Március 1. :)

Hmm, március, eléggé tavaszias hangulatom van, pont mint az időjárásnak. Nagyon szeretem ezt a hónapot, és az áprilist is, mert ilyenkor növények terén sok tenni való akad, és ezekért a tennivalókért, még én is képes vagyok hazamenni.
A könyvek terén kicsit beújítottam, és most nem csak romantikus könyveket vettem, ki, bár azért azt is, hanem kicsit más témában kalandozva Van Gogh válogatott levelei című könyvet. Nagyon tetszik, már elolvastam a negyedét, és ha arra gondolok, hogy egy ilyen ember 120 éve halott, eléggé szomorkás lesz a hangulatom, mert igencsak kedvem lenne, jelenleg is ismerni egy ilyen stílusú és gondolkodású embert. Még levelező társnak is szívesen elfogadnám.....
Az egyik romantikus könyvem a kötésről szól, így megjött a kedvem, hogy egyedül ennyi idős fejjel szerencsét próbáljak ezen a téren is. Még nem most hanem majd március második felében, de tervbe van véve.
Most olvastam el a márciusra szóló horoszkópomat, amiben, szerelmi szálakat emlegetnek, meg hogy majd váratlanul valaki betoppan az ajtómon, aki érzelmileg megfelelő társ lenne, csak megint aggódni fogok, hogy ez bizony olyas fajta változás lenne, ami a hétköznapjaimat felborítaná, és félő, hogy megint csak a nem változás lehetőségével fogok élni, mert én már csak ilyen maradi vagyok.
Még mindig gondolkodom, hogy tudnék borsot töri a húgom orra alá, a Nanával kapcsolatban, de eddig csak odáig jutottam, hogy jéé, nekem is van epres poharam, csak kicsit másmilyen az alakja, illetve, hogy a nana japánul 7-et jelent, a hachi pedig 8-at. Hogy ennek összességében milyen jelentősége van, azt nem tudom, csak gondoltam megemlítem.
Diának hajnalban megint összehoztam egy kis regényt, de most még nem adom fel, úgy tervezem, egy teljes "nagy" regénnyi irományt fogok neki egyszerre elküldeni, talán megspékelve egy rajzzal is, de azt még nem tudom, kicsit reménykedem abban is, hogy mi előtt feladnám postán az egészet, megérkezik a válasz levele is az előzőre, mert hát a remény, meg naivság nálam kéz a kézben jár.
Elolvastam a húgom és az ő Dávidjának a horoszkópját is, és abból az tűnt ki nekem, hogy ha Dávidka végre a szélsőséges lehetőségei között a pozitív szélsőségeset választaná, akkor nagy eséllyel közöttük akár hosszabb távon is minden klappolhatna. Sajnos a realitás talaján maradva, erre az esély igen csekély. Dávidka ugyanis egy döntésképtelen, érzelmileg labilis, önző puhapöcs. Azon gondolkodtam, hogy amíg nekem meg van a magam félelme egy kapcsolattal kapcsolatban, addig valószínűleg meg van a húgomnak is, tehát talán nem véletlen, hogy egy ilyen típushoz vonzódik, mert a pozitív végkimenetel esélye mindig elég alacsony, majdhogy nem nulla, tehát talán a tudatalattijában ő is az esélytelen dolgok után fut, mert így nincs olyan veszély, hogy valakit be kelljen teljesen engednie az életében, mert talán még nem áll rá készen. Vagy pedig mind számára mind a másik fél számára csalódás lenne szembenézni a valóságos belsővilágával. Nem tudom, de azt igen, hogy mindkettőnkben közös, a félelem érzése. Köszönjük anya és apa, valamint mama.
Ma terveztem, hogy kiteszem a lábam a lakásból, és elmegyek újra könyvtárba, vagy az interspárba, de mire eljutok odáig, hogy szalon képes vagyok, addigra elmegy a kedvem az emberekkel való találkozástól. Egyébként szegény Vincent Van Gogh 37 évesen halt meg, és igazán remete életet élt, így kapok tőle némi ízelítőt a saját jövőmből, de továbbra se ijeszt ez meg, sőt most kicsit jobban vágyok rá, mint valaha.
Rendben, most asszem sikeresen megcáfoltam magam, miszerint vidám, és elég boldog vagyok, pedig az vagyok, csak hát mint sokan mások én is összetett ember vagyok, és az érzéseim is igen vegyes skálán mozognak akár egy azon pillanatban is. De akkor is jó érzés, hogy jó pár gondolatommal, és gondommal, hasonlítok, egy ilyen személyiségű emberhez, nagyon megnyugtató hatású.