Papír szív

Valami olyasmivel akartam kezdeni, hogy jaj de mennyire szar már megint a helyzet, de időközben megvigasztalódtam. Hogy ez minek köszönhető, egy könyvnek. Épp letöltögettem párat, a kedvenc oldalamról, amikor már épp kilépve, megtaláltam a tökéleteset. A neve Szakítópróba, Cora Carmack-tól. Csak amit a fülszövegen olvastam annyi az összes infóm arról a könyvről, de máris elvarázsolt. Épp ezért fogom e lehető legtovább halogatni, mert annyira jó kis csemegének mutatkozik.
Hihetetlen, de apánál vagyok, a héten igyekezett mindenféle közvetett cselekedetekkel bizonygatni, hogy szerinte már eltelt annyi idő ami után eljátszhatjuk a mi sem történt paródiát. Hát ma én is úgy keltem, hogy legyen. Elakartam kicsit szabadulni anyától, ahol belekerültem az állandó körforgásba, miszerint igyekszem követni azokat a parancsokat amiket anya kiad. Nem azért mert nem követek jól parancsokat, de már unom, hogy természetesnek veszik. Néha kicsit magammal is kell foglalkoznom, különben elveszítem a kontrollt. Tehát éljen a netezés. Ha bárki kérdezte volna, az indok egy fontos és halaszthatatlan blog bejegyzés lett volna, és végül úgy döntöttem, meg is valósítom.
Az borított ki, hogy megérkezett az útlevelem. Szinte egy héttel hamarabb, mint ígérték, és nem szeretem amikor csalódnom kell egy ígéretben, mert néha túl sok minden függ attól, hogy betartsák. Persze ezeket a helyzeteket igyekszem elkerülni, mert utálok mások szavától függni, hiszen valahol a lelkem mélyén tudom, hogy nem tartják majd be. És amikor kiderül, hogy igazam volt, akkor mégis megsértődöm, hogy megtörtént. Hála a hivatalnak 7 nappal szegényebb lettem, amit már nem lehet visszacsinálni, elveszett és nem visszahozható. A kárt pedig senki nem fogja nekem megtéríteni. És idő kell amíg túl jutok rajta.
Hülye Forma-1. Alonso szegény elég gyenge az autója, és csak a 10. lett, és amikor néztem, persze zenével a fülemben, mert a magyar komcsik hátborzongatóan elrontják az élvezeti értékét, az a kedves kis gondolatom támadt, hogy Alonso mellett még a 200 km/h sebességet is nyugodtan tűrném, mert annyira bízom benne, mint senki másban akit viszont még ismerek is. Felé a tipikus idegen bizalmam van, ami elég erős ahhoz, hogy már 7 éve kitartson, őszintén szólva a szüleimet is beleértve, nem tudom van e olyan ember aki felé ennyire hosszú időn keresztül képes voltam bizalmat sugározni. Még szerencse, hogy ő a biztos pontom, aki a víz felett tart akkor is, amikor már szívem szerint én magam nyomnám a fejem a víz alá. Csak végre nyugtom lenne.
A rossz kedvem, most kevésbé erős, ez a könyv, és Alonso látványa, némi szex aláfestő zenével hatásos kedvcsinálónak bizonyult.
Tegnap gonosz voltam, a húgom elkérte volna a fényképezőmet, én pedig egyszerűen csak nemet mondtam, mert tulajdonosi jogkörrel ehhez volt kedvem. Haragszom rá, hogy amikor legutóbb odaadtam, csak úgy tovább passzolta apának, és egyikőjük sem tájékoztatott erről, csak a végén, amikor végre vissza akartam kapni.
Felsoroltam magamnak jó pár teendőt, de még az se biztos, hogy egyet végre tudok hajtani, nem hogy mindet. A zene segít, ahogy a legutóbbi könyvben is olvastam, segít a lényegre koncentrálni, vagy a semmire, és, hogy legalább a fejemben egyedül lehetek, ha máshol nem is.  És némi 50 árnyalatos beütésként, belegondolni, hogy melyik tetszik annyira, hogy szeretném, ha megdugnának rá. Van pár kedvenc.
NFL fronton is szomorú vagyok, A Pats volt TE-jét "siratom". Álom melója volt, álom élettel, és mégis tönkre vágta, amennyire csak tudta, és ha bebizonyosodik, hogy gyilkolt, élete végéig börtönben csücsülhet. Szerencsétlen idióta. Mindig mérlegelni kell egy ilyen cselekedet előtt, megéri e, ha a legrosszabb forgatókönyvvel számol. Szerintem a börtön büntetés nem olyan opció, ami miatt megéri, ilyesmit művelni.
Így hihetetlennek találom, hogy nem talált semmi olyat az életében, ami miatt megérte volna uralkodnia magán, hogy ne csessze szét, az addigi élete munkájának gyümölcsét, és ne dobja el a jövőjét.
Ha hazamegyek szerintem életbe lép, a ne szólj hozzám, nem fáj fejed metódus, bevackolom magam a szobámba, és úgy teszek, mint ha én lennék az egyetlen élő ember a faluban, vagy legalábbis a házban.
Itt van Marcsi, és ha a húgomnál vendég van, akkor átváltozik, mint egy kikapcsolhatatlan csacsogó gép.
Én már a némasági korszakra gyúrok, ha nem lesz kihez szólni magyarul, akkor biztosan nagyon nagyon keveset fogok beszélni, és beérem a csak magammal folytatok diskurzust állapottal. Azt tervezem, hogy ha az idő néha engedi, keresek valami  közeli parkot, és rajzolgatni fogok. És megvilágosodtam, hogy ezt a rajzéhséget ne a növényekre, hanem az emberekre vetítsem ki. Nem tudom mennyire lesz nehéz, azon kívül, hogy nagyon, de meg akarom próbálni. Vissza akarok kerülni, abba a tavaly februári állapotba, amikor olyan sok mindennel meg voltam elégedve, amikor úgy 90%-ban teljesnek és épnek éreztem magam.
Várok egy levelet, ami végre segít tisztábban látni, de nem akar megérkezni. Jelenleg csak fenyeget, hogy létezik, és bizonytalanságban tart, türelmet kíván. Lehet, hogy fura, de a gondolat, hogy valaki meg akar ismerni, megijeszt. Mert magamra nézek, és látom amit ő látna, majd magamba nézek, és látom, amit nem láthat. Olyan dolgokat, amiket jobb elrejteni, és keresem amiket érdemes lenne megmutatni, és nem találok, nem látok semmi ilyesmit. Szóval megijeszt, hogy megakar ismerni, miközben nekem nincs mit mondanom, nincs mit mutatnom, és nincs mit adnom.

True Blood S06 - Elindult!!!! Tessék szorgalmasan nézni...amíg még van Erikünk

Q. T. filmjeinek zenéjével a fejemben sokkal könnyebben tudok gondolkozni, és koncentrálni. Minden más egyéb zajt, hangot, személyt kizárva, internetezhetek.
Pár napja jutott eszembe, hogy idő van, ilyenkorra szokták időzíteni a True Blood következő évadjának sugárzását. Jó is, hogy eszembe jutott, mert valóban 2 részt már le is adtak, én meg szépen letöltögettem, kerestem hozzá feliratot, és már alig várom, hogy megnézhessem. Most csak azért vagyok ilyen lelkes, mert tudom, hogy ha megnéztem őket, már nem leszek. Erről az évadról jelent meg a hír, nem tudom mennyire kacsa, hogy Alexet kiírják, és a 7. részben melynek címe Temetés, meg is hal, véglegesen, amennyire csak egy vámpírt lehet megölni. Annyira szeretném ha a hír nem lenne igaz, miért nem Billt nyírjál ki, a könyvekben is Erik a nyertes, akkor itt miért nem? Mert Sookie férje és gyerekének apja a valóságban???
Meg van a Vikings sorozat első évadja is, amit azért akartam megszerezni mert Alex egyik testvére is szerepel benne Gustaf. Azt hittem olyanok lesznek mint két tojás, de igazából, talán csak akkor tudnék bármi hasonlóságot felfedezni, ha egymás társaságában készült képeket kellene vizsgálgatnom róluk. Alexet szívesen meglesném egy eredeti svéd nyelvű filmben is, milyen amikor az anyanyelvén beszél?
Kicsit ki vagyok akadva a torrent oldalamra, miért nincsenek fent már azok a filmek amiket megakarok nézni? Máskor milyen gyorsak, most meg semmi.
A biciklim megint bántott, most a kosár, egy nagyobb bukkanónál lepattant, és épp a kerekem alá akart esni. Sikerült megállnom, de az első teleszkópba és a fékbovden végébe bevertem a térdem, igen, vérzett és szép lilás. Na melyik lábamon, a balon, amin a lassan egy éves balesetem sebei is voltak, és a nyomai látszanak.
Más amit meg is akarnék osztani, nem piszkálja a csőröm. Kivéve egy dolgot.
Sport. Amcsi. Jéghoki. NHL. A döntő. A Chicago nyerte meg ma reggel a kupát, miután idegenben legyőzték 3-2-re a Bostont, megszerezve ezzel negyedik győzelmüket. Ez teljesen tönkretette a napomat, mert a Boston szinte önmaga engedte át a győzelem jogát ellenfelének, hiszen 1-0, 1-1, 2-1, 2-2, 2-3 sorrendben alakult az eredmény, az utolsó két találatot a Chicago az utolsó harmad szinte legvégén szerezte, a legkritikusabb pillanatokban bukták el nem csak a meccset, de az utolsó esélyüket az egyenlítésre, és a kupára. Idióták.
Így sajna amcsi nézhető sport nélkül maradtam, mert a magyar sportcsatornák az MLB-t nem hajlandóak közvetíteni, szemétség tőlük, én biztosan szívesen nézném. Ha lenne anyánál net, akkor is nézném, de így, hogy csak apánál van, és nem szándékozom nála aludni ez egy halott ötlet. Azért akárhogy is állnak, hajrá Oakland Atlethics.

Szülinap

Ez nekem elég stresszes. Ha lehetne nem is foglalkoznék vele, de megteszi helyettem más, és annak is én iszom meg a levét. Tehát jó ha minél előbb figyelmeztetek mindenkit, és felszólítom őket, tartsák be a szabályokat, ha velem akarnak játszani.
Apa állítólag már szervezkedik, jaj ő rendel hideg tálat, jessssszus, ki nem szarja le a hülye hidegtálat, még tortát se szokott normálisat vagy nekem tetszőt választani, akkor ilyenekre már minek veszi rá magát, előre borítékolom csak csalódást okozna. Mert úgy gondolkodik, mintha magának szervezné, nem veszi figyelembe, hogy nekem kellene. De majd én élvezetesen kiábrándítom, nekem is legyen már benne némi örömöm. Az első szabály, nem kell hideg tál, sőt, nem kell torta sem. Senkitől.
Nekem kicsit se esik jól, hogy mások kedvéért báj mosolyognom kell, pedig semmi kedvem, meghallgatni ugyanazokat az idióta anekdotákat, mint minden évben, és örülni a semminek. Apa előáll valami jelképessel, ami biztosan nem fog tetszeni, a tavalyi 200. éves évfordulós ezüstözött érmét is csak rakom ide oda, arra gondoltam leszek olyan tapló, hogy vissza adom neki, hogy ha egyszer magának vette, én nem tárolgatom, nekem nem kell. Meg persze fényképeket készíteni is kell, és megint én vagyok az ünneprontó mert nem vagyok benne. Hagyjanak már, aztán jogtalan felteszik mindenféle közösségi oldalakra, mutogatják fűnek fának, nekem meg ég a fejem, hogy azt hiszik mindenhez joguk van. Nem, nincs kép. Hiszen ez már hagyomány, már évek óta nem fényképezünk, és mégis minden évben megsértődnek. Sértődjenek, itt se leszek, szerintem nélkülem is tökéletesen végig tudnak menni, a begyepesedett napi menetrendjükön, és akkor legalább minden úgy lesz ahogy ők akarják, mert végül is ez az ő szülinapjuk, én csak a kellék vagyok, hogy keretet adjak az egészhez.
Most komolyan ha írásban sikerült konkretizálnom, pillanatnyi frusztráltságom okát, és hogy hogyan fogom kezelni, mennyire fogom élvezni mindezt az érintettekkel is közölni :P. Nem mintha ez boldoggá tudna tenni, inkább csak elégedetté. Én pedig vagyok olyan kis igényű, hogy beérjem ennyivel.

Elviekben, kicsit segít, és hajrá Sors!!!

Nos, a rossz kedvem, az több dologtól is függ, de most pár aggodalmat okozó sziklatömböt legördítek a hátamról, hála ezeknek a csodás mondatoknak, amíg van mire hárítani, addig nekem is könnyebb.

1. Jelen pillanatban elhatalmasodott rajtad a tanácstalanság, és nem vagy hajlandó észrevenni az igazságot. Nem birtoklod a döntőképesség erejét, mely segítene a problémádat megoldani. Ne feledd: a Sors az egyetlen befolyásoló tényező, tehát hagyd a döntést és a végkifejletet a Sorsra! Bízz benne és saját magadban. Meglátod a végén sikert könyvelhetsz el.

2. Kedves Rák!
Ma bátran beszélj a gondjaidról! Bátran fogalmazd meg mindazt, ami a lelkedet nyomja, és bátran öntsd szavakba a nyűgjeidet. Ennek nem várt eredménye lesz: az emberek összefognak érted, és amire észbe kapsz már meg is oldották. Persze ehhez az kell, hogy merj tényleg őszintén beszélni a gondokról és problémákról.

3. A vörös berkenye a mágia elleni védelem szinonimája. Az életedet teljesen a kezedben tartod, képes vagy irányítani azt. Védettséget élvezel az idegen behatások ellen (pl. szemmel verés). Ha vannak ellenségeid, akik rosszat gondolnak rólad (ez sokszor felér egy átokkal), nem tudnak ártani neked, mert olyan védelem alatt állsz, amely minden gonoszt elhárít a közeledből.

4. Piros -1
Amennyiben a neved betűinek összege 1, nagy valószínűség szerint te vagy az, aki a környezeted számára kijelöli a határokat. A piros szín képviselőinek nehéz megálljt parancsolni, határozottan és céltudatosan követik álmaikat. A karrierjük során, de a magánéletben is könnyen a partnerük fölé kerekednek. Szívesen követik őket, mert nem félnek kockázatot vállalni. Nem csak jól irányítanak, de látványosan ki is veszik részüket a munkából, így garantáltan sikert sikerre halmoznak. Egyetlen nehézséget az okoz nekik, hogy hajlamosak hamarabb szólni, mint mérlegelni, így a kelleténél jóval több teher nyomja a vállukat.

5.  Szex -7.
Rejtély, meglepetés, párcsere - bármi jöhet, ami meghökkentő. Nem vetsz meg egy izgalmas helyszínt, egy új kalandos partszakaszt, vagy épp a mozi hátsó sorát sem. Számodra a fétis maga az izgalom, ami megfűszerezi az együttléteiteket. Egy gyors menet a parkolóban, mielőtt megérkeznétek a vendégségbe, vagy pár obszcén üzenet, míg ültök a bankban, aprócska ígéretek, melyekben egy világrengető orgazmusra kapsz ígéretet - ki is tudna ennek ellenállni?

6. Pipacs
Ha a Pipacs jegyében születtél, kapcsolatban és szingliként is képes vagy boldog lenni. A Pipacsok vágynak a boldog párkapcsolatra, de két lábbal állnak a földön, és külön tudják választani a szexet és szerelmet. Pontosan tudják, mit várnak egy jó szeretőtől, és azt is, mit várnak egy tartós kapcsolattól. Ha nincs meg az a bizonyos plusz a partnerben, akkor nem erőltetik a közös jövőt. Inkább halmozzák az élvezeteket, és tapasztalatokkal gazdagodnak, míg megtalálják azt a személyt, akire ténylegesen várnak.

7. Platán
A Platán jegy szülötte nem változtatja meg a véleményét egykönnyen. Hamarabb várja ki türelemmel, míg az idő igazolja elméletét. Neki köszönhetjük, hogy repülünk, a Holdra léptünk, mobilon telefonálunk, stb. Ő az, aki a legeltökéltebben kitart álmai mellett, és ha lehetőséget ad rá az élet, meg is valósítja őket. Nagylelkű, igazán boldoggá teszi a környezetét, nem feltétlenül ajándékokkal. Tudja, mikor esik jól egy bátorító szó, vagy egy megnyugtató ölelés.

Csak a szokásos..

Ha nincs net a környéken, valahogy mindig túl sokat gondolkodok. Persze olyan dolgokon is, amiken annyira nem szeretnék.
Ott vannak egyszer a titkok, mindig átgondolni, kivel mit és mikor osszak meg. Pro és kontra. Mert ha túl korán avatom be őket, azt biztos megbánom, és akkor már nem csak én hanem ők is segítenek az egészet túlkomplikálni. Pedig én az egyszerű dolgok híve vagyok. És minden ami bonyolult, csak zavaró tényező.
De az is szerepet játszik, hogy önző vagyok, és inkább megtartanám magamnak, miért kell mindenről mindenkinek tudnia. Tudom, hogy nálam ez kicsit kóros, azért van, mert rengeteg a rokonom. És azok pletykálnak, túl kíváncsiak, és megsértődnek, ha finoman közlöd velük, rohadtul nem az ő dolguk, mi van az életeddel. Talán ezért kerülöm őket, és az évente megrendezett unokatesó találkozóra se járok el. Mivel őket nem tudom megválogatni, mint a nemlétező barátaimat, hát tudomást se veszek róluk. Más megoldás amiért ne járna életfogytig tartó börtönbüntetés nincs. Pedig akkor még nem is panaszkodtam az idegesítő szomszédok miatt.
A valóságról nincs sok mesélni valóm, a húgom felnőtt, erre akkor jöttem rá, amikor nemrég volt a 17. szülinapja, de, hogy ennyire szeszélyes, lányos, hisztis picsa lett, nos erről ennyire konkrétan nem volt tudomásom, csak mióta itthon vagyok. Sokszor jutottam már arra a pontra, hogy egyes pasik némi szexért, és a csaj külső kinézetéért, mennyi mindent képes lenyelni. A vihogás, a panaszkodás, a nyávogás, a -IQ, mind ide sorolható. Műköröm, fodrász hetente, szolárium, póthaj, meg fogalmam sincs mi még, de nekik ez kell, és ettől boldogok. Ez már annyira borzasztó, hogy egyenesen csodálom őket, a kitartásukat, mert én 2 perc után bekattannék, ha mindezt el kéne viselnem. Csak az a szomorú, hogy a húgom is ide tart. Mindig figyelni kell rá, csacsog, de vég nélkül, és az értelme is a nullához közelít, de csak mondja és mondja, és jaj nekem, ha hallgatnom kell, főleg ha még azt is mímelnem, hogy követem is amit kiejt a száján. Hisztis, szeszélyes, neki szar az élete, nincs semmije, és ebbe beleőrül. A gépét teszem hozzá tönkretette, mert nem képes vigyázni rá, a telefonját szintén, de neki máris másik kéne, pedig olyan mint egy 2 éves, tör zúz maga körül. Azt hittem, milyen rossz érzés lesz, hogy kevés időt tölthetek vele a nyáron, de most alig várom, hogy vége legyen, vagy menjen el, mint a héten, mert az a csend és nyugalom amit hátrahagy, megér annyi pénzt, amennyibe az kerül, hogy nincs itthon.
Régi ismerősként üdvözlöm az érzést, miszerint mennyire nem illek ide. Nem érzem magam idevalónak, és a közös téma hiánya is lehangoló. Ha mint egy filmnél, visszatekernénk egy évvel korábbra, mindent hasonló állapotokban találnánk, jó én épp nem lennék még itthon egy hónapig, de a problémák, a beszédtémák nem lennének másak. És nekem mondják rendszeresen, hogy fura vagyok.
Értem én, hogy azért van, mert épp foglalkoztat a téma, de szinte mindenütt felbukkannak a repülők, és nem hagyják, hogy elfojtsam a dolgot. Ez elég szélsőséges nézet, de azt hiszem, csak akkor leszek képes nyugodtan végigülni a repülést, ha közben mindvégig tudatában leszek annak a megnyugtató ténynek, hogy képes vagyok bevállalni, hogy lezuhanhatok. Majd csak akkor tudom élesben tesztelni persze, de már az elejétől kezdve úgy gondolom, hogy ez is belefér. Tényleg nem riaszt el az ilyesmi. Az volt az első gondolatom, amikor megkaptam a lehetőséget, hogy na itt egy éjszaka, gondoljunk azokra a negatív forgatókönyvekre, amik elriasztanának, ami miatt, képes lennék nemet mondani. És azt a szomorú, de nekem legalább egyszerű tényt találtam, hogy ennél csak jobb lehet. És ha mégis rosszabb, akkor is jobb, mert másik országban történik. Ráadásul egy szigeten, na jó nem is ez tetszik benne, hanem mert utazás. Azt hiszem ez a varázsszó, mehetek, és megyek is, mert imádok utazni, minél hosszabb az út, minél nagyobb a megtett távolság annál boldogabb vagyok. És persze minél később kell visszajönni. Ez valószínűleg időtartamban nem dönt rekordot, mert 17 hét a legtöbb távol töltött időm, de távolságban simán aranyérmes. Persze jó lenne, ha időtartamban is rekord lehetne, de realista, akarom mondani pesszimista énem,  minimálisan igyekszik a földön tartani, és arra felhívni a figyelmem, hogy örüljek annak ami van, és foglalkozzam ezzel. Tehát a nemet mondok oldalon nem volt semmi, mert nekem ez a helyzet normális, még ha szokatlan is.
Viszont mint szinte mindig, ott motoszkál a fejemben, hogy CSALÓDÁST fogok okozni. Nem vagyok szép, vékony, aranyos, kedves, elég beszédes, elég érdekes, nem tudom, valamiben biztos, hogy hiányt szenvedek, amit  majd hiányolnak belőlem. Nem teszek persze semmit, mert ez tény, csak ilyenkor jön a lemondó sóhaj, hogy jól van, hozom a formám.
A horoszkópos rész is, telitalálat, a gordiuszi csomóm. Egyrészt boldog vagyok, hogy jó, ez szinte az amit én is választottam volna, ha lehetett volna, akkor talán is ezt kérem, és mégis, a tapasztalatra hagyatkozva, átvitt értelemben meg vannak számolva a napjaim, mert el fogok veszni.  De jó is lesz nekem :D.

Ui: Szerintem ilyen hanggal, legalábbis hangoskönyvolvasónak, vagy kommentátornak kellett volna menni. Mivel én mindig hang alapján választok kedvenc komcsit, ő simán benne lenne a top 10-be. A top 5-be már nem, mert annyira nem jó, de azért nem rossz hallgatni.

Balatoni nyaralásom

Nekem tetszenek xD.

Késői jelentkezés

Tudom, hogy sokáig nem adtam magamról hírt. Egyszerűen kezdtem teljesen begubózni, nem látni a fényt az alagút végén, és hasonlók.
Azon gondolkoztam, mennyire sablonos az életem, mennyire nem találom a lehetőséget, hogy kitörjek belőle. Eléggé el voltam keseredve, igazából még mérlegre is tettem, mennyi értelme van a létemnek, milyen nyamvadt lehetőségeim vannak, és hogy egyáltalán akarok e kezdeni velük valamit, vagy már azok se érdekelnek.
Szerencsésnek érzem magam, hogy minderről múltidőben írhatok, nem a közbeni szenvedésemet kell fáradtan hallgatni, hanem azt mondhatom, hogy úgy néz ki, kaptam egy lehetőséget, ami az eddigi egyszerű kis terveimet, ami a nyarat lefedte volna, szinte teljesen törölni kell. Magamban az utóbbi 3 hetet itt Keszthelyen az idei nagy nyaralásomként neveztem, és most valósággá vált. Persze azért lesz egy kis időm otthon is, nézhetem mi lett az articsókámból, a bazsalikomból, és a többi szokványos konyhakerti növényből. De lemaradok a dinnyék éréséről, amit azért sajnálok, a tavalyi sárgadinnye dömping maradandó szép emlékeket hagyott hátra. A lehetőségről nem nagyon akarok nyilatkozni, elég babonás vagyok, nem akarom kiteregetni, még a végén befuccsol. Szóval én csendesen bizakodom. Pár naponta amikor hírt hallok az én kis menekülőutamról, még ha képletese is, olyankor szinte el is hiszem, hogy ez megtörténhet, az a hang, teljesen elbájol. Szerintem hangoskönyveket kellene az ő hangjával készíteni, vinnék, mint a cukrot. Igazi parancsoló, természetéből adódóan figyelmet igénylő és követelő hang, teljesen feldob, és közben nem tett mást, mint mesélt valamit. De erről ennyi elég is.
Hihetetlen, anyánál évekig könyörögtünk, hogy legyen net, erre most, hogy Dóri gépe meghalt, végleg, én meg csak kis időt töltök otthon, beakarja vezetni. Jövő héten, már diskurálnom is kell egy pasassal, akit anya szervált, de érdembeli kommunikációt nem tud folytatni vele, azt már nekem kell. Jeeee. Lehet, hogy hülyén hangzik, de azon gondolkozom, lebeszélem anyát a dologról, mondván felesleges pénzkidobás, ha egyszer nincs gép amin használni lehetne a netet. Pedig szívesen skypolnék vele néha.
Hát igen, nem tudom mennyire derült ki az eddigiekből, de ez az utolsó napom Keszthelyen, jelen pillanatban azt se tudom visszajövök e még valaha, és közben lehet, hogy csak pár hét és megint itt leszek. Pakolnom kellett volna egész nap, mivel apáék már reggel 9-10 körül itt lesznek, de nem vitt rá a lélek. Helyette fürdőruhát vadásztam, és cipőt. Persze a cipő volt az egyszerűbb. De csoda történt, mert a fürdőruhát is sikerült elintéznem. Nem gondoltam volna, de pont az járt a fejemben, hogy apa úgy is ígérte, hogy a SZÉP kártyáját használhatjuk strandolásra Cserkeszőlőn, én kedden de akár hétfőn is menni akarok. Remélem rá tudom beszélni.
Szóval délelőtt aludtam, mivel a fejem állandóan zsong, nehezen alszom el, így későn kelek, alig pár óra alvás után. Utána elintéztem a vásárlást, majd felpakoltam a cuccom, és letekertem a strandra, napfürdőztem, mivel a víz irtó hideg. Belemerészkedtem kicsivel térd föléig, de nagyon hűs volt, ott is hagytam. Utána búcsú látogatást tettem a mólóra, az utóbbi hetekben sok szép élményt és látványt köszönhetek neki. Nagyon jó volt, ez a rengeteg víz annyira nyugtató. És a biciklit is nagyon megszerettem, fáj, hogy most megint csak le kell róla mondanom. De megéri, szóval semmi búslakodás.
Nincs bennem igazi szomorúság, nem fáj itt hagyni a helyet, inkább csak hiányozni fog a víz, a szúnyog nélküli kint lét, a turisták, a hangulat, és a szabadságom, hogy ha epret szeretnék veszek a piacon, ha fagyit, eldöntöm a 19 hely közül, hol eszem, és ha tekerni akarok, akkor az a kérdés meddig, nem pedig, hogy hova. Akkor alszom amikor jólesik, akkor netezek amikor tetszik, annyi filmet töltök le amennyit tudok, pókerezek, böngészem az időjárást, vagy sportokat nézek élőben, mert ehhez van hangulatom.
Zuhanyozhatok, mert ez egy koli, és én lassan több évet töltök benne, mint otthon. Nincs gáz, mármint vezetékes, így nem kell félnem, esély sincs rá, hogy felrobbanjon. Nem ismernek az emberek, mégis kedvesek, és vidámak. Apa mellett pedig holnap órákon keresztül lesz halálfélelmem, és végig arra fogok gondolni, hogy nem halhatok meg most, amikor végre találtam egy lehetőséget, amit kiszeretnék használni.
Apa nem is tudja, hogy van gépem, ráadásul a júniusi koli díjra nem küldött pénzt, nem tudom erre hogyan vezessem rá finoman. A lehetőségemről se akarok beszélni vele, se mamával, majd csak amikor már muszáj lesz.
Az egyik legjobb dolog még ebben a lehetőségben, hogy hatással van a szülinapomra. Annyira, hogy végre talán teljesül a kívánságom, és nem családi körben kell eltöltenem és megünnepelnem.
Rengeteg szép képem van a Balatonról, majd igyekszem feltenni párat, és a Dunáról is van, mert bennfentes ismerősöm volt olyan aranyos, és küldött nekem róla. És ami hasonló értékű az óceánról is van. Ezt egy külföldi ismerősömtől kaptam, neki is örök hálám.

Böjt és monitor hiány

Nem vagyok túl nagy szakértő vallási témában, de a híradóban is említették a böjtöt, nos én az ilyesmiben nem hiszek, mégis vonatkozik rám is, persze kicsit másképp értelmezve.
Sport böjtöm van, és sajnos nem önként, hanem mert ez van, van a könnyebb és rövidebb idejű a Forma-1, ott 2 hét múlva ismét teljes erővel szurkolhatok Alonsonak, és van a hosszabb, amire még gondolni is rossz. NFL a bűvös rövidítés, a kötelező 6 hónapos szünet 1/3-án vagyunk túl, rossz belegondolni milyen sok van hátra, és rossz arra is gondolni, hogy ha már ott fogunk tartani, akkor már vége lesz a nyárnak, és újra suliba kell majd naponta járogatni.
A gép persze sokat enyhít a hiányomon, épp tervezem felkeresni azokat a régi oldalakat, amikről tudom, hogy jó minőségű eredeti nyelves kommentárral letölthető lehetőségeket ajánl fel több régebbi szezonból is.
Azért csodás élmény egyszerre több sport eseményt is élőben követni, ha lenne még 1-2 monitorom biztosan menne több is xD. Asszem csütörtök este például néztem a gépen teniszt és hallgattam a magyar- török selejtező meccset, aminek eseményeit írásban is láthattam a tenisz mellett, hála a bet365-nek. A kis tv-men pedig kosárlabdát néztem. Most azért ennyire nem zsúfolt a program, a tv-n nézem a NCAA kosárlabda meccseit, néha belenézek a teniszbe, de a teniszt jobb szeretem a neten.
Elég jó dolog, hogy gyors nettel bármilyen elérhető online tv adást tudok nézni, a héten ezt már kipróbáltam az rtl klubbal is, ahol a Dr. Csontot és a Grace klinikát néztem ilyen módon.
Most még egy kis kosárlabdával kívánok magamnak jó éjszakát, bár vonzz a film nézés is, rengeteg olyan van most a tulajdonomban amit már régóta szeretnék megnézni, kár, hogy mindezektől függetlenül szükségem van az alvásra.

Nyavalygás..

Igaza van az orvosmeteorológiának, ez az egész annyira lehangoló, és tompává tesz.
Még azt se tudom kitalálni mit egyek, nem hogy mit csináljak. Közben olyasmiről ábrándozok amiről nem kéne:

Úgy 1-2 ládányi épp elég is lenne....
Vagy jégkrémet is szívesen ennék, esetleg egy jó nagy adag csirke brassóit, persze az otthoni csirkékből, de akkor is.
Virágzó fákat és virágokat szeretnék fényképezni, salátát venni, de nem 219-ért, és többet kint lenni a szabadban anélkül, hogy halálra fagynék.
És szeretném ha már holnap lenne, hogy végre egyedül az enyém legyen a szoba, és akkor aludjak amikor nekem tetszik, mindenféle finomat főzve, mert még a társasága is lehangolóan hat rám.

Csapadékot csak eső formájában akarok látni....

Nem tudom megállni, muszáj panaszkodnom az időjárásról. Kedvelem és a telet, de a maga idejében, most már tavasz van, március, nem hónak és hófúvásnak kéne lennie, hanem enyhe szellőcskével társult fokozatos melegedésnek. Sehol se olvastam, hogy Keszthely is amolyan szeles város, pedig ha itt egyszer elkezdi, fel kell gyűrni azt a képzeletbeli gatyát ha valóban szembe akarunk szállni az itteni szelecskével. Uralkodó szél fajta az északi, és itt rengeteg utca van, észak-déli égtájolással, így vagy az úti célod felé, vagy vissza, de mindig szívsz. Annyira szeretnék már tavaszi idény virágokról képeket készíteni, ehelyett megint mindent be fog lepni a hó, ez iszonyú.

Hipermarket

Nem nagyon tudom mi érdekeset írhatnék az elmúlt napokról.
Ma például dolgoztam, egy hipermarket baromfi pultjában. Ez volt a harmadik alkalom, de most meg is sérültem, xd, csak karcolás, az egyik műanyag tálcafedő sarka megcsikarta a jobb hüvelykujjam tövét, elég szörnyű hely, rájöttem mennyi mindenhez kell a hüvelykujj mozgatása, még gépeléshez is, leragasztottam, hátha hamarabb gyógyul, mert kevesebb támadás éri, de így is fáj.
De érdekes emberek között lenni, végül is ez annak nevezhető.
Ha az ott dolgozókat nézzük, akkor a legtöbb egy hisztis picsa, bár nekem a kedvenc szavam rájuk a ribanc. Ott tesznek keresztbe a másiknak ahol tudnak, részben kárörömből, részben pedig nyalásból valamelyik felsőbb vezetőjüknek, alkalomtól és helyzettől függően kinek kinek.
Én azt szoktam mondani, hogy csak parancsot teljesítek, azok értelmét és gyakorlati hasznát nem tisztem megítélni. Persze azért csak a magam iránytó módján, mert mit tud csinálni, ha nem tetszik, hazaküld, és akkor legalább hazajöhetek az én kicsikémhez és a barátjához a nethez.
Érdekes módon, ilyen hazaküldős fenyegetős helyzetbe még nem kerültem, pedig néha jó lenne. Tegnap is voltam, és mondhatom az akciós csirkecuccok miatt egész nap roham volt, ma kevesebb hús érkezett, így ez még délelőtt lecsengett, utána akár a homlokomra is írhatta, volna, folyton ugyanazt szajkóztam, nem nincs, elfogyott, majd holnap reggel lesz leghamarabb, de érdemes jó korán jönni, mert gyorsan elkapkodják.
A tegnapi napot viszont megszépítette a segítőtársam, nem tudom ki volt olyan előrelátó, de a nagyfokú érdeklődésre felkészülve, ketten szolgáltunk ki, bár a srác első napos volt... Viszont 8 órát körülötte sündörögni, áhhh kész jutalom volt. Nehéz volt nem arra gondolni, hogy milyen lenne beszorulni vele egy liftbe 1-2 órára. Mivel a jelek értelmezésében elég analfabéta vagyok, talán hasonlóra gondolt, mikor arra célzott ha tudja melyik szobában lakom, majd ahhoz az ablakhoz jön részegen énekelni. Persze ott létét főleg ma hiányoltam vagy értékeltem nézőpont kérdése, amikor újabb első napos srácot kaptam, tized vagy huszad annyira jó pasi képében, bár talán a pasi erős túlzás, srác, 18, félénk, túlsúlyos, kopasz... Sanyi legalább magas volt (nagyon magas, olyan pont nekem ideális magas), amolyan bárcsak megölelnél és jól magadhoz szorítanál testtel, szép szemekkel, és duruzsoló hanggal.
Sanyi egyenrangú partner volt, simán megtanulta a kiszolgálást, a mérlegkódokat, segített kipakolni, ládákat cipelni, és persze cuki volt, úgy éreztem van társaságom, végre nem egyedül húzom az igát.
Ez a srác (gáz de még arra se vettem a fáradtságot, hogy megkérdezzem a nevét) viszont a tökéletes csicska, mást nem is csinált, mint pakolta azokat az árukat amiket mondtam neki, hogy hozzon ki, persze előtte mutassam meg, melyik láda, vagy mi a neve annak a csirke alkatrésznek. Ez is jó volt, mert imádok irányítgatni, mégis, azért van különbség.
Például február végén mikor először voltam, mind dolgozni a hipermarketben, mind a baromfi pultban szinte semmit se magyaráztak el, vagy mutattak meg. Tegnap a második napomon a bpultban mégis könnyebbség volt, hogy a legtöbb mindent már ismertem. És nekem van annyi eszem, hogy felfogjam, ahhoz, hogy a segítőm teljes értékű munkát tudjon végezni, nemárt elmagyarázni a dolgokat, csak, hogy ő is megértse. Tanítgatni szeretek, olyan felsőbb rendű érzés, de a szokásos lenéző stílus nélkül, kedvesen is el lehet valamit mondani a másiknak ha még nem volt olyan helyzetben, én pedig már igen és tudom mi a teendő. Utálom az olyan embereket akiktől félek kérdezni, mert egyrészt azt érezteti velem, hogy egy szarkupac vagyok, másrészt nem is képes a kérdésre érthetően válaszolni, vagy a válasza nélkülöz mindenféle lényegi információt.
Reggel viszont már úgy álltam a pult mögé, mint aki mindig ezt csinálta, és ami még jobb volt az ott dolgozók is így kezeltek, hagytak szabadon munkálkodni, a segítőm a kezem alá dolgozott (csinálta amit mondtam), nekem pedig csak a vevőkkel kellett foglalkoznom, 11-ig voltak is rendesen, tegnap még délután háromig kitartott a készlet, a mai napon pedig látszott, hogy hétvége van.
Ha a sok a szabadidőm, van egy plusz kedvenc elfoglaltságom, velem szemben van a zöldséges gyümölcsös részleg, néha még a virágos állvány is ott van, és van egy árufeltöltő pasi akin érdemes szemet legeltetni, na őt szoktam nézni. Ahogy a gazokkal bánik, amolyan szükséges rosszként látszik szinte, hogy azt gondolja, mennyi gaz :D, vagy káposzta pakoláskor a ládákba, jaj maradj már ott, hülye zöldség, istenem de elegem van belőled....
Megyek elvileg több napra a jövő héten is, belekóstolok kicsit a csemege pultba is, bár bevallom attól rettegek. Mentőövként azzal nyugtatgatom magam, hogy még mindig szólhatok, hogy inkább segítenék a baromfi pultban, az akciók úgyis tartanak még a jövő héten is, talán megengedik.
Eddig 8x8 órám, és 1x12 órám van, igyekszem gyűjtögetni őket, bár rávenni magam van, hogy elég nehéz.

Reggeli körkép

Nos, a helyzet tovább romlott. A MÁV Vonatinfó térképén több pirossal jelzett pötty is látható, melyre ha rávisszük az egeret, olyan elképesztő adatokat tudhatunk meg, mint, hogy a Nyíregyháza-Szerencs járat késés meghaladta az 1100 percet, de van Nyíregyháza-Cegléd 824 perccel..., persze ezek a kirívóak, mégis a reggel indított Budapest Déli-Siófok járat is alig haladt, hiszen még a Balaton vonalát se érte el, máris 300 perc feletti a késése.
Autós fronton újra hír, hogy lánctalpas egységeket küldtek az M1-en ragadtak segítésére, de a segítség érkezését akadályozza, hogy olyan hófalakkal is találkoznak, melyek még a lánctalpasok számára is megmászhatatlan.
És most olvastam az általános vádaskodó kezdeményezést, csodálkozom, hogy nem jelent meg hamarabb, miszerint az MSZP és a Jobbik már a felelősöket követeli. Nehogy már a mentéssel legyenek elfoglalva az arra illetékesek, nem azonnal vizsgálják ki, hogy kiknek milyen szerepük volt ennek a szerencsétlen helyzetnek a kialakulásában. Szerintem normáliséknál, az ilyen felvetések, csak a helyzet teljes körű megoldását követő 24 óra után kéne felhozni. De akinek nincs jobb dolga, mint a pénzéért a seggét vakargatni, attól kitelnek ezek a baromságok, kár ezen meglepődni....

Én végül este megnéztem élőben az első szabadedzés felét, utána letettem kicsit a fejem a párnára, hogy erőt gyűjtök és rendesen megágyazva alszom, de odáig nem jutottam el, mert bealudtam. 6 óra után kicsivel ébredtem, ment a gép, világos volt, de a szél ugyanolyan hangosan fújt. Még most is, azt olvastam némi mérséklődés a délutáni órákban várható, de itt a Balatonnál, utána is marad a viharos jelző.
Részben elállt a havazás, 9 óra körül még halványan a napocskát is láttam, de azóta újra eltűnt.
Az origo-n friss hír még, hogy Pintér Sándor riadót rendelt el, kivi vagyok ez mit is jelent.

Kicsit félek, hogy a reggeli áramkimaradás visszatér, egy masszívabb áramszünetre, ami azért lenne gáz, mert asszem a fűtéshez is kell némi áram. Nem akarom, hogy átjöjjenek a nagy koliból és esetleg átinvitáljanak, egyrészt nem vagyok külvilág képes állapotban, másrészt, jó nekem itt a kis vackomban, melegben internettel, filmekkel, TV-vel, és saját készítésű kajával. Az ebédem vagy reggelim, mindegy hogy nevezzük paprikás krumpli volt, 2 tányérral, és 2 naranccsal, most ejtőzöm. Gondoltam rá, hogy boltba kéne menni, mert nincs ásványvizem, de ideiglenesen kölcsön veszem a szobatársamét, és majd veszek neki másikat, egy üvegért, nem fogok kimenni és megküzdeni a széllel, ráadásul a boltok ünnepi nyitva tartását se ismerem, már ha kinyitottak egyáltalán, mert ugye buszok se közlekednek.

Modern technika

Tehát a péntek hajnali elfoglaltságom, hogy a kellemesen fűtött szobában, ahol egyedül vagyok a teljes hétvégén, az ágyban élőben angol komcsival követem az ausztrál futam első szabadedzését, tökéletes a kép és a hang, az egyetlen hiba, hogy még nem választottam ki a megfelelő rágcsálni valót, lefoglalt a póker játszmám xD.

2013 Forma-1 Évadnyitó Ausztrál Nagydíj

Mindeközben, azért is maradtam fenn ilyen sokáig, mert a hosszú és ínséges téli holt szezon után, végre hivatalosan is belekezdünk idei kis szezonunkba Forma-1 terén.
Erősen gondolkodtam rajta, hogy én bizony köcsög láda újabb remeklése után, hányó zacskó nélkül képtelen leszek futamot nézni, igyekszem felül emelkedni ez irányú undoromon, mert figyelembe kell vennem, hogy Alonso se lesz már fiatalabb :), és ha látni akarom, akkor azt most kell megtennem, nem pár év múlva amikor újra észbe kapok.
Úgyhogy, el nem múló rajongással nézem ezt az újabb remélem kedvezően váratlan fordulatokat hozó évadot. Mást úgy se tehetek, hiszen az amcsi foci böjtöm 6 hónapjából még csak 1 hónapot húztam le, el kell valamivel ütni az időt :).
A téli teszteket direkt nem kísértem figyelemmel, nem akartam túl nagy elvárásokkal neki indulni az évnek, inkább élesben szeretnék véleményt alkotni.
Szóval a szívem csücskének egy sikerekben gazdag, stabil és megbízhatóan versenyképes autót kívánok, a magánéletét meg igyekszem elfelejteni, valahogy jobban tetszett a tudat, hogy házas, mint ez a mostani állapot xD.
Most pedig várom, mit hoz az első szabadedzés Ausztráliából.....

Ítéletidő, tél tavasz helyett

Hihetetlen mi megy most az országban.
Az idokep.hu oldala és a facebook oldala is a segítségért folyamodók és adók mentsvára lett. Rengetegen ragadtak az utakon, mindenféle felkészültségi csomag nélkül, miközben a megmentésükre kivezényelt katasztrófavédők és az azok megsegítésére indult erők is küzdenek az elemekkel, és nem állnak nyerésre.
Állítólag már a honvédséget is bevetik és lánctalpasokkal mentik a katasztrófavédőket.
Én ma csak egyszer voltam kinn hosszabb időre, amíg elvánszorogtam a legközelebb lévő boltba, de azt is megszenvedtem. Amikor 80-100 km/h szél hóval keveredve az arcodba vágódik, az nem csak kellemetlen, de egyenesen fáj. 13 óra körül történt mindez de még mindig érzékeny az arcom.
Azt olvastam, hogy szörnyű idő lesz, de erre ki gondolt volna? Zörögnek az ablakok, és recsegnek odakint a fák, nem csak kisebbek, hanem óriásiak is dőltek ki az utcára. Reggel, ha újra világos lesz, ki tudja milyen látvánnyal leszünk kénytelenek szembesülni. Ráadásul ez a kedves kis szél, még 1-2 napra hazánkban szeretne vendégeskedni, úgy hogy minden az ajtó küszöbön kívüli elfoglaltság ötlete is törölve van.
Az időképen olvastam, hogy minden szabadtéri állami ünnepséget töröltek szerencsére, bár azoknak részvétem, akik azzal szívtak, hogy minden díszítéses előkészületet megtettek a semmiért.
Ma néztem az RTL híradóját, ahol meglepve hallgattam, hogy minden időjárási szörnyűségről múlt időben beszéltek, muszáj volt nevetnem ezen, hiszen élő alanya vagyok, hogy a múlt időt leghamarabb majd hétfőn merném használni. Persze nekik csak olvasni kell, és láthatóan nagyobb hangsúlyt kapott a csodás pápaválasztás, amely nekem semmit nem jelent, de szerintem még a jelenlegi körülmények között is háttérbe kellett volna szorulnia, szerintem :).
A szél még jelen pillanatban is nagyon hangos, enyhén lebegnek a koli függönyei, és 4.21 óta vagyok fent, de azóta végig 80 km/h feletti értékeket láttam az időképen. Számszerűleg csak 8 cm hó esett idáig, de ahova nagyon bekotorta ott térdig is ér, sajnos ilyen katasztrófa területek a járdák a kerítések mentén.
Rossz hír még, hogy nem csak autósok és kamionok rekedtek a sötétség fogságába, de tömegközlekedési járművek is, mint a volán járatai vagy a vonatok. http://vonatinfo.mav-start.hu/ itt látható, hogy a térképen szereplő piros foltok a 60 percnél többet késő vonatok, és amikor már 335 perces késést is jelez, az egészen kriminális. Ennek oka, hogy a keleti országrészben az ónos eső a szél és a kidőlt fák együtt jókora károkat tettek az elektromos hálózat vezetékeiben, még itt Keszthelyen is voltak 5-10 perces áram kimaradások, mindig attól tartottam, hogy na ez most egy órákig tartó felvonás lesz. Ez eddig még nem következett be, ami kisebb csoda.
Szerintem az is baj, hogy a holnapi vagyis már mai ünnep nap miatt, rengeteg minden lesz zárva, így a kinn rekedt emberek kiszabadulásuk után se tudnak akárhol megállni inni és enni valóért. Ez most nagyon peches hétvégének tűnik.
Nálunk Apáék ma akarnak disznót vágni, kivi leszek mi lesz belőle, elhalasztják, vagy inkább amolyan csak azért is megcsináljuk idiotizmussal megkísértik a sorsukat.
Nekem a héten szerencsém volt, ha a csütörtöki programomat nem hozom előre keddre, és még haza is akartam volna menni, akkor talán most én se lennék ilyen nyugodt. De segítettek odafentről, vagy a megérzések, mert anya szólt, hogy inkább menjek egy hét múlva (ez hétfőn volt), a programomat pedig szintén hétfőn dumáltam meg, hogy inkább kedden legyen már, mert csütörtökig nem tudok várni :).
Nálam egyébként a vonatok is közlekednek, persze nem tudom mennyi késéssel, de itt van 100 méterre a sín, épp most is elhaladt rajta.
Szóval kitartás és részvétem a veszteglőknek, remélem az új nap hajnala, nekik is egy jobb nap kezdete lesz, és végre eljutnak a végállomásukra, és legközelebb hamarabb tájékozódnak az időjárási körülményekről 3-5 nappal előre, hiszen itt kicsiny hazánkban nem mennek olyan flottul a dolgok, mint ahogy a filmeken vagy más országokban tapasztalnánk.

Keszthelyi napfelkelte, hó, hóvirág

Kockáztatás

Eddig se tartottam magam túl normálisnak, most mégis olyasmibe akarok belekezdeni, amit nem is lehet kellőképpen leírni, mekkora hülyeség. De ha nem lenne hülyeség, akkor nem is érdekelne, így ez 22-es csapdája.
Én pedig hagyom magam csapdába csalni.
Azért írok most, mert apa reggel küldött egy sms-t mert olyan álma volt, hogy úgy érzi aggódnia kell értem. Ez felhívta a figyelmem arra, hogy ha balul ütnek ki a dolgok, legalább van, amit felmutathatok, hogy tudtam mibe mentem bele.
Próbálom ezt tapasztalat szerzésnek feltüntetni, de elég nehéz, talán ha majd túl leszek rajta, könnyebb lesz :).
Nem kell aggódni, az élet az én koromban csak ritkán halálos xD.

Vetemény

Beszélgessünk kicsit a veteményezésről. Biztosan unalmas egy téma, de nekem a kedvenceim közé tartozik.

Minden év elején jön a nagy vetőmagláz, hogy minél több félét és minél jobbat tudjunk beszerezni. Az én új irányvonalam ebben a témában a szokatlan növények magjait tartalmazó csomagok gyűjtése.

Mi a szokatlan? Fekete paradicsom, fekete répa, fekete gyökér, fekete paprika, zöld paradicsom, sárga paradicsom, fehér padlizsán, lila brokkoli, lila karfiol, sárga cukkini. És még persze lehetne sorolni unásig, még olyanról is hallottam, hogy kék kukorica is létezik :D.

Régen is érdeklődtem a téma iránt, de most és megint előkerül Jani neve, szóval neki hála, jó minőségű és nagy területen tudunk hódolni anyával ennek a hobbinak. Egy sor 10 méter hosszú, és annyi sor lesz ahányat szeretnénk. Tavaly volt először és mondhatom nagyon jól sikerült kis akció volt. Az, hogy krumplit, hagymát, sárgarépát, gyökeret egyáltalán nem kell vennünk, rengeteg üveg savanyú uborka sorakozik a polcokon, van eltéve fagyasztva borsó, zöldbab, kaporlevél, egyéb savanyított zöldségek, és amikor még frissen termettek annyi uborkasaláta, cukkini pörkölt amennyi csak belénk fért, jól jelzi, hogy nem volt hiába való időráfordítás az egész. A tavalyit nevezhetjük a próbaévnek is, mert idén már több szempontból tudunk majd okosabbak lenni, mert láttuk tavaly mi működött és min kell változtatni.

Én már nagyon várom mikor lesz végre elég jó idő ahhoz, hogy a hidegebb tűrő növényeket mint a krumpli, borsó, répa, gyökér, saláta, retek el lehessen vetni, és meg legyen a szisztéma, amit majd a később esedékes vetésű növényeknél is használni lehet.

Sajnos a Praktikerbe még nem volt alkalmam eljutni, pedig ott igazán jó kis választék van a szokatlan vetőmagok területén. Addig is a gyógy- és fűszernövény témában keresgéltem magokat, és sikerült is beszerezni párat, amiket próbaképpen fogok elvetni.

Ha valaki arra gondol, van külön boszorkányjósló rendszerünk, hogy melyik napon milyen növényt érdemes elvetni, akkor ki kell ábrándítanom, mert nincs. Egyszerűen nézzük az internetes előrejelzést, amikor már megszűnnek a talaj menti kemény fagyok, és a napközbeni hőmérséklet is a kellő tartományban mozog, ki kell fogni egy tiszta eső mentes időt, és rászánni napot, hogy minden a helyére kerüljön.

A kedvenc időszakom az április végi, május eleji, mert akkor kezd a kis házi őserdőnk erőteljesebb képet adni, mi kelt ki, mi nem, mekkorák, ideje lenne gyomlálgatni kicsit, ha már elég méretes akkor szét ültetni, ritkítani, palántálni, a borsó végre kezd beindulni, pár hét és virágzik majd bőséges termést hoz, ha mindent jól csináltunk, és az idő is kegyes hozzánk.

A későbbi időszakokat is kedvelem, amikor naponta kell ránézni a veteményünkre, mert őrült iramban nő és terem minden. Főleg a borsó és uborka szedési szezon a hajtós. A babban a pucolását kevésbé kedvelem, mert hetente kell újabb és újabb adagokat zacskóba küldeni, míg az uborkáról tetemesebb terület esetén kétnaponta 5- kilónyi is összejön. Mi inkább savanyítjuk, persze azok amik eléggé kaméleonok tudtak lenni, és volt idejük nagyobbacskára nőni már csak a saláta szekcióba férnek bele. Az apró uborkát jobb megenni így télen, így leginkább arra specializálódott a háztartásunk :).

Hóvirágok

Ha valaki megkérdezné, mi a kedvenc virágom, a hóvirág lehet nem is szerepelne a felsorolásban, mégis egyszerűen imádom őket. Annyira jó, hogy amikor egyetlen mésik lágyszárú virág sem nő, és éledezik, itt van ez a parányi kis küzdő, és véghez viszi a csodát, az első virág amely a tél végére utal. Képes a legnagyobb hidegek idején előbújni, növekedni, és az enyülés legkisebb jelére virágba borulni. Annyira jó, hogy hófehér szirmai beleolvadnak a tájba, a zöld mégis már az új tavasz eljöttét hirdetik, és ha elég meleg van még csodás illatuk is van. A hóvirág olyan klasszikus amit nem láthatuk csak ilyenkor, minden évben csak egyszer. Én teljesen odavagyok értük, mert olyan kis parányiak, és mégis milyen szépek, milyen édesek, milyen erősek. Ezeket a kertben fényképeztem, szépen ahogy fejlődtek, egészen mostanáig, amikor is végre kinyíltak, mert különösen enyhe az idő. De persze nem bírtam ki, már egy hete leszedtem egy virágot, bevittem és vízbe tettem, hogy élvezkedjek az illatában :D.

Év vége

A 2012-es év lezárása kellően családias és hangulatos volt.

Régóta őrzök kellemetlen emlékeket erről az időszakról, melyeket most sikerült boldogabb képekre cserélni. Talán így helyes, hogy újra meg újra belefutunk önmagunk látszólagos korlátaiba, melyet újabb látszólagosra cserélhetünk, de már kijjebb mint korábban. Feleslegesen ragaszkodom sok elfojtott dühömhöz, csalódásomhoz, hiszen se nekem se a környezetemnek nem teszek vele jót.

Persze most leírtam, hogy ha milyen nagyokos vagyok, tudok én belátó lenni, csak alkalom és némi idő adta bölcsesség kell hozzá. De biztos vagyok benne, hogy ez engem ugyan úgy végig kísér majd életem folyamán, mint mindenki mást. Mindig lesz következő alkalom, hogy emlékeztessem magam erre a tanulságra.

Tényleg meglepődtem rajta, hogy ennyire jó itthon lenni. Már a nyáron is előtérbe kerültek bennem ilyen érzések, de akkor még kevésbé figyeltem fel rájuk. Büszke vagyok rá, hogy december 20-tól egészen január 19-ig folyamatosan anyánál lehettem, és letudva vizsgáimat további lábatlankodást kell elviselnie.

A karácsonyra kitérve apánál kevésbé volt jó, egyrészt az új barátnő szindróma, megkeverve azzal, hogy újra a válás utáni elsővel van együtt Judittal. Azzal a bizonyossal. Emlékezetem szerint róla, még nem ejtettem szót, mert blogírásos történelmem nem nyúlik vissza arra az időszakra. Az én világnézetemben kétféle válás utáni kapcsolat modell lehetséges. Az egyik amikor a rá következő kapcsolatot a gyerekek egyből elfogadják, és szuper, és amikor nem. De ezzel a nemes változattal az a helyzet, hogy sose lesz igen. Számomra ez az első természetesen a nemes kategóriába tartozik. Említettem, hogy volt és van bennem „némi” harag vagy keserűség, mindegy milyen címkét aggatunk rá. Biztos letudnám küzdeni a negatív ellenérzéseimet, de ehhez még nem vagyok elég felnőtt. Most csak az van, hogy akárki más is lehetne mint apai első újabb kapcsolat, azt a nőt, soha nem tudnám elfogadni, mindig arra emlékeztetne, hogy a szüleim elváltak. Az akkori állapotomra, érzéseimre. Ez az érzés nem válogat, anyánál is ugyanúgy megvolt. Idő és érettség kell elfogadni a szüleink új kapcsolatait, ami a kapcsolatok számának növekedésével egyre könnyebb. De a sorrend végleges, csak azért mert egy egy nőszemély újra felbukkan, az még ugyanúgy az egyeske, ketteske, hármaska marad, az összes hozzátartozó lelki sallanggal együtt. Nálam csak annyi változott, hogy könnyebb nem is foglalkozni vele, egyszerűen levegőnek nézni, és elfelejteni, hogy ez most épp így van. Gonosz módon ott tartok, hogy igazából csak meg kell várnom, hogy elteljen a kijelölt időtartam (sors), és úgyis vége lesz ennek a kapcsolatnak is, csak addig kell elviselnem ezt a helyzetet.

Nagyon érett hozzáállás ugye?

Szóval az a karácsonyozás annyira nem volt színvonalas.

Anyánál már más volt a helyzet, mert egyrészt megvoltak a megfelelő kellékek. Először is normális méretű fa 1.5-2 m. Az ehhez tartozó gyönyörű díszek, családi pillanat, hogy együtt közösen díszítjük a fát, mindenki aktív résztvevő. Utána a kaja, na az fontos, finomak jól néznek ki, szeretjük őket. A készülődés már az előtte lévő napokon, süti sütés, anyával közös konyhai szolgálat :), és persze ajándékok. Nem az a fontos, hogy drágák legyenek, hanem az, hogy ne szabvány kötelező elemek legyenek. Az volt a legjobb benne, hogy Janival anya barátjával együtt karácsonyozni kedves, teljes élmény volt, de a hétköznapokon is szeretek  együtt lenni vele, mellette sokat lehet nevetni, felnőttként kezel, nem csak beszél a levegőbe, a tettei fényesen bizonyítják mennyire képes felnőttként és férfiként viselkedni. Rengeteg olyan tulajdonsága van, amitől szerethetővé válik, azt is jó látni, hogy boldoggá teszi az anyámat. Ezt alapvetően hiányolom az apám kapcsolataiból, még sose láttam, hogy elérte volna azt a boldogság szintet, mint amin az anyám már 2 éve tartózkodik. Talán az a baj, hogy ez már tanult viselkedési forma, amit ő a saját szüleitől sose láthatott, így képtelen azt megvalósítani, mivel ugyanez az öccseinél is megfigyelhető. Ellentétben a nővérével aki csak féltestvére, és csak pár éve ismerkedtek meg, mivel a nővére képes erre. Így szerencsésnek érezhetem magam, hogy az anyukám által van követhető példám, nem mintha a könyvekben ezt hiányként élném meg. De akkor is van valóságos mintám is.

Szilveszterkor nem mentem sehova. Egyrészt nem éreztem szükségét, másrészt tudjuk, hogy ez a bulizós feeling nem az én világom. Szerencsésnek éreztem magam, mert egyedül lehettem egy üveg gyerekpezsgővel, és az Ízek, imák, szerelmeket nézhettem a tv-ben. Sokszor érzem magam magányosnak más emberek között, mintha csupa idegen venne körül akkor is, ha ismerem őket, és tökéletesen társasági lénynek ha egyedül lehetek.

Még visszatérve a két ünnep között tervbe volt véve, hogy újra találkozom Diával, de ezt előtte nem sokkal töröltem. Úgy érzékeltem, hogy én többet teszek hozzá ehhez a kapcsolathoz, mint ő. Hosszabbak a leveleim, küldök egy két apróságot is mellékelve, és akkor még az utazási költségeket is teljesen én álljam. Elég kicsinyes dolgok ehhez így leírva, de rossz érzés, hogy nekem többet kell hozzátennem ehhez a kapcsolathoz, mint neki, és én még örülök is ennek. Persze még az is ott van, hogy ő idén befejezi a sulit, és talán bele kezdenek a közös életükbe Gabival. Ez már teljesen más világ, mint amiben én élek, és alig van vagy egyáltalán nincsenek közös pontok a kettőben. Azon gondolkodtam, hogy valaha úgy terveztem, majd egymás gyerekeinek a keresztszülei leszünk, egész életünkben barátnők, most pedig kész lennék elengedni őt, hagyni hogy élje a saját tempójában az életét, amely annyira eltér az enyémtől. Meg az is közre játszik, hogy mind a mai napig nem barátkoztam meg a ténnyel, hogy idősebb a barátja, még Janinál, anya barátjánál is, és mint embert nem tudom elfogadni. Belegondolni, hogy évtizedekig állandóan találkoznom kéne vele, elviselhetetlen gondolatnak tűnik.

Úgy tűnik sikeresen eltávolodom az eddigi ismerőseimtől, de eközben nem igazán szerzek újakat. Most mondjam azt, hogy éppen abban az önző korszakomban járok, amikor pocséklásnak tűnik más emberek csip csup ügyeire figyelmet pazarolni? Amikor önmagam tanulmányozása teljesen leköti a figyelmem, másra már nem jut türelmem?

Nem tudom mennyire helyes ilyesmivel takarózni, talán csak a remete természetem bontakozik ki egyre jobban, amely csak szűklétszámú ismerős befogadására képes. Az energiaveszteséges kapcsolatok pedig lemorzsolódnak.

A 2013-as terveim még elég kezdetleges állapotban vannak.

Jelenleg a szabadidőmet a blogomra szeretném fordítani. Azt találtam ki, hogy az év témája az álmok lesznek.

Pontosabban fogalmazva az álmaim. Szeretnék helyet biztosítani a képeimnek. Ehhez persze az is kell, hogy készüljenek is képek, nem lenne beskatulyázva a téma, bármi ami szimpatikus. Nem meglepő módon ezek szorosan kapcsolódnának a természethez, a növényekhez, a naplementékhez vagy éppen napfelkeltékhez.

Ezen kívül az álmok alatt érteném, azokat a terveket amiket szeretnék megvalósítani idén. Jó lenne ha a realitás talaján maradva egy tucatnyi ilyen tervem lehetne, de ha ott maradok, akkor elég kevés kerül be a lehetséges mappába, ezek számát kellene megnövelnem, új egyszerű tervek kitűzésével. Egyszerű alatt azt értem, hogy szeretnék idén is aktív részese lenni a veteményezésnek, vagy a szőlővel kapcsolatos munkáknak, gyógy- és fűszernövényeket ültetni, vetni. Gyümölcsmagokat kikeltetni, a virágoskerttel foglalkozni. Fényképes írásokkal ezeket dokumentálni, hogy a következő években mindenféle hasznos tapasztalatot megőrizhessek, és tanuljak belőlük. Annyira jó lenne, ha sikerülne és megfelelő mennyiségű kitartással is rendelkeznék hozzá.

A legjobb az lenne, ha lenne hozzá laptopom is, de sajnos az nincs, és belátható időn belül nem is hiszem, hogy lesz. Pedig mennyire kényelmes most is a húgom gépén dolgozni, nem pedig korlátozott ideig egy egy sulis gépen elütni az időt, amikor ők megszabják, nem pedig úgy, mint most, hogy én határozom meg mikor ülök le és írok, alkotok, szerkesztgetek ameddig jólesik.

Van még pár az álmokhoz kapcsolódó témám, ilyen az álomnapló is. Pár éve olvastam valahol, hogy milyen hasznos álomnaplót vezetni, melyet rögtön ébredés után a legcélszerűbb leírni, akkoriban sikerült is 1-2 hétig vezetni, de utána abbahagytam. Egyrészt mert szinte minden nap álmodtam, és ugyanazokkal xD, így a fájdalmas emlékek elkerülése érdekében inkább felejteni akartam azokat az álmokat, mint leírni. Elég furcsa is volt most visszaolvasni őket, szépen el is égettem a naplót. Tegnap este döntöttem el, hogy talán ezt a topikot is felveszem a listámra, erre sikerült összehoznom egy a pár évvel ezelőtti álmaimhoz hasonlót álmot. Egyenlőre csak nevetek rajta, majd kiderül, milyen lesz a folytatás.

Szóval valami ilyen kis kezdetleges tervecskéim vannak, még rájuk fér a kidolgozás.

Miről mesélhetnék még? Értékes gyöngyszeme volt, a szünetemnek, hogy megismerkedhettem húgom jelenlegi pasijával, Tamással. Persze nem teljesen azt értem ez alatt, hogy töviről hegyire ismerem az életét, hanem, hogy ha elmenne mellettem az utcám akkor valószínűleg megismerném xD. Magas, sötét a haja, kék a szeme, van humora, és úgy tűnik most a húgom is belépett a legyünk szerelmesek és boldogok klubba anya mellé. A gyerekességemet mutatja, hogy ez az állapot még mindig ijesztő hatással van rám, és úgy vagyok vele, ráérek én még egy ideig, hogy én is hasonló lépésekre szánjam rá magam.

A sportok sem maradhatnak ki, főleg nem a szívem csücske az NFL.

Érdekesség, hogy tavaly február 5-6-án (húgom névnapja) játszották a Super Bowlt a két kedvenc csapatommal a New York Giants-al és a New England Patriots-al, idén pedig február 3-4-én (Tomi szülinapja) játsszák azzal a két csapattal akikkel már tavaly is fenyegetőztek, hogy Harbowl lesz a két Harbaugh testvérrel, és most megvalósul. Gondolkoztam, hogy nem nézem meg, hiszen utálom a Baltimoret, és a San Francisco se a kedvencem, de úgy vagyok vele, muszáj megnéznem, mert egyrészt akkora esemény amit egy vérbeli amerikai foci rajongó egyszerűen nem hagyhat ki. Másrészt 6 hónapig nem lesz másik, ez is kell a feltöltekezéshez, hogy ezt a végeláthatatlan és könyörtelen koplalást kibírja az ember lánya :). Harmadrészt pedig a helyszín miatt ami New Orleans (feltűnt, hogy a kedvenceim a New nevűek? XD). A Mercedes Dome egy csodálatos létesítmény. Negyedrészt pedig, talán ez egy olyan terv ami soha nem valósul majd meg, de szeretnék élőben a helyszínen is látni majd valamikor az életem során amerikai foci meccset, és talán egy Super Bowlt is, ez kb. akkor fog megvalósulni ha megnyerem a lottót, de ha már álmodozunk, tegyük nagyban, nincs olyan törvény ami megszabhatná milyen mértékűek lehetnek az álmaim, ha én erről akarok álmodozni, hát erről álmodozom, a megvalósítási esélye attól még lehet szinte nulla. Ezt még én is belátom.