Betegség

Hiába szeretném figyelmen kívül hagyni a tüneteket, be kell látnom, hogy ehhez egyedül kevés vagyok, ha beteg vagy menj orvoshoz. Időnként elkerülhetetlen.
Szóval mire nem jó egy kis friss levegő, ilyenkor könnyebb bélátni, hogy reménytelen vagy, esetemben menthetetlen....

3 2 1

"Ha a Hold a Bak jegyében állt születésedkor, akkor távolságtartóan és bizalmatlanul reagálsz mindenre. Ösztönösen félénk és érzékeny vagy, de ezt rejtegeted. Szenvedsz, mert nem tudod kimutatni az érzéseidet. Sajnos úgy érzed, hogy ha kitárulkozol, akkor becsapnak, pedig ennek nincs valós alapja. Nem tapasztaltál semmi rosszat, mégis félsz a sérüléstől. Rendkívül fegyelmezett vagy, uralkodsz az érzéseiden, a reakcióidon. Te tipikus pókerarc vagy. Ha összejönnek a dolgok, munkába menekülsz. Ott elemedben vagy, kézben tarthatod az eseményeket, nem úgy, mint a kiszámíthatatlan érzelmek terepén. Feladatod, hogy bátrabban megnyílj. Ehhez szükséged van valakire, akiben maximálisan megbízhatsz."

Nos, ez igazából eléggé megnyugtató, tessék simán szavakba lehet foglalni a működési elvem :D. Kár, hogy ez a pókerarc pont a kártyajátékokban nem működik, másrészt viszont kellemes, általában van időm a helyzethez igazítani a megfelelő hangulatot és viselkedést, belül pedig akár össze is omolhatok, vagy éppen feltámadhatok.
De igaz, talán egyszer majd valaki eléri, hogy képes legyek benne maximálisan megbízni, vagy az idő előrehaladtával erre a reális esély exponenciálisan csökkenni fog, és bizalmatlan vén banya leszek virágokkal :D.


"Azokban a pillanatokban, amikor nem lehet legyőzni a külvilágot, egyszerűen csak el kell azt tüntetni."

Kedves Hannibal, ez egy hasznos tanács.
Úgy érzem nincs több szabadon feláldozható másodpercem, gondolatfoszlányom vagy erőtartalékom a férfiakkal kapcsolatban. Ezt a tegnapi 25 perces várakozási idő alatt fedeztem fel, a türelem nem az erősségem. Majd ha újra rendelkezni fogok ilyesmivel, akkor foglalkozom a soron következő jelenleg várólistára tett ilyen témájú, tárgykörű problémával. De még csak most fedeztem fel újra milyen érzés a lebegés, nem kell újabb és újabb vasmacska a bokámra, ami visszarángatna a valóság talajára. Boldognak, vidámnak, mosolygósnak lenni önmagam miatt, bocs, de túl felemelő, ez a skatulya bizony egy időre megtelt, és korlátozott ideig határozottan egyszemélyes, az egom ápolgatása minden szabad helyet elfoglal.

Említettem, hogy hiányzik a gyümölcs nassolás, így segítettem rajta, többek között kipróbáltam életemben először a friss papayát, el is felejtkezve a tényről, hogy így lesznek papaya magjaim, mivel az ízélmény egy időre elég sokkoló volt. Csak arra tudtam gondolni, hogy miért is feltételeztem erről az izéről, hogy finom lesz?!! Szóval igen, de legalább sok magja van.  A mellé járó szőlőről nem is beszélve.

Apának ma idegenvezetést tartottam skypon, vicces volt, és szórakoztató. Egyszerűbb olyasvalakivel beszélgetni, akinél nem kell a rejtett csapdákra, útvesztőkre, érzékeny pontokra figyelni, érti a gondolatmenetem, vannak közös témák, hagy beszélni, és még virágokat is mutogathatok. Húgommal kapcsolatban is így érzek, bár talán ő nem értékelné annyira a virágmutogatást xD.

Elengedés 2.

68 év, több, mint 40 évnyi házasság, és most már több, mint 10 évnyi magány. Egy nehéz élet röviden.

3 kis apróság, egy nagyobbacska kő, egy picurka lapos, és egy darabka halványzöld üveg. Szuvenír.

Helyreállítás, bútortologatás, rajzok leszedése a falról, rendszerezés, csomagolás. A búcsú ideje.


Hmm, egy ital meghívás estére? Miért is ne? Elfogadva.
Jelenleg amúgy is csak tejes teát iszom :).
Érdekes, de ezt nem gondoltam volna, mármint sose halottam, vajon miért nem (?!), szóval meglepődtem, de ez csak alátámasztja az összetartozási faktor fontosságát, hasonló a hasonlóval, szóval viszlát különböző.
Jelenleg bizonytalan vagyok, de ott van az is, hogy azért egy próbát megér, és kedves, és csak egy idegen :).
Most végeztem a Szex és New York 4. évadjával, még maradt kettő a hétre. Rosszabbra számítottam, kicsit zavar, hogy egy-egy rész milyen kis rövid, de azért az a rövid rész is vicces vagy időnként tanulságos.

Ma 2 órát beszéltem apával Skypon, kellemes, megnyugtató és normális időtöltésnek bizonyult, csak ez a pár kép volt fájdalmas, mint egy éhezőnek valamiféle déli báb:

Végül pedig ez a baj a törött játékokkal, nagyobb a sérülésveszély, illetve a tartozásokkal, figyelembe kell venni, hogy vannak olyan eshetőségek, amikor vissza is fizetik.

Rendrakásosdi

Nem mintha annyira halaszthatatlan lett volna, de gondoltam ha ilyen rendrakós takarítós időszak van, rengeteg nyugis szabadidővel, talán egy helyre kellene a bejegyzéseimet csoportosítani, mert már kicsit nyakatekert a sok különböző "helyszín". Ez egy jó módszer, hogyan tudok magamon is nevetni xD.

És mit találtam 2013.július 13-ról:
"Mint a cím is mutatja, ez az első napom ebben az országban, mégis egyszerre érzem magam ugyanúgy, és teljesen másnak. Ugyanúgy, mert azon kívül, hogy nem a magyar, hanem az angol a használandó nyelv, akár épp otthon is lehetek, csak nagyon élénk álmom van. Miért ne?
Miben másképp? Szegény kis csökevényes agyam nem képes feldolgozni a tényt, hogy másik országban lennék. Életemben először voltam az otthoni reptéren, jól fel is avattam az élményt, mert repülőre is szálltam, tök félelmetes volt, és bezsebeltem a tényt, hogy akkor már Írországét is látom. Az időzónák trükkjének köszönhetően ráadásul ugyanazon a napon.
A harmadik kis tényező, nos az elég pesszimista. De a nagybátyámmal való beszélgetés ráébresztett, hogy azért valamennyire én magam is kétségbe vontam a saját ép elmémet. Beleképzeltem magam a helyébe, hogy ha én hallanám kívülállóként a saját magyarázatom, mennyire döbbennék meg, és igyekeznék felvilágosítani a másikat, hogy egy vesztes lapra tol all-int.
Tehát túl voltam a landoláson, aminél tovább nem is nagyon gondolkoztam, és nem tudtam mi is vár rám. Eleinte azt gondoltam, hogy ha, simán megoldom, ha valami nem lenne rendben, még mindig kitalálhatok mást. De néztem a gépből azt a rengeteg fényt, hogy milyen óriási a város, és én nem beszélem a nyelvet, és rájöttem, minden azon a másik emberen múlik, aki rám vár a reptéren, és perceken belül szembesülök vele, mennyire vagyok egy idióta.
És hülyeség, de még mindig sokk hatás alatt vagyok, hogy minden rendben, semmi emberkereskedelem, szervkereskedelem, vagy prosti árusítás. Nem mintha komolyan hittem volna benne, csak furának találom, hogy minden úgy van, ahogy azt előre megbeszéltük. Otthon ez alig ha fordul elő velem."

Vagy épp ezt 2013.július 15-ről (szép kezdete a 21. szülinapomnak hajnali 2 körülről):
"Arra már rájöttem, hogy más helyzetben én és ő, nem nagyon próbáltunk volna beszélgetésbe bonyolódni. Nem tudom szegény mit gondol rólam, de biztos jobbat várt. Legalább is mást. De ez teljesen kölcsönös, hosszabbacska haj, arcszőrzet, piercing, tetoválás, "kalap", rengeteg karkötő, lehet nyaklánc is, annyira nem figyeltem meg. Még mindig ott tartok, hogy próbálom kitörölni a fejemben lévő képet, és helyére illeszteni a valóságot (pozitív értelemben), amihez még nem fejtettem meg, hogyan is kapcsolódik egy ilyen karakteres férfias férfi hang. Egy hang ami még biztosan bajba fog sodorni, arról nem is szólva, hogy hivatalos engedélyem van masszírozás címén letapizni. Addigra ki kell találnom hogyan tudnám jegelni a vele kapcsolatos gondolataimat. Nem véletlenül nem akartam többet egy párral lakni, totális önkényes kínzás, mit mondhatnék, a távolság azért nem mindennapi mentség :D."

Randi dolog

Az ígért kép az új növényemről, a neve MINI KIWI, és valóban elég apróka  :)

"Itt az ideje megtenned a következő lépéseket. Igen, tudom, hogy egyszerűbb lenne ellustálkodnod a dolgokat. Igen, tudom, hogy egyszerűbb lenne, ha még egy kicsit lehetne várni. De a helyzet az, hogy lépned kell. Nincs mire várnod, és nincs is okod a totyorgásra. Ma vésd az eszedbe: a félelmeid nem valósak, hanem pusztán félelmek. Nem kell rájuk hallgatnod, ha sikert akarsz elérni."


Micsoda véletlen, pont valami hasonló dolgon járt az eszem. Továbblépés érzelmileg.
Gyakorlatilag nincs is benne tapasztalatom, mivel ha valakinek olyan gyerekkora és beállítottsága van, mint nekem, tehát szuper érzékeny a legkisebb támadási kísérletre is, könnyen arra a következtetésre jut, hogy bármit is érezni kibaszott szívás, egy idő után pedig még csak meg sem éri a vesződséget. Valamikor az anyám feljelentős eseténél, vagy az apám általi sorozatos cserbenhagyások környékén kezdtem el felhagyni az érzelmi résszel, a hab a tortán pedig a mindenki aki kapcsolatba kerül velem, nos tönkre teszem az életüket vád volt. Be kell ismernem már azelőtt érzelmileg sérült voltam, hogy tudtam volna mit jelent érzelmileg sérültnek lenni, így eltartott egy ideig amíg megtanultam a módszert hogyan fedjem el ezeket a sérüléseket, nem helyrehozásra gondolok, minek az, csak tegyünk úgy, mintha nem is léteznének. A gond az, hogy ennek ellenére mindenki látja és tudja, hogy léteznek, és amikor porszem kerül a gépezetbe, és a tiltott algoritmusok egyike működésbe lép....ahogy nemrég olvastam, a szemedet be tudod csukni ha valamit nem akarsz látni, de a szívedet nem tudod bezárni ha valamit nem akarsz érezni, helyzet kellős közepében találtam magam. Tudod, még most is átjár a felszabadultság silány utóérzete, ha arra gondolok, mennyire nagyszerűnek találtam ezt az első 1 hónapban. Izgis volt, tökéletesen sokkoló és persze helytelen, de az érzés, libikóka a fent és lent állapota között, attól függően, hogy épp ítélkeztem e magam felett, vagy sem.
Mi segített a 3 méteres lebegésből keményen padlót fogni? Zuhanásom oka február 11-e volt, a kocsis este. A b. érzetem totális megrendülése ami után 5 hétig elő se bújtam a csigaházamból, és persze az a nyamvadt rózsa, utána már mondhatni fele részben immúnissá váltam érzelmileg, már nem volt olyan hatásfoka az érintésének, már megtapasztaltam, hogy tud félelmetes lenni, hogy kevesebbre tart, mint őt, hogy mondhat akármit képtelen vagyok elhinni, és a fal, ami megszűri nekem a külvilágot, közöttünk is újra ott van. Viszont megtanultam mit keressek a következő alkalomnál :). És kipróbálhattam a b.j.-ről olvasottakat, ami megint csak hasznos tapasztalat :P.
Szóval igyekszem trenírozni magam a továbblépéssel kapcsolatban, feldolgozni amit kell, eltüntetni a kérdőjeleket, és találkozni másokkal.
Én sose voltam az a randizós típus, majdnem egy kezem elég ahhoz, hogy megszámoljam hány randin vettem részt összesen,  pedig még csak nem is voltak szörnyűek, csak nem voltam túl érdeklődő a téma iránt, de talán szocializálódnom kellene, amíg még lehet.
Csak két dolgot kell szem előtt tartanom, ha megint valaki olyanba botlok aki személyiségre, szokásilag vagy bármi más módon túlzottan hasonlít az apám természetére, nos végérvényesen apa komplexusom van, és én is beletartozok a nagy átlagba, miszerint az apám nagyban meghatározza milyen pasik tetszenek. Illetve, a második dolog, hogy ha lehet ne legyen több 1 óra 50 perces sétám hazafelé, mert egy időre éppen elég vízhólyaggal rendelkezem, ne essünk túlzásba. xD

Elengedés?

"Itt az ideje annak, hogy továbblépj. Feltűnt már neked, hogy a múlt árnyai folyamatosan kísértenek? Mintha nem mernéd, vagy nem tudnád elengedni őket. Pedig, ha el mernéd fogadni azt a nyilvánvaló tényt, hogy a múlt már nem fog visszajönni, akkor sokkal könnyebb dolgod lenne. Nem, ez nem azt jelenti, hogy okod van boldogtalannak lenni. Ez azt jelenti, hogy okod van megkeresni a boldogságot."  NLCafé

Kedd óta gondolkodom rajta mi a véleményem, és oda jutottam, hogy bármilyen fura is, de büszke vagyok rá. Teljes mértékben igaza van, és én büszke vagyok arra, hogy ő nem olyan szemellenzős, mint én.
Ezzel kapcsolatban szombat hajnalban világosodtam meg, mármint ha tök sötétben gyalogolsz 2 órát, attól félve mikor támad meg egy elkóborolt óriási ijesztő kutya, és nincs kit hívnod, senki se fog keresni, és csak annyit látsz amennyit a felhős majdnem teliholdas éjszaka megvilágít, nos igen, akkor remek lehetőséged van önvizsgálatot tartani.
Nem volt szükségszerű gyalogolnom, mondhatni elbaszott egy ötlet volt, de én csak eleget tettem pár hasznos javaslatnak, miszerint kell egy kis friss levegő, és remek nap volt a sétára, másrészt bár szereztem alibit éjszakára egy borzalmas akcentusú belfasti személyében, nem állt szándékomban valóban meg is valósítani ezt az alibit, csak hát adni kell a látszatra...
Ma fabrikáltam egy lyukat a falba, hogy felakaszthassam a félkész festményem, és kitaláltam egy megfelelő rajzötletet, mert ahogy Christina is mondta, éreznem kell a lezárást, hogy lezártam itt a dolgokat, szóval úgy néz ki van egy küldetésem a maradék 10 napra.
Fura érzés ez a bizonytalanság, 1 héttel ezelőtt még simán megmertem volna rendelni az Anita Blake könyvet ide írországba, most pedig őszintén szólva ebben a 10 napban sem vagyok 90%-ig biztos. Talán mert magamból indulok ki, és ha én az ő helyében lennék, akkor eltávolítattnám magam addigra amikorra visszaérkezem. Tipikus filmbeli mondat, mire visszajövök, már nem akarlak itt találni :).
Gondolkoztam ezen a milyen lesz megint otthon érzésen is, na igen, ha lenne egyáltalán otthonom, mert nincs, főképp mert hajlamos vagyok nem egy helyhez vagy címhez, hanem egy emberhez társítani az otthon érzését, és ugyebár én nem rendelkezem ilyen személlyel. Szóval az első 1 hétben biztos sűrűn fogok arra gondolni, ideje lenne már lesétálnom a Tiszához úszni egyet xD. Pénz nélkül, terv nélkül, az eddig halogatott problémákkal szembesülve, mit ne mondjak nem egy hívogató elképzelés.
Úgy tűnik nem nagyon megy számomra, hogy két életterületen is konkrétan ismerjem a helyzetem, ha stabil az egyik és stabilizálni akarnám a másikat is, instabillá válik az addigi stabil, és stabillá az addigi instabil, de a kettő egyszerre stabillá tétele túl nagy falat számomra, persze mindkettőt instabillá tenni, nos azt hiszem ez lesz a következő megálló az általam járt úton, és nem nagyon látom, hogyan hagyhatnám ki ezt a vizitet...
De addig is, be kéne fejeznem szegény festményt, neki kezdeni a rajznak, további könyveket keresni a húgomnak, párat nekem is el kéne olvasnom belőlük, talán egy kicsit kevesebbet aludni, elvégre a 13-14 óra nem éppen egészséges mennyiség, újra elcipelni a seggem a könyvtárba, hiszen nem voltam majd egy hónapja khmm, bizonyos okok, vagy okok hiánya miatt és persze rendszereznem a dublini képeimet, mivel némelyiken ember vagy emberek is szerepelnek.
És hihetetlen, de ma megsütöttem az első írországi pizzám, mármint saját készítésű tészta és saját készítésű szósz pizzám, valamint átültettem a legújabb szerencsétlen sorsú növényem (most mit tehetnék, ha lelki rokonságot érzek a leárazott tesco-s növényekkel) amiről még életemben nem hallottam, Mini Kiwi, persze csak mikorra hazaértem olvastam el, hogy a normál magassága 700 cm - 7 m (IGEN, TUDOM), tehát jobb lett volna a bordó piszkét választani. Majd készítek róla képet, mint ahogy a citromokról is tervezem :).
Kellemes hetet mindenkinek, bár remélhetőleg eseménydúsabbat, mint amilyen az enyém lesz...xD.

Valaki

Ismét szerencsét próbálok, rábízom magam egy idegenre, mert épp így hozta a véletlen, és mert jót tenne egy kis friss levegő, némi szórakozással. Meglátjuk mennyire vagyok képes ehhez egy alkalmas partnert is találni, nem mintha nem lenne bennem némi kétség, de utána csak bánnám, hogy nem mertem megpróbálni. Ahogy a húgom mintha mit veszíthetek? Kölcsönkértem kicsit a fiatalos, gondtalan hozzáállását, nem mintha lenne neki olyanja. xD
Kiszellőztetni a fejem, nos az most nagyon rám férne, vihetne az a szellő magával néhány rossz emléket is, vagy legalább segítse elhalványítani más újabb emlékekkel.
Azt tervezem, hogy ha átmegy az első két akadályon, megpróbálkozhat a harmadikkal is, ez a szinten valóban aligha ronthat már a dolgokon, sőt igazán törvényszerű lenne, ha végre javítani tudna rajtuk.
Csak nem igazán vagyok képes elhinni, hogy ilyesmit teszek, már megint, és még egy másik saját nehézségen is át kell jutnom, amihez ma túl gyáva voltam.

Más. Terjengős művészlelkes stílus, nekem továbbra is tetszik, csak sajnos nem harmonizál a fizikai valójával, vagy legalábbis nem az én szememben. Na jó, ha alaposan átgondolom van egy kis lerágott csont utóíze, talán az ismétlődő, állandó, várható, kiszámítható oldala miatt. Mintha állandóan ugyanazt az ízű fagyit vennéd, egy idő után megcsömörlesz és unalmassá is válsz, hiszen a változatosság gyönyörködtet.
Már csak a kimozdulással kapcsolatos félelmeimmel kell leszámolnom, az elmúlt 2 hétben 1x voltam úgy 50 percet sétálni, semmi más lakáson kívüli tevékenység, ez kicsit már beteges.

Mi is az igen ellentéte? Azt hiszem kiment a fejemből....Ejnye-bejnye

"A levél lényege, hogy kifejti, végre belátja, hogy a velem kapcsolatos dolgai, érzései a továbbiakban mennek a kukába, mert egy alaptalan valótlan pontocska vagyok, aki veszélyezteti a jelenét és jövőjét, és még csak meg sem éri miattam ezt tennie."

Biztosan említettem már, hogy mennyire szeretek másokkal levelezni, mert az írásban történő kommunikációt meg lehet őrizni, évekkel később újra olvasni, mintha valóságos emlékeid lennének, amikkel valóban lehet is mit kezdeni. Talán tanulnom kellett volna a Lóránttal történtekből, és nem megismételni, hogy intellektuálisan ennyire felkeltse valaki a kíváncsiságom, mert várhatóan rossz vége lesz.
Nevetséges de egyszerre vagyok ijesztően immúnis és fizikálisan leharcolt. Mint egy frontális karambol ahol te tervezted, hogy eljátszod a vétkes részeg sofőr szerepét, de megelőztek és pont a másik okozta az ütközést. Azt terveztem, hogy hajvágás közben hozom fel a dolgot, miután már két napja azon agyaltam mi a megfelelő alkalom, amikor kellő ideig birtoklom a figyelme egy részét, de még az elutazása előtt van. De szörnyen sikertelen vagyok, mint amikor leírtam a naplóban, hogy vége, tanuljak meg nemet mondani, és erre félbeszakított írás közben, hogy aznap este masszírozzam már meg a lábát, holnap vagy holnap után pedig vágjam már le a haját. Nem telt el egy perc, hogy leírtam nemet kell mondanom, de valahogy a beszélőkém beleegyezett a kérésekbe, nem pedig elutasította azokat.
Hát így lettem gazdagabb két olyan e-maillel amiket tervezem, hogy kinyomtatok, hogy soha ne felejtsem el minek tart, és mennyire tart, és mennyire igazam van, hogy értéktelen szemétnek tartom magam, köszönöm a megerősítést, látod, végre neked is világossá vált. xD

Elgondolkodtam, hogy mi volt a legtöbb idő amit egy helyen töltöttem, és a 14 hónapos Anitás - Lacis időszakot találtam, az pedig már önmagában is rekord, hogy ennyi idő alatt egyszer sem voltam otthon, szóval jelenleg tartok 10 hónapnál = 306 napnál. Persze szóltam, hogy lehet sikerült ellehetetlenítenem a maradásom, én ilyesmikre is képes vagyok :D.

Tartok kicsit a mai napi beszélgetéstől, valahogy magamévá kéne tennem a gondolatot, hogy van egy papír alapú vőlegényszerűségem akivel épp katasztrofális állapotban van a személyes kapcsolatom. De hát majd használom a képzelőerőm, önámításban otthon vagyok, szerintem annyira csak nem okozhat nehézséget a papíralapút az elképzelttel helyettesíteni, főleg mivel az elmúlt hetekben ez okozta a legtöbb problémámat, hogy az igazit olyan tulajdonságokkal és gondolatokkal ruháztam fel, amikkel nem rendelkezik, és velem kapcsolatban nem is lenne rá képes. Most mit mondjak, aki hülye haljon meg!

Megbaszni, szép kis szó, de használjuk akkor velem kapcsolatban, most tényleg egy spanyol pasit próbálok rávenni, hogy megbasszon, miért ne? Meghívott biciklizni, tud táncolni, és legalább nincs gyűrű az ujján.

A tervem a következő két hétre, hogy rajzolgatok, festegetek, megpróbálok találkozni más emberekkel, és próbálok gondolkodni azon, mit kezdjek magammal. A végén lehet csak aludni fogok. Neem, a festésbe már belekezdtem, és úgy néz ki péntekre sikerült némi programot szerveznem, már csak pénzt kellene rá kérnem.
Mindegy, most megyek és alszok, a hangulatom hála H.-nak mérföldekkel jobb, mint pár órája volt. Leginkább az e-mailes incidens hozta rám a frászt. Írtam Gábornak, és megijedtem mert egy pillanatra úgy tűnt vagy nem Gábornak küldtem el, vagy nem csak neki, amit írtam, és ha az a levél egy nem megfelelő személy kezébe kerülne, nos irtó nagy bajban lennék. De visszanéztem, és nem láttam, hogy másnak is elküldtem volna, szóval csak magamra ijesztettem. A második adag ijedtséget a horoszkópom okozta, amiben pont arról írtak, hogy ma véletlenül küldhetek másnak e-mailt, vagy én is kaphatok olyat, amit eredetileg nem nekem szántak. Gondoltam anyád, ez nem vicces, ne most szórakozz velem.

Áhhhh, el sem hiszem, hogy ezt tettem, légyszi légyszi valósuljon meg, és sikerüljön jól....légyszi :).Ahogy nem rég valaki említette, szükségem van egy kis vidámságra és friss levegőre, és láthatóan nem tudok nemet mondani :D xD.

Üres

Hitetlen és bizonytalan vagyok, ezért jutok vissza mindig ugyanoda.
De tegyük félre az önostorozást, valami hasznos javítási útmutatóra kellene törekednem, hogy ha akár napjában többször is elérek idáig, tudjam mi a teendő, vagy valami csoda folytán egy gyakran működő irányváltoztató leírás is jól jönne.  Tudom, hogy ha írok róla az már segít, mivel beszélni nincs kivel, még sem tudok továbblépni általa, mert a problémák is állandóak és helyhez kötöttek. Mi a gond? A távolság, a zavartalanság hiánya, a meg nem értés, a biztonság csalóka hiánya, a maradék, a túl sok egész, de leginkább a hiánya mindannak ami hiányolható.
Mit kellene másképp csinálni? Nem tudom van e rá mód egyáltalán.

-----------------------

Először is, Kedves Viki, borzalmasan szükségem lenne rád, és némi borozós beszélgetésre, vagy nekem vodka narancsos bulizásra, te maradhatsz a sörnél ha szeretnél. Legszívesebben elrabolnálak pár napra, de az elég önző és kivitelezhetetlen tett lenne most tőlem. Egy kicsit már belefáradtam az állandó zsákutcákba, mert bármilyen irányba is indulok, csak azokat találok. Szóval mondhatni sikeres vagyok, úgy érzem elértem a tűréshatárom, és mégis tovább megyek, mert miért ne, és mégis miért álljak le? Nincs értelme, nincs vége, nincs semmi és senki. Tudom, hogy ha hazamegyek vagy visznek egyszer még több büntetés vár rám, de én tudom ezt önhatalmúlag is csinálni, én már 9 hónapja büntetem magam. Sokat tanultam arról hogyan tudom magam annál is kevesebbnek érezni magam,mint bármikor előtte, hogyan degradálom magam vissza gyerekké, hogyan veszítem el a döntési jogomat, az önállóságomat, az értelmét a reggeli felkelésnek, hogyan szegem meg szándékosan a magamnak tett ígéreteimet, hogyan távolodhatok el mindenkitől, a valóságtól, hogyan tudok végig csinálni egy napot anélkül, hogy abban bármi valódi vagy igaz legyen, hogyan veszik át a hatalmat a hazugságok az "emberi kapcsolataimban", hogy ne keverjem össze kinek miről, miért kell hazudnom, vagy miért könnyebb hazudni, és hogyan tudok olyan döntéseket hozni, amikről előre tudom, hogy borzalmasan fájni fog, de valójában pont azért teszem, mert már csak erre van szükségem, hogy fájjon, amíg még bírom.
Megbánás. Sok mindent bánok, sok mindenért kellene bocsánatot kérnem, de nem látom értelmét, miért segítene, ha csak úgy közölném, hogy igaz, 10 éve volt, vagy 1 éve, nagyon sajnálom, kérlek bocsáss meg. Egyrészt nem akarnám, hogy megbocsásson, csak a magam megnyugtatására szeretném velük közölni, elég sokáig tartott de beláttam, hogy igazságtalan voltam, hogy az én hibám volt, és természetesen többet nem fog előfordulni, ami már akkor is hazugság lenne. De azt gondolom jobb nekik így, jobb a jelenlétem nélkül, jobb, hogy ismét emlékeztetnem kellene őket az akkor történtekre.
Szóval, ígéret megszegés. 10 éve nagyjából 3 fontosabb ígéretet tettem magamnak, amiből most már "büszkén" kijelenthetem mindet sikerült megszegnem. Az utolsó kettőt nagyjából egyszerre, hónapokig voltam úgy vele, hogy nem tehetem, nem akarom elveszíteni azt az alapot amire később fontosabb dolgokat építettem, de tudod mit, túl sok volt, egyszerűen csak elindultam a lejtőn, mikor már, és most, hogy elhagytam az utolsó pontot is amikor még volt esélyem visszafordulni, már nem számított. Azért mert előre el volt tervezve, azért mert tudtam és átgondoltam mit teszek, nem volt könnyebb, talán mert így nincs kifogás, nincs kire hárítani a dolgot, csak én vagyok, és csak az én hibám, de egyben csak az én fájdalmam is, és csakis magamnak köszönhetem, függetlenül attól, hogy segítségre azért szükségem volt, de az jött magától, nem volt nagy megerőltetés beszervezni egy szerencsétlent hozzá, mondhatni rohadt könnyű volt kihasználni, hogy ki akart használni. Csak amíg én megkaptam amit akartam, addig szegényke nem, de az a végkifejlet nem illett a terveimbe. Az utána következő pár óra, nap volt a jutalmam érte, csak most már múlik, így újabb erőfeszítéseket kell tennem, hogy visszakerüljek abba az állapotba. Sajnos egyenlőre gyáva vagyok megtenni, de erre nem várhatok hónapokat, mint az előzőre, csak meg kell találnom a kellő motivációt....

Gátlások

Nekem rengeteg van, csak erről alkalomadtán hajlamos vagyok elfelejtkezni, és utána annál rosszabb, amikor ismét tudatában vagyok, miért is vagyok gátlásos. Nem akarok az lenni, nem akarom a feszélyezettséget, a bizonytalanságot, hogy most tényleg emberek közé szándékozok menni így? Idióta vagy, kövér, minden szörnyen áll rajtad, borzasztó ahogy mész, ahogy a hajad áll, hogy létezel. Ilyenkor kerülök el mindenkit, csukom magamra az ajtót, mert teljes mértékben kimerít, hogy még magammal is meg kell küzdenem, hogy bár senki nem lát, a kérdések, a kétségek, az önostorozás attól még velem maradnak, előlük nincs menekvés, esetleg csak az alvás. Már ha tudnék aludni.
Utálom, hogy elbizonytalanodom mikor már a kilincs a kezemben van, hogy most tényleg? Majd eltelik egy perc, elengedem a kilincset, levetkőzöm, visszabújok a takarók alá, és igyekszem elfelejteni, hogy létezem.
Időnként fordítva is előfordul, amikor vissza kéne zárnom magam a négy fal közé, hogy újra emberek között legyek, a legtöbbször szívesebben maradnék kint.
De talán a holnap este kicsit segít, középsuli óta nem voltam hasonló helyzetben, színházban se azóta, pedig imádok színházba menni, főleg egy jó darabot látni.
Szóval, fiatal vagyok, mert mindenki ezzel jön, már egy ideje jó lenne ha az ilyenkor szokásos hülyeségek listáján jó pár pontot ki tudnék pipálni, de nekem még egy sincs, és még most is azon gondolkodom, miért nem kéne ezt vagy azt tennem, ahelyett, hogy tényleg megtenném. Hülye biztonsági játékot játszok, pedig annak épp nem most van itt az ideje, idő, amiből nekem egyre kevesebb van, és csak telik, rohan.
Ez a 270. napom, eddig nem tudtam, csak most gyorsan kiszámoltam, azon gondolkodtam, még pár nap és 9 hónapja leszek itt. Május 9. lenne a 300. elég távolinak és elérhetetlennek tűnik, egyébként is azzal kell megelégedned amid van, nem pedig amid lehetne.De azért vágyakozni mindig szabad, sőt azt hiszem egyenesen kötelező.

Számok

Muszáj volt megtudnom, tessék az eredmény, hogy később is visszanézhessem.
Tehát központban a 6-os, mi más, valahogy el kell kezdenem.
Múlt: 5, 18, 8, 1, 13.
Jelen: 10, 14, 11, 3.
Jövő: 4, 20, 12, 17, 19.
Kérdés: 14 - 9, 19 - 16, 17 - 2.
Bármi hozzáfűznivaló, azt hiszem nincs, csak végig kell  járni a kijelölt utat.

Idővonal

Ha őszinte akarok lenni, azért nem vagyok képes másokkal törődni, mert minden időmet, erőmet, csakis magamnak akarom. Önmagamnak nálam senki se fontosabb, de olyan szinten, hogy még az úgy csinálni, mintha is felőröl, mert miért?, én nem így működöm. Persze van egy titkos rész, ami elrejtve, időnként önmagam elől is, azért mégis csak létezik, várakozik, valakire, aki kiérdemli, aki magának követeli.
Gyakran elfelejtem, hogy mások megfigyelése, megértése helyett, a magam boldogságára kellene koncentrálnom, mi a hiba?, nem hiszem, hogy meglelem, főleg nem egy másik személy által. Látom, és értem, hogy mi lehetne ha hagynám, de megéri?, megéri ha tudod, hogy az egészet álcának, a magányod elfedésének használod?, beéred valami kevesebbel, mert megakarsz felelni valami idióta elvárásnak, elakarod hitetni magaddal, hogy jó lesz, erre van szükséged. Persze nem örökre, csak egy időre, egy időre amíg elhiszed, hogy így is lehet.
Azért a jó hír az, hogy csak a saját szabályaim szerint vagyok képes működni, létezni, ez pedig a legtöbbször nélkülözi a kompromisszumot. Tudod, vissza az elejére, megérdemlem, hogy a teljes fullos szolgáltatást kapjam, hiánytalanul. Szóval úgy döntöttem nem hagyom magam eltéríteni, és ha ehhez nekem kell lépéseket tennem, akkor megteszem, lehet nem rögtön, mert egy kibaszott gyáva idióta vagyok, de végig akarom csinálni, le akarom tesztelni, eltüntetni a zaklató kérdéseket, és megtalálni a választ, még ha az nem is az lesz amit remélek. Minek a feltételes mód, nem az lesz. Kivételt teszek a szabály alól, leszámolok az önámítással, de csak ebben a kis esetben, a többi kell, különben minden szürke lesz, és elfelejtem milyenek a színek, a színek, amelyek éltetnek.

Pármásodpernyi fény

Azt a rohadt kurva életbe, mint ha legalábbis hasba szúrtak volna, és én élvezem. Ha eddig voltak kétségeim a mentális egészségemmel kapcsolatban, azt hiszem most véglegesen eloszlana a köd. És ezt vedd mind pozitív értelemben. Semmi negativitás, csupán pár másodpercre megértettem valamit, amit még soha életemben nem sikerült. Most pedig előveszem a gyakorlatiasabb oldalam, és elfogadom, ami ellen soha nem kellett volna védekeznem, csak átélni. Na, gyerünk, legyen egy kellemes késő délutánom, úgy is csak rajtam múlik.

Nyugis szombat..

5,5 óra a semmiért, sikerült elcsúsznom az élesztőn. És az esőben való gyaloglás, plusz a fázás itthon is meghozta az eredményét, meg vagyok fázva. És még pakolásznom is kell, hogy plusz cuccok férjenek be a szobámba, ahol ilyesmire nincs is hely. Az biztos, hogy az ágyat nem vagyok hajlandó elmozdítani, csak hogy hozzá lehessen férni a szekrényhez, okés??! Áhh, úgy érzem kesztyű kellene a gépeléshez, lefagy a kezem.
Tegnap miután tudomásul vettem, a kis kudarcomat, befejeztem egy tündéres mesefilmet, így, hogy angol volt annyira nem volt szörnyű, de csak így. Utána pedig volt egy írós film, micsoda véletlen dokumentumfilmet forgattak egy írócsoportról, elég vicces volt, főleg, hogy 3 szereplőt máshonnan is ismertem, vicces volt őket így látni. És végül a Thor első része, azt hittem nagyon rossz lesz, de azt is angol felirattal néztem, így meghozta a kedvem, hogy megint megpróbálkozzak a második résszel is. Mára tervezem, csak néznék utána valami sportot is végre, így még keresnem kell egy kis jégkorongot. Mert más nem nagyon van, így marad a Boston és a Chicago meccsei közül valami.
A Forma-1-el is így fogom csinálni, amint fent lesz, letöltöm és megnézem, így majdnem olyan, mintha élőben látnám, csak itt ha szomjas vagyok, vagy pisilnem kell, bármikor megállíthatom. Azt persze nehéz lesz megszokni, hogy ne kelljek fel időben, a verseny ideje alatt, és nézzek bele a szöveges közvetítésbe, hogy csaljak, és előre tudjam a végeredményt, ne kelljen végig izgulnom az egészet. Pedig, ez lenne a lényeg, hogy végig akarom izgulni.
Kerestem, hogy mi jellemző a Hajnalka nevűekre, és láss csodát, ezt találtam:
Feladata lehet a stabilitás és az állandóság kialakítása az életében. Nagyon erős a lelkisége, amely kettősséget mutat. Egyrészt érzékeny művészlélek, aki tele van szeretettel és kedvességgel, másrészt egy erős és szenvedélyes személyiség, aki környezetét uralja, hidegen és racionálisan dönt. Olyan társra vágyik, aki mellett megtalálhatja a változatosságot, és egyben a biztonságot. Párjának határozottan kell vele viselkednie, mert ha ezt nem érzi, nem fogadja el az irányítást. Csak önmaga választhatja meg céljait, mástól nem fogadja el. Gyengéje, hogy mindig többet és jobbat akar, ezért hajszolja a változásokat. Ezek többnyire illúziók, melyek csalódásokat hoznak.
Most mit mondhatnék, nem nagyon van olyan része, amibe bele tudnék kötni. Ez mind igaz.

Másik dolog, rájöttem, hogy dolgoznom kell a kommunikáció egy olyan területén, amit nem nagyon szeretek, de időnként van benne részem, és jól jönne, ha akkora lenne elég tartalékom, ez pedig nem más, mint a csöndet kitöltő semmit mondó beszélgetési témák, amik kitartanak amíg szükség van rájuk, és nem kell azon pánikolnom, hogy ajaj, mit mondjak most? Mert épp nem jut eszembe semmi, olyan, ami teljes mértékben veszélytelen lehetne, az adott szituációra nézve. Igen, ez mindenképpen gyakorlást igényel.
Kellene még némi önkontroll, mivel valószínűleg filmszakadás függő vagyok. Nem mintha ezt nem tudtam volna, már az első eset után, évekkel ezelőtt, de a változás az, hogy mostanra alig van valamim amibe belekapaszkodhatnék, hogy miért is ne akarnám?!

Hidegség

Oda van a múlthét eleji melegség, ami inkább volt számomra tavaszias idő, mint a jelenlegi.
És a szobámban is meg lehet fagyni, de mindent a virágaimért, szóval ha már egészen idáig nem sikerült megfáznom, most szükségszerűen összeszedek egyet.
Átrendeztem a szobát, mivel bizakodó vagyok, hogy tényleg meg is fog érkezni az asztalom, nagyon hamarosan, és épségben, és kell neki a hely. Elég makacs voltam, hogy az ágyat és minden mást is egymagam mozdítsak el, és kifejezetten tetszik az eredmény. Persze megeshet, hogy az asztallal együtt érkezik pár nyugtalanító hír is, így nem örömködöm túl a dolgot, csak aggódok, meg reménykedek, hogy valamennyire rendben lesznek a dolgok.
Most a telóról netezek, gondolhatod miért, de legalább kitartott addig, amíg apával megbeszéltem az asztalos dolgot, és megnézhettem a hétvégi futamot. Szóval F-1. Annyira nem indult jól, mint reméltem, úgy tűnik mindig van egy másik csapat ami előrébb jár, mint a Ferrari. Ez annyira bosszantó és lesújtó, viszont újra sportot és Alonso-t nézni a neten? Elmondhatatlanul jól esett. Köcsög Vettelke jól megkapta a magáét a hétvégén, és még jobban megkedveltem az ausztrálokat, mert kifütyülték amikor kellett :D.
Szombaton nem volt könyvtár, hülye St. Patrik nap, még az angolom is elmaradt miatta. A hétfőm egyébiránt pont olyan volt amilyennek a horoszkóp leírta, semmitmondó, csak el kellett telnie, hogy aztán egyszerűen csak feledésbe merüljön, mint a többi érdektelen nap. De az átrendezésnek azért tényleg nagyon örülök.
Hidegség, mit írhatnék még róla? Körülvesz, bennem van, áthatja a napjaimat. De úgy veszem, hogy meg van a mindennapi kihívás adagom, ami jót tesz a küzdőszellememnek. Időnként sokkal nehezebb, mint szeretném, de csak mert annyira emocionálisan állok a dolgokhoz, és ezen még a csökkentett, mondhatni energiatakarékos üzemmód sem segít. Itt jön az általános bölcsesség, ezen csak az idő segít, türelmesnek kell lenni, ki kell várni amíg elmúlik. Bárcsak az ezzel kapcsolatos gondolataimat is el tudnám küldeni egy melegebb éghajlatra, talán az egésznek ez a másik legnehezebb része, nem gondolkodni rajta, és nem lelombozódni a végkövetkeztetés miatt. Ha már egyszer majdnem napra pontosan tudom 2 hónapja, nem kellene könnyebbnek lennie, hogy elfogadjam?! Hülye, hülye, hülye én....
De a friss levegő igazán jó hatással van rám, az órák, a könyvtár, mind mind egy-egy indok a kimozdulásra, amiből szerintem minél többre van szükségem, megadva ezzel magamnak és másoknak is a kellő szabad teret, amikor senki nem képes megzavarni az önmagam fontosságába vetett hitemet.
Áhh, jut eszembe, már a hülye résznél jeleznem kellett volna, hogy a hétvégén, mindezt többen meg is erősítették, hülye vagyok, csak mert szeretem összefirkálni magam. Most mit csináljak ez van, ez befolyásol a legkevésbé, maximum hízelgő számomra, és csak még inkább bátorít :D, mellékelek is pár képet, az utóbbi időkből. Némelyiket nem én alkottam, mivel a színeket bőr alatt keverték...
A hajamat is befestettem, még szombaton, most már igazán sötétbarna vagyok (a fejemben is -barna van), de nekem tetszik, jobban illik a szememhez xD.

"He's just not that into you"

Könyvtár

Tegnap végre sikerült beiratkoznom a könyvtárba, szerintem ezért mindig hálás leszek, mert azt hiszem ezek az órák lesznek a heteim legjobb részei. Miért? Most komolyan?!
Első és legfontosabb, net. Itt biztosan soha, senki nem fogja megkérdezni tőlem, töltök e éppen valamit, mintha állandóan ekkora seggfej lennék, hogy napközben töltögessek, amikor már attól is elvette a bátorságom, hogy a nyamvadt facebookomat vagy éppen e-mailjeimet meg merjem nézni. Persze, épp töltök valamit, mikor a legtöbbször nem is tudom a jelszót, mert imád kizárni belőle. Szóval, itt nincsenek hülye kérdések, nincsenek jelszó változtatgatások amik után nekem okoz lelki törést újra meg újra kedvesen megkérdezni, légyszi áruld már el nekem, hogy 2-3 nap után, újra könyörögnöm kelljen. De nincs mit tenni, majd megteszem, mert F-1, mert apa, és nekem is szükségem van netre, csak simán kapcsolattartásra, nem is játékra....
Második, kényelmes a szék, van asztal, az új helyen még a kezem se fagy le, végre arra használhatom a netbookom amire való, netezésre, blogolásra.
Harmadik, kölcsönözhetek ki könyveket, mondjuk matekot, de kertészkedésről szólót, vagy épp valami romantikusat is, amit éppen kedvem lenne kölcsönözni. És az otthoni könyvek közül és bármit letölthetek a gépemre, a megszokott fórumaimról, így nem leszek elmaradva a legfrissebb megjelenésekkel kapcsolatban se.
Többet nem írok, a lényeg már meg van, sok hasznos érv szól a könyvtárban tartózkodás mellett. Egyébként is, a hülye kérdés miatt, szerintem mire hazamegyek, már megint új jelszó lesz, amit megint csak el kell kérnem, mert hajnalban F-1.
Amiről még nem is írtam.
2014, Ausztrália. Sajnos voltam olyan szerencsétlen, hogy tőlem független körülmények miatt nem láthattam az évad zárót, így semmi esetre sem hagyom ki az évad nyitót. Semmi esetre sem, majd valahogy bátor leszek, és rendíthetetlen, ha meg nem, akkor csak egyszerűen idióta, de nézni fogom. A motorok miatt remélem különösen izgis lesz a vasárnapi verseny, és már előtte a holnapi időmérő is, vajon ki alatt áll meg a technika és mikor? Alonso ért fogok szurkolni továbbra is, szeretném ha nagyon jól alakulna számára ez a versenyév, és Vettelről végre kiderülne mekkora seggfej, ha nincs egy csoda tervező a tarsolyukba, illetve megszenvedik Webber hiányát is. Rohadt Red Bull.
Talán 1,5-2 hónapja nem láttam egyetlen sport eseményt se, gondolhatod mennyire tesz ez engem boldoggá, mióta az eszemet tudom még soha nem hagytam ki téli olimpiát, idén ezt is sikerült összehozni. Szegény, szegény én.., tudom, az önsajnálattal nem megyek sokra. Holnap ilyenkorra már többet fogok tudni, majd akkor folytatom :D.
Szerdán, mivel nem voltam képes tovább várni arra, hogy eltűnjenek a kerekek (elvileg vasárnap eltűntek, csak én képzelem, hogy még mindig ott vannak), kiraktam a biciklit az ablakon keresztül. Végre nem kell kerülgetnem tovább, és nem emlékeztet, valami szomorú dologra, amire inkább nem akarok gondolni. Viszont így ott van az a "nagy" hely a sarokban, amit az asztalomnak készítettem elő, ki gondolta volna, hogy talán májusig kell várni, amíg ténylegesen meg is érkezik, ha megérkezik, ezzel kapcsolatban még eléggé kételkedő vagyok, az otthoniaknak is van hozzá köze, így a lehető legképlékenyebb az egész. Addig szerintem marad a könyvtári asztal, én meg mellékesen megerősödöm kicsit a sok gyaloglás és cipekedés hatására, és egyéb téren is javulás várható.

3 év

Nem akarom hosszasan kifejteni, mit jelent ez, csak meg akartam róla emlékezni, mert mégis fontos nekem.
Jó lesz rá később emlékezni, meg az okokra, amik elvezettek eddig a napig. Őrült vagyok, és bolond, de most istenem, mit tehetnék, így születtem. Gábor, neked pedig utólag is köszönöm, hogy kellően előrelátó voltál, és megmentettél engem önmagamtól, néha nem is tudom mit csinálnék nélküled, köszönöm az utóbbi 1 évet, időnként te vagy az egyedüli személy aki segít nekem egyik napot a másik után végig csinálni. <3 p="">

Hétvégi horoszkóp, rák:

Ha csak keresed a szerelmet: Itt az ideje, hogy meghozz egy fontos döntést. Ez a hétvége alkalmas arra, hogy eldöntsd: most már csak hozzád méltó és működő kapcsolatokba mész majd bele. Azt, hogy ez az elhatározásod mennyire szilárd, mindjárt meg is mutathatod a hétvégén. Könnyen lehet, hogy most olyasvalaki kezd el udvarolni neked, aki valójában alkalmatlan egy kapcsolatra. Az okok: Talán nős. Talán hazudozó. Talán mindkettő.

Köszi univerzum :).

Csak egy szombat este..

Nem tudom miért nem a megfelelő szemszögből néztem már megint a dolgokat. Leragadtam a sokkolós jelenetnél, és, mint egy idióta amnéziás, kimaradt minden azt megelőző dolog. De most visszaállt a világ rendje, megint képes vagyok a sokkoló részen kívüli dolgokat is látni, persze a visszaállás ahogy nálam lenni szokott fájdalmas volt. Szükségem van a fájdalomra, ez az ami egyben tart.

Ünneplésként, hogy ismét megvonták az adagomat, rajzolással fogom tölteni az időt, csak most még kihasználom a kábel adta lehetőséget és keresek valami rajzolós képet.
Valahova írnom kellene egy listát is, ami csak olyan dolgokról szólna, amikre vágyom, de valószínűleg sose fognak teljesülni, mert már nem marad rá időm. Lóránt szerint csodálatos életem lesz, a horoszkóp szerint, pedig a 2014-es évem lesz csodálatos, de az eltelt 3 napban nem volt semmi csodálatos, és most épp nehéz elképzelnem, hogy valaha is lesz. Hétfőn vagyis inkább kedden szerintem megint nem fog történni semmi, mert ez az ami várható, én pedig már belenyugodtam és bele is fáradtam, tudod ha nem hát nem. Én lusta vagyok nem egy harcos "amazon".
Már tegnap is említeni akartam, hogy azt tervezem erre az évre, hogy igenis összehozok egy komolyabb kapcsolatot. Ha szerelmes leszek az csodás, ha nem, akkor is legalább megpróbáltam, jelenleg a szeretet hiányom odáig süllyedt, hogy szükségem van egy stabil pontra, valakihez tartozni akarok, szóval valamit tennem kéne és megismerkedni egy alkalmas személlyel, mert jelenleg egyet se ismerek. Bár ha minden igaz, ez majd csak a nyáron fog megtörténni, tehát addigra kell felkészülnöm lelkileg a dologra, vagy akkorra fog a menthetetlen tartományig süllyedni a szeretetéhségem és akkor bárki szóba jöhet, csak legyen valaki. Egyenlőre remélem nem a második fog megvalósulni.
Ahogy a "Masters of sex"-ben is említik, csak a fiatalok képesek azt hinni, hogy a sodródás is egy választás, hogy így is élhetik az életüket. Pedig nem, a sodródás a lehető legrosszabb dolog, mert azt jelenti még a választási lehetőségeket sem becsülöm.