Legszívesebben holnap egész nap ki se kelnék az ágyból, hanem próbálnék valami gondtalanabb, általam irányított életet elképzelni.
Holnap ott a suli a hülye szakmai angollal, meg egy csomó csoporttárssal és az egészhez semmi kedvem, amikor megint olyan döntési helyzetbe kerültem, ahol a között kell választanom melyik szinte csontig lerágott kezembe harapjak már megint bele. Miért nem élhetem szabadon a saját életemet, miért kell mindig ugyanide visszajutom.
Mennék is meg nem is, de nem is lehet meg azért mégis. És megint hol maradna a nyugis "szingli" pihenés, minden féle családtag, barát nélkül. Amikor a szabadidőmet tényleg csak magammal oszthatnám meg. Amikor nem kell azon gondolkoznom, hogyan alakítsam a napomat akárkihez is igazodva....
Az asztrológus szerint találkozok december-január környékén egy nálam kissé idősebb pasival akivel hosszabb távú kapcsolatom is lehet. Ki nem szarja le, érzelmileg egy nyílt sem vagyok, semmi szükségem egy potenciális újabb érzelmi nehézség, vagy halálcsapda faktorra.
És mi az, hogy ne gondolkodjak, azt hamarabb meg tudom ígérni hogy nem beszélek egész végig míg holnap suliban leszek, mert én aztán leszarok mindenkit ott, bedobom az igazolásom, el mutogatom hogy van e már diák, és kész, majd fel teszem a kezem amikor mondják a nevem a névsorban, engem aztán felszólíthatnak nem fogok megszólalni.
De mindegy ez is, mert alig 10 nap múlva végre mehetek megnézni az új alkonyat mozicskát, addig is most csütörtökön majd a halhatatlanokon tengődöm, amolyan lelki gyógyírként, mert úgy tűnik a téli szünetes terveinket kénytelenek leszünk lemondani...anyagi okok miatt.... néha annyira utálok élni.
No comments:
Post a Comment