Nőnap, és egyéb borzalmak

Hát az elmúlt héten sikerült túl esnem a tablóképfotózáson, meg minden. Szóval ezt a hercehurcát már szerencsére letudtam.
Nem tudom volt e valami kirívó eset. Persze az hozzátartozik a valósághoz, hogy bizonyos személy(ek) a jelenlétem nélkül igencsak hangot adtak felháborodásuknak, mert felmerült a lehetőség hogy nem leszek rajta a tablón (istenem óvodás korom óta rettegek a fényképezéstől), de az az igazság, hogy pár számomra fontos ember kedvéért igenis képes vagyok áldozatokat hozni. Megint csak érdekes, hogy várakozásommal szemben, ugyan ezen személy(ek), másnapi jelenlétemkor már nem adtak hangot véleményüknek. De nem baj, úgy tervezem hogy majd ma meglepem őket azzal, hogy odaadom azt a nyamvadt fotót.
Másik érdekesség talán, hogy osztálytársamat, Roszik Szandit matekból "korrepetálom". Múlt hét szrdán és ezen a héten hétfőn, kedden. A kettesért küzdünk, nagyon remélem hogy sikerül, mert ha nem azt természetesen személyes kudarcként fogom megélni.
Ma van a nemzetközi NŐnap, ezt sem kedvelem túlságosan, ugyan úgy mint a valentin napot. De ezt is túlélem persze.
Egyre kevesebb idő van hátra a "tanévből" is. Próbálom tudatosítani magamban hogy ideje lenne, meg hasznos lenne tanulni, de igazából a matekon kívül a többi tárgy nem nagyon érdekel. A legkevésbé a töri, bár szerintem ennek a töri "utálatnak" köze van Szénásihoz, nem nagyon kedvelem mint töri tanárt, földrajznak sokkal jobb volt. A magyarnál a szóbeli gondolata nem tetszik igazán, az angolnál szintén a szóbeli zavar. Mint sokan mások én is utálok hülyét csinálni magamból egy rakat tanár előtt.
A tanulizmus borzalmusz kezdőnapjának időpontja mint egy elszabadult BKV busz a lejtőn egyre sebesebben közeledik, hogy letaroljon mindent ami az útjában áll, köztük talán engem is. Reszkessünk együtt, közeleg a nagy tudásbemutatás napja, május harmadika.....