Nem tudom pontosan hány napra megyek, a végső határ, olyan 3 hét lenne, de valahogy úgy sejtem annyit azért nem biztos, hogy képes lennék túlélni.
Azért örülök annak, hogy megyek, mert így kicsit megint belekóstolok egy másik világba, más teendőkkel, és kevesebb szabadsággal. Hiányozni fog a meleg szoba, a saját szoba, a saját tévé, a saját gép, a saját ágy, és a saját takaróm. Minden hiányozni fog kivéve a zaj.
Ami közbe szólhat az a munka, jelentkeztem adatrögzítőnek, illetve egy iskolaszövetkezetbe, remélem lesz valami haszna, mert már tényleg nagyon szeretnék egy laptopot. Hihetetlen módon, sikerült a gépíró tesztet úgy megírnom, hogy azt adta ki, 281 leütésem van per perc :D. Ettől függetlenül még kicsi rá az esély, hogy bekerülök a csapatba, március 18. után derül ki.
Legalább kertészkedhetek egy kicsit, meg mehetek szőlőt metszeni, veteményezni, meg ilyenek.
A mai nap folyamán meg még rohangálhatok egy csomó minden után, jó volna ha sikerülne új utazó táskát is szerezni.
Próbálom bebiztosítani azt a nyári munka lehetőséget, azzal, hogy Lacinak adtam az apa által küldött fél liternyi körte pálinkát. Nem hagytam, hogy megkérdezze, miért csinálom, de így nyugodtabb lehetek, mert már 3 szívességgel jön nekem xD.
Dia nem válaszolt eddig, amit sajnálok, mert nem tudom, hogy akkor a mobilja, mennyire aktív a találkánk miatt....
Összegezve, nem tudom, hogyan alakulnak majd a dolgok, de én mint kis naiv reménykedem a pozitív dolgokban.
No comments:
Post a Comment