A valóság

Az igazat meg vallva, egyáltalán nem akarok a Forma-1-re gondolni a következő pár hónapban, így tiszta "szerencse" hogy pont most lesz a téli szünet.
A vb végeredményt megtudva szörnyen el voltam keseredve, és amikor ránéztem a hatalmas spanyolzászlómra egyszerűen kitört rajtam a hiszti, szerintem vagy egy 40 percet sírdogáltam a földön összegömbölyödve. És persze hogy eszembe jutott a horoszkópos szöveg a szenvedésekről, úgy hogy azt is simán eltudom képzelni, hogy engem jobban lesújtott a végeredményt mint Alonsot. De nem tehetek róla, nagyon szeretem őt mint versenyzőt.
Sajnos egyre több problémám van a reggeli felkelésekkel, vagyis inkább azzal hogy nem tudok reggel felkelni, vagy legalábbis nem időben. Így a reggel 8-kor kezdődő óráimra nem tudok bemenni, vagyis megjelenni, mert kb. 9 óra van mikor felfogom hogy ma is elaludtam.
A hangulatom meglepően jó, most olyan egyszer fent egyszer lent stílusú, bár ha hinni lehet a csillagos dolgoknak, akkor a hétvégén bekövetkező teli hold az oka mindennek :), ne hogy már magamban keressem a válaszokat, nem azok mindig tőlem független események oka.
Hihetetlen mennyire nem lehet az ember életéből eltüntetni a kettősséget. És most nem akarok bele menni részletekbe, de szörnyen kiborító érzés. Mert nem tudok egyszerre a céljaimra is koncentrálni, meg lustulni mint eddig, végre ki kéne tartanom az egyik mellett és persze mindenki még én is tudom hogy melyiket kéne választanom, de vagy nem vagyok elég kitartó, vagy eléggé elkötelezett, de nem megy, egyszerűen nem tudom összehozni. Ilyenkor jön a szörnyű kis belső hang, aki szerint azért mert nem is akarom, vagy nem eléggé. És honnan tudjam nincs e igaza? És ami  a legrosszabb, hogy tényleg nem tudnám számomra is tetszetős válasszal megválaszolni a kérdést mely szerint ki is vagyok valójában?
Ami sejtetni véli a problémáimat, amiből pedig van is meg nincs is. Ez is olyan kettősség féle.
És mind emellett a nyávogós énem szerint az is baj, hogy nincs olyan személy az életemben aki támogatna, érzelmileg. És akármilyen szar igazat kell neki adnom. Néha igenis nehezen vallom be még magamnak is mennyire sebezhető vagyok. És hogy ezt mennyien tudják és kihasználják. De ebbe se akarok nagyon bele menni, mert az ujjal mutogatás annyira nem kenyerem. Inkább gyümölcs fogyasztó vagyok xD.