényleg tavaszias hangulata van. Ma pont néztem a villamosról, hogy a városban mennyi szép színes tulipán nyílik, éjszaka szívesen portyáznék valamelyik kis "kertben", csak sajna ott vannak a térfigyelők, meg egyéb járókelők, hmm, nehéz az élet xD.
Ami viszont ijesztő, hogy kevesebb mint egy hónap múlva itt a matek érettségim, május 8. 8.00 és én még nem tudom végül melyik suliba irányítanak. Készülni is jobban kéne rá, mint eddig tettem, de azért eléggé várom :D. Tudom beteg vagyok.
Dóri szerint Laci előlépett a világom közepévé, amit azért itt is szeretnék cáfolni, egyszerűen csak nem sok emberrel állok szóba, és ő az akit még talán szívesen el is mesélek, főleg mert néha nagyon durva dolgokat mond, és én kis naiv azt hiszem Dóri majd nevetni fog ezeken, ehelyett csak süket értetlen csönd fogad a telefonba... így meséljen az ember bármi másról. Szóval ezt most azért hoztam fel, mert Laci azt mondta emo-s vagyok. Ami felháborító.
Mesélt egy kicsit a nyári munkával kapcsolatban is, aminél azt érzem, hogy tökéletesen alkalmatlan vagyok a feladatra, így most azt tűztem ki célul, hogy erről őt is meg fogom győzni, már gyűjtöttem is egy csokornyi hatásos érvet. A fő probléma egyébként nem a személyiségemben van, még mielőtt bárki erre mer gondolni, hanem a nyelvtudás. Németül, szlovákul, románul, meg egyéb ilyen környező országok nyelven kéne tudnom  halakról diskurálnom, de mondanom sem kell, hogy az egyetlen nyelv amin még talán megpróbálkoznék az az angol, ami így ezen kritériumok alapján kevés. Ne is vesztegessük rá több karaktert.
A betegségem végül kiderült, hogy egy kitartó már 12 napja tartó mandulagyulladás, most az orrfolyás-köhögési inger állapotban vagyok, de már nem fertőző, jó közérzettel.
Biztosan sokan látták a Boci csoki reklámját az új ízekkel, így én is kipróbáltam belőle kettőt, a citromosat természetesen és az eperbombát, sajnos a citromos nekem csalódás, de az epres.. hát az isteni :D. A fekete ribizliset nem szándékozom mert utálom. Ja és a bodzás citromos pöttyös, hmm, isteni.
Az időjárás is szuper, mert esős, változékony, mint a hangulatom, úgy hogy nekem kellemes hétvégém lesz, legyen mindenki másnak is :D.

Vírusok..

Sikeresen visszatértem Debrecenbe, de ez a sikeresség a szombati napra igaz.
Valami szerencsétlenség folytán vasárnap reggel úgy ébredtem, hogy fájt a torkom, meg a fejem. Hétfőn pedig már végem volt, se hang, se egészség. Az utóbbi pár napban azon gondolkoztam, hogy vajon fog e akkorára dagadni a nyirokcsomóm vagy mandulám, hogy ne kapjak levegőt. De nem, a gyógyszer koktél amit szedek, úgy döntött 5 nap után, hogy hatni kezd. 1 hét és végre nem lesznek levegő gondjaim xD.
Ezáltal a héten nem volt sok hasznom. De legalább magamnak se okoztam kaja főzési gondokat, mert nem voltam éhes. Tiszta haszon.
Ma végre esett az eső, ráadásul mint első idei zivatar, tökre sokat dörgött és villámlott. Megnéztem az időképen a felhőképet, és nagyon durva, mindenütt zivatarok, csak éppen felém nem.
A könyvtárba kéne eljutnom kedd óta, de még nem szedtem össze hozzá szükséges lelki energiát. Mindig úgy vagyok vele, hogy majd holnap, holnap biztosan elmegyek.
Ráadásul itt van lassan a hétvége, Húsvét. Azon gondolkoztam, hogy ráhangolódásként most virágokat készítgessek, vagy mi? De annyira nem hoz lázba, és így szerintem csak eltelik és kész, remélhetőleg nem fog senki meglocsolni, mondjuk azt még nem tudom Norbikát hogyan szerelem le, de majd csak megoldom.
Erről jut eszembe, láttam a Boci új reklámját, legalábbis nekem új volt, a mostani limitált ízekkel, meg is vettem ma a citromosat és az epreset. Remélem finomak, mert most vágyódok a finom csoki után.
Diának holnap lesz a 21. szülinapja, úgy hogy Dia, Nagyon Boldog Születésnapot!! Szeretlek!!
Sajnálatos módon semmilyen könyvet nem olvastam mióta visszajöttem, ha csak Anita Blaket nem, meg a telefonomra rátettem egy csomó Júlia meg ehhez hasonló olvasmányokat, abból már majdnem mindet elolvastam amit feltettem :D.
Tévét néztem valamennyit, de miközben lüktet a nyakad nem olyan érdekfeszítő xD. De jó volt hogy újra én voltam a távirányító kizárólagos tulajdonosa. Mondjuk azért fura volt, mert amikor beléptem a szobába, azt hittem változott valami a szobámban, annyira furcsának hatott, ahhoz képest amihez többé kevésbé hozzá szoktam anyáéknál.
Egyébként virágok terén durván tavasz van! A legtöbb fán vagy virág vagy már levél, vagy a kettő együtt van, talán az akác ami kivétel, meg még pár ami kilóg a sorból, de azonkívül.... Láttam egy gesztenyét amin levelek voltak... az 1 hónap max és virágzik, talán ha nagyon meleg lesz még annyi se. Pár hét és itt a nyár..hurrá..
És ami tényleg gáz, hogy vettem 10 darab tojást, mert mégis csak ünnepe van, de 54 Ft per darabért, nagyon hajmeresztő.
Összességében a legfontosabb, hogy újra jól legyek, és, hogy évekig ne legyen ebben újra részem.
Most pedig tényleg megkóstolom a citromos csokimat..........

Otthoni virágok xD

Ezt a pár képet otthon csináltam :).

True Blood

Ezt most láttam facen, nagyon beteg xD.

Puzzle

Mióta itthon vagyok, körülbelül 6x fogtam neki bejegyzést írni.  De sose volt hangulatom befejezni, meg csak a pillanatnyi kissé nyomorúságos hangulatomat akartam leírni, arra meg kár fecsérelni az időt is.
Amint megérkeztem, azt éreztem az első 2-3 napban, hogy bármikor kész lettem volna összecsomagolni, és felszállni az első Debrecenbe tartó vonatra. Az igazat megvallva szerettem volna meg is tenni. Persze nem tettem.
Amit viszont végre megtettem, hogy tegnap találkoztam Diával, és Éva nénivel, aminek nagyon örültem.
A munkával kapcsolatban is írtak, csak az a gáz, hogy elvileg a héten már lehetne menni betanulni, de akkor biztosan nem tudok találkozni Diával pénteken, és lehet, hogy már holnap vissza kell mennem.
Nem mintha nem örülnék, csak kicsit rosszul jön ki.
Ma van anya és elvileg az én névnapom is, örülnék neki, ha most találkozhatnék Lacival, aki tudom, hogy lenne olyan kedves, hogy valami kis aprósággal meglepne, és én még örülni is tudnék neki.
De ugye nem vagyok, megint sikerült összeszednem egy kis sehova sem illő puzzle darab szindrómát, de az én hibám, hogy ilyen kis érzékeny vagyok.
Riniti köszönöm, hogy gondoltál rám :D. Szeri.
Aki nézte a hétvégén a Maláj Nagydíjat, és Alonso szurkoló, az tök boldog lehetett, hogy az égiek nem csak egy nagy adag esővel, de egy ajándék győzelemmel is megleptek minket, persze azért az indiai versenyzőnek is örök hála, hogy előbb Buttont később Vettelt tüntette el a pontszerzők közül.
Azért, Éva néni kedvesen megjegyezte, hogy egyenlőre a szemében egy kupac szar szintjén állok, de annyira nem izgat.
A Teleki katolikus suli lesz, hogy ne zárják be, csak hát ez így elég trééé, örülök, hogy már nem kell oda járnom.
Köszönöm, hogy vannak akik ide tévednek olyan országokból, hogy: Thaiföld, Svédország, Peru, Kolumbia, Mexikó, India, Oroszország, Ausztrália, Hollandia, Japán, Kanada, Brazília, Fülöp-szigetek.
Puszi, Hajnal.

Pá Debrecen...

Gondoltam, szólok, hogy tényleg megyek Tkürtre a mai nap folyamán. Remélem elérem a korábbi vonatom, és akkor Tkécskén lehetek olyan 17.16 körül.
Nem tudom pontosan hány napra megyek, a végső határ, olyan 3 hét lenne, de valahogy úgy sejtem annyit azért nem biztos, hogy képes lennék túlélni.
Azért örülök annak, hogy megyek, mert így kicsit megint belekóstolok egy másik világba, más teendőkkel, és kevesebb szabadsággal. Hiányozni fog a meleg szoba, a saját szoba, a saját tévé, a saját gép, a saját ágy, és a saját takaróm. Minden hiányozni fog kivéve a zaj.
Ami közbe szólhat az a munka, jelentkeztem adatrögzítőnek, illetve egy iskolaszövetkezetbe, remélem lesz valami haszna, mert már tényleg nagyon szeretnék egy laptopot. Hihetetlen módon, sikerült a gépíró tesztet úgy megírnom, hogy azt adta ki, 281 leütésem van per perc :D. Ettől függetlenül még kicsi rá az esély, hogy bekerülök a csapatba, március 18. után derül ki.
Legalább kertészkedhetek egy kicsit, meg mehetek szőlőt metszeni, veteményezni, meg ilyenek.
A mai nap folyamán meg még rohangálhatok egy csomó minden után, jó volna ha sikerülne új utazó táskát is szerezni.
Próbálom bebiztosítani azt a nyári munka lehetőséget, azzal, hogy Lacinak adtam az apa által küldött fél liternyi körte pálinkát. Nem hagytam, hogy megkérdezze, miért csinálom, de így nyugodtabb lehetek, mert már 3 szívességgel jön nekem xD.
Dia nem válaszolt eddig, amit sajnálok, mert nem tudom, hogy akkor a mobilja, mennyire aktív a találkánk miatt....
Összegezve, nem tudom, hogyan alakulnak majd a dolgok, de én mint kis naiv reménykedem a pozitív dolgokban.

A hét, és go...

Azon gondolkoztam mit is írjak.
Tehát a héten voltam 2 albérletet is megnézni, de egyik sem érte el a jelenlegi szintjét, mert lehet valami csendes, de ha túl pici, túl drága, és egyébként sem kelt bennem szimpátiát, akkor annak annyi. Kicsit elgondolkoztam, hogy végül is a nyárig lehet, hogy meg kéne inkább kibírnom itt. Utána eldönthetem, hogyan tovább. Mint például akkor nyári munka, felvesznek-e, kolis legyek e, meg ilyenek. Mondjuk a kolinak elég kicsi azért az esélye. Túlságosan szeretem a kábeltévé adta sportcsatorna választékot xD.
Ennek hatására, eldöntöttem, hogy nem leszek tekintettel saját magamra, és hazamegyek, mielőtt beállíthatnám vagy megdönthetném a távolmaradási rekordomat. Azon gondolkoztam el, hogy spórolási szempontból egyrészt elég jó lehetőség, másrészt, anya említette, hogy mennek metszeni 15-én Janival, és én valahogy beleéltem magam a dologba, akármekkora hülyeségnek hangzik is ez. Tudom, hogy korán kell kelni, szél, meg homok, meg szét megy a kezem, annyira durva dolog szőlőt metszeni. De legalább kint leszek a szabadban, friss falusi levegőn, és megpróbálhatok feltöltődni. Mondjuk előkeresem a manósapkámat, hogy ne fagyjon le a fülem, a régi fekete kabátom két féle kesztyű, egy vastagabb meg egy vékonyabb, és lesz ami lesz. Mondjuk az kicsit ijesztő, hogy önként jelentkezem, meg azért valamiről majd el kell tudni beszélgetni egész nap, az e-mailjeimet se fogom tudni megnézni... xD.
Valahogy, szegény tesóm falának kidekorálása témában, kicsit belelovalltam magam, és most gondolom nem tudja, hogyan állítson le. Fekete falról van szó, így kitaláltam, hogy csináljunk rá egy kalóz zászlót. A halálfejes mintán meg gondolkodjon kicsit, hogy hogyan szeretné Dórissá tenni. Én közben a festékeken gondolkodtam. Odáig jutottam, hogy arany és ezüst témában gondolkodom, és talán lehetne fluoreszkálós, persze azt utólag is meglehet oldani. Csak azt nem tudom, melyik az a festék ami nem falfesték, de jól fog a falra. Vagy akkor legyen falfesték, csak abból nem tudom árulnak e kis tubusos arany és ezüst árnyalatút. Akril festék témában meg szerezhetnék fluoreszkálósat és tök király lenne - elméletben. A gyakorlatban már az is probléma, hogy alkot az ember egy elfogadható kinézetű halálfejet a falra?? a zászló széleinek is ki kell jelölve lennie, mert különben kevésbé érvényesül a zászló, mint alapötlet. Ne legyen ferde, legyen viszont szimmetrikus, megfelelő, és a legkeményebb kritikus is pozitív véleménnyel legyen róla (Dóri, Anya, Én). Ez pont az a téma, ami fejfáját tud okozni. Úgy, hogy tiszta boldog vagyok. A másik, hogy merjek e elmenni egy művészellátó boltba egyedül, miközben nagyban fenn áll a veszélye, hogy idiótát csinálok magamból, már amint belépek és még meg se szólaltam. Mert látni fogják rajtam, hogy nem illek oda. És utána még megkérdezni, van e olyan festék, ami jól fog falra...és esetleg fluoreszkál, meg nem túl drága. Ecsetek se ártanának, és a megfelelő szín is jó volna. Szóval: áááá.
Ráadásul, azt tervezem legalább egy hetet maradok otthon, és közben mondjuk beiktatok majd egy látogatást Diánál, de, hogy gondolkodjak ezen, ha még nem is válaszolt a levelemre. Ez is bonyolult.
A pénzügyek terén is okosnak lenni, hogy minél több pénzt próbáljak meg megtartani, mert szükségem lesz rá. Mondjuk az OTP-s számlámon, vagy 1 hónapra szóló lekötés, még ha az nem is sok hasznot, legalább nem engedi, hogy hozzányúljak. A nyári munka is a pénz lekötésről fog szólni. Ezért lenne érdekes tudni mikor kezdődik, és, hogy valóban lesz e, amihez én is megfelelő vagyok.
Páran szurkolhatnának azért, hogy túléljem Tkürtön. Légyszííííí, köszcsi!!! :D.