Először is egyre pocsékabbul éreztem magam, mert mindig jött egy húúú ez rosszabb mint az addigi legrosszabbnak tartott óra a héten. És mert ugyanilyen arányban, egyre hülyébbnek is éreztem magam a hét előrehaladtával :S. Mint aki évekkel le van maradva tudásszintileg.... szar érzés, főleg ha részben maga az érzés valótlan, csak a bizonytalanságom, a kétely magammal szemben erősíti fel.
Ez volt a múlt hét.
A jelenlegi hét pedig kicsit hézagosra sikerült mert időközben megfáztam. Csak hogy kedd este óta lázas is vagyok. És mivel nem ment 38 alá, így itthon maradtam. De nem zavar. Most egyébként is úgy érzem időre van szükségem.
Egyrészt valahogy bele kéne rázódnom abba hogy tanulni kéne, vagy legalább 100%-osan figyelni órán. Mert eddig nem tettem, ott voltam, leírtam amit le kellett, de nem fogtam fel, mondhatni a szellemi részét a mateknak nem fogadtam be, mindig volt egy akadály a fejemben, ami gátolta a tanulás lehetőségét. Valahogy ezt kéne lerombolnom, csak annyi más problémám van, és jelenleg nem mindet tudom elzárni az agyam egy rejtett zugába.
Másrészt Anita költözik valami Nyír.... helyre, mindig elfelejtem a nevét a helynek. A csaj aki pedig ideköltözik ugye egy új ember, akit valamennyire nem árt megismernem, hogy tudjam hogy alkalmazkodjak hozzá.
Harmadrészt pedig minden nap minden pillanatában meg kell küzdenem a lustaságommal :)
ÉS ráadásul azt hiszem csináltam valami ostobaságot tegnap hajnalban. És még nem tudom hogyan köszörüljem ki a csorbát, egyáltalán ki kell e?! Vagy inkább vegyem közelebbről is szemügyre ezt az ostobaságot, és esetleg kiderülne hogy tévedek? De mi van ha nekem volt igazam?!
Ezen kívül van egy olyan érzésem hogy elhatárolódtam a gépemtől is. Ilyen önkéntes kínzó magányra ítéltem magam tudatalatt, vagy tudatos tudatlansággal. Mint ha hiányozna egy fontos testrészem, csak elfelejtettem volna hogy mi is az. Ez is egy szar érzés. De mostanában dúskálok ezen érzésekben, persze elvileg nem önszámtanból, de lehet hogy a magam hibájából. Ki tudja??
Ja és kihagytam volna a felsorolásból hogy sikerült fent hagynom a buszon az esernyőmet, amit senki se adott le a DKV talált tárgyak osztályán? Oda se neki, full gyenge pillanataimban nekem se tűnik fel.
No comments:
Post a Comment