Zene

Most kicsit furán érzem magam, megint az érzéseim vannak összezavarodva, ami engem is még zavartabbá tesz, az alap állapoton felül. Nem akarom a teli holdra fogni, mert most nem csak az a "hibás".
Elbizonytalanodtam mi is az ami jó nekem, és mi az amit magamra kényszerítek mert ez az elvárás. És ha kiderítem mi melyik kis csoportba tartozik, se tudom mit kezdjek az egésszel, vagy megint olyan dologba ütöttem az orrocskám ami az én dolgom, csak lehet jobb lett volna nem feszegetni.
Nem tudom mi jó az állandóság vagy a változás, ráadásul nem filozófiai jelleggel hanem Nekem, Most.
Ráadásul akikről azt hittem közel állnak hozzám, kiderült hogy nem is annyira, hogy csak túl sokat képzeltem a dolgokba, és ráadásul nem csak rövid ideig hanem hosszabb ideig, és mindig elbizonytalanít ha rájövök nem reálisan látom, láttam a dolgokat, és ezért csalódás ér, ami ha úgy nézzük csakis az én hibám.
Nem tudom, nem e kétségbeesett próbálkozás az amit épp csinálok, és most még nem akarom konkretizálni mi is az amibe belekezdtem.
És ráadásul ha kiderült hogy az emberek csak kis mennyiségben képesek elviselni, akkor vajon mennyi esély van arra hogy a közelembe létezik olyan ember aki nagyobb mennyiségbe se csömörlik meg tőlem?
Lehet néhány árnyoldaláról még mindig nem tudok a kívülállóságnak....
És akkor itt van ez a zene, amitől potyognak a könnyeim, pedig egy olyan ismerősömtől kaptam, aki nem is ismer igazán. De ez nagyon ijesztő. Bár az élet általában ilyen, és akkor én gyáva nyuszi milyen eséllyel rendelkezem? Hát elég rosszal. Ami nem túl szívderítő.

A valóság

Az igazat meg vallva, egyáltalán nem akarok a Forma-1-re gondolni a következő pár hónapban, így tiszta "szerencse" hogy pont most lesz a téli szünet.
A vb végeredményt megtudva szörnyen el voltam keseredve, és amikor ránéztem a hatalmas spanyolzászlómra egyszerűen kitört rajtam a hiszti, szerintem vagy egy 40 percet sírdogáltam a földön összegömbölyödve. És persze hogy eszembe jutott a horoszkópos szöveg a szenvedésekről, úgy hogy azt is simán eltudom képzelni, hogy engem jobban lesújtott a végeredményt mint Alonsot. De nem tehetek róla, nagyon szeretem őt mint versenyzőt.
Sajnos egyre több problémám van a reggeli felkelésekkel, vagyis inkább azzal hogy nem tudok reggel felkelni, vagy legalábbis nem időben. Így a reggel 8-kor kezdődő óráimra nem tudok bemenni, vagyis megjelenni, mert kb. 9 óra van mikor felfogom hogy ma is elaludtam.
A hangulatom meglepően jó, most olyan egyszer fent egyszer lent stílusú, bár ha hinni lehet a csillagos dolgoknak, akkor a hétvégén bekövetkező teli hold az oka mindennek :), ne hogy már magamban keressem a válaszokat, nem azok mindig tőlem független események oka.
Hihetetlen mennyire nem lehet az ember életéből eltüntetni a kettősséget. És most nem akarok bele menni részletekbe, de szörnyen kiborító érzés. Mert nem tudok egyszerre a céljaimra is koncentrálni, meg lustulni mint eddig, végre ki kéne tartanom az egyik mellett és persze mindenki még én is tudom hogy melyiket kéne választanom, de vagy nem vagyok elég kitartó, vagy eléggé elkötelezett, de nem megy, egyszerűen nem tudom összehozni. Ilyenkor jön a szörnyű kis belső hang, aki szerint azért mert nem is akarom, vagy nem eléggé. És honnan tudjam nincs e igaza? És ami  a legrosszabb, hogy tényleg nem tudnám számomra is tetszetős válasszal megválaszolni a kérdést mely szerint ki is vagyok valójában?
Ami sejtetni véli a problémáimat, amiből pedig van is meg nincs is. Ez is olyan kettősség féle.
És mind emellett a nyávogós énem szerint az is baj, hogy nincs olyan személy az életemben aki támogatna, érzelmileg. És akármilyen szar igazat kell neki adnom. Néha igenis nehezen vallom be még magamnak is mennyire sebezhető vagyok. És hogy ezt mennyien tudják és kihasználják. De ebbe se akarok nagyon bele menni, mert az ujjal mutogatás annyira nem kenyerem. Inkább gyümölcs fogyasztó vagyok xD.

A természet ajándéka xD

Ezt muszáj közzé tennem, épp egy könyvet olvasok, ami gondolom nem annyira meglepő, ma már ez lesz a második, az első nagyon kellemes hatással volt rám, de ha nem baj, nem akarom nagydobra verni a címét, (így csak zárójelbe téve adom meg Maya Banks: Édes megadás, ja és az illetőnek van egy másik általam már olvasott könyve is, ami hasonló témájú, csak ajánlani tudom, persze csak bizonyos kor felett....). Szóval a bölcsesség ami a birtokomba jutott a következő: "A természetes kiválogatódás során a férfi péniszt és agyvelőt kapott, de vérből csupán annyit, hogy egyszerre csak az egyiket tudja működtetni. A női érzelmek pedig úgy alakultak, hogy a nő ebből a vérellátási problémából húzzon hasznot."
Nos én az ilyen humoros bölcsességekre mindig nyitott vagyok :).

Ki vagyok valójában?

Lehet uncsi, de eléggé szeretem a horoszkópos dolgokat, most épp ezt találtam, ja és bocs a diszkriminációért, de vagyok olyan önző hogy csak a saját horoszkópos dolgaimat tegyem ide fel, szóval rákok figyelem:
"Meg tudod találni a benned élő gyermeket, és emiatt a külvilágban a gyermekek is odatalálnak hozzád és jól érzik magukat a társaságodban. Neked is mindig szükséged van valakire, akivel egységben teljesnek érezheted magad. Ezt azonban nem mindig kapod meg, és olyankor sérül az egód. Az emberek elutasítanak, a sors kiragad a biztonságos környezetedből, és egyedül és kiszolgáltatottan maradsz. Neked van a legnagyobb szükséged az emberek közelségére és védelmére, mert egyedül életképtelen vagy. Te csak végső esetben, sebesülten és üldözve hagyod el a fészkedet, hogy valójában elindulj megkeresni önmagadat és a lelkedet. A környezetednek az a feladata, hogy eltaszítson, hogy aztán fájdalommal telve feltedd a kérdést: "Ki vagyok valójában?"."
Nagyon nem akarok reagálni a fent említett "vádakra", de gondoltam közzé teszem, mert érdekes dolgokat ír, bár én még nem vettem észre hogy egyedül életképtelen lennék, de sebaj, én egyébként is defektes rák vagyok, mert erősen érvényesülnek nálam az 'akszcendens' (a nyavalya tudja hogy kell ezt írni) nyilas előrejelzései, sőt néha jobban mint a rákok előrejelzései.
Na a matek részről elég jó esélyeim vannak, ami viszont biztos hogy projektív geometriából, már nem kell mennem vizsgázni, mert jelentkezni se fogok vizsgára, így a zh-nál tökéletesen kiderült amit már eddig is sejtettem, hogy nekem ez az egész végtelentávoli dolog végtelentávoli. Fogalmam sincs hogy jön ez az egész, a valósághoz, olyan idiótaságnak tűnik továbbra is. De nem baj, szerencsére ezt csak az általános matekszakosoknak kötelező felvenni, én csak úgy felvettem, mert először azt hittem nekem is fel kell,  utána meg megmaradt, de már eddig is úgy terveztem hogy ha átverekedtem magam a félév végi vizsgákon, és mehetek második félévre, akkor biztos hogy nem veszem fel a ráépülő tárgyat. Az összes többi zh-m jól sikerült, bár szerintem az algebra lesz a legjobb, olyan 4-5 körül. És csoda a halmazok és függvények se lett egyes, sőt sajna 1 pont híján 3-as. Nem baj, most egy kicsit megint úgy érzem hogy értem.
Az új lakótársaim, továbbra is furák, de nem baj, túl sokat nem érintkezem velük, meg vannak a köszönések, de ezenkívül semmi, túl távol állunk egymástól, vagy nem tom, de istenem a 3. a niki, na az nagyon gáz csaj, vinnyogó hang, rengeteg kiló felesleg, mondjuk egyikőjük se kicsi, mind 70 kiló fölötti, de ezz szóval ő dúrva. A szobám nagy, az ágyam szuper, az íróasztalom pedig természetesen király. A nagy spanyolzászlóm megint a függönytartón lóg, és alig 1-2 órája vettem két gyönyörű fekete porcelán tálat.
És most végre nem kell utólag letöltögetnem a kedvenc sorozataimat, hanem "élőben" nézem őket a hordozható dvd lejátszómon. :D

Pislogtam és végeeee

Na újra itt. Akarom mondani Debrecenben, megjártam a hadak útját, vagyis voltam otthon is, kedd estétől, péntek délutánig, azaz ma még otthon voltam. De elmondhatatlanul örülök hogy itt vagyok, mert itt szeretek lenni, valahol meg nem, most nem akarom konkrétan leírni hogy valójában utálok otthon lenni, legalábbis részben, mert nem csak én vagyok, kerülgetnem kell mamát, apa is jön megy, és az egész szar, szar, Szar. Na mindegy, elvileg karácsonyig most már haza se megyek, hacsak közbe nem jön valami, de majd reménykedem hogy nem fog.
A költözködősdi meg volt, most már az új helyről írok, egyenlőre elvagyok itt is, nem tudom meg mondani milyen érzés pontosan, de nem kellemetlen. Igazából az egészben most az tetszett a legjobban, hogy milyen kevés idő alatt össze tudom szedni az összes cuccom, és hogy mennyire pik-pakk el lehet juttatni valami másik helyre. Ennyi erővel könnyedén el tudom, majd juttatni külföldre is akár. És ez tök jó. Látszik hogy nem vagyok helyhez kötött, akarom mondani röghöz kötött, ez is egy fajta szabadság érzetet ad, és most azt tesztelgetem hogy ezzel beérem e akkor most egy darabig, és csökken az elutazhatnék vágyam :).
Ami viszont kellemetlen, ha már az előbb ez a szó jutott az eszembe, hogy pillanatokon belül vége sajnos ennek a kis őszi szünetecskének, és nekem nem igazán volt időm, illetve maradt időm valami tanulás félét összehozni xD, RÁADÁSUL pár hét és itt a december, amit most nagyon nem akarok. Légyszi, nem hagyhatnánk ki idén a naptárból???
És még Forma-1 is lesz a hétvégén, most lesz a Brazil Nagydíj, ami plussz izgalmakat fog hozni a szünetecske hátralévő részére.
Asszem ez most nem sikerült túl hosszúra, de elég fáradt vagyok, lemerített az otthonlét.....

nem az igazi

Na jó, megint tévedtem. Az a szomszéd lakás nem is olyan eszményi, csak az a vörös színű szoba. Most komolyan a konyha egyszerűen undorító állapotban van, a nénike mondja ne aggódjak jövő hónapban megcsináltatja, teljesen véletlenül pont akkor jön meg valami biztosítási pénz is amikor mondom neki hogy köszi, de ez a lakás 30-ért havonta, családi hadiállapottal, szar konyhával, plusz a lakás teli ilyen családi vackokkal, mint képek, emléktárgyak stb, NEM kell. Ja meg Anita is állítólag visszaköltözik a lakásba, úgy hogy Gabit a lakótársamat kidobja, én viszont maradjak, mert kell a pénzem, meg vigyázhatnék Dávidra. Mondom anyád, nem vagyok a cseléded, kösz de én is lépek, méghozzá minél hamarabb.
Na ez végre teljesül, mármint a minél hamarabb való lelépés. Elvileg jövőhét kedden.
Nem tudtam hogy ez a lakás keresés ilyen szar meló. 5 lakást néztem meg, hétfőtől szerdáig, miközben még zh-t írtam, órákra jártam, ide telefonáltam, oda telefonáltam, szóval apa kinyír majd a teló számlámért. De már végre meg van a következő hely ahol lakni fogok.
Nem tudom Rini szoktad e néha olvasni amit ide írogatok, de képzeld elég közel költözöm hozzád. Ha érdekelnek a részletek, majd jelezz valahogy. :D
Kedves Dia, neked is üzenek, hogy ez a találkozósdi már csak a költözéses mizériám miatt sem tud megvalósulni, nagyon sajnálom, de előreláthatólag jövőhét szerdáig még nem megyek haza, így mezőtúrra, illetve kuncsorbára sem.
Ja említettem már, hogy az új helyen, ami nem mellesleg kb 10 perc sétára van az egyetemtől (tehát nincs több trolizás reggel), szintén vörös színű szobával rendelkezik? Nagyon tetszik, már csak azért is, mert végre mehetek el innen.
Egyébként meg van az első jegyem ebben a félévben, a kombinatorika zh-t kaptam ki, amit kedden délután írtam, és 3-as lett, szóval ebből a tárgyból már gyakorlatom szinte biztosan nem bukok meg. Nem ilyen rózsás a helyzet a halmazok és függvényekkel kapcsolatban, mert ott is írtam ugye zh-t kedden délelőtt, de szerintem az csoda lesz ha meg van kettes, tehát majd mehetek félév végén pót zh-ra :S
Most örülök, hogy lesz az egyetemen ez a szakmai hét, és nem lesznek jövőhéten órák, nekem szerencsére már a héten se, így jöhet a pihi, meg persze a pakolászás, illetve a fejtörés, hogyan fogom a város másik felébe juttatni a nemrég vásárolt íróasztalomat?

ÚÚÚ, ez gáz

Nos, nem tudom kinek mennyire rémlik, mennyire örültem az albérletemnek, hát most hirtelen ugyan ez a pozitív örömöm átfordult negatívba. Anita a lakás tulajdonosa nehéz anyagi körülményei miatt, a bank javára elveszíti a lakást. Azaz költözöm.
Mondhatni ennyit arról, miről ábrándozzon az ember. Gabival a lakótársammal hétfő-kedd környékén beszélgettünk, hogy lehet másikat kéne keresni, mert Anita egyre nyűgösebb, zavar minket a feltöltős villanyóra, és egyébként is talán egy tv mégis csak jó volna. Ezt a nézetet kicsit osztom, a Forma-1 miatt, de én meg lennék továbbra is nélküle. Az internetet meg megoldottam, most már van mobilinternetem, és nem csórom a közelben lévő jelszónélküli vezeték nélküli neteket.
Csütörtökön hívott Anita hogy a hitele túlságosan túlnőtte oda a lakás. Bár szerinte a moratórium miatt, ez az egész elhúzódik tavaszig, tehát januárig simán maradhatunk. Azaz, hogy maradhatnánk, de én utálom ezt a bizonytalankodást, meg most minek fizessek bele olyan albérletbe ami csak pár hónapig tart, ha tart, akkor már inkább egy olyanba ami hosszabb távú, esetemben legalább a második félév végéig kihúzza, remélem addig én is :).
Most hirdetéseket böngészek, bár már van 3 kiszemelt. Ezeket hétfőn lehet megnézni kb november 1-től pedig költözhető, most már csak a lakás kinézete a kérdéses, remélem a háromból 1 jó lesz, mert igazán mehetnékem van. Eddig is az volt, de ilyen hírek mellett, kicsit erősebb lett az érzés.
Az egészben az a legabszurdabb, ami az egész bejegyzés elindítója volt, igazából még nem akartam konkrétan bejegyzést írni, szóval az az, hogy most olvastam egy 4 órával ezelőtt feladott hirdetést. 2 szoba+nappali, nemrég felújított, 25 plusz rezsi, és vajon hol? Víztorony utca 17. 4. emelet, pont ott ahol most is lakom, csak egy másik lakás. Egyszerűen úgy érzem meg kell szereznem. Kár hogy 2 havi kaució kell hozzá, amire most igazán nincs pénzem :(. Még így is határeset volt, de most plusz kiadásnak ennyi, akkor ezentúl asszem éhezek :D, legalább leadom azt a pár kilót ami most rajtam van. Csak lehet hogy felelőtlenség? Lehet hogy a másik lakás nem messze innen, havi fix 50ért okosabb lenne? Annyira nem tudom. Ott nem tudom kérnek e kauciót, lehet hogy nem, de akkor is miért pont most tettek fel ide hirdetést, mi van ha meg se találtam volna, vagy nem most adták volna fel, hanem 1 hét múlva. Szóval az egész kiakasztó, annyira sok az egybe esés. Egyszerűen hihetetlen.
Ugye ez most nagyon úgy hangzik, hogy már döntöttem is? Pedig ez nem volt szándékos, most komolyan már megint ilyen hirtelenfelindulásos, váratlan dolgot fogok cselekedni? Jó, bevallom igen. Reggel amikor már illik telefonálni rögtön csörgök is, és egyszerűen megmondom az illetőnek hogy kell a lakás xD. Most utálnom kéne magam. Szörnyű vagyok. Szörnyeteg.
És hogy mit írt erre a hétvégi horoszkópom, hogy ez az élet nevű csoda, engedjem hogy az érzés minden porcikámat átjárja.

Én hány gigás vagyok?!

Ma is okosabb lettem egy kicsit. Rájöttem hogy mégis csak szeretek vásárolni, csak nem ruhát meg ilyeneket, hanem virágokat és minden féle műszaki kütyüket. Olyan csábító dolgok vannak és néha olyan nehéz nemet mondani, mert olyan érdekes, vagy praktikus egy egy kütyü. De azért nagyjából sikerül hősiesem ellen állnom. Persze azért néha én is elcsábulok, mint sok más függő :)
Tegnap este voltam moziban, és bár egyedül mentem, furán jól éreztem magam a sok idegen ember között. Ez nem gyakran fordul elő velem, de ott egyszerűen csodás volt. A film maga is tetszett, pont ez az utazgatós téma is volt benne, hogy mindent hátrahagyni és új helyen, új életet élni, vagy hogy a változás jó, meg a szenvedés a fájdalom megerősít, és a változás felé mutat, hogy semmi és mégis minden állandó, és még körforgás is.
Tehát nagyszerű volt, csak így még érdekesebbé tette számomra ezt az egészet. Én is tudnék mondani 3 helyet, ahol a következő 1 évet el tudnám tölteni, csak egy kis pénz kellene hozzá, na meg persze nyelvtudás. Szóval maradok a seggemen, és szépen türelmesen, kitartóan, néha talán szorgalmasan, de kivárom hogy leteljen az itt kiszabott időm.
Ön magában ez a hely se rossz, sőt egyre kellemesebb, de valamiért az a belső késztetés nem hagy nyugodni hogy mehetnékem van. Szóval hogy ücsörögjek egy helyben ha be vagyok sózva??
Érthetetlen miért okoz akkora kínszenvedést a tanulás gondolata is. De nem baj, van gyakorlatom hogyan végezzek magamon erőszakot, és kényszerítsem magam az okosodásra, vagy legalábbis agyam szabad területének csökkentésére.
Az azért érdekes ha úgy gondolunk az agyunkra mint egy mondjuk 1024 gigás memóriára, amiből csak 102 gigát ha használunk. Vajon nekem ebből még mennyi szabad? Persze szerintem én nem használok csak kb 60 gigát, vagy annyit se, mert alul fejlett csökevényes agyam van, gondolom azért mert én magam is az vagyok.
Ma Skypoltam a családommal, igazán érdekes élmény volt, hogy így a kettőt összekötve mármint hogy látom is meg hallom is komplex élményt kaptam. Nem azért de skypoltam már mással is bár nem vittem túlzásba eme program használatát, de a saját családommal még egyszer se, és vidám kis dolog volt, hogy mamának aki 65 éves webcamon keresztül megmutathatom hol is élek. Kapott idegen vezetést is meg minden.
Ja a másik amiben a mozi kicsit segített, szóval mostanság sok apróság feltűnik ami örömöt okoz, mivel iskolába járni nem túl szórakoztató, és az egyik ilyen dolog hogy mennyire szeretek enni. Ez kezd meglátszani mert van újabb adag plusz kilóm, pedig az eddig is volt, és valahogy ráakartam venni magam hogy ne egyek ennyit, meg ne is édességet, de nem igazán ment, mert jól esett megenni bizonyos dolgokat, és most rájöttem hogy inkább leszek kicsit nagyobb darab de néha jókedvű, mint egy kicsit vékonyabb de morózus, keserű ember.

Újdonságok, elmebetegség

Na jó, azt eddig is tényként kezeltük hogy tökre idióta vagyok, de most már elmebetegségre utaló tüneteim is vannak. De ez van, ezzel együtt kell élnem.
Vettem a héten egy új számítógép asztalt, nagyon tetszik, meg minden, összeszerelésnél volt egy két kisebb nehézség de Gabival a lakótársammal simán leküzdöttük. Na de akkor már új gépre is szükségem van, legalábbis én úgy gondoltam. Főleg hogy az eddigi már kezd őskövületnek számítani, hiszen decemberben lesz 3 éves.
Khm, szóval azt is vettem. olyan 2 órája :) Nagyon tetszik, ez most teljesen fekete, az előző szürke volt nagyrészt, azonkívül nagyon tetszik, és már most is arról írok. A következő dolog ami még hiányzik, az egy táska a géphez, meg egy lámpa az asztalhoz. Utána elvileg abba hagyom ezt a költséges költekezést, de hát erre vettem fel a diákhitelt, mert volt pár dolog amire szükségem volt/van. Lehet hogy tényleg elmebetegség hitellel kezdeni az életemet, de kit érdekel. Először is lehet hogy bármelyik pillanatban elüt egy autó, vagy kiderül van valami halálos betegségem. A másik meg, hogy egyszer úgy is lesz hitelem, lakáshitel, kocsihitel, személyi kölcsön, valami tárgyra felvett hitel, szóval hitelem lesz, csak eddig az időpont nem volt tiszta. Most már az. De én tényleg élvezni szeretném ezeket az egyetemi éveket, majd utána mikor már szó szerint belekerülök az élet taposómalmába, munka munka hátán lesz, akkor legalább lesz mire vissza emlékezni, és reménykedni hogy meg fogom élni azt a 110 éves nyugdíjkorhatárt, már ha addig még lesz nyugdíj rendszer.
Szóval most az élet megint egy kicsit szebb, vidámabb hely lett számomra is. Az majd kiderül hogy ez meddig fog tartani. Mondjuk az első adag zh ig, mert utálok tanulni, de lassan el kéne kezdenem. Szerencsére némelyikben csak számolgatós gyakorlati feladatok lesznek, semmi elmélet, tehát van egy kis esélyem :).

Rák

Íme a Rákok horoszkópja az év utolsó 3 hónapjára:

"Nehéz időszakon vagy túl, de most végre fellélegezhetsz. Októberben már érezhető minden téren az a szerencse, ami az elkövetkezendő három hónapodat meghatározza majd. Munka téren nagy változás előtt állsz, és a sok vívódás után igent mondasz egy új munkára. Nagyon jó lehetőséget találsz, olyat, amit álmodni se mertél volna. A munkakörülmények, a fizetés, a feladat, mind tökéletesen megfelelnek a vágyaidnak. Az elején félsz, hogy megfogsz-e felelni a követelményeknek, de pár hét alatt belerázódsz, és bebizonyosodik, hogy nagyon jól döntöttél. Anyagilag sokkal jobban fogsz járni. A magánéletben is jó fordulatokra számíthatsz. Ha babát szeretnél, akkor az most összejön, ha még friss kapcsolatban vagy, akkor komolyra fordul a dolog. A szingli Rákokra is szerelem vár, első látásra beleszerethetsz valakibe, akivel boldog jövő vár rád."

Na és akkor most nyugalom, biztosan nem kezdek el filozofálgatni, arról hogy vajon akkor ez miért nem teljesül minden Rák horoszkópú személy számára, meg hogy annyi embert ennyi sorban 3 hónapra hogy a francba lehet leírni, és hogy tessék megint belekerültünk egy idióta skatulyába (az angoloknál galambdúcba, a németeknél meg fiókba xD), amibe vagy beleférünk vagy kilógunk belőle, vagy épp csak elhanyagolható százalékban jellemez minket.
De aki naivan és vakmerően fellélegezett annak most nincs szerencséje (valószínűleg nem rák a horoszkópja), ugyanis túldimenzionált életérzésem mellett harmóniában vagyok a projektivikus ekvivalencia teljes négyszöggel.
Semmi baj ha ez full értelmetlenül hangzik, sokszor én is így érzem mikor "előadáson" vagyok (igen még mindig nincs normális nevem az óráimra, mert az óráim nagy része nem a valós 1 óra hosszas időtartamot jelöli így az nem lehet, előadás a színházban van,  a szeminárium túlságosan hasonlít a pesszáriumra, meg túl fellengzős, ráadásul a gyakorlati órám nem is felelnek meg a szó jelentésének).
De se baj, ennek a hétnek is vége az egyetem szempontjából.
A maradék 3 napot, nem teljesen tudom mivel fogom tölteni. Még mindig agyalok a szobám ősziesebb hangulatúvá tételén, mert sajna az egyetlen szimpi megoldás a színes faleveleket ragasztgatok a falakra nem megfelelő, pedig van levelem is meg gyurmaragasztóm, csak ezek a fránya falevelek nem rendelkeznek hosszú normálállapotú élettartammal (ez magyarul azt jelenti hogy 3 nap múlva összepöndörödik, vagy jól meg is szárad és egy óvatlan mozdulat hatására széttörik és a földön köt ki, ami meg takarítás munkafolyamatát vonja maga után, én még mindig egy lusta dög vagyok, ráadásul a tisztaság mániám se akar kifejlődni).
Aki arra gondol hogy egyéb művészi dologgal is próbálkozhatnék mint a festés, rajzolás, vagy akármi ami ilyen témájú és kivitelezhető lenne, azzal közlöm, hogy művészkedős hangulatom sokszor van, csak alkotói tehetségem nincs, így az egész rohadt nagy csalódás, még ha néha napján el is felejtem hogy béna vagyok, mindig újra és újra szembesülök a kész ténnyel.

Zavartság

Említettem már hogy időnként idült iskolaundorban szenvedek?
És nem csak azért mert unalmas egész nap ülni és írni, néha ezt egybekötve egy kis értem is amit írok cselekvéssel, de azért is mert bent kell lenni, szinte bezárva, legalábbis elzárva a kintléttől, a "természettől".
Én eléggé sétálós vagyok, ez a barangol amerre épp a lába viszi, csak a pihenés a lényeg, és frusztrál hogy erre kevés időm van, ezért hajlamos vagyok néha nem felkelni, vagy egy-egy órára nem bemenni, valami hülye kifogás miatt. És bár csak 4 nap kell suliba mennem egy héten, mert a péntekem is szabad, olyan mint ha soha nem akarna vége lenni.
A másik dolog amire már egy ideje rájöttem csak nem sikerült átültetni a valóságba, vagy legalábbis cselekvéssé redukálni, az az, hogy tanulnom kéne azt amit leírogatok és elmélet, mert elvileg október utolsó hetén kész zh sorozatom lesz :S
A hétvégén voltam otthon, mióta Debrecenbe költöztem még augusztusban, most először.
Eléggé szar érzés volt, főleg eleinte, olyan fura volt hogy nem találom a helyem, nincs meg a város nyugtató hangulata, és mindemellett még otthon is csak vendégnek éreztem magam. Mindegy, végül is legközelebb majd október 28-án megyek haza, akkor meg már előre szoktatni fogom magam, ehhez a fura érzéshez.
Hiányzik a fűtés, a melegség, itt most szerelnek fel ilyen mérő akármiket a radiátoroknak a csövére, így majd csak jövőhéten lesz szerintem fűtés, mert ezzel péntekig el szarakodnak.
És amire nem volt képes a kolis élet 6 éve, az az albis élet 1 hónapja képes volt, híztam. Lehet hülyeség de úgy örültem hogy a nyáron sikerült elérnem az 53 kilót, és most megint csak 56-57 kilónál tartok, mert egyszerűen megveszek valami édességért, úgy érzem végtelenül nagy szükségem van boldogsághormonokra, egy egy hosszú nap után. Mellesleg alig beszélek valakivel napközben, így elég magányos és szótlan lettem, mi ez a gimishez képest amikor már ott is szótlannak tartottak, most egyenesen néma vagyok. Szóval újra felvettem a hobbim közé a beszélek az üres szobával elfoglaltságot :) nagyon szórakoztató.
Hétvégére azt tervezem hogy elmegyek valahova sétálni és gyűjtögetek majd mindenféle őszi jelenséget, mint a színes levelek, a különböző termések, meg hasonlók, ja és valami féle tanulás dolgot is. Az elsőre jó esélyem van, mert elvileg esni sem fog, a második már elég macerás de hát a remény eléggé kitartó típus.
Ja és néhány kép a hétvégén szedett gombákról, azt nem tudom mind jó volt e, mert nem ettem belőle :D.

jó, de hogy??

Mint kiderült nem vagyok túl kitartó. Se a múlt héten nem voltam az, se a mostani héten.
Először is egyre pocsékabbul éreztem magam, mert mindig jött egy húúú ez rosszabb mint az addigi legrosszabbnak tartott óra a héten. És mert ugyanilyen arányban, egyre hülyébbnek is éreztem magam a hét előrehaladtával :S. Mint aki évekkel le van maradva tudásszintileg.... szar érzés, főleg ha részben maga az érzés valótlan, csak a bizonytalanságom, a kétely magammal szemben erősíti fel.
Ez volt a múlt hét.
A jelenlegi hét pedig kicsit hézagosra sikerült mert időközben megfáztam. Csak hogy kedd este óta lázas is vagyok. És mivel nem ment 38 alá, így itthon maradtam. De nem zavar. Most egyébként is úgy érzem időre van szükségem.
Egyrészt valahogy bele kéne rázódnom abba hogy tanulni kéne, vagy legalább 100%-osan figyelni órán. Mert eddig nem tettem, ott voltam, leírtam amit le kellett, de nem fogtam fel, mondhatni a szellemi részét a mateknak nem fogadtam be, mindig volt egy akadály a fejemben, ami gátolta a tanulás lehetőségét. Valahogy ezt kéne lerombolnom, csak annyi más problémám van, és jelenleg nem mindet tudom elzárni az agyam egy rejtett zugába.
Másrészt Anita költözik valami Nyír.... helyre, mindig elfelejtem a nevét a helynek. A csaj aki pedig ideköltözik ugye egy új ember, akit  valamennyire nem árt megismernem, hogy tudjam hogy alkalmazkodjak hozzá.
Harmadrészt pedig minden nap minden pillanatában meg kell küzdenem a lustaságommal :)
 ÉS ráadásul azt hiszem csináltam valami ostobaságot tegnap hajnalban. És még nem tudom hogyan köszörüljem ki a csorbát, egyáltalán ki kell e?! Vagy inkább vegyem közelebbről is szemügyre ezt az ostobaságot, és esetleg kiderülne hogy tévedek? De mi van ha nekem volt igazam?!
Ezen kívül van egy olyan érzésem hogy elhatárolódtam a gépemtől is. Ilyen önkéntes kínzó magányra ítéltem magam tudatalatt, vagy tudatos tudatlansággal. Mint ha hiányozna egy fontos testrészem, csak elfelejtettem volna hogy mi is az. Ez is egy szar érzés. De mostanában dúskálok ezen érzésekben, persze elvileg nem önszámtanból, de lehet hogy a magam hibájából. Ki tudja??
Ja és kihagytam volna a felsorolásból hogy sikerült fent hagynom a buszon az esernyőmet, amit senki se adott le a DKV talált tárgyak osztályán? Oda se neki, full gyenge pillanataimban nekem se tűnik fel.

Ahan, szóval az első nap

Most kicsit buzgómócsing hangulatom van. Azt hiszem, ha ez a hangulat kitart a héten minden napról írok valamit. Nem csak azért hogy untassalak titeket, hanem a magam gyönyörűségére, még ha másoknak nem is az :D, hogy esetleg később vissza olvassam, milyen benyomásom is volt bizonyos dolgokról....
Szóval reggel sikerült időben felébrednem. Nem késtem le a trolit, sőt már 7.27-kor ott voltam az egyetemen. Hát nem kellett volna, mert rohadt sokat kellett egész nap várakoznom...egyszerűen ólomlábakon járt az idő.
Tehát 8-11 óráig van hétfőnként elvileg Az informatika alapjai nevű tárgyam. Meg mondjam meddig tartott? Hát T-i-z-e-n-h-á-r-o-m percig. Értitek, 8:13-kor már vége is volt, és nekem mikor kezdődött a következő órám??? DÉLBE.
Szóval egyáltalán nem volt vicces. De mondjuk ebből egy órát a HSZK előtt sorban állva töltöttem, hallgatói jogviszonyról szóló igazolásért, meg hogy megkérdezzem mi van a diákommal. Igazolást kaptam, diákot nem, majd szerda felé mondták, szóval újabb sorban állás várható.
Végül akár milyen súlyos fém is az ólom, még ha épp végtagképp funkcionál is, egyszer csak dél lett. Így megkezdődött a mai napi második egyben utolsó tárgyórám is (mivel nem sima óra, mint középsuliban, de utálom előadásnak hívni, hiszen az a színházban van, lehet tórának fogom hívni, vagy valami ilyesmi..) aminek becses neve Algebrai alapismeretek gyakorlati óra. Mit ne mondjak, pozitív csalódásként sikerült megélnem a dolgot, ugyanis kiderült, hogy tényleg alapjaira megy vissza a mateknak, algebrának, ily módon bebizonyítva nekem, hogy még se vagyok annyira hülye, mert amiket csináltunk azokra mind emlékeztem. Szóval az esetleges debil állat szintről feljutottam az üresfejű lúzerig. A hét célja a kicsit hülye de nem vészes szint :D.
Ja és végre teljes az órarendem, volt egy kis pánik mert a sorozatos bénázásomnak köszönhetően végül nem tudtam felvenni az EU ismeretek tárgyat, de a véletlen szerencsémnek köszönhetően, ma mikor megint benéztem a Neptunhoz nézni hátha van szabad hely valamelyik szerdai csoportban, bazi nagy mázlim volt, mert az egyikben volt. Így most már végleg bele kell törődnöm, hogy keddenként igenis este 20 óráig ott kell rostokolnom, amiben már csak az az őrült pech hogy reggel 8-tól kezdve :S:S.
Tehát reggel szembe kell néznem az utóbbi idők egyik leghosszabbnak ígérkező napjával, főleg ha néhány óra megint olyan hosszúra sikerül, mint a mai infó........

Most mondjam, hogy hívogat az iskola?!

Persze nem szószerint :) Titkos a számom xD
De akkor is, egy óra és átlépünk arra a napra, amikor ismét iskolába kell mennem. Fura, hogy ennek még évekig így kell lennie, valahogy az egész egyetem dolog a felnőttség és szabadság keverékét sejteti az emberrel, de most hogy itt vagyok, megint csak gyerekesnek érzem magam, bár a szabadság része a szülői részről meg van, az iskolai viszonylatban viszont nagyban hiányzik, hiszen azért órára járni nem árt, főleg ha nem akarunk saját magunknak keresztbe tenni.
És mégis az egész végtelenül jó érzéssel tölt el, igazán meg vagyok elégedve az egésszel, meg persze magammal is, most olyan büszkének érzem magam, hogy na tessék itt vagyok, eddig megcsináltam, pedig az otthoniak igazán semmi esélyt nem láttak erre, nem bíztak bennem, nem tartottak esélyesnek. És most mondogathatom hogy pedig én megcsináltam bi-bi-bííííí, meg vigyoroghatok, nem tudják, mert 160 kilométer választ el minket távolságilag, ami az egyik legszebben csengő szám  amit eddig hallottam :)
Na szóval holnaptól kezdve suli, és csak a jó ég tudja mekkora fába vágtam a fejszém.....

Könyvmoly szerűség

Még meg vagyok. Kicsit rémülten ugyan, mert azért szerintem simán eltudom rontani ezt a tantárgy felvevős dolgot, de azért eléggé jól.
A könyvmoly jelző arra akarna utalni, hogy mivel még hétfőig nincs áram, könyvtárba járok netezni, és egyben telefont tölteni is :D, azért kellett hozzá logika mire rájöttem, hogy egy ilyen városi könyvtárban biztos lehet internetezni, akár sajátgépen is, na már akkor telefont is tudok tölteni, usb-vel amit a gépbe dugok. Szóval most ez van, szerintem életemben nem töltöttem még ennyi időt könyvtárban összesen, mint most az utóbbi 2 napban.
Szóval megcsináltam az órarendem, elvileg ez most már rögzített, tehát minden okés, de azért jó hogy még 2 hétig elvileg lehet rajta változtatni. Sajnos minden nap van valami "előadásom". Jobb szerettem volna a pénteket szabadon, de nem jött össze, mert volt egy kötelező, ami csak pénteken van, így kicsit szívás. Lehetett volna úgy is hogy egy csomó mindent szerdára teszek, így a többi nap kicsit szabadabb, de nem akarok belerokkani a szerdákba, így kicsit szabadabb az is. Azt is megnéztem hogy majd 8 tárgyból kell vizsgáznom, de az mind ilyen írásbeli, szóbelis vizsga. Úgy hogy tiszta jó.
Ja említettem már hogy nem akarok menni évnyitóra?? Utálom a kiöltözős, unalmas, tömegrendezvényeket. És ez határozottan az, szóval tiszta szörnyű......

Elköltöztem

Kb. 40 perc múlva indulunk hogy időben oda és apa időben vissza is érjen, szóval Debrecen jövök.....
Még nem tudom mkor lesz internetem újra és mikor tudok megint jelentkezni, addig is mindenkinek kellemes utolsó nyári hetet, heteket....

ÉSsssssss igen

Na itt vagyok, nem elveszve csak egy kicsit, valahogy megint dolgozni voltam, de most tovább tartott nem 4 napot hanem 5-öt voltam, de szerencsére nincs tovább, mert holnap után reggel elvándorlok erről a nyomasztó koszfészekről, hála istennek.
Tegnap végre túlestünk az idegörlő nagybevásárláson is, bár még pár dolog beszerzésre vár.
Ma meg itt szerencsétlenkedek a bepakolással, még nem nagyon haladtam sokra, viszont már gondolati téren egy csomó dologról megállapítottam hogy na még ezt is bekéne majd rakni, meg ezt is magammal akarom vinni, csak a cselekvésig nem jutottam még el.
Anyát is megkéne ma még látogatnom, meg elköszönni, csak nem tudom hogy egyeztessem össze mindennel, egy kicsit tartok a holnapi estétől, hogy nem lesz e túl feszélyezett a helyzet, vagy kínos, meg úgy az egész mégis csak egy új, érdekes helyzet, amit valahogy kezelni kéne, és nem tudom mennyire fog sikerülni, vagy kell egy kis időnek eltelnie hogy az egész működjön.
Az is fura nekem egy kicsit, hogy az új ismerőseim szinte kivétel nélkül albérletbe fognak lakni, még a régiek, mint például Riniti, Mesi, Viki, Gergő kolisok lesznek jó eséllyel. És akkor itt vagyok én megint a különc aki kilóg a sorból, és én is albérletes leszek, vagyis albis.
Kérdezte tőlem valaki  a napokban hogy és nem izgulsz? DE  FENÉBE IS ROHADTUL IZGULOK. Ki nem? (Persze Rini a tisztes kivétel :D )

25

Végre augusztus, nem tudom miért, de nekem mostanban nem igazán telik az idő, inkább csak vánszorog.
A nyár hozta szokásos hangulatát, épp hadi állapotok uralkodnak itthon, persze nem fizikailag, csak lelkiterrorilag. De hát mondhatni már az évek alatt megszoktam, csak mindig meglep mekkora egy szerencsétlenség vagyok, aki a szülei nyakán lóg, legalábbis ez mama reggeli véleménye. Most az utóbbi 4 napban oltam dolgozni. Nem mondom hogy hű ha tök boldog voltam, de egy kis pénz mindig jól jön. Na persze, ezt inkább kihagytam volna, mert annyira nem valami szuper meló, lerohad a lábam az egésznapi állásban, és behal a derekam a sok teli szilvás láda cipelgetésben. És mivel én ma nem akartam menni, ezért mama választás elé állíott vagy megyek ma, vagy oda soha többet nem mehetek. Gondolom nem nehéz kitalálni mit választottam, okés, akkor soha többet. Erre mondta hogy afnöknek nem is baj, hiszen engem másik 1000 emberrel tud pótolni. Hát akkor pótoljon. Csak attól félke mire este haza jön, már aztfogja mondani hogy ha akarok holnap mehetek, ami már csak azért is szar, mert még 8 napot mennem kellene.
Lehet nem megyek gólyatáborba, az időpont miatt, de majd kiderül. Szombaton megyünk bevásárolni iskolás dolgokat, tesómnak tudjuk miket kell venni, én meg majd improvizálok...
Augusztus 25. Ez az a nap amit most nagyon várok, mert ezen a napon költözök fel Debrecenbe albérletbe. Anita szimpatikus, én kedvelem, elvileg ő is engem. Dávid a kis fia pedig nagyon aranyos 2 éves. Szerintem jól megleszünk, Debrecen is tetszett, bár nem látam belőle túl sokat, de a hangulata, és az a pár ember akit megismertem szimpatikus volt, végre egy olyan nap volt, amit szabadon élezhettem.
Hm, nem tudom hogy éelm túl ezt a 15 napot még mama társaságában, de muszáj lesz, mondjuk szerinte felesleges egyetemre mennem, mert majd úgyis kibukok, és életem végéig wc pucoló leszek, ha egyáltalán alkamaznak. :S Tudom, nagyon kedves, és pozitív...de már csak 15 nap. Azon is gondolkoztam hogy megígérem neki a nyakán lógós dologért cserébe, hogy január elsejétől nem teszem be többet ebbe a házba a lábam. :D
Apának új barátnője van tiszakécskéről, Dórának hívják, és nem tudom mit gondolok róla egyszer láttam, de még eléggé félkómás voltam, utána vissza is feküdtem aludni. Elvileg kb 1 éve vált el, és 2 gyereke van, egy 16 éves fiú ,aki agyilag egy zokni mert még csak most lesz nyolcdikos, és egy óvódás kislány aki elvileg rendben van agyilag xD. Én nem akarok őket megismerni mert elegem van az apa új nője és kis családja megismerkedési procedúrákból, a végén úgy is szét fognak menni....
Szóval a lényeg 25-e. Ja és kérlek szépen idő számomra is haladj kicsit gyorsabban, mert belepusztulok a várakozásba, köszönöm.

?

Na és most hogyan tovább??
Megint az van, hogy nem tudom mit kezdjek igazán az időmmel. Itt van megint egy két hetes időszak ami arról szól hogy ezen idő alatt kell megérkeznie a "szeretet csomagnak" személyesen nekem :), azután ott a másik határidőm augusztus 5.-e ezen a napon megyek fel Debrecenbe megnézni az albérletet, amit kinéztem magamnak, meg egy kicsit nézelődni a városban. Amit még tudok azaz hogy kb. 1 hónap múlva augusztus utolsó hetén lesz a gólyatábor amit várok is meg nem is, a sok ember miatt...
A hétvégén ráadásul ilyen unokatesótalálkozó lesz, szombaton, amire elkéne mennem, de nem igazán akarok, nem vagyok egy rokon kedvelő, ráadásul mindenki aki egy kicsit ismer, tehát tudja ki vagyok, az az érettségimről, meg arról fog kérdezgetni hogy felvettek e, meg milyen lesz egyetemistának lenni, amit nem tudok, mert még nem voltam és még éppen nem is vagyok az, illetve nem tudom milyen annak lenni...
Szóval szar lesz.
Kunszentre a munkaügyre is vissza kéne mennem mert regisztráltak munkakeresőnek, de mivel felettek, így most szólnom kell hogy töröljenek....tök macerás az egész.
Még csak két matekos csajt ismerek, aki szintén debrecenben kezdi szenvedéseit szeptemertől..
Félek egy kicsit az albérlettől, mivan ha nem fog tetszeni, vagy még se fogjuk tudni kedveli a másikat Anitával...nem tom, ez is bizonytalan.
Mondtam már mennyire utálom a bizonytalan dolgokat??
Pár nap és itt az augusztus, az utolsó hónap, és még mennyi minden tennivalóm van..és én milyen lusta vagyok :)

FELVETTEK :)

Vigyázat mindenkinek, épp most szabadítottak a gyanútlan világra egy őrületet, aki matematikusnak fog tanulni szeptembertől Debrecenben :D
Ami kicsit vicces, hogy nekem matekra 316 pontom van, és a pont határ 211 pont :D, szóval bőven benn vagyok, és ez annyira jó. Köszönöm az égieknek is a gondviselést, és továbbra is szívesen venném, mert szerintem szükségem lesz rá :D:D:D:D