Bár úgy gondoltam egy ideig még nem látogatok haza, most mégis inkább ott lennék.
Nyomaszt kissé, hogy most volt egy éve, hogy Anitáéknál élek, és erre ezen a napon is csak állt a bál.
Anita mindig cirkuszol, és néha ez elég kimerítő. Már egy ideje egyáltalán nem érdekel mit mond, mert tudom, hogy ő cserébe nem hallgat meg, vagy ha mégis nem ért. Túl műveletlen, és buta. Siránkozik, ordibál, károg, és ezt nagyon nem szeretem. Ennek ellenére maradok még egy ideig. Most megint mindent a suli befolyásol. Kicsit zavaró, bár jobb szeretném, ha nem lennének negatív érzéseim ha rágondolok, ezt elég nehéz megakadályozni.
De most megint irány vidék, egy kis internet és modern világ nélküli változatlan vidéki állandóság, persze annyira nem pozitív állandóság.
Természetesen annak ellenére, hogy ezt kedd este 19.17 körül döntöttem el már vannak terveim. Kamillát, kakukkfüvet, bodza virágot, hársfa virágot, cickafarkot, meg ilyeneket szedni. Talán még a Tisza partra is lemegyek zsurlót szedni. Szeretnék anyám kertjében kertészkedni, és mind mamámnál mind anyáék zöldségesében gyomlálni, nézni mi, hogy változott. Biztos hülyeség, hogy ez engem megnyugtat és kikapcsol. De annyira jó, hogy feltöltődhetek. Próbálom megfogadni, hogy nem fogok idegeskedni, szomorkodni, hanem vidám leszek, segítőkész, és talán többet fogok beszélgetni mint legutóbb. Ismét viszek haza rajzolni valót, és remélem, hogy most csinálni is fogok valamit, nem csak azon gondolkodni miért nem csinálok valamit.
Talán 1x kint alszok mamánál és hajnalban felkelek, hogy kimenjek a földünkhöz fényképezni, mert a napfelkelte, ott álom szép. Azt hiszem idén is napraforgót vetettek bele, mert tavaly búza volt, de az is lehet, hogy megint megpróbálták a repcét, ami nálunk elátkozott növény, abban az évben szinte mindig valami kár éri a vetést.
Jó lenne találni valami kihívást, ami feldob, de ebben igazán nem reménykedem.
Mamának május 27-én lesz a 66. szülinapja, de mivel összeveszett apa másik két testvérével, megint nem fogok találkozni velük. Pedig, kicsit úgy érzem most készen állnék egy szembenézésre velük, bár ez a családi békét nem erősítené :D.
Vannak kis csirkéink, mama mindig küldött képet róluk, meg lesznek kis japán kacsák, csak azokra még várni kell. Azért már várom, hogy ott legyek, bár a túlzott reménykedésem rendszerint kudarcba fullad, a mai napi kínai mantrám szerint: "Nem engedem be a pesszimizmust az életembe!". Tehát igenis reménykedem. Lefogok menni a Tisza partra, hogy víz közelbe lehessek, és tényleg megpróbálom jól érezni magam.
Az otthoni hangulattól függetlenül szeretnék maradni június 4-ig, mert 5-én lehet megtekinteni az érettségit, amit nem szeretnék elszalasztani.
Anya, Apa, és Mama is örültek neki, hogy megyek, és én is örülök. Anya ráadásul mint kiderült ma nem is dolgozik, így még jobbnak érzem ezt a kezdést.
5.34-kor indul a vonatom, és 8.14-re érek Tiszakécskére, ezért addig már nem is fogok aludni.
Apát megkérem majd reggel, hogy először hozzájuk menjünk, mert el akarom hozni az elektromos írógépemet, hátha sikerül valamit alkotnom :D.
Nem kell értem aggódni, nyugodtan kívánhatsz kellemes pihenést, és talán még lesz egy kis bátorságom elmenni Cserkeszőlőbe strandolni, talán leszek olyan csupaszív, hogy mamát is magammal viszem. Végül is szülinapja lesz.
