Puzzle

Mióta itthon vagyok, körülbelül 6x fogtam neki bejegyzést írni.  De sose volt hangulatom befejezni, meg csak a pillanatnyi kissé nyomorúságos hangulatomat akartam leírni, arra meg kár fecsérelni az időt is.
Amint megérkeztem, azt éreztem az első 2-3 napban, hogy bármikor kész lettem volna összecsomagolni, és felszállni az első Debrecenbe tartó vonatra. Az igazat megvallva szerettem volna meg is tenni. Persze nem tettem.
Amit viszont végre megtettem, hogy tegnap találkoztam Diával, és Éva nénivel, aminek nagyon örültem.
A munkával kapcsolatban is írtak, csak az a gáz, hogy elvileg a héten már lehetne menni betanulni, de akkor biztosan nem tudok találkozni Diával pénteken, és lehet, hogy már holnap vissza kell mennem.
Nem mintha nem örülnék, csak kicsit rosszul jön ki.
Ma van anya és elvileg az én névnapom is, örülnék neki, ha most találkozhatnék Lacival, aki tudom, hogy lenne olyan kedves, hogy valami kis aprósággal meglepne, és én még örülni is tudnék neki.
De ugye nem vagyok, megint sikerült összeszednem egy kis sehova sem illő puzzle darab szindrómát, de az én hibám, hogy ilyen kis érzékeny vagyok.
Riniti köszönöm, hogy gondoltál rám :D. Szeri.
Aki nézte a hétvégén a Maláj Nagydíjat, és Alonso szurkoló, az tök boldog lehetett, hogy az égiek nem csak egy nagy adag esővel, de egy ajándék győzelemmel is megleptek minket, persze azért az indiai versenyzőnek is örök hála, hogy előbb Buttont később Vettelt tüntette el a pontszerzők közül.
Azért, Éva néni kedvesen megjegyezte, hogy egyenlőre a szemében egy kupac szar szintjén állok, de annyira nem izgat.
A Teleki katolikus suli lesz, hogy ne zárják be, csak hát ez így elég trééé, örülök, hogy már nem kell oda járnom.
Köszönöm, hogy vannak akik ide tévednek olyan országokból, hogy: Thaiföld, Svédország, Peru, Kolumbia, Mexikó, India, Oroszország, Ausztrália, Hollandia, Japán, Kanada, Brazília, Fülöp-szigetek.
Puszi, Hajnal.

Semmi

Hm, ezek a hetek, amelyeknek a célja elvileg idő a tanulásra, hogy mindenki szépen felkészülhessen a szóbelire, szóval nekem ez irányban nem túl aktív. Még mindig nem tanultam egy betűt sem. Annyira nem is zavar, bár este azon gondolkoztam, hogy most hogy már csak 2 hét van hátra talán el kéne kezdenem. Mama úgy is azt hiszi hogy hajnalokig tanulok, pedig csak gépezek, olvasok, játszok, semmi hasznos, talán most már tanulnom kéne. Holnap vissza megyek a koliba mert, ugyebár kedden megtudom végre mi hogy sikerült. Mondjuk már nagyjából felkészültem, hogy az eredmény amit látni fogok nem túl pozitív. Itthon a szamóca és a borsó sincs tőlem biztonságban, már a cseresznye érését várom. Persze a legjobb az volna, ha már a dinnyeszezon idején járnánk.
A matekom 90% lett, végül is lehetett volna rosszabb is. Én még élek, bár egyre nehezebben viselem az itthon létet.
Szerdán megjött a Fekete vér :D :D, és még aznap el is olvastam. Nem akarok róla sokat írni, majd ha már elolvastam vagy 3x, addig meg csak szimplán örülök neki. Annyira jó volna ha nem kéne megint 1 évet várni a következőre.
Dia ugye volt Görögországba, aminek örültem, mert ezek szerint jól érzi magát, és boldog Gabival.
Ami viszont fura, hogy Lilla nem válaszolt már egy hete a levelemre, nem tudom merre járhat.
Mesinek természetesen (:D) minden írásbelije ötösre sikerült, és ma volt az emelt töris szóbelije. Remélem jól sikerült neki.
Ma itt volt apa öccse, Józsi, akit nem kedvelek, túlzottan ő se engem, és szerencsétlenségemre csak én voltam itthon, épp borsót szedtem. Hát elég nagy kínszenvedés volt mire végre elment, hmm, szörnyű volt.
Ja pont ma kezdtek el kikelni a kiskacsák, japán kacsák, és nagyon aranyosak.
Június 15-én anyával szentesre megyek, hm, sok ember, kórház, szóval nem várom túlságosan, de most fel kell áldoznom magam, egy magasabb cél érdekében.
Itt az eső nem igazán okozott kárt, persze a hátsó udvaron a gyümölcsfák alatt még áll a víz, de máshol mindenütt felszáradt.
Az időjárás pedig számomra rosszra fordul, jön a dög meleg időszak, aki tud meneküljön... :)