Ha valaki megkérdezné, mi a kedvenc virágom, a hóvirág lehet nem is szerepelne a felsorolásban, mégis egyszerűen imádom őket. Annyira jó, hogy amikor egyetlen mésik lágyszárú virág sem nő, és éledezik, itt van ez a parányi kis küzdő, és véghez viszi a csodát, az első virág amely a tél végére utal. Képes a legnagyobb hidegek idején előbújni, növekedni, és az enyülés legkisebb jelére virágba borulni. Annyira jó, hogy hófehér szirmai beleolvadnak a tájba, a zöld mégis már az új tavasz eljöttét hirdetik, és ha elég meleg van még csodás illatuk is van. A hóvirág olyan klasszikus amit nem láthatuk csak ilyenkor, minden évben csak egyszer. Én teljesen odavagyok értük, mert olyan kis parányiak, és mégis milyen szépek, milyen édesek, milyen erősek. Ezeket a kertben fényképeztem, szépen ahogy fejlődtek, egészen mostanáig, amikor is végre kinyíltak, mert különösen enyhe az idő. De persze nem bírtam ki, már egy hete leszedtem egy virágot, bevittem és vízbe tettem, hogy élvezkedjek az illatában :D.
No comments:
Post a Comment