Harag

Biztos hülyeség, de annyira mérges tudok lenni az apámra. Annyira zavar, hogy folyton arra kényszerít, hogy a pénzért könyörögjek. Pedig a családi pótlékot miattam kapja, és már az elején mondta, hogy amint megkapja utalja át nekem. Erre persze, minden hónap elején lenyúlja, és nem küldi el, csak ha könyörgök érte. És az egész, hogy nem tudja mit miért teszek annak ellenére, hogy legalább 6x elmagyaráztam. Egyik fülén be, a másikon meg ki. Egyszerűen utálom. Mindent meghallgatok amiket mond, én tudok rájuk emlékezni, vagy időpontokat fejben tartani, de ő erre fordítva már képtelen. Ez sokat elárul mennyire vagyok a végén a fontossági listáján. Mindig belém tud rúgni valamivel, és a legtöbbször észre sem veszi. Hogy rohadna meg.
Tegnap még örültem az érettséginek, annak ellenére, hogy sajnos nem lesz hibátlan, jobb lesz mint az első volt azaz 90%, de nem lesz 100%-os. Béna vagyok. De az már biztos, hogy többször nem próbálkozom.
A munka az egész jó, csak az utolsó 1-2 óra telik el lassan. Az azért nekem megnyugtató, hogy elvileg augusztusig lesz ez a meló. Legalább nem kell hazamennem. Most már arra is gondoltam, hogy a szülinapomra sem megyek haza, azt is besorolom a karácsonyhoz hasonló családelkerülő ünnepek közé. Én idióta, még arra is gondoltam tegnap este, hogy megyek és pünkösdkor azaz két hét múlva hazalátogatok, de így az egésztől elment a kedvem. És csak hergelem magam, mert persze meg kell várnom a délutánt, hogy összeveszhessek apával, mert addig VDSZ-es elintéznivalói vannak, és én még mindig vagyok annyira figyelmes, hogy csak utána küldjem el a faszba.
Adatrögzítés közben új szokásként zenét szoktam hallgatni. Sikerült a telefonom zenerészét 130 számra felduzzasztani, hogy változatos legyen. Ezeket a számokat szoktam hallgatni mikor rajzolgatni támad kedvem, vagy épp idegbeteg vagyok mint most, és segít lenyugodni annyira, hogy ne akarjam az első utamba kerülő ember torkát jól megszorongatni.
Egyébként hazamenni azért csábító, mert kedvem lenne Cserkeszőlőbe menni, strandolni egy jót, fagyit enni, napozni, és elfelejteni, hogy mi van a való világban.
Egyébként elég durva, hogy máris az 5. hónapban járunk, amikor most volt szilveszter. Annak azért örülök, hogy már csak 4 hónap van, amíg elkezdődik az újabb amerikai foci évad, kár, hogy ez egybe esik a sulikezdéssel. xD.
Azon gondolkozom, megváltoztatom a felvételi sorrendemet, amolyan miért ne feelingel.

Otthoni virágok xD

Ezt a pár képet otthon csináltam :).

Puzzle

Mióta itthon vagyok, körülbelül 6x fogtam neki bejegyzést írni.  De sose volt hangulatom befejezni, meg csak a pillanatnyi kissé nyomorúságos hangulatomat akartam leírni, arra meg kár fecsérelni az időt is.
Amint megérkeztem, azt éreztem az első 2-3 napban, hogy bármikor kész lettem volna összecsomagolni, és felszállni az első Debrecenbe tartó vonatra. Az igazat megvallva szerettem volna meg is tenni. Persze nem tettem.
Amit viszont végre megtettem, hogy tegnap találkoztam Diával, és Éva nénivel, aminek nagyon örültem.
A munkával kapcsolatban is írtak, csak az a gáz, hogy elvileg a héten már lehetne menni betanulni, de akkor biztosan nem tudok találkozni Diával pénteken, és lehet, hogy már holnap vissza kell mennem.
Nem mintha nem örülnék, csak kicsit rosszul jön ki.
Ma van anya és elvileg az én névnapom is, örülnék neki, ha most találkozhatnék Lacival, aki tudom, hogy lenne olyan kedves, hogy valami kis aprósággal meglepne, és én még örülni is tudnék neki.
De ugye nem vagyok, megint sikerült összeszednem egy kis sehova sem illő puzzle darab szindrómát, de az én hibám, hogy ilyen kis érzékeny vagyok.
Riniti köszönöm, hogy gondoltál rám :D. Szeri.
Aki nézte a hétvégén a Maláj Nagydíjat, és Alonso szurkoló, az tök boldog lehetett, hogy az égiek nem csak egy nagy adag esővel, de egy ajándék győzelemmel is megleptek minket, persze azért az indiai versenyzőnek is örök hála, hogy előbb Buttont később Vettelt tüntette el a pontszerzők közül.
Azért, Éva néni kedvesen megjegyezte, hogy egyenlőre a szemében egy kupac szar szintjén állok, de annyira nem izgat.
A Teleki katolikus suli lesz, hogy ne zárják be, csak hát ez így elég trééé, örülök, hogy már nem kell oda járnom.
Köszönöm, hogy vannak akik ide tévednek olyan országokból, hogy: Thaiföld, Svédország, Peru, Kolumbia, Mexikó, India, Oroszország, Ausztrália, Hollandia, Japán, Kanada, Brazília, Fülöp-szigetek.
Puszi, Hajnal.

Pá Debrecen...

Gondoltam, szólok, hogy tényleg megyek Tkürtre a mai nap folyamán. Remélem elérem a korábbi vonatom, és akkor Tkécskén lehetek olyan 17.16 körül.
Nem tudom pontosan hány napra megyek, a végső határ, olyan 3 hét lenne, de valahogy úgy sejtem annyit azért nem biztos, hogy képes lennék túlélni.
Azért örülök annak, hogy megyek, mert így kicsit megint belekóstolok egy másik világba, más teendőkkel, és kevesebb szabadsággal. Hiányozni fog a meleg szoba, a saját szoba, a saját tévé, a saját gép, a saját ágy, és a saját takaróm. Minden hiányozni fog kivéve a zaj.
Ami közbe szólhat az a munka, jelentkeztem adatrögzítőnek, illetve egy iskolaszövetkezetbe, remélem lesz valami haszna, mert már tényleg nagyon szeretnék egy laptopot. Hihetetlen módon, sikerült a gépíró tesztet úgy megírnom, hogy azt adta ki, 281 leütésem van per perc :D. Ettől függetlenül még kicsi rá az esély, hogy bekerülök a csapatba, március 18. után derül ki.
Legalább kertészkedhetek egy kicsit, meg mehetek szőlőt metszeni, veteményezni, meg ilyenek.
A mai nap folyamán meg még rohangálhatok egy csomó minden után, jó volna ha sikerülne új utazó táskát is szerezni.
Próbálom bebiztosítani azt a nyári munka lehetőséget, azzal, hogy Lacinak adtam az apa által küldött fél liternyi körte pálinkát. Nem hagytam, hogy megkérdezze, miért csinálom, de így nyugodtabb lehetek, mert már 3 szívességgel jön nekem xD.
Dia nem válaszolt eddig, amit sajnálok, mert nem tudom, hogy akkor a mobilja, mennyire aktív a találkánk miatt....
Összegezve, nem tudom, hogyan alakulnak majd a dolgok, de én mint kis naiv reménykedem a pozitív dolgokban.

Március 1. :)

Hmm, március, eléggé tavaszias hangulatom van, pont mint az időjárásnak. Nagyon szeretem ezt a hónapot, és az áprilist is, mert ilyenkor növények terén sok tenni való akad, és ezekért a tennivalókért, még én is képes vagyok hazamenni.
A könyvek terén kicsit beújítottam, és most nem csak romantikus könyveket vettem, ki, bár azért azt is, hanem kicsit más témában kalandozva Van Gogh válogatott levelei című könyvet. Nagyon tetszik, már elolvastam a negyedét, és ha arra gondolok, hogy egy ilyen ember 120 éve halott, eléggé szomorkás lesz a hangulatom, mert igencsak kedvem lenne, jelenleg is ismerni egy ilyen stílusú és gondolkodású embert. Még levelező társnak is szívesen elfogadnám.....
Az egyik romantikus könyvem a kötésről szól, így megjött a kedvem, hogy egyedül ennyi idős fejjel szerencsét próbáljak ezen a téren is. Még nem most hanem majd március második felében, de tervbe van véve.
Most olvastam el a márciusra szóló horoszkópomat, amiben, szerelmi szálakat emlegetnek, meg hogy majd váratlanul valaki betoppan az ajtómon, aki érzelmileg megfelelő társ lenne, csak megint aggódni fogok, hogy ez bizony olyas fajta változás lenne, ami a hétköznapjaimat felborítaná, és félő, hogy megint csak a nem változás lehetőségével fogok élni, mert én már csak ilyen maradi vagyok.
Még mindig gondolkodom, hogy tudnék borsot töri a húgom orra alá, a Nanával kapcsolatban, de eddig csak odáig jutottam, hogy jéé, nekem is van epres poharam, csak kicsit másmilyen az alakja, illetve, hogy a nana japánul 7-et jelent, a hachi pedig 8-at. Hogy ennek összességében milyen jelentősége van, azt nem tudom, csak gondoltam megemlítem.
Diának hajnalban megint összehoztam egy kis regényt, de most még nem adom fel, úgy tervezem, egy teljes "nagy" regénnyi irományt fogok neki egyszerre elküldeni, talán megspékelve egy rajzzal is, de azt még nem tudom, kicsit reménykedem abban is, hogy mi előtt feladnám postán az egészet, megérkezik a válasz levele is az előzőre, mert hát a remény, meg naivság nálam kéz a kézben jár.
Elolvastam a húgom és az ő Dávidjának a horoszkópját is, és abból az tűnt ki nekem, hogy ha Dávidka végre a szélsőséges lehetőségei között a pozitív szélsőségeset választaná, akkor nagy eséllyel közöttük akár hosszabb távon is minden klappolhatna. Sajnos a realitás talaján maradva, erre az esély igen csekély. Dávidka ugyanis egy döntésképtelen, érzelmileg labilis, önző puhapöcs. Azon gondolkodtam, hogy amíg nekem meg van a magam félelme egy kapcsolattal kapcsolatban, addig valószínűleg meg van a húgomnak is, tehát talán nem véletlen, hogy egy ilyen típushoz vonzódik, mert a pozitív végkimenetel esélye mindig elég alacsony, majdhogy nem nulla, tehát talán a tudatalattijában ő is az esélytelen dolgok után fut, mert így nincs olyan veszély, hogy valakit be kelljen teljesen engednie az életében, mert talán még nem áll rá készen. Vagy pedig mind számára mind a másik fél számára csalódás lenne szembenézni a valóságos belsővilágával. Nem tudom, de azt igen, hogy mindkettőnkben közös, a félelem érzése. Köszönjük anya és apa, valamint mama.
Ma terveztem, hogy kiteszem a lábam a lakásból, és elmegyek újra könyvtárba, vagy az interspárba, de mire eljutok odáig, hogy szalon képes vagyok, addigra elmegy a kedvem az emberekkel való találkozástól. Egyébként szegény Vincent Van Gogh 37 évesen halt meg, és igazán remete életet élt, így kapok tőle némi ízelítőt a saját jövőmből, de továbbra se ijeszt ez meg, sőt most kicsit jobban vágyok rá, mint valaha.
Rendben, most asszem sikeresen megcáfoltam magam, miszerint vidám, és elég boldog vagyok, pedig az vagyok, csak hát mint sokan mások én is összetett ember vagyok, és az érzéseim is igen vegyes skálán mozognak akár egy azon pillanatban is. De akkor is jó érzés, hogy jó pár gondolatommal, és gondommal, hasonlítok, egy ilyen személyiségű emberhez, nagyon megnyugtató hatású.

Zene

Most kicsit furán érzem magam, megint az érzéseim vannak összezavarodva, ami engem is még zavartabbá tesz, az alap állapoton felül. Nem akarom a teli holdra fogni, mert most nem csak az a "hibás".
Elbizonytalanodtam mi is az ami jó nekem, és mi az amit magamra kényszerítek mert ez az elvárás. És ha kiderítem mi melyik kis csoportba tartozik, se tudom mit kezdjek az egésszel, vagy megint olyan dologba ütöttem az orrocskám ami az én dolgom, csak lehet jobb lett volna nem feszegetni.
Nem tudom mi jó az állandóság vagy a változás, ráadásul nem filozófiai jelleggel hanem Nekem, Most.
Ráadásul akikről azt hittem közel állnak hozzám, kiderült hogy nem is annyira, hogy csak túl sokat képzeltem a dolgokba, és ráadásul nem csak rövid ideig hanem hosszabb ideig, és mindig elbizonytalanít ha rájövök nem reálisan látom, láttam a dolgokat, és ezért csalódás ér, ami ha úgy nézzük csakis az én hibám.
Nem tudom, nem e kétségbeesett próbálkozás az amit épp csinálok, és most még nem akarom konkretizálni mi is az amibe belekezdtem.
És ráadásul ha kiderült hogy az emberek csak kis mennyiségben képesek elviselni, akkor vajon mennyi esély van arra hogy a közelembe létezik olyan ember aki nagyobb mennyiségbe se csömörlik meg tőlem?
Lehet néhány árnyoldaláról még mindig nem tudok a kívülállóságnak....
És akkor itt van ez a zene, amitől potyognak a könnyeim, pedig egy olyan ismerősömtől kaptam, aki nem is ismer igazán. De ez nagyon ijesztő. Bár az élet általában ilyen, és akkor én gyáva nyuszi milyen eséllyel rendelkezem? Hát elég rosszal. Ami nem túl szívderítő.

jó, de hogy??

Mint kiderült nem vagyok túl kitartó. Se a múlt héten nem voltam az, se a mostani héten.
Először is egyre pocsékabbul éreztem magam, mert mindig jött egy húúú ez rosszabb mint az addigi legrosszabbnak tartott óra a héten. És mert ugyanilyen arányban, egyre hülyébbnek is éreztem magam a hét előrehaladtával :S. Mint aki évekkel le van maradva tudásszintileg.... szar érzés, főleg ha részben maga az érzés valótlan, csak a bizonytalanságom, a kétely magammal szemben erősíti fel.
Ez volt a múlt hét.
A jelenlegi hét pedig kicsit hézagosra sikerült mert időközben megfáztam. Csak hogy kedd este óta lázas is vagyok. És mivel nem ment 38 alá, így itthon maradtam. De nem zavar. Most egyébként is úgy érzem időre van szükségem.
Egyrészt valahogy bele kéne rázódnom abba hogy tanulni kéne, vagy legalább 100%-osan figyelni órán. Mert eddig nem tettem, ott voltam, leírtam amit le kellett, de nem fogtam fel, mondhatni a szellemi részét a mateknak nem fogadtam be, mindig volt egy akadály a fejemben, ami gátolta a tanulás lehetőségét. Valahogy ezt kéne lerombolnom, csak annyi más problémám van, és jelenleg nem mindet tudom elzárni az agyam egy rejtett zugába.
Másrészt Anita költözik valami Nyír.... helyre, mindig elfelejtem a nevét a helynek. A csaj aki pedig ideköltözik ugye egy új ember, akit  valamennyire nem árt megismernem, hogy tudjam hogy alkalmazkodjak hozzá.
Harmadrészt pedig minden nap minden pillanatában meg kell küzdenem a lustaságommal :)
 ÉS ráadásul azt hiszem csináltam valami ostobaságot tegnap hajnalban. És még nem tudom hogyan köszörüljem ki a csorbát, egyáltalán ki kell e?! Vagy inkább vegyem közelebbről is szemügyre ezt az ostobaságot, és esetleg kiderülne hogy tévedek? De mi van ha nekem volt igazam?!
Ezen kívül van egy olyan érzésem hogy elhatárolódtam a gépemtől is. Ilyen önkéntes kínzó magányra ítéltem magam tudatalatt, vagy tudatos tudatlansággal. Mint ha hiányozna egy fontos testrészem, csak elfelejtettem volna hogy mi is az. Ez is egy szar érzés. De mostanában dúskálok ezen érzésekben, persze elvileg nem önszámtanból, de lehet hogy a magam hibájából. Ki tudja??
Ja és kihagytam volna a felsorolásból hogy sikerült fent hagynom a buszon az esernyőmet, amit senki se adott le a DKV talált tárgyak osztályán? Oda se neki, full gyenge pillanataimban nekem se tűnik fel.

Írásbeli

Íme az írásbeli eredményeim:
Magyar:              74%
Matematika:        90%
Történelem:         83%
Angol:                 53%
A választottam a fizika, de azt tavaly előrehozottan csináltam, és bár nem lett túl jó, a 64%-ot szóbelivel együtt sikerült elérnem.
A szóbeli alig 12 nap és én még mindig nem állok sehol a tételeimmel, elvileg mára tervezek némi aktivitást ebben a témában, majd kiderül mekkora sikerrel.