Lazító pihenés vidéken

Tudom, hogy Mesit megijesztettem az sms-emmel, de nem történt semmi családi tragédia, egyszerűen csak hazamegyek.
Bár úgy gondoltam egy ideig még nem látogatok haza, most mégis inkább ott lennék.
Nyomaszt kissé, hogy most volt egy éve, hogy Anitáéknál élek, és erre ezen a napon is csak állt a bál.
Anita mindig cirkuszol, és néha ez elég kimerítő. Már egy ideje egyáltalán nem érdekel mit mond, mert tudom, hogy ő cserébe nem hallgat meg, vagy ha mégis nem ért. Túl műveletlen, és buta. Siránkozik, ordibál, károg, és ezt nagyon nem szeretem. Ennek ellenére maradok még egy ideig. Most megint mindent a suli befolyásol.  Kicsit zavaró, bár jobb szeretném, ha nem lennének negatív érzéseim ha rágondolok, ezt elég nehéz megakadályozni.
De most megint irány vidék, egy kis internet és modern világ nélküli változatlan vidéki állandóság, persze annyira nem pozitív állandóság.
Természetesen annak ellenére, hogy ezt kedd este 19.17 körül döntöttem el már vannak terveim. Kamillát, kakukkfüvet, bodza virágot, hársfa virágot, cickafarkot, meg ilyeneket szedni. Talán még a Tisza partra is lemegyek zsurlót szedni. Szeretnék anyám kertjében kertészkedni, és mind mamámnál mind anyáék zöldségesében gyomlálni, nézni mi, hogy változott. Biztos hülyeség, hogy ez engem megnyugtat és kikapcsol. De annyira jó, hogy feltöltődhetek. Próbálom megfogadni, hogy nem fogok idegeskedni, szomorkodni, hanem vidám leszek, segítőkész, és talán többet fogok beszélgetni mint legutóbb. Ismét viszek haza rajzolni valót, és remélem, hogy most csinálni is fogok valamit, nem csak azon gondolkodni miért nem csinálok valamit.
Talán 1x kint alszok mamánál és hajnalban felkelek, hogy kimenjek a földünkhöz fényképezni, mert a napfelkelte, ott álom szép. Azt hiszem idén is napraforgót vetettek bele, mert tavaly búza volt, de az is lehet, hogy megint megpróbálták a repcét, ami nálunk elátkozott növény, abban az évben szinte mindig valami kár éri a vetést.
Jó lenne találni valami kihívást, ami feldob, de ebben igazán nem reménykedem.
Mamának május 27-én lesz a 66. szülinapja, de mivel összeveszett apa másik két testvérével, megint nem fogok találkozni velük. Pedig, kicsit úgy érzem most készen állnék egy szembenézésre velük, bár ez a családi békét nem erősítené :D.
Vannak kis csirkéink, mama mindig küldött képet róluk, meg lesznek kis japán kacsák, csak azokra még várni kell. Azért már várom, hogy ott legyek, bár a túlzott reménykedésem rendszerint kudarcba fullad, a mai napi kínai mantrám szerint: "Nem engedem be a pesszimizmust az életembe!". Tehát igenis reménykedem. Lefogok menni a Tisza partra, hogy víz közelbe lehessek, és tényleg megpróbálom jól érezni magam.
Az otthoni hangulattól függetlenül szeretnék maradni június 4-ig, mert 5-én lehet megtekinteni az érettségit, amit nem szeretnék elszalasztani.
Anya, Apa, és Mama is örültek neki, hogy megyek, és én is örülök. Anya ráadásul mint kiderült ma nem is dolgozik, így még jobbnak érzem ezt a kezdést.
5.34-kor indul a vonatom, és 8.14-re érek Tiszakécskére, ezért addig már nem is fogok aludni.
Apát megkérem majd reggel, hogy először hozzájuk menjünk, mert el akarom hozni az elektromos írógépemet, hátha sikerül valamit alkotnom :D.
Nem kell értem aggódni, nyugodtan kívánhatsz kellemes pihenést, és talán még lesz egy kis bátorságom elmenni Cserkeszőlőbe strandolni, talán leszek olyan csupaszív, hogy mamát is magammal viszem. Végül is szülinapja lesz.

V-É-G-E

Tegnap sikeresen a kezembe adták a saját, különbejáratú érettségi bizonyítványom. Szóval most már nekem is van kék könyvem. Mondhatni leérettségiztem. Nem tartozom már sehogyan se a középiskolák világához, se a kolihoz. Ahogyan az év elején év végén el szokott hangzani, lezárni, megnyitni; ezennel én is lezártnak tekintem életemnek ezt a szakaszát, sikerült :)

A másik határ ahova elértem, az az hogy, a blogot eleinte azért is csináltam, hogy valahogy megküzdjek a csalódásommal, fájdalmammal, egyszerűen úgy éreztem kicsivel a tavalyi szóbelim előtt hogy csinálnom kell egy blogot, hogy eredményesen túl tudjam tenni magam a soron következő csalódásokon, mert azt már előre tudtam, hogy lesz jó néhány. És persze e tekintetben igazam is lett. Szóval egy érettségi csalódással, ami főleg ön magam irányába mutatott, kezdtem el ezt az egészet, és most ezt a részt is lezártnak tekinthetem, mert az érettségi tavalyinál sikeresebb végeredményével természetesen nem befejezem, csak új célok, remények, vágyak feléledésével folytathatom.
Nincsenek bennem végre azok a gondolatok, hogy ha sikerül a tanukommunizmus... csak hogy ne ismételjem itt magam, szóval ez az akadályozó tényező is végre elhárult.
Ezért elmondhatom magamról, hogy míg tavaly ilyenkor csak egy szimpla szar kupacnak éreztem magam, ma már egy érett szar kupacnak mondhatom magam, amiről papírom is van. xD
Ja azt még "kőbe vésem" itt az utókor számára, hogy csak páratlan számú tételt húztam az érettségi során. Tavaly fizikán a 3-as tételt: lendület, lendületmegmaradás, erő tételecskét és erre a 60/53 pontot kaptam. Most angolból a 7-es tételt húztam, itt a lényeges rész a Hollósvölgyi a bátyám, és én egy kutyát akarok, ő meg egy papagájt, de már van egy macskánk amit ő akart, és mi volt a legfőbb érve hogy ne legyen kutyánk, hogy köztudottan lusta vagyok, azt a szegény jószágot meg rendszeresen sétálni kell vinni, most mit lehet erre mondani, Yes, ez így van, és tök nagy meglepetésemre 33/22 pontot kaptam. Magyarból az irodalomnál az 5-ös tételt húztam Kosztolányi Dezső: Édes Anna és a lélektani regények jellemzői, hát én nem olvastam az édes annát, nyelvtanból pedig a 11-es tételt húztam a magánhangzók és mássalhangzók törvényszerűségeivel, mondanom se kell nem tudtam mit is kéne mondanom, de a végén itt is meglepetésemre 50/34 pontot kaptam. És töriből, szóval először is Szénási nagyon kedves és érdeklődő volt már akkor amikor a legelején beültünk és előttem hárman voltak, viccesnek találta hogy 3 tollat is bevittem, majdnem megmondtam neki, hogy először ötöt akartam, aztán hogy tanultam e, meg hogy reméli számomra is jó tételeket húzok majd ki. Jó, odamentem mondta hogy húzzak egyet, ő meg elment hozni egy atlaszt meg papírt nekem, mire visszajött én még mindig ott állok nézem azokat a hülye borítékokat, mire mondja hogy Hajni húzz egyett, mire én JÓ, és tovább bűvöltem a borítékokat. Szóval az volt a probléma hogy volt az egyik végén egy olyan boríték amire a töri szót sötétebb színű tollal írták rá, míg a másik végén egy olyan amire pedig halványabban és más stílusban volt oda írva ez a kis szó, hogy töri, de én nem tudtam választani, hogy melyik legyen. Aztán mikor már kénytelen voltam húzni a halványabbal írt borítékot választottam. Úgy bontottam fel, hogy oda se néztem, kivettem a kis papírt kihajtogattam, majd óvatosan félszemmel ránéztem. A 9-es tétel volt, A reformáció kibontakozása, Széchenyi István, hmmmm. Kérdezi tőlem hogy jó e ez a tétel, tudom e, aztán mikor mondtam hogy nem tudom, próbált nekem egy két adatot megadni Széchenyi életéből. Na jó azért ennyire nem voltam tragikus helyzetben mert tudtam :), így bár nem gondoltam volna de 60/60 pontot kaptam.
Így a végeredmény:
Magyar:  72 %
Történelem:  90 %
Matematika:  90 %
Angol:  56 %
Fizika:  64 %
Még 27 nap van a Nagy Napig, addig a következő várt pillanat, egy hét múlva lesz, Eclipse a magyar mozikban program :).