Én úgyis eleget sajnáltatom magam egymagam is.
Lehet, hogy az elmúlt két hétben, megint sikeresen tönkre tettem valamit, amit nagyon nem kellett volna, és ezáltal nem csak magamnak, de másoknak is sikerült keresztbe tennem. Hétfőn tudom, meg pontosan hogyan áll a dolog.
Másrészt, ha kettes számú világomba lépek, ami annyit jelent, nem vagyok hajlandó a problémákra gondolni, még ha a feszültségtől állandóan fájó fejem kitartóan és makacsul ostromolja is ezen tervemet. Nagyon sokszor folyamodok ehhez a technikához, egyszerűen kizárom a rossz dolgokat a gondolataim közül, és úgy csinálok mint egy agyament. Így akkor is tudok mosolyogni, örülni, és ha hülyén hangzik akkor is de boldognak lenni, lehet hogy közben épp tropára tettem az életem egy másik hadszíntéren, de a bevett évek óta tartó ideiglenes agymosási technikám segít mindezt meg nem történté tenni még ha csak ideiglenesen, és csak gondolati téren is. Tudom, hogy egyszer szembe kell néznem a dolgokkal, de azt nem minden esetben tudom, hogy hogyan kell.
Tehát, mivel mindenütt még a vasútállomásokon is amin ezért meglepődtem, előre haladott állapotban láthatók a karácsonyi készülődés nyomai, én is eldöntöttem, hogy életem második saját karácsonyán nem hagyom a dolgokat annyira az utolsó pillanatra, bár szerintem, most hogy lefoglalhassam magam valami alibi feladattal, átcsúsztam a másik végletbe, hiszen még csak november van. Jó okés a vége, hiszen a következő hétvége már advent első hétvégéje, meg az is hogy ezen a hétvégén van a Forma-1 évadzáró futama Brazíliában, is mutatja, hogy talán nem olyan bolond dolog karácsonyra készülni.
Tehát jelenlegi életterületemet, ami most még csak egy kb. 14 m2-es szobát takar, remélem egyszer majd ennél sokkal többet fog..., elkezdtem díszítgetni. Majd csinálok róla képet, most hogy 70%-ban készen van, nekem nagyon tetszik, és ilyenkor örülök, hogy szunnyadó kreativitásomat nagy ritkán kiélhetem.
Már csak az adventi koszorúval kéne valahogy megbirkóznom, meg végleg eldönteni, hogy nem, nem szeretnék élő fát, max egy kicsi műfenyőt. Ami zavar, hogy akkor hogy lesz fenyő illat a szobámban, és most nem gondolunk a különféle szar, fenyő illóolajokra, mécsesekre, illatosítókra meg hasonlók. Ami a baj forrása az a hely hiány, de ha azt még le is küzdeném, mert ugye lehetetlen nem létezik, akkor is ott vannak azok az alattomos lehullott tűlevelek, arról már nem is beszélve hogy még nem lehullva is milyen könyörtelenül állnak ellen mikor fadíszítésről van szó...
Talán bolond ötlet, de ha rólam van szó, szerintem nem kell ezen csodálkozni, szóval mi lenne ha nem tűleveles örökzöldet használnék, igen az is elszárad, meg hullik, de talán nem szúr vagy legalábbis nem úgy mintha egy valódi tűvel kerültünk volna közelharci helyzetbe.
Úgy hogy arra gondoltam, megcsúfítok pár tuját, meg tiszafát talán, meg amivel szembe kerülök és még zöld lesz a levele, kivéve a mocsári ciprust, mert az nagyon gyorsan hullajt, bár jó az illata, meg akkor már szerzek fenyőtobozt is, hátha a rajtuk lévő gyanta is segít majd az illatillúziót előidézni.
Egyébként már nagyon várom az adventi vásárokat, szeretem a hangulatukat, meg hogy egyáltalán van esélyem részt venni egy-egy ilyenen itt a városban. Mióta itt lakom, szembesültem egy csomó számomra új szokással, amikor is van vásár persze városi kultúrában, de vidéken szinte soha semmire nem költenek az emberek, illetve önkormányzatok...sajnos. Bár legalább az én falumban eddig még minden évben volt fa amit feldíszítettek, bár ezt is olyan falusi pénz megtakarítós gondolkodásban célozva ezzel arra, hogy ott a falu központjában lévő élő ezüst fenyőt szoktak tele aggatni becsomagolt dobozokkal. Itt meg Debrecenben, már 17-én felállították a fát, ami persze vágott, mert itt nem olyan okosan mint falun, hogy erre külön fát ültessenek xD. De itt legalább több gondot fordítanak a díszítésre, bár azon itt is meglepődtem hogy sok a főtéren álló épületen ott maradtak azok a lecsüngő izzósorok, vagy legalábbis mintha néhányon láttam volna júliusban is.
Azt még nem tudom mennyi időt fogok a "családommal" tölteni, tavaly semennyit se töltöttem, így most nyaggatnak hogy legyek "otthon" karácsonykor, de asszem teljesen nem vagyok kész beáldozni. Az ajándékokról már nem is beszélve. Utálok ajándékokat venni, meg minden, mert mi csórók vagyunk, és egyébként is, mióta elváltak a szüleim nem szeretem a karácsonyt, előtte imádtam, meg volt egy bizonyos hangulata, de ez azóta már eltűnt, és újra ebből az érzésből csak tavaly sikerült valamennyit újra "fellelnem", így félek, hogy ha "haza" megyek mit fogok most tapasztalni.
Az a gáz, hogy a jövőheti információk az életem alakulásáról, még ezt az egész karácsonyi cécót is befolyásolhatják, hmmm ez van, egy szarkupac vagyok, aki csak néha tud ebből az állapotból kitörni.
Egyébként van hármas számú világom is, itt nem csak a gondolataimat igyekszem a saját fejemből kizárni, vagy elzárni, de még a valóságot is, a külvilágot, az engem körülvevő közvetlen vagy közvetett embereket is. Ez a legszánalmasabb állapotom, de ilyenkor minden olyan békés, csendes, és nincs semmi stressz vagy nyomás, ilyenkor még enni is alig szoktam, ami jót tesz szegény mérlegnek, amire néha néha rémerek állni. Ebben az a legjobb viszont hogy nincsenek érzelmek, hangulatingadozások, egyszerűen csak vagyok de minek :D állapot.
Istenem, aludnom kéne, mert így nem fogok előbbre jutni a koszorúmmal, meg a díszítésemmel se, mert nem fogok tudni időben felkelni, hogy még világosban összeszedjem a hozzávalókat.. xD.
És illene még megemlítenem, hogy Hajrá Alonso, és köszönöm, hogy egész évben nézhettelek. Repes a szívem a tudattól, hogy 2015-ig van szerződése, és láthatom őt versenyezni hétvégéről hétvégére. Megint csak nehezen fogom túl élni a téli szünetet ami mindig olyan átkozottul hosszúnak tűnik....
