Wednesday 17 March 2010

Nem túl életvidám...

Tudom, hogy mostanság nem írok túl gyakran, de hm hát nincs hozzá sok hangulatom, nem a blog írással van gond, hanem a közérzetemmel, kissé negatív.
Fáj a fejem mert változékony az időjárás, ilyen kicsit meleg, kicsit hideg, szeles, meg most jön itt egy elvileg meleg front. Szörnyű. Reggelente, meg napközbe hányingerem van így a napokban, mert bizonyos női gondok rossz hatással van az epémre.
Egyébként lehetne minek örülnöm is, mert egyenlőre még nem okoznak gondot a trigonometriku egyenletek, vagy legalábbis nem annyit mint gondoltam.
Alonso a hétvégén megnyerte első Ferraris versenyét, a Bahreini évadnyitó futamot, bár ezek az új szabályok kissé unalmassá tették a versenyt. De végülis annyira nem zavar, főleg ha a végén Alonso lesz a világbajnok :).
A szobában egyedül vagyok, Lilla kinnt alszik a barátjánál, esetleg csak holnap alhat benn, Migi ma válaszolt az e-mailemre, így nem kéne elfelejtenem, hogy levelet írjak neki papírra, meg Lilla is és egy-egy képpel társítva a jövőhéten fel kéne adnom neki. Azt mondta örül neki, hpgy írok, mi is hiányzunk neki, és nem kell félnem ha ráírok msnen nem fog harapni.
Kicsit búslakodok mostanság, de ilyenkor nem szeretek a bőrömben lenni. Ilyenkor sokszor megfordul a fejemben, hogy hímneműnek kellett volna születnem...
Azért persze várom a tavaszt, a kimézet is azért lett tavaszias, meg sok virág, de úgy látszik ez egyenlőre nem nagyon befolyásolja a természetet.
Holnap lehet, hogy Rinivel maratonozunk, az Alkonyatot és az Új holdat fogjuk egymás után filmen megnézni.
Fura belegondolni, hogy a márciusból és áprilisból összesen kevesebb mint 30 munkanap van.
Ma Olajos Szandi megjegyezte, hogy hamarosan itt a nyár, és bár még igazán tavasz sincs, de igaza van, 2 hónap múlva ilyenkor már mondhatni nyár lesz, főleg ha azt nézzük, már nem kell nap minz nap iskolába járnom.
Beszélgettünk Rinivel, Mesivel, Vikivel, hogy az egyetemi évek alatt ki lesz kolis ki nem, és egyenlőre még minden képlékeny, szeretnék kolis lenni, mert az mégis csak egy közöség, bár én nem vagyok híres a beilleszkedőképességemről, talán ott egy kicsit sikerülne, mintha teljesen kívülállóként albérletes lennék, de hát mint sok lehetőségnek ennek is meg van a pozitív és negatív oldala.

No comments:

Post a Comment