Rob, Eclipse

Hmm, gondoltam megnézem mi hír a filmmel kapcsolatban, mert már hónapok óta tudatosan kerültem mindent ami az Eclipse mozi filmmel kapcsolatos, és ez annyira jól sikerült, hogy azon is elgondolkoztam biztos meg kell ezt nekem nézni moziba??
Na hát a válasz egy határozott igen, főleg hogy találtam Robról két képet amire csak rá kell nézni és én a könnyeimmel küszködök, ez annyira szép :) Elvesztem emiatt a kép miatt, egyszerűen halálos...
Szóval foglaltattam jegyet tesómnak és nekem, csütörtökre a 12.00-kor kezdődő vetítésre, a film hossza 2.30 perc, ami szuper :)

V-É-G-E

Tegnap sikeresen a kezembe adták a saját, különbejáratú érettségi bizonyítványom. Szóval most már nekem is van kék könyvem. Mondhatni leérettségiztem. Nem tartozom már sehogyan se a középiskolák világához, se a kolihoz. Ahogyan az év elején év végén el szokott hangzani, lezárni, megnyitni; ezennel én is lezártnak tekintem életemnek ezt a szakaszát, sikerült :)

A másik határ ahova elértem, az az hogy, a blogot eleinte azért is csináltam, hogy valahogy megküzdjek a csalódásommal, fájdalmammal, egyszerűen úgy éreztem kicsivel a tavalyi szóbelim előtt hogy csinálnom kell egy blogot, hogy eredményesen túl tudjam tenni magam a soron következő csalódásokon, mert azt már előre tudtam, hogy lesz jó néhány. És persze e tekintetben igazam is lett. Szóval egy érettségi csalódással, ami főleg ön magam irányába mutatott, kezdtem el ezt az egészet, és most ezt a részt is lezártnak tekinthetem, mert az érettségi tavalyinál sikeresebb végeredményével természetesen nem befejezem, csak új célok, remények, vágyak feléledésével folytathatom.
Nincsenek bennem végre azok a gondolatok, hogy ha sikerül a tanukommunizmus... csak hogy ne ismételjem itt magam, szóval ez az akadályozó tényező is végre elhárult.
Ezért elmondhatom magamról, hogy míg tavaly ilyenkor csak egy szimpla szar kupacnak éreztem magam, ma már egy érett szar kupacnak mondhatom magam, amiről papírom is van. xD
Ja azt még "kőbe vésem" itt az utókor számára, hogy csak páratlan számú tételt húztam az érettségi során. Tavaly fizikán a 3-as tételt: lendület, lendületmegmaradás, erő tételecskét és erre a 60/53 pontot kaptam. Most angolból a 7-es tételt húztam, itt a lényeges rész a Hollósvölgyi a bátyám, és én egy kutyát akarok, ő meg egy papagájt, de már van egy macskánk amit ő akart, és mi volt a legfőbb érve hogy ne legyen kutyánk, hogy köztudottan lusta vagyok, azt a szegény jószágot meg rendszeresen sétálni kell vinni, most mit lehet erre mondani, Yes, ez így van, és tök nagy meglepetésemre 33/22 pontot kaptam. Magyarból az irodalomnál az 5-ös tételt húztam Kosztolányi Dezső: Édes Anna és a lélektani regények jellemzői, hát én nem olvastam az édes annát, nyelvtanból pedig a 11-es tételt húztam a magánhangzók és mássalhangzók törvényszerűségeivel, mondanom se kell nem tudtam mit is kéne mondanom, de a végén itt is meglepetésemre 50/34 pontot kaptam. És töriből, szóval először is Szénási nagyon kedves és érdeklődő volt már akkor amikor a legelején beültünk és előttem hárman voltak, viccesnek találta hogy 3 tollat is bevittem, majdnem megmondtam neki, hogy először ötöt akartam, aztán hogy tanultam e, meg hogy reméli számomra is jó tételeket húzok majd ki. Jó, odamentem mondta hogy húzzak egyet, ő meg elment hozni egy atlaszt meg papírt nekem, mire visszajött én még mindig ott állok nézem azokat a hülye borítékokat, mire mondja hogy Hajni húzz egyett, mire én JÓ, és tovább bűvöltem a borítékokat. Szóval az volt a probléma hogy volt az egyik végén egy olyan boríték amire a töri szót sötétebb színű tollal írták rá, míg a másik végén egy olyan amire pedig halványabban és más stílusban volt oda írva ez a kis szó, hogy töri, de én nem tudtam választani, hogy melyik legyen. Aztán mikor már kénytelen voltam húzni a halványabbal írt borítékot választottam. Úgy bontottam fel, hogy oda se néztem, kivettem a kis papírt kihajtogattam, majd óvatosan félszemmel ránéztem. A 9-es tétel volt, A reformáció kibontakozása, Széchenyi István, hmmmm. Kérdezi tőlem hogy jó e ez a tétel, tudom e, aztán mikor mondtam hogy nem tudom, próbált nekem egy két adatot megadni Széchenyi életéből. Na jó azért ennyire nem voltam tragikus helyzetben mert tudtam :), így bár nem gondoltam volna de 60/60 pontot kaptam.
Így a végeredmény:
Magyar:  72 %
Történelem:  90 %
Matematika:  90 %
Angol:  56 %
Fizika:  64 %
Még 27 nap van a Nagy Napig, addig a következő várt pillanat, egy hét múlva lesz, Eclipse a magyar mozikban program :).

Sötét felhő

Na szóval, az aktuális helyzet az, hogy a szóbeli sötét felhői életem kék egén, kicsit arrébb torlódtak, mert jött egy enyhe fuvallat és a mai napról az én szereplésemet átrepítette a csütörtöki reggelre. Tehát a lényeg, kaptam még egy kis haladékot arra hogy valamit tanuljak, viszont csütörtök reggel 8.45-kor jelenésem van...
Hogy mi várható? Az angol szerintem kissé kínos lesz, mert én nem tudok semmit angolul, és 15 percet így eltölteni, szóval kínos lesz. A magyar attól függ mit húzok, ha valami olyasmit, amit egyáltalán nem tudok, akkor az is érdekes lesz. Nyelvtan tételeket nem tanulok, mert ofő azt mondta, meg ne merje senki se csinálni, hogy nem tud semmit nyelvtanból, így mivel én ezt egyenesen kihívásnak tekintem természetesen semmit nem tanultam, tanulok. A történelem, megint attól függ mit húzok. Nem szándékozok egyikből sem ötösre felelni, elég nekem 20 pont mind magyarból, mint töriből, és akkor a végén mind a kettő négyes lesz.
Apa és mama eléggé erőltetik, hogy most hogy majd itt áll előttem ez a nyár, meg kéne csinálnom a jogsit. Én csak azért nem vagyok benne biztos, hogy ezt most kéne e, mert 110.000Ft-ot épp az egyetemi tanulmányaim megkezdése előtt kiadni, mikor a tanulás sem megy ingyen..szóval, végül most igent mondtam, de sajna ott van bennem az a hülye megérzés hogy ezt még meg fogom bánni. Ráadásul egy régi általános iskolai osztálytársam is megy erre a tanfolyamra, hmmm, ez a nyár teli van megpróbáltatásokkal.
Egyébként tegnap meg ma hajnalban teljes gőzzel tanultam, meg Lilla és Viki is. Azt sajna nem tudtuk még tegnap, hogy ki mikor fog sorra kerülni, hála az idióta ofőnek, de Lilla felvetette a kérdést, hogy mekkora az esélye annak hogy ma hármónk közül valaki sorra kerül. Mondtam neki, hogy szerintem nagy, mert mi pont a névsor elejét, közepét és végét képviseljük. Hát mondhatni nem tévedtem sokat, mert Lilla másodiknak ment be, Viki pedig délután lesz. Ehhez képest az én csütörtököm még elég távoli.
Végül is örülök neki, hogy nekem olyan későn lesz, de persze nem lesz kellemes látni, hogy ők már mind a ketten túl lesznek ma rajta, míg én még próbálom megtanulgatni, az eddig meg nem tanult 40 tételt.
Most már valójában utoljára vagyok a héten a koliban, nincs már oka annak hogy többet ide vissza jöjjek, maximum tesómhoz látogatóba, de úgy hogy én is itt lakjak, már soha többé. Ez persze fura, hiszen életem igen jelentős 6 évét töltöttem itt, persze nem mindet ebben a kollégiumban, de a Teleki Blanka Gimnázium, mégis csak valamilyen szinten befolyásolta hogy most az vagyok aki. 24 nap múlva már én is 18 éves leszek. Fura lesz. Mármint tudom, hogy attól hogy 18 leszek, alapjaiban nem változik semmi, csak hát mégis nagykorúnak számítok majd, meg hát a tudat, hogy tessék tökre megvénültem :D. Na jó még nem leszek vén, csak idős xD.
Pontosan 1 hónap múlva ezen a napon fogják kihirdetni a ponthatárokat. Nekem Mesi fogja majd megnézni, és közölni a lesújtó, vagy nem lesújtó végeredményt.
Tehát az élet zajlik, a buktatók, az élet nehézségei sose lazítanak, csak jönnek és jönnek, megállíthatatlanul....

A földi pokol napjai : nyár

Hm, a mai nap egész jó, én imádom a focit, és a Vb mindig szuper, mert nagy mennyiségű és egészen minőségi játékot láthatunk. DE miért most van a szóbeli?? Mindegy, ezen felül tudok emelkedni.
A hőség viszont szar, kezdek haldokolni. A legjobban ráadásul a szerdát várom, Spanyolország - Svájc, meccs miatt, vagy ahogy a tv-ben mondják találkozó miatt.
Dóri valamiért, hm, nem is értem miért, utált ma visszamenni a koliba, mert neki ugye még hétfőn és kedden suli van. Szegénykém.... xD
Ha már itt tartok, Dia szurkolok neked, mert ugye neki ezen a  héten lesz a szóbelije kedd, vagy szerda.
A tanulás még mindig nem jött össze, de határozottan boldog vagyok, mert nagyon közel van az a július 22. :)
Én mások számára néha észrevehetetlenül, de rejtett optimizmussal rendelkezem, szóval reménykedem hogy idén, a 308 pontom elég lesz...Hogy aztán mennyire nehéz lesz, ha felvesznek? Baromira, borzalmasan nehéz :D, de attól szuper lesz.
Bármit képes vagyok túlélni, még a pestist is, de a meleg, abba belehalok, azon gondolkodom, hogy az a nagy mennyiségű, kb. 20 fokos víz, gyógyír lenne, erre a problémára :), szóval a kérdés hogy fojtsam bele magam a Tiszába (persze csak addig amíg elmúlik a 25 fok feletti meleg idő)?
Végül 11 kiskacsa maradt életben, persze én észre vettem, mindez a foci őrület miatt van, mely már részben átterjedt az állatokra is :).
Egy régi ismerősöm zaklat mostanság, bár az jó hogy hozott nekem cseresznyét, de remélem keveset akar itt alkalmatlankodni, hm, szeretnék strandra menni, de egyedül nem merek, meg a fürdőruha felpróbálása után még az önbecsülésem is károkat szenvedett, de reménykedem benne, hogy lesz hozzá megfelelő alkalom, és legalább egyszer elmegyek még a nyár folyamán.

2010. Dél-Afrika Június 11.

Írásbeli

Íme az írásbeli eredményeim:
Magyar:              74%
Matematika:        90%
Történelem:         83%
Angol:                 53%
A választottam a fizika, de azt tavaly előrehozottan csináltam, és bár nem lett túl jó, a 64%-ot szóbelivel együtt sikerült elérnem.
A szóbeli alig 12 nap és én még mindig nem állok sehol a tételeimmel, elvileg mára tervezek némi aktivitást ebben a témában, majd kiderül mekkora sikerrel.

Semmi

Hm, ezek a hetek, amelyeknek a célja elvileg idő a tanulásra, hogy mindenki szépen felkészülhessen a szóbelire, szóval nekem ez irányban nem túl aktív. Még mindig nem tanultam egy betűt sem. Annyira nem is zavar, bár este azon gondolkoztam, hogy most hogy már csak 2 hét van hátra talán el kéne kezdenem. Mama úgy is azt hiszi hogy hajnalokig tanulok, pedig csak gépezek, olvasok, játszok, semmi hasznos, talán most már tanulnom kéne. Holnap vissza megyek a koliba mert, ugyebár kedden megtudom végre mi hogy sikerült. Mondjuk már nagyjából felkészültem, hogy az eredmény amit látni fogok nem túl pozitív. Itthon a szamóca és a borsó sincs tőlem biztonságban, már a cseresznye érését várom. Persze a legjobb az volna, ha már a dinnyeszezon idején járnánk.
A matekom 90% lett, végül is lehetett volna rosszabb is. Én még élek, bár egyre nehezebben viselem az itthon létet.
Szerdán megjött a Fekete vér :D :D, és még aznap el is olvastam. Nem akarok róla sokat írni, majd ha már elolvastam vagy 3x, addig meg csak szimplán örülök neki. Annyira jó volna ha nem kéne megint 1 évet várni a következőre.
Dia ugye volt Görögországba, aminek örültem, mert ezek szerint jól érzi magát, és boldog Gabival.
Ami viszont fura, hogy Lilla nem válaszolt már egy hete a levelemre, nem tudom merre járhat.
Mesinek természetesen (:D) minden írásbelije ötösre sikerült, és ma volt az emelt töris szóbelije. Remélem jól sikerült neki.
Ma itt volt apa öccse, Józsi, akit nem kedvelek, túlzottan ő se engem, és szerencsétlenségemre csak én voltam itthon, épp borsót szedtem. Hát elég nagy kínszenvedés volt mire végre elment, hmm, szörnyű volt.
Ja pont ma kezdtek el kikelni a kiskacsák, japán kacsák, és nagyon aranyosak.
Június 15-én anyával szentesre megyek, hm, sok ember, kórház, szóval nem várom túlságosan, de most fel kell áldoznom magam, egy magasabb cél érdekében.
Itt az eső nem igazán okozott kárt, persze a hátsó udvaron a gyümölcsfák alatt még áll a víz, de máshol mindenütt felszáradt.
Az időjárás pedig számomra rosszra fordul, jön a dög meleg időszak, aki tud meneküljön... :)

Hát.....

Szólok rossz kislány voltam :D
És persze ennek meg lett a megfelelő következménye. Annyira veszélyesnek ítéltek meg, hogy nem csak egy szimpla rendőrautó jött értem, de egy ilyen nagy batár autó is, mert persze kellett a hely az egómnak is xD

Na jó, hülyéskedtem, nem értem jöttek, hanem az utcából egy nőhöz, aki összebalhézott egy másik nővel, valami gyöngytyúk miatt.
Azonkívül, igen, én is megkaptam a regisztrációs levelet, aminek nagyon örültem, majd június 15-ig fel kell adnom a diákigazolvány igénylőt is.
A tanulással nem állok sehogy, úgy gondoltam, tök mindegy, így csak az írásbeli megtekintése után kezdek neki, valamiféle tanulás féleségnek, addig meg élek mint hal a vízben.
Mint például ilyen bodza izét csináltam, kellett hozzá 120 bodza virágernyő, cukor meg citrom, ezt 4 napig állni hagytam 24 liter vízben, most pedig leszűrtem, így 1-2 napon belül iható lesz, később pedig szénsav fejlődik benne, majd kb. 6-10%-os alkohol tartalma lesz.
Gyógynövény készletemből is frissítettem, szedtem egy csomó kakukkfüvet, meg pipacsvirágszirmot, zsályát, citromfüvet, csalánt, amit most szárítok.
A szobámban is rendet raktam, végre sikerült elpakolnom a kolis kiköltözős cuccaimat. Néha azt sem tudom milyen nap van, vagy hanyadika, már kezdek átcsúszni éjszakai üzemmósba, most a kettő között vagyok, 1-2 óra körül kelek, és hajnali 4-5 óra körül fekszek, de éjszaka akkor is sokkal jobban fog az agyam.

Idő

Az ember sokszor szeretne az idő ura lenni, hol lelassítani, hol felgyorsítani az események mentét. És persze vannak különleges alkalmak, amikor megállítani vagy azonnal átpörgetni szeretnénk az időt, attól függően negatívan vagy pozitívan különleges az a bizonyos alkalom.
Én sokszor a kettőt egyszerre szeretném, lassítani és gyorsítani néha ugyanazon percben, de vajon ki nem?!
Élek, hol érzelmileg fenn, hol hangulatilag lenn. Rinivel még szerdán megnéztük Szolnokon, a remembet me-t Rob-bal a főszerepben, és ez eléggé lesújtott Azt hittem, mivel naiv vagyok, hogy ez egy happy endes film, ami majd jót tesz kissé nyomorúságos hangulatomnak, de mivel a film sírós volt, a helyzet katasztrófa volt. Itthon apával összevesztem, szóval csütörtök óta anyánál voltam. Ott lelkileg és érzelmileg egyenesbe jöttem valamilyen szinten. A tanulás még nem szerepel a napi teendőim listáján, mivel még a kolis kiköltözés cuccait se pakoltam ki a táskákból, így képezve még mindig közlekedési akadályt. Sokat olvastam kivétel nélkül mind boldog befejezéssel, így valamennyire visszatért az optimizmusom.
Regisztrációs levelet még mindig nem kaptam, de kaptam egy telefonszámot amin a jelentkezési azonosítóm segítségével meg tudtam, hogy a felvételimet regisztrálták, minden rendben van vele, május végéig meg fogom kapni a levelet. :D
Az időjárás nekem tetszik, illik a kedvemhez. Bár nincs túl sok kedvem ilyen vizes, hideg időben bodzavirágot szedni körülbelül 50-70 ernyős virágzatot, hogy ilyen bodza innivalót csináljak belőle. Ráadásul minél tovább várok annál kevesebb esélye van annak a pár darab citromnak amik a bodzához kellenének...
Hiányzik Mezőtúr, de csak azért mert ott normálisan eltudtam menni boltba, fagyizni, sütizni, mint itthon. Ami viszont meglepő, hogy nincs meg bennem az a kényszer hogy hétköznap van, suliba kéne menni. Azt gondoltam az első vagy a második héten esetleg ez jelentkezni fog, de nem, sőt még a vasárnapi "visszamegyek a koliba" hangulat sem volt meg, csak emellett sajnos a rendrakási kényszer is hiányzik, meg a vágy hogy tanuljak.
Ha valaki olvassa talán ezt az egészet, azaz a blogomat, és esetleg ismerem, és esetleg még ő is felvételizik ebben az évben, pont úgy mint én, és még ő sem kapott regisztrációs levelet, akkor annak itt a szám amin érdeklődni lehet, és mint említettem csak a felvételi azonosítót kell hozzá tudni: 0614773131.
Ja és Dia, sajnálom hogy nem tudtam tőled elköszönni, nem mintha túl sok lelki erőm lenne egy ilyen búcsúhoz, szóval ne hidd hogy nem számítasz, csak próbálok úgy tenni mintha még nem lenne vége, mármint a sulinak, és így a lehetőségnek hogy rendszeresen találkozzunk, beszélgessünk. Annak persze örülök azért, hogy remélhetőleg nem vagy egyedül, mert ott van neked Gabi, azt nem tudom, mikor fogunk találkozni legközelebb, de szerintem addig is minden héten ostromolni foglak egy e-maillel, vagy itt üzenek neked :D, nagyon szeretlek, és nagyon hiányzol...   (L) :)
Ja és a jó hír saját magamnak, Június 3-án jelenik meg az újabb Anita Blake könyv, a Fekete vér, bár nekem a Blood Noir formája jobban tetszik, már alig várom, és ezt még az a tény sem árnyékolja be, hogy június 8-án viszont meg kell tekinteni az érettségi írásbeli részének eredményét...

Végre itthon, szabadon..

Nem is tudom elmondani milyen fura úgy haza jönni, hogy tudom, szeptemberben már nem fogok ismét visszaköltözni a koliba, hogy nem kell már csak egyszer kétszer betennem a lában a suli ajtaján. Mint említettem úgy érzem szabad vagyok, hogy ez a tévhit bennem meddig fog élni nem tudom, de most boldoggá tesz.
Ami viszont árnyékot vet az egészre az az, hogy hőemelkedésem van, amit azt hiszem Lillának köszönhetek :D, de lehet hogy csak simán megfertőződtem. Reményeim szerint lázam nem lesz, de kitudja...
A matekom sajna nem lett hibátlan, de reménykedem a minél jobb eredményben, a többi meg nem igazán számít.
Ha minden összejön, akkor vagy kedden vagy szerdán Rinivel mozi szolnokon, a remember me-t fogjuk megnézni, vagy csak simán Rob-ot, mert ő miatta nézzük meg a filmet, én legalábbis.
A másik szuper dolog, hogy a hétvégén Spanyol nagydíj, úgy hogy Alonso hazai közönség előtt fog a Ferrariban ülni. Szurkolok neki, hogy minél jobb helyezést érjen el. Én biztos hogy nézni fogom.

Magyar érettségi, vagy hogy ne ismételjem folyton önmagam: tanukommunizmus

2010. május 03.
Azt is mondhatnám, hogy nagy nap volt a mai, meg lesz a holnapi, meg holnaputáni, meg a holnaputáni utáni. Na jó magyarul a hét csütörtökig bezáróan. De nem volt az, vagy az volt de nem éreztem annak.
Milyen az, hogy az ember elképzeli többször is míg eljut idáig, hogy hogyan fogja magát érezni, milyen idegállapota lesz, stb.-stb, és ebből semmi sem lesz?!
Mert nem féltem, nem voltam ideges, és még ilyen vizsgadrukkot sem éreztem, olyan volt mint egy szimpla dupla órás magyar doga, amiatt meg mi a francért izgulnék??
Itt vagyunk a koliba jelenleg csak az érettségizők, és olyan mintha normálisan mindenki itt lenne, nem érzem a különbséget. Ez most vagy azért van, mert már tavaly leérettségiztem fizikából, vagy egyszerűen tényleg beletörődő vagyok, mint ahogy Majoros, a biosz tanárom mondta. Esetleg csak nem adtam bele ebbe az egészbe a lelkem, ahogy ofő fogalmazott, a ballagás utáni utolsó osztályfőnöki órán:"ha nem érzed magad a dolgok részesének, ha úgy érzed kívülről látod az egészet, érzelmileg alig van hatással rád, akkor az egészbe nem adtad bele a lelked, nem szívvel-lélekkel, teljes odaadással végezted a feladatodat, így nem is arathatod le a babérokat teljes átérzéssel."
Akárhogy is van, a magyar írásbelin már túl vagyok, szint úgy mint több ezren az országban.
Holnap matek, ott kicsit izgatott vagyok, mert kíváncsi vagyok milyen feladatokat kapunk, és mennyire tudom megállni a helyem. Nagyon szeretnék 99-100% os érettségit írni, és ezért próbálok teljes egészében holnap oda koncentrálni. Ezért ma korán lefekszem, ami annyit tesz, hogy remélhetőleg éjfél előtt...

Végjáték

Szokásos szöveg, megint nem nagyon írtam.
De hát hogy foglaljam össze minden egyes nap a gondolataimat, ha nem akarom leterhelni az agyamat, így érettségi előtt pár nappal?! xD
Koli ballagás:
Hát nem volt valami nagy szám, de azért örülök, hogy ebben is részem volt. A kollégium, mindig mint második vagy néha első számú otthonként szolgált számomra ez alatt a 6 év alatt. Szerintem ez így lesz addig amíg be nem fejezem a tanulmányaimat. Mondjuk szeretnék az egyetemi évek alatt majd albérletbe költözni, de kolisnak lenni akkor is jó volt, és lesz a jövőben is.
Szerenád:
Azt gondoltam a pótkocsin utazni úgymint minden évben a végzősök, nagyon király. Őőőő, a látszat csal. Annyira nem király. De nagyon kellemes érzés volt a többiekkel így a szinte legvégén együtt lenni, énekelni, úgymond elbúcsúzni. A tanárokat is sorban meglátogatni olyan lezáró szakaszos volt, úgy teljesen felfogtam végre, hogy ennyi, ennek most vége. Eddig nem éreztem ezt ennyire tisztán. 
 És most is itt ülök a kollégiumban az ágyamon, és annyira hihetetlen, hogy holnap ballagás. Hétfőn meg érettségi. Fura, hogy már tényleg itt van a nyakunkban, megmásíthatatlanul, végérvényesen.
De én örülök neki.
A szerenádra vissza térve, Dia megosztotta velem titkát, mely szerint olvassa a blogomat, ami kissé ijesztő, de nagyon örülök neki. Aranyos volt, hogy olyan sokszor elismételted mennyire fogok neked hiányozni, mennyire szeretsz, és hogy miattam is sírtál. Nekem is nagyon fogsz hiányozni, bár terveim szerint sokat foglak zaklatni, hogy inkább örülj azoknak a napoknak amikor nem hallasz rólam. Ja és nagyon-nagyon-nagyon szeretlek. Valahogy, és most elnézést mindenkitől, téged nagyon közel érezlek magamhoz. Nyugodj meg nem mész az agyamra, sőt, és jó érzés tudni, hogy nincs semmi baj, mert te mindig ott vagy nekem, és mindig megpróbálok felnőni a feladathoz, hogy te is számíthass rám. Lehet hogy gyerekes vagyok, de a magam módján próbáltam, próbálok törődni veled. Ha semmi mást nem tudtam segíteni legalább meghallgattalak. Voltak pillanatok, amikor abból merítettem erőt, lelki energiát, hogy tudtam te bízol bennem, szorítasz nekem. Amiért hálás vagyok, és még jobban szeretlek érte. Nagyon félek a távolság okozta esetleges elhidegüléstől, hogy rájössz jobb emberek barátságára vagy hivatott mint én, hogy kevés vagyok neked, már csak azért is mert nem leszek ott amikor szükséged lehet rám....
Furcsán csalódott vagyok, azt hittem kicsit jobb lesz a szerenád utáni buli szerűség, de mire mi odaértünk már nagyon lapos volt, és itt az utolsó hétre kialakult A-E osztály ellentét is rányomta a bélyegét az estére. Sajnos még mindig vannak pillanatok, amikor úgy érzem örökös kívülálló vagyok. Mert se ide se oda nem tartozom igazán.

Na jó, tudom, hogy ez magamhoz képest is kissé komolyra sikerült, mert elég érzelmes, de ez a ballagás, sok ember, sok rokon dolog kicsit kikészít. Azért remélem nem lesz nagyon szörnyű....

Várakozás

Kicsit talán későn szólok, de eltelt egy hét és én még élek, bár eléggé fájt azért ez az egy próba hét, bebizonyította, hogy nem kaptam halálos megrázkódtatást.
Egy kicsit sokat elmélkedem a múlton, azt hiszem mint mindenki másnak nekem is vannak olyan pillanataim az életemben, ahol ha lehetne most másképp döntenék. Nem tudtam, hogy ezt néha ennyire nehéz feldolgozni. Kezdem érteni, hogy az elszalasztott lehetőségek, mennyire megviselik az embereket.
Egy hét múlva szerenád, és egy hét múlva ofő már tudni fogja, hogy nem mondtam le a matek faktot, de nem is jártam, remélem nem fog túl sok ember előtt beégetni....
Tudom, hogy uncsi de a regisztrációs levél, szóval szerintem jövőhéten minden nap felfogom ívni apát megkérdezni nem érkezett e meg. Szuper, hogy így évvége előtt még ez is stresszel minket, vagy legalábbis engem.
Azt hiszem, hogy egy idióta vagyok, ezt most nem fejteném ki bővebben a lényeg, hogy ez tény. Csak mindig meglepődök rajta..
A fényképező gép amit merő szeszélyességből vettem a 2GB-os memória kártyával már a tulajdonomban van és tetszik. Örülök neki, hogy van. Az írógép árát is átutaltam már szerintem az is megérkezik a héten. Így a hétvégén már ki is próbálhatom.
Szerenádra a dalok szövegét nem igazán tudom, de izgalmasnak hangzik, aztán lehet, hogy feleannyira sem lesz olyan jó mint most elképzelem. Bolond ballagásra ilyen spanyol szurkoló szerű lány leszek. Ehhez van egy szép nagy spanyol zászlóm, amit Rininek köszönhetek, és ezt is a nyakamba fogom kötni, annyit mindenesetre elmondhatok hogy az összkép borzalmas lesz. Elvileg majd készül kép, amit lehet hogy ide fel is teszek, de hát fényképek terén nagyon bizonytalan vagyok, így nem tudom még, max magamról nem teszek, vagy nem tudom. A kolis ballagás is itt lesz, meg az eredeti is, oda aztán végképp nem tudok semmilyen dalt, mert az óvodás ballagásomon kívül én még nem ballagtam.
Ja és a tetejébe még új telefont is kapok pénteken, persze ehhez még kellene egy adag szerencsére, mert azt a napot még meg is kell érni....

Nem gondoltam volna

Nem gondoltam volna, hogy ilyen érzés végzősnek lenni, tudva hogy a ballagásig alig 17 nap van hátra. Azt hittem, hogy nem tudom mit hittem. Szenvedek az óráktól, főleg a magyar óráktól meg a töriktől, mert szörnyen unalmasak. Egyszerűen az ember bele tudna halni az unalomba minden egyes alkalommal. Szerintem ehhez is tehetség kell. A többiek nem nagyon szeretik a matekot se, de nekem ez az egyik vigasz díj, ha lehet ezt mondani. A másik az angol, bár az rejt magában némi veszélyt. Mert néha nem árt tudni a választ bizonyos kérdésekre, ráadásul angolul... xD
Örülök, hogy lassan vége lesz ennek az egésznek, nagyon unalmas már folyton ebbe a suliba járni. :)
A ballagást nem várom, mert tömegiszony effektus, meg egyébként is túl sok rokon teheti be a lábát a személyes szférámba büntetlenül. Hiszen jogosan jönnek.
A másik nagy baj, hogy holnap elkéne vonszolni a hátsóm, vagyis a pofám a fogorvoshoz, hogy pontot tegyünk egy évről-évre bosszúságot okozó fogamra, azt nem tudom hogy végérvényesen e. De nagyon félek, sőtt rettegek, mert kórház, mert orvos, mert fájdalom. És lehet hogy meg fogok futamodni, istenem olyan GYÁVA vagyok. :(
Gondoljatok az önbecsülésemre majd ha olvassátok, mert holnap lehet sírni fogok, vagy elszaladni, vagy eleve el se menni. Szóval a helyzet nyomorúságos...

Utolsó szünet

Lehet hogy hülyeség volt, de kiakartam használni a lehetőséget egy utolsó igazolt hiányzásra mint középiskolás. Mivel ha ezt a hetet már nem számolom, csak 3 hét van hátra, látható hogy mint utolsó lehetőség, tényleg elég végleges az egész. Szóval így itthon maradtam. Arról nem nagyon tudok nyilatkozni, hogy ennek mennyire van értelme, hiszen itthon lenni sem sokkal jobb mint még kis ideig minden hétköznap iskolába járni.
Szerintem többet beszélek hangosan önmagammal, amikor tök üres a ház, és kb. 10 mondatot ha mondok olyankor amikor apa és mama is itthon van.
Tegnap este, na jó, valójában ma hajnalban, a vaterán rátaláltam, egy nekem tetsző írógépre. Ráadásul nem is túl drága, és nem is túl őskori. Hogy miért van szükségem írógépre?? Hát az igazán jó kérdés, de ez olyan megérzéses dolog. Úgy érzem boldogabb lennék ha lenne egy, és mernék ilyen kis irományokat alkotni, amiket egyszerűen képtelen vagyok leírni a word-be, vagy az open office-ba. Így most kitaláltam, hogy meglepem magam egy írógéppel. :)
Nem is tudom hogy szerencsémre, vagy sem, de rátaláltam a www.felvi.hu-n egy friss statisztikára, ahol az edig feldolgozott jelentkezéseket lehet megtalálni, kor, nem, tartózkodási hely, iskola, szak, stb. alapján. A Debreceni Egyetemen, a matekszakra az eddig feldolgozott adatok alapján 156-an jelentkeztek, amitől én egy kicsit bepánikoltam, de aztán rájöttem hogy ez az összes jelentkező, első helyen 30-an  jelentkeztek. Most már csak az idegesít hogy mikor jön meg a regisztrációs levél. Ugyebár április 30-ra ígérik, de addig még 23 nap van. Mint ahogy a ballagásig is. Amit igazából nem várok. :(
Nézegettem az internetem kidolgozott magyar és töri tételeket, de azaz igazság, hogy meg arra sem bugyog fel bennem a tettvágy, hogy elolvassam őket, nem hogy átfogalmazzam, kicsit hajnisabbá tegyem őket.
Arra is gondoltam, mert ugye időm az volt, hogy csinálok valami mást mint eddig, de azért valamilyen köze legyen a könyvekhez, hogy szeretek olvasni. Hát ez mint gondolat, ötlet tök jó, csak lehet hogy a megvalósításához, már túl lusta vagyok, mint szinte mindenhez mostanság. Valamiért az érettségi gondolata, nem hogy aktivizálna, zavarna, idegesítene, megfélemlítene, izgatottá tenne, nem, engem az egész hidegen hagy. Ami szörnyű.
A maláj nagydíjról már ne is beszéljünk...
Ja és megnéztem az Inuyasha The Final Act sorozatának befejező 26. részét. Sírtam rajta, de nem azért mert szívbe markoló volt, vagy érzelmileg túlcsordult, hanem amiatt, mert vége. A véglegessége miatt bőgtem.

Bolondok hete és napja

Hol is kezdjem...
Szóval Lilla és én megnéztük az Alice csodaország-bant, és nem mondhatnám, hogy tetszett. Persze Johnny Depp szuper volt benne, miatta érdemes megnézni, de egyébként szar. Ugyan úgy mint könyvben. Anne Hathaway mint fehér királynő vagy mi, elég félelmetes, kicsit olyan mint egy elmegyógyintézetes meg egy tévképzetes keveréke, mint mondtam félelmetes, főleg ahogy mozog.
Inuyasha részt is néztem, ugye a Final act sorozatét, ami elvileg 26 rész, és szerdán láttam a 25.-et. Nem akarom, hogy vége legyen... :(
Ausztrál nagydíj az F-1-ben, hát Massa kapjon gyilkos himlő kórt, ha jogosan állhatott fel a dobogóra, az egészet Alonso-nak köszönheti a kis nyomorék, remélem soha nem lesz világbajnok!!! Ami a mostani Maláj nagydíjat illeti, egyenlőre nem nyújtanak túl ígéretes eredményeket a Ferrarik, szóval most ha csak ismételten közbe nem szól a csapadékos időjárás, nem lesz Alonso dobogó, és persze kivételesen úgy gondolom Vettelnek jó volna ha a sors esélyt adna egy dobogó legfelső fokra, hogy Mesi is örüljön. :)
Mához egy hónapra ilyenkor a koliban a 416-os szobában fogok malmozni az idegeimen, tudva hogy másnap elkezdődik az írásbeli érettségis hét. Szörnyű.
Holnap kis családommal bemegyünk Kecskemétre, nem biztos hogy túl élem, de majd sűrűn imádkozok
Továbbá fontos megemlítenem, hogy kb. 2 hónap és megjelenik az Anita Blake 15. könyve a Blood Noir, valamint a magyarra fordított Breaking Dawn, valami Pirkadat magyarosított néven. Az Eclipse-ból forgatott mozi filmig is csak mindössze 3 hónap van már csak.
Elvileg Április 30-án azaz 28 nap múlva küldik ki a regisztrációs levelet, és ugyan ezen a napon lesz a ballagásom is.
Mivel meghosszabbítom a tavaszi szünetet, így más csak 15 tanítási napom van hátra, amibe az utolsó hét is beleszámolódik, magyarul még annál is kevesebb.
Ma a laptopom nem akart bekapcsolódni normálisan, csak akkor amikor mondtam apának, hogy szervizbe kéne akkor holnap vinni, erre mikor mutatnám neki a problémát, simán bekapcsolt, ezért lehet hogy naiv vagyok, de úgy gondolom ez érintkezési hiba lehet.

Nem akarom... :(

Komolyan mit kell csinálni olyankor, ha az ember házit kap angolból, ami a haladó nyelve mégis kibaszott szarul áll belőle? A házi ráadásul levél írás 2 db 50 szavas és 2 db 120 szavas. Az egyik 50 szavasnál majdnem 10 percembe került egy 8 szavas mondatot összerakni, ami után meg is akadtam, mert nem tudom, hogyan tovább. Tudom, hogy érettségin ez lesz a legrosszabb és legnehezebb feladatom, sőt valószínű, hogy egyáltalán pontot sem kapok rá.
Mindegy.
A töri kis esszét a kereszténység kialakulásáról sem csináltam meg valami normálisan, mivel erről nincs igazán sok infóm, meg a vallás az nálam kényes téma, elfogadom, hogy van valami-valaki aki azért irányítja vagy befolyásolja, vagy tudom is én mit csinál, de ez nem skatulyázható be úgy mint kereszténység, zsidóság, buddhizmus, stb. Meg ha régen voltak ilyen csodák, mint feltámadás, vízen járás, víz szét választás, meg egyebek, akkor az utóbbi időben miért nem volt, kicsit olyan ez, mint, hogy a majmok az őseink, de csak régen voltak képesek emberré válni ma már nem....bla-bla-bla. És akkor ezeket a dolgokat akarják velünk megtanultatni, mikor nem hiszek benne, és nem is tudom elfogadni. Hülyeség. Nem a vallás maga a hülyeség, hanem ahogy kezelik, meg valaki vagy hívő és neki nem kell bizonygatni azt amiben hisz, bízik, hanem a lelke legmélyéig biztos benne, vagy valami ilyesmi. De mégis próbálják ránk kényszeríteni, történelem óra címén.
Azt is tudomásul veszem, hogy megtaníttatják velünk az egyetemes és magyar történelmet, bár ugyanezt sok ország nem teszi meg, de hogy kötelező legyen belőle érettségizni, mikor egy csomó továbbtanulási szakon nincs is rá szükség??! Legyen választható, ne pedig kötelező. De mivel ezen sem fognak az én kedemért változtatni, ez is mindegy...
Most fogom elolvasni a heti és napi horoszkópom, remélem valami jót is írni fog. És persze közben már nagyon várom a jövőhét pénteken kezdődő tavaszi szünetet :)

Nem túl életvidám...

Tudom, hogy mostanság nem írok túl gyakran, de hm hát nincs hozzá sok hangulatom, nem a blog írással van gond, hanem a közérzetemmel, kissé negatív.
Fáj a fejem mert változékony az időjárás, ilyen kicsit meleg, kicsit hideg, szeles, meg most jön itt egy elvileg meleg front. Szörnyű. Reggelente, meg napközbe hányingerem van így a napokban, mert bizonyos női gondok rossz hatással van az epémre.
Egyébként lehetne minek örülnöm is, mert egyenlőre még nem okoznak gondot a trigonometriku egyenletek, vagy legalábbis nem annyit mint gondoltam.
Alonso a hétvégén megnyerte első Ferraris versenyét, a Bahreini évadnyitó futamot, bár ezek az új szabályok kissé unalmassá tették a versenyt. De végülis annyira nem zavar, főleg ha a végén Alonso lesz a világbajnok :).
A szobában egyedül vagyok, Lilla kinnt alszik a barátjánál, esetleg csak holnap alhat benn, Migi ma válaszolt az e-mailemre, így nem kéne elfelejtenem, hogy levelet írjak neki papírra, meg Lilla is és egy-egy képpel társítva a jövőhéten fel kéne adnom neki. Azt mondta örül neki, hpgy írok, mi is hiányzunk neki, és nem kell félnem ha ráírok msnen nem fog harapni.
Kicsit búslakodok mostanság, de ilyenkor nem szeretek a bőrömben lenni. Ilyenkor sokszor megfordul a fejemben, hogy hímneműnek kellett volna születnem...
Azért persze várom a tavaszt, a kimézet is azért lett tavaszias, meg sok virág, de úgy látszik ez egyenlőre nem nagyon befolyásolja a természetet.
Holnap lehet, hogy Rinivel maratonozunk, az Alkonyatot és az Új holdat fogjuk egymás után filmen megnézni.
Fura belegondolni, hogy a márciusból és áprilisból összesen kevesebb mint 30 munkanap van.
Ma Olajos Szandi megjegyezte, hogy hamarosan itt a nyár, és bár még igazán tavasz sincs, de igaza van, 2 hónap múlva ilyenkor már mondhatni nyár lesz, főleg ha azt nézzük, már nem kell nap minz nap iskolába járnom.
Beszélgettünk Rinivel, Mesivel, Vikivel, hogy az egyetemi évek alatt ki lesz kolis ki nem, és egyenlőre még minden képlékeny, szeretnék kolis lenni, mert az mégis csak egy közöség, bár én nem vagyok híres a beilleszkedőképességemről, talán ott egy kicsit sikerülne, mintha teljesen kívülállóként albérletes lennék, de hát mint sok lehetőségnek ennek is meg van a pozitív és negatív oldala.

Nőnap, és egyéb borzalmak

Hát az elmúlt héten sikerült túl esnem a tablóképfotózáson, meg minden. Szóval ezt a hercehurcát már szerencsére letudtam.
Nem tudom volt e valami kirívó eset. Persze az hozzátartozik a valósághoz, hogy bizonyos személy(ek) a jelenlétem nélkül igencsak hangot adtak felháborodásuknak, mert felmerült a lehetőség hogy nem leszek rajta a tablón (istenem óvodás korom óta rettegek a fényképezéstől), de az az igazság, hogy pár számomra fontos ember kedvéért igenis képes vagyok áldozatokat hozni. Megint csak érdekes, hogy várakozásommal szemben, ugyan ezen személy(ek), másnapi jelenlétemkor már nem adtak hangot véleményüknek. De nem baj, úgy tervezem hogy majd ma meglepem őket azzal, hogy odaadom azt a nyamvadt fotót.
Másik érdekesség talán, hogy osztálytársamat, Roszik Szandit matekból "korrepetálom". Múlt hét szrdán és ezen a héten hétfőn, kedden. A kettesért küzdünk, nagyon remélem hogy sikerül, mert ha nem azt természetesen személyes kudarcként fogom megélni.
Ma van a nemzetközi NŐnap, ezt sem kedvelem túlságosan, ugyan úgy mint a valentin napot. De ezt is túlélem persze.
Egyre kevesebb idő van hátra a "tanévből" is. Próbálom tudatosítani magamban hogy ideje lenne, meg hasznos lenne tanulni, de igazából a matekon kívül a többi tárgy nem nagyon érdekel. A legkevésbé a töri, bár szerintem ennek a töri "utálatnak" köze van Szénásihoz, nem nagyon kedvelem mint töri tanárt, földrajznak sokkal jobb volt. A magyarnál a szóbeli gondolata nem tetszik igazán, az angolnál szintén a szóbeli zavar. Mint sokan mások én is utálok hülyét csinálni magamból egy rakat tanár előtt.
A tanulizmus borzalmusz kezdőnapjának időpontja mint egy elszabadult BKV busz a lejtőn egyre sebesebben közeledik, hogy letaroljon mindent ami az útjában áll, köztük talán engem is. Reszkessünk együtt, közeleg a nagy tudásbemutatás napja, május harmadika.....

Robert - Bel Ami

Szerintem nagyon nagyon fogom szeretni ezt a filmet, istenem, ez a hacuka rohadt jól áll neki.
Nem kell megijedni nem vagyok az a csöpögősen, ultramániás Ő érte, de azért szeretem a filmeket amikben szerepel. Annak azért rohadtul örülök, hogy nem 150-200 évvel ezzelőtt élt. Mert akkor nem tudták volna filmre venni ÍGY.   :)