Élménybeszámoló, visszatekintés 1.rész

Tudom, hogy sok mindennel tartozom :).

Nem mondom, hogy most sikerül mindent bepótolnom, de igyekszem.
Szóval mi történt július 20. óta?
Azon a végzetes napon, a boldog és elégedett kis bejegyzésem után fél órával, már épp aszfalt mérgezést kaptam. Kissé nagy sebességnél keresztbe fordult a kormányom és én azonnal a fékezés lehetősége nélkül elvágódtam és csúsztam egy kicsit azon a régi fajta rücskös aszfalton.
Nagyjából csoda, hogy nem tört el semmim. A bal kézfejemen úgy 60% lement a bőr, a mutató ujjamba beleállt egy kő, az alkarom tiszta csikarás, a bal térdem szintén, és a lábfejem se úszta meg. A bal oldalamra estem, talán az általános a könnyebben beáldozhatóbb verzió miatt, de azért lett pár sérülésem a jobb térdemen és a lábam ujján. Még az állam és az orrom alatti rész se úszta meg, az is kellett az esés tompításához.
Minden elég gyorsan történt, nagyban biciklizem haza felé, majd bumm már a földön fekszem kiterülve. A legjobb az egészben, hogy esés közben simán láttam a túloldalon lévő házat, kerítést, hogy van némi hűs szél, és hogy hihetetlen az egész, hogy ez történik velem. Ahogy megálltam, szépen lehajtottam a fejem és azon gondolkodtam, hogy ugye csak álmodom, majd mikor éreztem a vér fémes ízét a számban bele kellett nyugodnom, hogy ez a valóság. Szóval ideje felállni és lemenni a főútról mert a végén még egy autó is kilapít.
A további horrorisztikus részleteket megtartom magamnak, de komolyan istenítettem az egészségügyi dolgozókat amiért szépen bekötözték a sebeket, hogy ne pisiljek be a fájdalomtól amit a levegő mozgása okozott a sebeken, valamint az apámnak, amiért a sebességkorlátokat túl lépve bevitt az ügyeletre, hiszen mégis csak péntek délután 16:40 körül lehetett.
Igaz, hogy úgy néztem ki mint egy fél kész múmia, azért anya és Jani a barátja később még Szentesre is bevitt, kitudja nem tört e el a mutatóujjam, ahol újból átdörgölték és lefertőtlenítették a sebeket, és szépen be is kötözték. Meg kaptam emlékezetem első tetanuszát is.
4-5 órával a baleset után már egészen normálisan éreztem magam, kivéve, hogy egykezű emberré váltam akinek újra az anyukája szeleteli fel a kaját, és persze hogy este nehéz volt olyan helyzetet felvenni hogy ne okoztam volna magamnak fájdalmat. A tetanuszt is a bal vállamba kértem, az mondom már úgy is totál káros, és így még volt esélyem a hátamon aludni, anélkül hogy még a seggemet is fájlalnom kéne.
Mondanom se kell a második harmadik napon egészen gyászosan néztem ki. Sajnáltam is, hogy nem vagyok valami természet feletti lény, irigyelve a gyors gyógyulásukat.
Így visszatekintve 7 héttel később, azt gondoltam 3-4 hét alatt mindenem szépen begyógyul, hát a valóság egy kicsit más. A kézfejemen még mindig vannak sebhelyek nem is kicsik, a mutató ujjam nem hajlik be teljesen, amire a háziorvos azt mondta mutassam meg Szentesen, lehet fel kell nyitni és ezt azt helyretenni....(na persze még majd hagyom is?, jó ez így is, majd ha muszáj lesz megmutatom valami szaktekintélynek xD).
és a térdem is elég csúnya.
Talán egy év múlva tényleg csak emlék lesz az egész, és mindenem szépen begyógyul.