De akkor is, egy óra és átlépünk arra a napra, amikor ismét iskolába kell mennem. Fura, hogy ennek még évekig így kell lennie, valahogy az egész egyetem dolog a felnőttség és szabadság keverékét sejteti az emberrel, de most hogy itt vagyok, megint csak gyerekesnek érzem magam, bár a szabadság része a szülői részről meg van, az iskolai viszonylatban viszont nagyban hiányzik, hiszen azért órára járni nem árt, főleg ha nem akarunk saját magunknak keresztbe tenni.
És mégis az egész végtelenül jó érzéssel tölt el, igazán meg vagyok elégedve az egésszel, meg persze magammal is, most olyan büszkének érzem magam, hogy na tessék itt vagyok, eddig megcsináltam, pedig az otthoniak igazán semmi esélyt nem láttak erre, nem bíztak bennem, nem tartottak esélyesnek. És most mondogathatom hogy pedig én megcsináltam bi-bi-bííííí, meg vigyoroghatok, nem tudják, mert 160 kilométer választ el minket távolságilag, ami az egyik legszebben csengő szám amit eddig hallottam :)
Na szóval holnaptól kezdve suli, és csak a jó ég tudja mekkora fába vágtam a fejszém.....
No comments:
Post a Comment